Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-02 / 18. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18 sz.) 1897. május 2. van : fehér rózsa, piros rózsa, vad rózsa, tüskerózsa, bazsa-rózsa, thea-rózsa és ezerféle fajú, nevű, szinü és illatú Irózsa« — — — Szerintem pedig: »Csak egy szép lány------------------■ Csak egy rózsa van a világon !« az a tüske-rózsa, mely se nem vad, se nem ojtott, mégis legszebb és legjobb illatú, mely Májusban nyílik egyszer, de sokáig! • • j Ez az igazi rozsa, mert tövise is van! — —/— Ettől eredt a közmondás: *Nincsen rózsa tövis nélkül i De még ebben a »brancs«-ban is, csak a pirosat tartom igazi rózsának. Avvagy nem azt mondjuk-e: »Olyan szép piros, mint a rózsa!« — »Rózsaszínben látom a világot !* stb. Igaz, hogy a fiatal, halványarczu leányra is mondják: »nyíló fehér rózsa!* — a betegesekre : »sárga thea rózsa!« sőt van nő, kit a »bazsa-rózsa« czimmel tisztelnek meg a kellő tiszteletet nem tudók — de ez t. Úrnőim és Uraim! csak fogalom-zavar; mert mondom, csak egy rozsa van a világon, a májusi, vagy pünkösdi piros rózsa, melynek tövise is van, épp úgy, mint az én I Tövis«- emnek májusi piros rózsája, mit ezennel a tisztelt olvasók szebbik nemének keblére tűzök alázatos szeretettel! ... Ez az én Májusfán ! . . . * Csak még egyet. Nem csoda, hogy a nők nagy része a virágok örök-trónu királynője nevéről, magát Rózának, Rózsának hivatja, illetőleg, hogy szülei! e szép névi’e kereszteltették. így jöttek létre a különféle népdalok, melyekben most a piros, majd a fehér rózsa van dicsőítve, a szerint, a mint valakinek a barna-piros, vagy a halvány-szőke leány az ideálja! Én most már többet irni e tárgyról s Önökkel t. olvasóim, meddő vitatkozásba ereszkedni nem akarok. — Majd máskor. — Melyik szebb |--------A va d rózsa-e, vagy az ojtott; a piros-e, vagya fehér; a tüskés-e, vagy a sima; a szőke leány-e, vagy a barna ? . . . Ilyen kérdést eldönteni ki akarna ? — így szólok tehát: Rózsa a virágok örökös királya-----S m indenkinek legszebb „a maga rózsája!“... Palást. A hétről. (Palást aram és az angol dij. Eossz omen. Mindnyájunkat érhet baleset. Szék háború. Pavillon megnyitás. Egy Schlesinger, a ki elhagyta magát. Az uj menetrend. Két szekér éda Sz. K E. versenye. Letört virág.) Mozgalmas, jó és rossz és főleg rossz dolgokban változatos hét tűnt le mögöttünk. Kezdjük a vi- gabb oldalán, szomorkodni ráérünk azután is. Palást uram, a ki e lap hasábbjain hetenként egyszer halálra kaczagtatja a publicumot, saját bevallása szerint (lásd a legutóbbi tövist) elnyerte és pedig több ízben a sokak által eddig hasztalan óhajtott angol dijat s e mellett a körülményekhez képest [legutóbb ápril 24 én] jól érezte magát. Tekintve, hogy az a dij, a mit egy bolond angol anno dazumal kitűzött, igen tekintélyes, fogadja Palást uram legőszintébb szerencse kivánatainkat. A mentő egyesület jelszavát (mindnyájunkat érhet baleset) a vármegye egy fiatal hivatalnoka nem szivlelte meg. Saját kárára, mert e zsebbe vágó mulasztás folytán elesik a baleset biztositó társaság által fizetni szokott busás fájdalomdijtól. Hogy milyen inczidensből újuk ezt, azt megtalálja az olvasó a hi- rek rovatában. A tanulság pedig az, hogy Berzsenyi Győző biztosítási vigécz ha bekopogtat hozzátok, ki ne dobjátok, mert hát: Mindnyájunkat érhet baleset. A törvényszék