Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-18 / 29. szám
Minden elemi készültséggel biró lény, ki fogja találni, hogy ezt a kiáltást, melyhez hasonlóra csak a szin- indiánok és a zulukafferek hadi táborában akadunk, a rendező követte el, ki ilyen szelid módon adott kifejezést abbeli kérelmének, hogy a négyesre fel- álljunk. Nem túlzók, mikor azt mondom, hogy a már többször emlitett viharrá is alakult nyomasztó érzés eme pillanatban orkánná fejlődött és ilyen érzéssel bensőmben hajtottam meg magamat bájos hitelezőm előtt, kinek vésztjósló tekintetéből semmi biztatót sem olvastam ki. Szédülő fejjel állottam fel, mikor egyszerre csak: galléromon valami motoszkálást éreztem és egy csendes suttogó hangot hallottam, mely tánczosnőmtől eredt : „beszéljen az édes papával“ ......... Felorditottam, helyesebben felsóhajtottam! Módszerem tehát, mint láthatják bevált. A „legényfogó szallag“ végének sarkára általam sajátkezűig reá varrt kis kapocs, oda volt akasztva galléromba és az eme aktus alatt kiejtett és ugyancsak általam tanácsolt bűvös szavak varázsának — annál is inkább mivel a toronyóra ép akkor kongatta rémesen, a feltétlen sikerhez szükséges 12 órát — el- lentállni nem tudtam és néhány nap múlva a posta széjjelvitte a szélrózsa minden irányába az aranysze- gélyü gyászjelentéseket, hogy: MÁRAY ILONKÁT eljegyezte FARKASHÁZY OSZKÁR. Ennek természetes folyományaképen a fővárosi tanács, több ifjú bizottsági tag sürgős beadványára elhatározta, hogy a Margitsziget némely pontján alkalmazott táblácskákat újakkal cseréli ki, a következő szöveggel: „Óvakodjunk a legényfogó szallagoktól.“ TÖVISEK. 4_____________________________________ Ha jdan és mnost. Az öreg embereknek szokása dicsérni a múlt időket. A jelennel való elégedetlenségüknek nem egyszer adnak kifejezést ilyen módon: »Hejh ! de nem igy volt ez hajdan, — az én fiatal koromban !« —-------Persze, hogy mikor vagyok még fi atal, — és enyém a fényes viadal és hősi diadal: vigabban zenghet ajkamról a dal! — — — De a mikor járok már öreg koromban és hajam nem ragyog fekete koromban, — hanem vagy ősz leszek, mint egy bárány-felhő, — vagy pedig fejemre a holdvilág feljő: egészen más szinben nézem a világot s a jövőtől félve, — múltba visszavágyok! -----Bö lcs Salamon volt az a kivételes halandó, ki — úgy látszik — nem sokat törődött az öregség terheivel. No hiszen, neki volt is mit aprítania a tejbe egész élete fogytáig. Sőt tán egy kis kávéra is jutott! . . . Megérdemelte. — Tisztességes, becsületes ember, jó király, jeles iró volt (még talán, ha Sába királynéja szépen megczirógatja, Tövis-t is tudott volna Írni! . . .) E mellett gazdag ember is volt egész vén koráig, nem ismerte a csődöt és az árverést; — no persze, mert se nem börzézett, se nem kártyázott, se nem szivarozott, se nem bicziklizett, csak itta a finom ó-vörös borokat a Nóé pinczéjéből és vasárnaponként kuglizott a 2000 feleségével — födött helyiségben! — — Ez volt a fő passziója, mint a történet felrójja. Nohát, ez a kivételes halandó azt irja a késő vénség idején: »Ne mondjad azt, hogy a régi idők jobbak voltak a mostaniaknál, mert nem bölcse- ségből származik e beszéd!« Én pedig azt mondom, hogy b. Salamonnak ez az egy állítása az, mely nem származik bölcseségből. Én ugyan még — mint javabeli fiatal — nem beszélhetek messze múltról, régi időkről, de azt már látom, hogy a jelen nem oly rózsás, mint a milyen virágos volt a múlt, — ama rövidke 50 éves pálya, melyet idáig szerencsésen megfutottam Istentől és apámtól öröklött természetes bicziklimen. Hajdan és most! ... . Mily végtelen külömb- ség. Mikor ezelőtt 10—15 évvel szóbajött úgy presbiteri gyűlés előtt, hogy ki mikor ivott vizet 9 — a feleletek igy hangzanak: 1. »A csizmámban sem szerelem 1* 2. »Ökörnek való az, Uram, nem embernek!* 3. »Húsz év óta nem látam szine-vilá- gát, csakis a mosdáskor !* 4. »Rosszul érzem magam, mert tegnap egy kissé elborozgattunk és máma meg vizet találtam inni!« '5., 6., 7., 8., 9., 10.