Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-20 / 25. szám

6

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (25. az.)

1897. junius 20.

— Hymen. Dr. Fehér Dezső, szegzárdi ügyvéd eljegyezte Sár-Szent-Miklósról I h á s z k y Lajos állatorvos leányát, Etelka kisasszonyt. — Pfleger Hugó gazdatiszt jegyet váltott Pleszky Gizella kisasszonynyal, Pleszky Antal faddi kasznár kedves nővérével.

— Országos vásár. Szegzárdon folyó hó 28-án tartják meg az úgynevezett aratási országos vásárt.

— Az egyforintosok beváltása. Midőn az egyforintos államjegyek beváltását elhatározták, általában azt hitték, hogy az elveszett és teljesen megrongált jegyek a függő államadósságot legalább is egy millió forinttal fogják csökkenteni. A beváltás azonban egy kis meglepetéssel járt, mert ma már csak mintegy

720.000 forint nincs beváltva s minthogy az egyforintosok tulajdonosai még most is jelentkeznek, valószínű, hogy az egész nyereség csak mintegy 700.000 frtot fog kitenni.

— Ezüst serleg átadás. Lapunk igen tisztelt olvasó közönségének élénk emlékezetében van még azon esemény, melyről többször megemlékeztünk, hogy idősb Pleszky Antal, volt kajmádi urad. intéző, ezen állásától megvált és Simongátra, Somogymegyébe ment urad. főtisztnek. Nevezett kedves egyénnek eltávozása megyénkből általános sajnálkozást keltett minden körben és őszinte fájdalmat elvesztése, mert benne az uradalom kitűnő gazdát, a társadalom pedig nagy munkásságu, tetterős, magyar vendégszeretetéről ismert, gazdag élettapasztalattal biró, egyenes szivü, kedves egyént vesztett, ki mindenütt kedves, felejthetetlen emlékeket hagyott hátra maga után. A legnagyobb fájdalmat azonban minden esetre a gondjaira bízott kajmádi cselédség és egyéb alkalmazottak szivében keltett eltávozása, kik benne jó urukat, atyai gondviselőjüket vesztették. Nem is elégedtek ők meg a távozása fölött hullatott sok, drága könynyel, nem a tiszteletére rendezett tüntetésekkel, állandó, maradandó emlékben akarták megörökíteni jó uruk iránti tiszteletüket, szeretetüket, hálájukat. E végből a kajmádi cselédség és iparosok főemberei gyönyörű müvü belül és kívül is gazdagon aranyozott ezüst serleget

• készíttettek számára, melynek külső oldalába a készíttetők nevei is bele vannak vésve, s ezt, valamint Eajmád nevezetesebb épületeinek és a serleget készíttető elöljárók és iparosok fényképeit feltüntétő, egy díszes keretbe foglalt nagy képet is, 3 tagú küldöttség által juttatták el a folyó hó 13-án tartott névnapja alkalmára szeretett, felejthetetlen jó urunk kezeihez Simongátra. A küldöttség tagjai voltak: Pfleger Hugó, Mohai János és Yeldin János. A küldöttség szónoka, Pfleger Hugó, a serleg átadása alkalmával oly megkapóan, élethűen rajzolta le a kajmádi népnek elvesztett uruk iránti szeretetét, tiszteletét, háláját, melynek nagyságát ezen serleg átadásával akarják megörökíteni, hogy az átadásnál jelenvolt családtagok, rokonok az ünnepelt férfiúval együtt zokogva hallgatták a szónoknak szívből fakadt, őszinte igaz érzelmeket tolmácsoló, megható szavait, ki arra kérte a nemes férfiút, hogy fogadja szívesen az ő jóságát feledni nem tudó küldőiknek e szép, maradandó ajándékát a legmélyebb hála jeléül és tartsa meg őket szives emlékében. A tiszteletnek és szeretetnek ezen nem várt és nem remélt nemes megnyilatkozása annyira meghatotta az ünnepelt férfiút, hogy sokáig nem jutott szóhoz és csak később köszönte meg a meghatottságtól még mindig reszkető hangon ezen váratlan meglepetést és szeretett népeinek — ki- ket úgy szólván ő nevelt — hálás megemlékezését. A küldöttség aztán — az ő és vendégszerető családjának hagyományos szokása szerint — fényesen megvendégelte, kik boldogok, szerencsések voltak az ő látásán s kik egy egész napot töltöttek a kedves család körében. Távozáskor ismételte köszönetét és kérte a küldöttséget, hogy ezt otthon küldőiknek is tolmácsolják és biztositsák őket változatlan szerete- téről és jóindulatáról. Végül még arra kérte a küldöttséget, hogy lelkűkre kösség a kajmádi hű cselédségnek, hogy uraik és felebbvalóik iránt a jövőben is tisztelettel, szeretettel, engedelmességgel viseltessenek, mert csak igy érhetik el a kölcsönös megelégedést és életboldogságot.