egy érdemekben megszürkült segédhivatalnoka ritka bátorságáról tett a napokban tanúbizonyságot: harmadszor nősült. Ehhez eddig csak gratulálhatnánk. Ámde tekintve, hogy a fiatal párt vivo kocsi szava hihető emberek állítása szerint a czélpontnál felborult, a jelen volt öreg asszonyokkal együtt sugjuk mi is; rossz omen. Az ég vagy nagyon dús áldást bocsát a famíliára, vagy — a mit Isten adjon — nem lesz módja az uj férjnek — negyedszer megnősülni. A nőegylet múlt heti előadása felett sötét felhők tornyosultak. Minthogy a nőegyletnek soha sincs széke, kölcsön pedig, mint látni fogjuk, nehezen kapott, a tisztelt hallgatóság azon eshetőségnek volt kitéve, hogy állva kell vala végig élveznie, az egyébként ezt is megérő előadást. A dolog úgy esett, hogy a vmegye aranytollu főjegyzője, az alispán ur távollétében nem akarta kiadni a vármegye székeit. A nőegylet végső kisérletkép táviratilag fordult a megyében időző alispánhoz, kérve a székek kiadatását. I Jött is rögvest a nagy kémény sürgöny, nogy a szó- keket igenis ki kell adni, mert az csak még sem lehet, hogy a nagy fáradsággal összetanult előadás székhiány miatt maradjon el. A vmegye pennája azonban erősen tartotta magát s ment vissza a sürgöny, hogy az alispán ur távollétében a székekkel a főjegyző mint helyettes alispán rendelkezik. A furcsa háborúnak az alispán oszt’ azzal vetett véget, hogy távollétét jelenlétté változtatta s a székeket a tizenkettedik órában maga kiadta. A nőegyletnek az illetékességi összeütközésből még az a haszna is meg volt, hogy az alispán urat ott tisztelhette az estélyen — reggeli három óráig. A jövő héten megnyilik a kaszinó nagy pénzáldozatokkal megszerzett és felállított pavillonja is. Tagadhatatlanul csinos, de szükségesnek és czélsze- rünek is nem mondható. Eltekintve attól, hogy azon az ötezer forinton, a mibe került, a kaszinó akár házat vehetett volna, praktikus haszna se lesz, mert abba ugyan se a sörözők, se a kártyázók kánikula idején hüsölni be nem merészkednek, lévén az nyáron igen meleg, hanem megvonulnak szépen az árnyékában, a mint ezt már e héten is megcseleked- ték. Drága árnyék. A kedvéért kivágott fák ezt eddig sokkal jutányosabban szállították. Tánczterem- nek jó lesz, mondják az optimisták. Ezek azonban feledik, hogy teremben eddig is tánczolhattunk, de épen arra vágyik hat hónapon á minden jótét lélek, hogy a másik hat hónapot szabadban tölthesse és — esetleg — tánczolhassa át. Hát nem érzik önök uraim, hogy mennyivel poetikusabb a táncz a szabadban, a czifra lampionokat tartó sodronyokkal egybe fűzött lombos fák este kissé felesleges árnyában? Mennyivel fesztelenebbek, kedélyesebbek s mondjuk ki: szabadabbak a mulatságok az ilyen — rosszul világított — nyári tánczhelyeken, mint benn a fényes teremben, a hol a mama szeme akadálytalanul nyughat a fiatal páron, a kik ezt a szolgálatot a mamának szívesen elengednék ? Szegény Schlesinger! Nagy hozományt ígért Izrael népének szokása szerint a vejének és kicsit sem I adhatott. Eine alte Geschichte .... A vőnél rendesen a hozomány a fő s a lány csak ráadás. Nem tudjuk, úgy volt-e itt is, de riporterünk által con- statált tény, hogy szegény Schlesinger hütlenül a Schlesingerek tradicziójához, elhagyta magát és — golyót röpített fáradt agyába. Requiescát! Május 1-sejétől a Budapest—Szegzárdi vonalon uj