Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-18 / 29. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (29. sz.) 1897. julius 18. lásos lélek, e legdrágább aranybánya, mely többet ér a kincsek halmazánál, az aranykalászok érett erdejénél! .. . Folytatom. Borzsák Endre. Egy felvetett eszme. A Tolnám. Közlöny f. é. julius 11-iki számában olvasható hir szerint a közalapítványi uradalom, mint patronus, a szegzárd- belvárosi templom megrongált torony sisakját 795 írtban megállapított költség-előirányzattal megujittatni készül. A kegyuraságok normativuma, mely egyébiránt jogalappal bir s melytől a közalapítványi uradalmak sem igen szoktak tágítani, az, hogy az uradalmi épületek közül csupán a meglevőt tartják fenn; de hogy valamint az eredetinél nagyobb méretekben vagy több csínnal s elegancziával ujittatnának meg: az csak kivételesen fordul elő. A fent számjelzett, csekély összegű előirányzat erősen sejtteti velem, hogy a jelen esetben is csupán az eddig létezett toronysisakot fogják a régi szerény méretek szerint való ujjal kicserélni. I Pedig beh kár volna! A szegzárd-belvárosi templom, bár stílje tisztaságához fér is szó, tetszetős struktúrájánál és még inkább tömegbenyomásánál (Masseneindruck) fogva ritkítja párját hazánkban, és a pécsi székesegyháztól, Magyarország ez unikumától eltekintve, egyik legmonumentá- lisabb temploma Dunántúlnak. Yan azonban egy nagy hibája, még pedig olyan melyet — a templomot oldalvást, pl. a nyugatra fekvő hegyekről nézve — minden egészséges laikusszem is könnyen fel fedez: tornyának, a templomtest rengeteg hosszához képest, aránytalanul nyomott, alacsony volta. íme, most kínálkoznék az alkalmas időpont e jelentékeny hibának eltüntetésére az által, hogy a torony sisakja (lehetőleg falazata is) nehány ölnyivel felemeltetvén, a székesváros e főtemploma Tolnavár megye egyik méltó büszkeségévé varázsoltatnék. Ennek kivitele természetesen egy pár ezer forintba kerülne, mit a jelenlegi, rendkívül nyomasztó gazdasági viszonyok között közadakozás utján összehozni: vajmi bajos, pipája is s mit eszében forgatott, azon kezdé a beszédet : — Ugyan asszony, jé izüen eszik-e az a malacz ? — Tudj’ Isten — édes apjuk; nincs rá panaszom. — No már én úgy néztem tegnap, hogy nem evett olyan jól, mind eddig, — szól fontolgató hangon Gondos István. Aztán elhallgat, mert az asszony nem szól . . . újra előveszi pipáját s rátöltés közben tanácskérőforma hangon folytatja: — Jó volna talán egy kis petróleumot itatni vele? Szegény Gondosék 1 Mikor zsákba hazavittek a tolnai heti vásárról, ahol bizony nem a drágáját keresték, olyan görhes, kóczos, nyikorgó állatocska volt, hogy rá sem szerettek nézni. Nagy volt a feje, görbe a hátgerincze! Most megnőtt javult, de rájött a nyavala. Pedig a Szent István napi búcsúra akarták meghizlalni és levágni. — Szegény pára! — szól az asszony sóhajtva. — Biz én sajnálom! Olyan okosan röfög rám, mikor az ennivalóját viszem feléje. — Jó lenne előbb levágni — mondá az ember. — Ahogy jónak látod, — mondja az asszony. — Hát csak készülj hozzá holnap, holnap utánra átszólitom Hetesy Ferenczet is; ketten aztán ellátjuk takarosán. Hadd Iám csak! hol a kalendárium ? A’ biz a! csütörtökhöz két hétre lesz Szent István napja. Epen jó lesz, most disznótort se csapunk. Biz’ ez nagy fenékkerités egy malacz levágásáért; statáriumkor ennyi beszédre három embert is elitéltek. Könnyű nekik! Akasztófára van elég, de a szegény embernek csak egy malaczkát adott a jó i, sőt tán teljesen lehetetlen is volna. De hátha z találkoznék valamely gazdag szegzárdi vagy l. tolnamegyei kegyes ur vagy úrnő, a ki szive- lelke nagy voltában eme torony felemelése által elő állott költségtöbbletet Isten dicsőségére, Szegzárd és vidéke díszének gyarapitá- i sára s a magyar építőművészet istápolására magára vállalni hajlandó volna ? Avagy találkoznának talán a vagyonos polgári osztályból t többen, kik közös erővel volnának készek e dicső áldozatot letenni a jótékonyság szent oltárára ? . . . r É n felvetettem az eszmét; adná a jó- Isten, hogy ez ige testté is válnék! , — rt.