r — Régiségek ásatása. A nemzeti muzeum a nyár folyamán nagyobb ásatásokat fog végeztetni Tolnavármegye történelmi nevezetességű helyein. Ezeket az ásatásokat dr. Török Aurél, egyetemi tanár, az antropologiai museum igazgatója vezeti.

— A CSÍCSÓi blICSU. A Hőgyész melletti Csicsó bucsujáró helyen véres verekedést rögtönöztek Kelemen Bálint és Kemény Máté szokolyi lakosok, a kik Weisz Dávid kereskedővel különböztek össze. Kelemen és Weisz véres fővel hagyták el a harczteret.

— Allamvasuti beruházás. A kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz az államvasutak beruházásáról, mely szerint a Dombovárott végzendő vágány csoport építésére

350,000 frt van előirányozva.

— A krajczárokat a hivatalos lap szerint 1898- ban julius elsejével forgalmon kívül helyezik. Az állami pénztárak és hivatalok azonban még 1899. de- czember 31-ig kötelesek elfogadni a krajczárosokat.

— Tüzeset a vidéken. Dunaföldvárott Jankó György ottani lakos istállója ismeretlen okból ki- gyuladt és a padláson levő Összes takarmánykészlet- tel együtt leégett. A tűz a padláson keletkezett, de hogy mi okból, az nem volt kipuhatolható. Szerencsére az istállóba bekötött lovakat és marhákat még idejekorán kivezethették. A tűz kiterjedt a szomszédos B u n y i k Sándor házára is, mely szintén elhamvadt.

— Halálozás. Bach Jenő, Felső-Iregh község derék jegyzője, folyó hó 19-én, élete 3"-ik évében rövid szenvedés után mellbetegségben elhunyt.

— Nyári mulatság. A szegzárdi első magyar asztaltársaság folyó hó 29-én, vagyis Péter-Pál napján a vasúti állomás melletti Mutsenbacher-féle vendéglő kerthelyiségében saját pénztára javára nyári mulatságot rendez.

— Nyilvános köszönot. A tamásii jótékony nőegylet által f. é. május 29-én rendezett tavaszi mulatságra jegyeiket folytatólag megváltották: Báró Schossberger Zsigmond (Felső-Iregh) 5 írttal és Bergl Sándor (P.-Majsa) 2 frt 50 krral, a melyért úgy ezen. mint a már felsorolt adakozók és feltilfizetők kegyes adományaiért ez utón mond köszönetét a tamásii jótékony nőegylet nevében: Schneider István, egyleti titkár.

— Öngyilkosság. Güntz szegzárdi születésű ungvári népiskolai tanító fejbe lőtte magát, s rögtön meghalt. A szerencsétlen öugyilkost szerelmi csalódás kergette a halálba.

— Gyakori tüzesetek Szegzárdon. Egy idő óta gyakori tüzesetek riasztják meg Szegzárd lakosságát. Rendesen a református városrészben pusztít a vészes elem, mintha csak itt valamely titkos kéz működnék a gazdák vagyonának elpusztítására. Folyó hó 12-én éjjel ugyanis Kocza Ferencz Bátai házát emésztették fel a rem’eteutczában a lángok, folyó hó 16-án d. u. fél 6 órakor pedig ismét a református városrészben özv. Csötönyi Pálné háza gyuladt ki. A tűzoltók mind a két esetben kivonultak és helyhez kötötték a tüzet. Az a hir van elterjedve, hogy az utóbbi esetben a tulajdonos gyújtotta volna fel a hajlékát. Hogy mi igaz e hírből? — a haióság van hivatva kideríteni.