-------stb. stb. kisült, hogy az én presbitereim, a kik pedig mind a legjózanabb életű, tisztességes, becsületes emberek valának: évtizedek óta vizet nem ivának! . . . Most ? — — Gazdag lakodalom az, melynek szépen megtérített fehér asztalára kerül egy kis komisz tálján bor; a legtöbb szegény ember szóda vízzel csipked teti nyelvéi, vagy bunda-pálinkával maratja torkát széles jó kedvében, leverő bánatában, szörnyű haragjában. Hát nem voltak jobbak a régi idők, mikor jó vörös bor mellett úgy elbarátkoztunk, úgy elszeretkeztünk estétől reggelig ? . . . De biz úgy ! . . . Még a barátság is igazabb volt akkor, mint most, ebben a talmi korban, mikor a szivek érzelmei is hamar lekopó 50 kros aranyfuttatásban részesülnek s meg van a talmi barátság, mely addig tart, mig az egyik fél egy váltót zsirálni nem kéri a másikat, akkor: fucscs ! . . . Hajdan rendes volt a természet folyása, az évszakok váltakozása; volt gyönyörű tavaszunk, termékeny nyarunk, szelid gyümölcsös őszünk és pompás hideg telünk. Most tavaszt és őszt már csak föstve látunk egy-egy kitűnő Nyitray-képen ; van egy végtelen hosszú telünk (— jég nélkül, a korcsmáro- sok, mészárosok, czukrászok stb. nagy boszuságára —) és van egy végtelen hosszú nyarunk — jéggel! — (különösen a gazdák szive fájdalmára.) Egyszóval felfordult világot élünk. E szomorú sort már évek óta télen-nyáron még az ég is siratja felhő szemével, de híjába pityereg folyvást, mint egy unalmas vén asszony, azért csak nem jön vissza a hajdani arany idő, megette a filloxera! . . . Csak sírjatok óh magas egek! s könnyeitek záporával öljétek ki e gonosz férget, hogy szőlőink újra viruljanak, teremjen jó vörös bor s legyen igazi magyar barátság, ne talmi érzemény. Palást. _ K Ü L Ö N F É L É K. ____ — Kinevezés, o Felsége a király az igazságügyminiszter előtérj esztésére B a r á t h Zoltán volt szegzárdi alügyészt, majd később budapesti ügyészségi alügyészt a budapesti büntető törvényszékhez biróvá — Ruziczky Richárd szigetvári kir. járásbirósági aljegyzőt a bonyhádi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Schneider István tamásii és Hímmel Károly jászapátii kir. járásbirósági Írnokokat, kölcsönösen áthelyezte. — Eljegyzés. Rézbányay János paksi kereskedő eljegyezte Szegzárdról Tóth Mariska kisasszonyt, Tóth Andor vármegyei árvaszéki számvevő leányát. — Tanítónő választás. A szegzárdi ev. ref. népiskolánál egy uj tanítónői állást szerveztek, melyet az állam is segélyez. Ezen ujonan szervezett tanítónői állást mai napon d. e. 11 órakor töltik be választás utján. — Uj orvos. Ifj. Szendrődy Károly, S zend- r ő d y Károly szegzárdi kir. járásbiró fia, e hó 2-án avattatott fel, a budapesti m. kir. tudomány egyetemen, az összes gyógytudományok tudórává. — Belügyminiszteri rendelet. A belügyminiszter rendelete szerint, mindazon egyének, kik előzőleg büntetve voltak, elöljárói állásba be nem választhatók, mindaddig, mig feddhetetlen előéletű egyének a községben ily állások elfoglalására rendelkezésre állanak. — Tagfelvétel. A szegzárdi Casino választmánya e hó 14-én tartott ülésében rendes tagokul Szegzárdról : dr. Kobilicz Elek törv. aljegyzőt, Hauk Károlyt — vidéki tagokul pedig Bernrieder János földbirtokost és Schmidt Oszkár gazdatisztet vette fel. — Uj plébánosok. A kultuszminisztérium jul. 6-án kelt okmányában Schmeller Alajos bátaszéki káplánt a ráczmecskei plébániára kánoni beruházás végett bemutatta. A ráczmecskei plébánia a budapesti tudomány egyetemi alap kegyuraságához tartozik és ez okból gyakorolja a kultuszminiszter a kegyúri jogot. — A cs. és k. Mária Terézia-akadémia kegyurasága alatt álló várdombi plébániára Ylassits Gyula kultusz- miniszter julius 6-án kelt okmánynyal G y ö r k ő Ferencz várdombi adminisztrátort mutatta be az egyház megyei hatóságnak, ki is a legrövidebb idő leforgása alatt megnyeri ezen javadalomra a kánoni beruházást. — Névváltoztások. A belügyminiszter megengedte Fink Mihály zombori illetőségű győri lakósnak, vezetéknevének „Zombai“-ra és Gotlieb Endrének „Szentgyörgyi“-re kért átváltoztatását. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (29 sz.) — Eljegyzés. Jusztusz Ármin eljegyezte P o 11 á k Gizella kisasszonyt. — Tanári kinevezés. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter a főgimnáziumunkhoz kinevezte tanárnak H a u g h Béla zsolnai kir. gimnáziumi helyettes tanárt és Szabó Ferencz siklós községi polgári iskolai igazgatót. — Baranya Uj alispánja. Baranyamegye törvény- hatósága e hó 12-én tartott ülésében töltötte be a megüresedett alispáni széket. Az alispáni állásra egyhangúlag T r i x 1 e r Károlyt a mohácsi járás főszolgabíróját választotta meg. Az igy megüresedett főszolgabírói állásra pedig szótöbbséggel Szinkovics Károly megyei I-ső aljegyzőt választották meg. — Vasúti iroda. A sárbogárd—szegzárd—bát- taszék—dombóvári vasút osztálymérnökségi irodája helyiséget cserél. Az irodai helyiség e hó 15-étől Szegzárdon, a Széchenyi-utczában, Pécsy János tulajdonát képező házban lesz elhelyezve. — A CSÖrgetŐi fürdő, mely délelőtt a hölgyek, délután pedig a férfiak részére volt nyitva. A fürdőtulajdonos úgy intézkedett, hogy délelőtt, külön kijáróval, a szabad vízben a férfiak is fürödhetnek. — Az uj népbanki épület építése rohamosan halad ; már a földmunkálatokat elvégezték, s az egyes falrészek már kiemelkedtek a földből, ősszel már tető alá kerül Szegzárd egyik csinos középülete. — Pályázati hirdetés. A dunaföldvári kir. járásbírósághoz, két heti határidővel, egy telekkönyvi átalakító dijnoki állásra pályázat van hirdetve. — Pályázók. A szegzárdi ev. reform, egyház által f. évi szept. 1-sején állami segélylyel felállítandó 3-ik tanítói s illetve tanítónői állásra pályáztak: 1. özv. Yárkonyi Endréné Länderer Leona (Szegzárd), 2. Skriba Emma (Szegzárd), 3. Tóth Juliska (Debreczen), 4. S r ő d 1 Teréz (Sopron), 5. Á b- r ah ám Margit (Budapest), 6. Rulli Mária (Ó-Becse). A választás a mai napon tartatik, eredményét a jövő számban közöljük. — Közgyűlés. A szegzárdi alapnevelési egyesület folyó évi julius hó 18-án délelőtt 11 órakor saját helyiségében tisztújító közgyűlést tart. Tárgy : 1. A múlt közgyűlés jegyzőkönyvének fölolvasása. 2. Az igazgató-titkár jelentése. 3. Az 1896. évi számadás előteij esztése, kapcsolatban a számvizsgálók jelentésével. 4. A jövő évi költségvetés előterjesztése. 5. Indítvány állandó államsegély kieszközlése, vagy az intézet államosítása tárgyában. 6. Tisztujitás. Ha a közgyűlés nem lenne határozatképes, akkor az, újabb meghivó kibocsájtása nélkül folyó hó 25-én délelőtt 11 órakor fog megtartatni. — Pályázat. A simontornyai járásban megüresedett törvényhatósági utmesteri állásra julius hó 31-ig pályázat van hirdetve. Az utmesteri állással 500 frt évi fizetés, 80 frt lakbér, 8 frt irodai általány és kmterénkint felszámítandó utiátalány van egybekötve. — Uj csendőrörsi államások. A belügyminiszter utasítást adott a pécsi csendőrszárnyparancsnokságnak, hogy Decs, Pinczehely és Zomba községekben egy- egy 5—5 főből álló csendőrörs felállítása iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg. — Gyászrovat. A nagy arányú temetés, melyet a szegzárdi közönség a múlt héten elhunyt U d v a r d y Sándornénak rendezett, hű tükre volt a mély rokon- szenvnek, melyet a boldogult iránt mindenki érezett. Már kora ifjúsága idejében egy gyógyithatlan betegség által megtámadtatva, egész élete a szenvedés, a gyötrelem mártirozmosága volt, melyet ő ritka erővel, jó kedélylyel és önfeláldozó türelemmel végig szenvedett, oly annyira, hogy valósággal a gondviselés jótékonyságának lehet tekinteni, hogy az élet árán gyötrelmeitől megszabadította. Vasárnap délután 5 órakor az utcza, mely a gyászházat magában foglalja, százakra rugó közönségtől tarkállott. Testületileg kivonult a városi elöljáróság, a róm. kath. óvoda vá- lasztmányja, a róm. kath. legényegylet és tűzoltó zenekar. Azonkívül a társadalom minden osztálya jelentékeny számban volt képviselve, hogy részvétének külsőleg is kifejezést adjon. A beszentelést W o- s i n s z k y Mór belvárosi esperes-plébános végezte Gál és Virág káplánok segédlete mellett, melynek megtörténte után megindult a menet a felső temető felé; elől a tűzoltó-zenekar gyászindulókat játszva, utánna a róm. kath. legényegylet tagjai hosszú páros sorban, a kórházi apáczák hét tagból álló küldöttsége, a közreműködő papság, a koszorúktól borított az elhuny*«! szállító gyászkocsi s utánna nagyszámú fogai,c*íhelyekben a rokonság foglalt helyet. A gyászmenetet két oldalt a gyalogjárókon tekintélyes résztvevő közönség szegélyezte, kik mind bizonyos fokú meghatottsággal csatlakoztak a kísérethez. Azután letették a hideg sírba, a hol már nem fáj semmi! 1897. julius 18.