— A közigazgatási bizottság. julius havi ülését múlt hétfőn tartotta meg Dőry Pál alispán elnöklete alatt. Az alispán jelentése szerint a múlt havi ügyforgalom rendes volt. Május hó végével hátralékban maradt 336 ügydarab, junius hó folyamán beérkezett 2479. feldolgozandó volt tehát 2815. ügydarab melyből elintéztetett 2375 közgyűlésre fen- hagyatott 118 s igy hátralékban maradt 322. A közbiztonsági állapotok körül hanyatlás nem mutatkozott. A Dunaföldváron és Bölcskón észlelt munkás mozgalmak veszélyteleneknek és hatástalanoknak (bizonyultak; a szórványosan föllépett aratási sztrájk mozgalmat a járási főszolgabirák ügybuzgó és tapintatos közreműködésével mindenütt sikerült elnyomni. Fegyelmi eljárás a múlt hó folyamán községi közegekkel 8, rendbirságolás pedig 4 esetben alkalmaztatott. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hónapban az árvaszékhez 1733 beadvány érkezett, melyhez a múlt hó végén maradt 474 drb. hátralék hozzá számításával elintézésre várt 2207 drb. Ebből feldolgoztatott 2182 drb. hátralékban maradt tehát csak 25. drb. A pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt hónapban adókban és illetékekben 139508 frt 24 kr folytbe, 7127 írttal több, mint a múlt év hasonló időszakában. Az államépitészeti hivatal főnök jelentése szerint az állami és törvényhatósági utak jó állapotban voltak s a közlekedést gátló akadály nem fordult elő. A törvényh. közutak tőrzskönyve részére vonatkozó munkálatokat felülvizsgálta s rendben találta. A fadd, faj szí, geijeni, paksi és dunaföldvári réveket megvizsgálta s a kompokon észlelt hiányok helyre pótlása iránt intézkedett. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszék fogházában a múlt hó folyamán 95. Isten! Sokat kellett vesződni vele, mig megjavult a görhes jószág. De hát végre is ki van mondva a szentenczia. A szuszogó, alvó malacz álmodik az édes, ropogós kukoriczáról. Aztán nagyokat nyög s olyan panaszt emelő tekintettel nézi a ház végében köszörülő Gondos Istvánt. Az asszony pedig egészen megváltozott, szegény malaczkára a kezében lévő husánggal olyat húzott, majd kiadta páráját. No de ne is csodálja senki. A sok bajban azt sem tudja, hol áll a feje! Még ezek a dolognak aggató, lábatlankodó gyerekek / »Oh, hogy az Isten sohase — büntesse meg őket! Micsoda sivitás az ? ! De bizony félbe kell hagyni a dolgot, hogy azt az izgága, vásott Jóska kölyket hátba puffantsam ! Jaj, uramfia ! A semmire- való teletömte törött borssal a kis Misiké száját! Oh te pokolra sem való! Ne!“ Puff! — jól hátba nyek- kenti a Jóskát; de ennek a szivén is erőt vész az érzés s tele torokkal el kezd ordítani. Jön az apa s bele szól a cseté-patéba: — kuczkóba gyerek! S aztán a megrezzent apróság egymás hátán takarodik a kijelölt helyre s ott szepegve kuporodnak egymás mellé. Másnap a szokottnál is korábban gyújt az asz- szony mécset és elkészíti a fölöstökömrevalót. Az ember is czihelődik már, de még a Duna is ébren van és farkcsóválva sürög-forog s örvendve kaffant néhányat, mint mikor ismerős jön a házhoz. Csakugyan betoppant Hetesy Ferencz. — Dicséljük a Jézus nevit! Jó reggelt adjon Isten! — Adjon Isten! Tessék belül kerülni. Aztán kezdődik a beszélgetés. egyén volt letartóztatva, kik között fegyházra ítélt 14, börtönre 48, fogházra 21, vizsgálati fogoly 6, felebbezés alatt álló 6 volt, a kórházban 10 