— A csörgőtől fürdő megnyitása. Etl József mérnök a csörgetői uszodát újból csinosan felépittette, tegnap lett hatóságilag felülvizsgálva s közbiztonság tekintetében is kifogástalannak találtatott, —, mai napon délután nyittatik meg. A fürdő vendéglőjét Simon Miklós vendéglős kezeli, különféle jó borok és sörök előállitásáról, melyek csak is dugaszolt palacz- kokban szolgáltatnak ki, a fürdő tulajdonos gondoskodik. A közönség ki- és vissza szállítását az eddig divott viteldijjak mellett fél-fél órai indulással Grünfeld Miksa bérkocsi tulajdonos — ki kényelmes zárt társas kocsival is rendelkezik — vállalta el. A közbiztonsági felügyeletet és az úszás tanítását Gyenes Sándor tolnai úszómester teljesiti. A részletes értesítés falragoszokon olvasható.

— A csendőrség köréből Horváth József, szegzárdi csendőrőrsvezető, Selyjére őrsparancsnoknak neveztetett ki.

— Megtámadott községi rendőr. Kicsibe múlt, hogy a napokban agyon nem ütötték Heidicker József apari községi őrt, a miért Sárközi Sándor ottani kóborczigánynál meg mert jelenni, hogy a nála levő kóborczigányleányt a törvény nevében igazolásra hívja fel. A hivatását teljesítő községi őrre ugyanis Sárközi és a vele vadházasságban élő Kolompár Erzsébet rátámadtak, s ütlegelni kezdették, tán ki is oltják életét, ha nem sikerült volna egéruton elmenekülnie.

— Csavargó kömives. Kern Péter bátaszéki csavargó kőmives a napokban kirabolta özv. Minél Andrásnét. A munkakerülő tettest a csendőrség elfogta s nála a rabolt pénz egy részét meg is találta.

— Egy meg nem rendelt elismerés. Tolnáról iiják lapunknak : A népiskolai vizsgálatoknál általában szokásban van, hogy egyes osztályokban az érettebb gyermekek a vizsga elején és végén megnyitó- és záróbeszédeket mondanak el. Nem elengedhetlen kelléke ez ugyan a vizsgálatoknak, de azért paedagogiai szempontból sem habottam ellene érvelni. E megnyitó- és záróbeszédeket rendesen a tanitó készíti és emlézteti be, melynek tartalma mindig a megjelent vendégek üdvözlése illetve szives megjelenésükért és türelmükért köszönet nyilvánítás. Ez egyszer a tolnai népiskola

4-ik osztályában Kelecsényi Rezső tanítónál e szokástól eltérőleg mást láttunk. A vizsga végén kiáll egy 87 czentimeteres okos kis fiú Tóth János (a községi II-od bírónak Tóth Györgynek fia) és anélkül, hogy a lámpaláz (szokás-mondás) külső jelei meglátszanának rajta, bocsánatot kér a szép számban megjelent vendégektől, hogy ő nyilvánosan is elmondhassa azt, a mit akar. Először is — mondá — köszönetét mondok jó tanítómnak, hogy engem és társaimat oly sok hasznos tudnivalókra megtanított es a jóra oktatott j köszönetét mondott másodsorban a hitelemző uraknak; köszönetét mondott harmadsorban az iskolaszéknek, negyedsorban a szülőknek és ötödsorban a megjelent vendégeknek. Minden egyes pontnál röviden, -de szépen fejtegette a köszönet indokát. A beszéd egyszerű, keresetlen szavakban és mégis szép kerekded egészben volt előadva és az keltett feltűnést már tudniillik azokban, a kiket illet, hogy még tanítójáról is megemlékezett és pláne első sorban. Mert biz sem a tolnai tanitók, sem vidéki kartársaim alig hiszem, hogy hozzá volnának szokva ahhoz, miszerint vizsga végén nekik valaki a szülők közül ily módon rendezett köszönetét mondjon, hacsak maga meg nem rendeli vagyis készíti és egy fiúval elmondatja. Különösen Tolnán szokatlan ez, a hol tudjuk Tantos kovács boldog emlékű „oskola tanácsos“ korából, hogy nyílt gyűlésen cselédeknek nevezett bennünket, sőt kegyes volt azt is megmutatni, hogy merre vezet az ut felfelé is, lefelé is, ha kevesel- jük fizetésünket. És hogy az akkori iskolaszékben nem egymaga gondolkodott igy, mutatta annak idején, hogy senki részéről rendre nem lett utasítva. Azért köszönet érte Tóth György urnák úgyis mint bírónak, úgyis mint az iskolaszék világi elnökének, hogy mi tanitók is eszébe jutottunk és a saját kezdeményezéséből az önmaga szerkesztette köszönet nyilvánítással megmutatta a jelenlevőknek, hogy a tanítóknak —- kikről úgyis elég mostohán gondoskodnak és még a garasos arisztokraták is kicsinylőnek nyilatkoznak — e csekélységet megadni illő dolog! Álljon fel az, a ki tud Tolnán ehhez hasonló dolgot 25 év óta!

