Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-17 / 3. szám
1897. január 17. 3 mást irok7 még pedig rózsaszín papirra, lilaszinü téntával. Mire hazaértem, a czipőmet a szemétbe dobhattam, aztán pedig rögtön hozzáfogtam a levél megírásához, rózsaszín papirra, lilaszin téntával. • ^ Harmadnap már kétségbe voltam esve — levelet kaptam. Mindjárt kiismertem a többi közül, noha a boríték nem árult el semmit. Lázas igyekezttel bontottam föl és a következőket olvastam: „Tisztelt uram! A leveleitől nem fűlik eléggé F. I. kisasszony szobája. Mért használ ön famentes papirost? Máskülönben a kisasszony kért föl engem ennek közlésére. Snupf Flórián, gyógyszerész-segéd.“ Nem szóltam égy árva szót se, hanem a gyertya lángja fölé tartottam azt a szemét papirost, aztán pedig leültem és a következőket írtam, nem többé rózsaszín papirra, de nem is lilaszin téntával. „Snupf Flórián urnák, gyógyszerész-segéd. Ön kártérítéssel tartozik F. I. kisasszonynak, két darab ölbe való kutya erejéig. A két szegény állat megdöglött az ön virágaitól, amiket a kisasz- szony eléjük dobott. A fűtésről pedig majd gondoskodni fogok.“ Délután öt óra volt. Hat órára én is, a telefonon megrendelt kocsi szén is megérkeztünk a Baross- utcza 192. számú ház elé. A szeneslegények éppen hozzá akartak fogni a lerakodáshoz, midőn megpillantottam a közeledő Snupf Flóriánt, egy óriási buldogg kíséretében. A fenevad veszettül csattogtatta rám fogait s szemmelláthatólag nagy étvágyat tanúsított bokáim iránt, de szerencsére Flórián elég erősen fogta a lánczot. — Ah, tehát megértette ? —- kérdém tőle a kutyára czélozván. — És ön is megértette ? kérdezte Snupf Flórián, miközben a szeneskocsira sandított. — Hová vigyük kérem a szenet ? — kérdezte az egyik szeneslegény. Nem válaszolhattam neki, mert egy jelenség lekötötte figyelmemet. A jelenség pedig öt alkotó részből állt: közbül az angyal, jobbról egy asztalos legény, balról a mama, elől egy kutya, hátul egy kutya. Az asztalos legényt onnan ismerem, hogy az ablakommal átellenes ház pinczéjében szokott robotolni 6—12-ig és 1—6-ig. Valahányszor kinézek, mindég látom. Egy pillanatig csodálkoztam, hogy bár alig múlt hat óra, őt már vasárnapiasan kiöltözködve itt látom, de rögtön fölismertem a helyzet jelentőségét. Nem is volt időm a gondolkodásra, mert az asztalos kilépett a családi körből és ruganyos léptekkel közeledett Snupf Flóriánhoz. A barátságos asztalos megemelintette kalapját és mosolyogva szólt: — Mafla Flórián -— meghajtotta magát és foly, tatta, miközben egy virginiaszivart morzsolt ujjai között. Szabad kérnem egy kis tü . . . Bru-u-u .... Oroszlánhoz méltó ordítással fejezte be mondó- káját, mert Snupf Flóriánnak meglódult a tenyere és a barátságos asztaloslegény egy hatalmas pofont kapott. — Tanuld meg — rivalta a gyógyszérészsegéd, hogy nem mindenkivel lehet komédiázni. Hallottam még nehány csattanást s erre vonatkozólag később úgy nyilatkozott Snupf Flórián, hogy visszakapta, a mit adott. De — ne mondják meg senkinek — én láttam, hogy jóval nagyobbat és többet kapott, mint aminőt adott. A csődületre, de még inkább a két hölgy sikoltozására megjelent a rendőr. Elővette noteszét és fölirta a mártírok neveit: „Snupf Flórián Soroksárról és Mafla Flórián Budapestről“. Utána tehette volna, hogy jegyesek. Az összeütközésnek az lett a vége, hogy a két hölgy és a két kutya visszafordultak a házba. Egyik a másikat okozta, a szerencsétlenségért. A mama úgy nyilatkozott, hogy Irén a hibás, amiért sétát indítványozott, ellenben az angyal mamáját okozta, mint a ki megengedte Mafla Flóriánnak, hogy rágyújtson. Hát igy vagyunk ? Ezért íratta velünk azokat a leveleket ? Hahaha! Otthagytam az egész bandát. A különböző' félreértések kiderítése eltartott néhány napig. Akkor a lapokban a következő apró hirdetések jelentek meg: Egy kocsi szén olcsó áron kapható. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3. sz.) Eladó egy teljesen uj 4 éves buldogg-kutya. Nem harap, csak ha bosszantják. Egy fiatal leány házasság czéljából megismerkedni óhajt egy tisztességes iparossal. Hozomány 300 forint. Ez gondolkozóba ejtett. 300 forint. Hát érdemes volt ezért kikezdeni ? Nekem legalább is egy millió kell, és lesz is. Szegény angyal, kár ha tönkremegy a vásárban. Jobbra volna érdemes. Igazán, jobbra. Például, hogy sokat nemondjak, énreám. Benedikti Béla. TÖVISEK. Nincs többé párbaj! II. Vilmos császár kiadta a nagyfontosságu felséges rendeletet a párbaj eltörlésére. Nem olvastam a rendelet szokásos »indokait«, de hiszem, hogy ezekben az indokokban benne van az is, miszerint: a párbaj egy valóságos és merőben nagy ostobaság, — sötét szégyenfoltja a humanizmus, az emberszeretet, a krisztusi megbocsátás magasztos erénye szent zászlóját fennen lobogtató czivilizált világnak! — Hogy a párbaj nem egyébb, mint: bizonytalan, szürke keveréke a régi brutális ököljog és a mai ostoba gavalléria felszínre került zavaros érzelmeinek, melyeknél — legtöbb esetben— nem lehet megállapítani, hol végződik az őskori barbár bosszúvágy kielégítésének állatias viszketege s hol kezdődik a finom érzés, becsületes lélek erkölcsileg köteles megtorlásának szomorú, de divatos gavallér kényszere!... No de ne bölcselkedjünk! E rovat arczia tél apó zordonsága daczára is — legyen szép tavaszias, legyen mosolygó! — Örüljünk a német császár okos rendeletének, mely — hisszük, mint magas példa, — ragadós leszen s kiáltsuk örvendetes arczczal, tele torokkal: »Nincs többé párbaj!----------* Te hát ezután bátran ráléphetünk egymásnak tyúkszemére, nem félhetünk, hogy Komjáthy pisztoly halálos csőve elé állít, vagy kard élére hány a megsértett gavallér becsület igazolásának most divatos módja! —-------Tehát ezután nem félhet a tanár, hog y jogosan megszekundázott gavallér — lump, de már bál- és poh'ár-hős tanítványa kihívja őt egy szál kardra, vagy egy gyilkos golyóra a gyilkos ötösért! Nem félhet a pap, hogy bünbánatra serkentő prédi- káczióját »térjetek meg!« személyes sértésnek veszik a hívek s párbajra hívják, mit ha a pap el nem fogad, hát nem fizetik meg neki a párbért: mert hiszen párbaj és párbér majdnem rokon fogalmak, hitvány dolog mindakettő!-------— Nem félhet az ember a Casinóban, ha a »gibicz<r az ő véletlen rossz hivásáért rendre utasítja (— mert ez az ő joga !■—) és a játékos pár önérzetes szóval rekontráz a gibicz kontrájára: hogy ebből párbaj lesz! . . . Nem, mert a nagy német birodalom hatalmas császára ezt »einmahl für immer!« megtiltotta. Okos rendelet, ha némettől eredt is! . . . Csak az a kérdés, hogy beveszi-e, megtartja-e a világ ? . . Mert a világ rendszerint a haszontalan dolgokon kapkod, a fontost, a lényegest, az üdvöst pedig kerüli. Innen jön a közmondás: »Mire való a törvény?— hogy legyen mit kijátszani /« — Mire] való a rendelet ? — Hogy legyén mit meg nem] tartani. j De én azt hiszem, hogy II. Vilmos császár ezen üdvös rendeletének érvényt szerez, — mert ha nem: lesz néki oly önérzetes generálisa, a ki ezen gyengeségéért párbajra hívja! . . . * Nincs többé párbaj! — Hangzik a társadalmi béke jelszava nemsokára világszerint. És mig a nagy ember-barát, a hatalmas Vilmos császár ilyen pompás farsangi tréfát csinál a bámuló világnak, azalatt épp az ő országa fegyvergyáraiban lázas sietséggel készülnek azok a hires gyorstüzelő gyilkos ágyuk, melyeket úgyszólván el sem kell sütni, már látásuktól is hasra esik a megrémült ellenség, miknek már gondolatától is jéggé fagy a békeszerető világ. És e hatalmas bömbölő ércz-gyilkosokat nyakra-főre igyekszik gyártani 100 és 100 milliók kidobásával Európa minden vezér-állama, hogy