ápoltatott, kik közül 7 fölgyógyult. A mezőgazdasági előadó jelentése szerint a szalmatermés határozottan jó, — azonban a sok helyütt megdült ősziek szemtermése csak gyönge közép lesz, valamint ilyen helyeken a minőség is gyönge. A kapások jól fejlődnek. A 4-iki vihar és jégeső az árpában sok kárt okozott. Munkásviszonyok kielégítők, állategészségügy jó. A tiszti főorvos jelentése szerint. A heveny fertőző betegségek közül a kanyaró mutatkozott szokatlan nagy számban. A bonyhádi, bátaszéki dombóvári járványon kívül elszórt esetei majd az egész vármegye területén észlelteitek. A betegség terjedelme mellett lefolyása enyhének mondható. Megbetegedett 18 községben 647 egyén, mely óriási nagy Bzámból csak 12 végződött halállal, tehát a betegedések 1.8% százaléka. Nagy számban, gyakran igen heves tünetekkel lépett föl főkép a központi s dunaföldvári járásokban a váltóláz, melynek oka a tulnedves talajban bomlásnak indult szerves anyagokban keresendő, s melynek javulása a belvizek sikeres lecsapolása által remélhető. Trachomából a vármegye területén 3. újabb eset találtatott, mind három a szegzárdi ferencz közkórházban ápoltatik. A nyitramegyei pri- vigyei járásból Kajdacsra érkezett aratók közül 28 találtatott trachomásnak. Tekintve, hogy mindannyian már otthon hosszabb idő óta gyógykezelés alatt állottak s igy legalább ragályozó képességét elveszítette, s ha az 1889 évi 85604 számú belügyminiszteri rendeletben foglalt óvintézkedések betartattnak; ezen munkások részéről nagyobb fertőzéstől tartani nem lehet. A szegzárdi ferencz közkórházban május hóról maradt 286, júniusban felvétetett 93, ápoltatott összesen 379; gyógyult 59, 'javult 32, gyógyulatlan elbo- csájtatott 7, meghalt 7. A k. tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hóban 14 napon vett részt vizsgálatokon. A vizsgálatok általában jó eredménynyel végződtek. Továbbá jelenti, hogy Szánkássy János, még a f. évi ápril hóban kinevezett tolnavármegyei tan- felügyelőségi tollnok állomását a f. évi julius hó 1. jére kitűzött határidőben nem foglalta el, nekem czimzett levelében állomásáról lemondott, a közokt. m. kir. miniszter úrhoz intézett kérvényében pedig állomása elfoglalásának elodázását kérelmezte. Feliratilag intézkedtem, hogy vagy lemondása fogadtassák el és helyére más neveztessék ki, vagy pedig tekintettel arra, hogy már 14 hónapja ezen állomás betöltve nincsen, állomásának azonnal leendő elfoglalására uta- sittassék. A beszélgetés nesze fölveri az apróságot is, kik ásitozva, kerekre nyitott pislogó szemüket öklöcskéik- kel dörzsölik, azon kóczosan lemásznak az ágyról s körülfogják Hetesy bácsit, hogy megbámulhassák a csizmaszárba szúrt éles disznóölő kést. — Tessék, tessék! — kinálgatja az asszony — ne vesse meg szegénységünket! — s elébe tolja a pogácsás tálat. Aztán nem állhatja, hogy az a sok kóczos gyerek ott illetlenkedjék, azért oda szól: — Nem szégyenlitek, ilyen kóczosan ide állni? Ne szóljon meg, de biz énnekem még nem volt ráérő időm, hogy kitakaritgattam volna szegénykéket! — No most köszönöm szivességöket — mondá Hetesy — és lássunk utánna. Es felszedelődzködve kimentek az udvarra. Mind utána menne a gyerek is, de anyjuk vissza tereli őket. Oda érnek a malaczkához, húzzák is keservesen, de az meg se pisszen. Szegény pára .. . megdöglött! Most kezdődik az igazi lárma. Az anya sir. Összekulcsolt kezeit égfelé emelve jajgat keservesen. A gyermekek utána. Olyan zaj keletkezett, hogy még a nagyságos uraság is meghallotta. De hiszen nem kis dolog az, ha a szegény ember az utolsó malaczkáját is elveszti. Sírva ásták el a homokgödörbe. A jószivü uraság megszánván szegényeket, megfizette a kárukat. Szent István napi búcsúra pedig birkát ajándékozott.