— Életmentő. Nagyon megunta már életét s hosszú betegeskedését Grosz Hermina, Grosz Samu szegzárdi szappanfőző felnőtt leánya, s hogy gyó- gyithatlan betegségétől szabadulhasson, múlt csütörtökön délután egy őrizetlen pillanatban az udvarban lévő szivárványos kút tölgyfa padlózatát felszedve, abba beleugrott. A házban lakó Fleischer szatócs és czipész neje a midőn ezt meglátta, lármát csapott, minek következtében Fleischernek 14—15 éves ta- noncza rögtön utána ereszkedett s a már elmerült leányt sikerült neki a vízből kiemelni. Azonban a leány görcsösen ragaszkodott szándékához, s minden erejét megfeszítve, kiragadta magát megmentője kezei közül, és újból a viz alá merült. Ekkor a tanuló is utána ment, és hajánál fogva fenntartotta, mire az odagyült szomszédok kötelet eresztettek le s azt a leány derekára kötötte, s igy élve sikerült a kutból kihúzni. A derék tanoncz bizonyára megérdemelné, hogy saját életének veszélyeztetésével végbevitt életmentésért kellő jutalémban részesüljön.

— „Megkorbácsolt tanfelügyelő.“ Ezen czim alatt a fővárosi lapok a múlt héten azt Írták, hogy Klem ént Ferencz csanádmegyei kir. tanfelügyelőt Molnár Albertné a nyílt utczán megkorbácsolta. Az inzultusnak az az oka, hogy a tanfelügyelő Molnár Evelin makói polg. leányiskolái tanítónő, a korbácsoló úrnő leánya ellen már régebben, állítólag vele szemben tanusitott tiszteletlen magaviseleté miatt fegyelmi vizsgálatot inditott, a legutóbbi közigazk»tási bizottsági gyűlésen pedig, daczára, hogy a tanítónő egyetlen óráját sem látogatta meg, működéséről nagyon elitőleg nyilatkozott. — A megkorbácsolt kir. tanfelügyelő működését Szegzárdon mint segédtanfelügyelő kezdette meg Var a sdy Lajos kir. tanfelügyelő mellett, akit méltatlanul megtámadott hirlap utján, a miért azután büntetésből Temesvárra helyezték. A temesvári kir. tanfelügyelő azonban ismerve Klement összeférhetetlenségét, nem fogadta el, igy azután Székesfejérvárra került, a hol szintén erős konfliktusa volt az oltani tanítói testülettel. Nagy protekeziójának kell lennie, hogy ilyen viselkedés után Csanádmegyébe neveztetett ki kir. tanfelügyelőnek, s itt oly súlyos vádokat emeltek ellene, hogy jelenleg fegyelmi vizsgálat alatt áll.

— Tolvaj. Fischer József, czikói születésű, mészárossegéd meglopta a gazdáját, a miért a bíróságnak feljelentették. Ennek Fischer neszét véve, ismeretlen helyre megugrott, hogy kikerülje a bünte ’est. A bonyhádi kir. járásbíróság most elrendelte a köröztetését, hogy ne szabadulhasson meg a büntetés elől.