utolsó ne maradjon a Sztratégiai Moloch-nak való áldozathozatalban, hogy el ne homályosuljon a nagy hatalmi állás fénye! Bizony nagyon furcsa világot élünk ! — —| — Egyes embert párbájra hívni 's mégöhii — még alapos megtorlást; követelő erkölcsi és becsületi okok mellett is tilos:!. ..A közönséges gyilkost •-—ki embert ölt, talán éhségtől gyütretve, talán a rossz nevelés folytán beállt szellemi és erkölcsi elvadulas miatt, t$.lán véletlenül ■—-- elitéli a törvény rideg §-a rövid halálra, vágy hosszú börtönre, — de háborúba vinni sokszór minden igaz ok nélkül, önző diplomá- cziai magas kilátások ugymondott erkölcsi kényszerére milliókat s gyors tüzelő ágyú tW naszád halál — éhes torka előtt haldokló hörgés közt látni 100 ezer becsületes családapát, kiknek szerető nejeik otthon sírnak, árva gyermekeik egy falat kenyérért jajgatnak —: ez szabad, ez jogosult, sőt ez erény, dicső dolog, világ-gavalléria!.. . • ‘ ‘ * 1 * Jaj, de utálatos felfogás! -— — Nem is beszélek róla többet. Majd megoldja a divatos világ e nehéz grodiusi csomóját egy 2-ik Nagy Sándor, — akarom mondani: egy józanabb világ, egy jobb emberiség ! 1 I. Addig tűrjünk békével. A mai divatos türelmetlenség termi a párbajok és háborúk iszonyú vér-rózsáit, — a majd teljesen érett korra jutott s valóban czivilizált emberiség krisztusi szeretete pedig nyitni fogja a kér. megbocsás gyönyörű tavaszi virágait s érlelni fogja a közboldogság édes gyümölcseit! * Egy párbajt tartok manapság jogosultnak, szentnek !-------— A görög kath egyház párbaját Rómá val, a magyar liturgia behozásáért. Itt már én is szívesen szekündálok ! Bizony, legjobb volna az illetőknek, úgy szakítani a dolognak végét, hogy mindnyájan áttérnének — mint rebesgetik ! — a magyar vallásra, vagyis lennének seregestül kálvinisták, — igy. —r lehet. — még én is püspök lennék 50 év múlva, holott — ellenkezőleg— 100 év elforgása alatt sem számíthatok még esperességre sem, — — mert hát tetszik tudni: az okosabb enged! . . . Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Közigazgatási bizottsági Ülés. Tolna- vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én tartotta havi rendes ülését gr. Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az alispáni jelentés szerint a rend- és vagyon biztonság nem zavartatott meg. A szegzárdi helyettes anyakönyvvezetői állásra a bizottság Wiener Gyula szegzárdi közjegyzői Írnokot, Dömötör Miklós segédjegyzőt és Szen- tessy József várdombi jegyzőt kandidálta, kiknek kérvényeit a többi pályázókéval együtt felterjesztette a bizottság a belügyminisztériumhoz. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a hátralék 150 drbbal apadt. Legszomorubb volt a pénzügyigazgató jelentése, a mennyiben konstatálta, hogy 100,000 írttal kevesebb adó folyt be 1896. évben, mint az 1895. évben. A kir. tanfelügyelő jelentette, hogy az elmúlt hóban négy iskolát, két ovodát és egy állandó menedékházat látogatott meg, valamint részt vett a tolnai és szegzárdi óvodákban szervezett nyári menedékház vezetőnőknek képesítő és a szegzárdi polgári fiú- és leányiskolákban tartott magán vizsgálatokon. A meglátogatott iskolák-, ovodák- és menedékházakban az elért eredményt teljesen kielégítőnek találta. Felemlítette azonban, hogy a tolnai róm. kath. iskola és menház túlzsúfoltságban szenved. Továbbá bejelentette, hogy a segédtanfelügyelői állomás a segédtanfelügyelőnek még a múl t év május havában történt áthelyezése következtében Üresen áll s igy egymaga a felhalmozódott ügydaraboknak elintézésén kívül nem képes az iskolákat látogatni. Ezen jelenté s alapján a közigazgatási bizottság Tolna község elöljáróságát felhívta, hogy két osztály u községi iskolát és egy állandó községi menedékházat állítson az 1897—98. tanév kezdétén , A mérnöki és főorvosi jelentések szerint a