menetrend lép életbe. Szegzárdról indul a vonat este 7 óra 23 perczkor és Sárbogárdra ér 10 óra után. Miután vállalkozó szellemű ember mindig akad, remélhető, hogy e vonatnak is akad passagerje, a ki elég elszánt a pesti vonatra Sárbogárdon öt órát várakozni. És még vannak, a kik kétségbe vonják az éjjeli vonat mérhetlen előnyét. A Garay szobor-bizottság a közel jövőben felállítandó Garay szobor leleplezési ünnepélyén elszavalandó ódára hirdet pályázatot. A bizottság ugyanis azt tartja, hogy nincs olyan hosszú, a minek vége ne volna, miért ne készülhetne hát el Szamovszky ur is egyszer a Garay-szoborral. Hisz a Lucza-széke is csak elkészült egyszer, sőt vannak szívós életű, fiatal urak, a kik még a Lipótvárosi bazilika elké- j szültét is remélik megélni. A szobor előhírnökei különben már megjöttenek 16 szekéré való alapkő és két szekér óda alakjában,, méltó bizonyságául, hogy a kőbányák s a költői véna még nem apadtak ki a szép Kánaánban. Szegény Reviczky ha ma élne, bezzeg megváltoztatná halhatatlan mondását: „a világ csak hangulat.“ Ma már nem hangulat a világ, hanem byci- cli. A lovag byciclin szökteti meg imádottját, a levélhordó byciclin hozza a rózsaszínű billet-dout, a török katona bycicliről szedi le a görög evzonok fejét, byciclin kél nászúira a fiatal pár, sőt — leider — vannak olyan családi byciclik is [k la családi revolver, hat személyre], melyen ilyen alkalommal az anyósnak is jut hely. Ne csodálkozunk tehát, ha Szegzár dón is úgy elszaporodtak a byciclisták, mint a tolnai sörcsarnokban a szúnyogok. Indított pedig e morfondirozás elmondására az az eléggé nem dicsérhető tény, hogy a Sz. K. E. a vásártéren látványosság számba menő versenyt rendezni csak akart ugyan, de sikversenyt május 9-én tényleg rendezni is fog; feltéve mégis, hogy az ég el nem borul és a nevezések el nem maradnak. A hétnek még egy szomorú eseménye van, melyről krónikási tisztemből kifolyólag meg kell emlékeznem; a kis Miczike szomorú halála. A bálák révén Szegzárdon is sokan ismerték, s akik ismerték meg is szerették, mert jó volt és kedves. A táncz áldozata ő is, mint a minap elhantolt kis halott. Elragadta őket Terpsihore, a táncz istennője, pedig hiszen mindketten talán sokat is áldoztak neki. Virághullás volt, meg kell nyugodni benne. No lám, milyen tragikus hangba csaptam át pedig az elején mókázni akartam. De hát ilyen az élet; jajgatunk és kaczagung, mig a szerkesztő ur nem mondja: csitt. By-Tang. K Ü L Ö N F É L É K. — Mádi Kovács György gyógyulása. Mint őrömmel értesülünk, Mádi Kovács György táborszernagy, nyug. hadtestparancsnok betegségében örvendetes javulás állott be. A lényeges javulás abból áll, hogy idegessége jóformán egészen megszűnt, kedélye frissebbé vált, ugyannyira, hogy az orvosok most már biznak teljes felgyógyulásában. A kitűnő katona maga fejezte ki minap abbeli óhaját, hogy valamelyik hazai fürdőhelyre szeretne menni, a hol felépülése gyorsabb következhet be. — Kinevezés. A m. kir. államvasutak igazgatósága Kliegl Sándor simontornyai osztálymérnökségi írnokot irodatisztté nevezte ki. — Tolnavármegye küldöttsége. Székes- Fejérváron múlt kedden nagy ünnepélyességek között iktatták be székébe uz uj főispánt. A beiktatási ünnepélyen vármegyénket Döry Pál alispán vezetése alatt Vizsolyi Ákos, Sztankovánszky János és Döry Jenő biz. tagokból álló küldöttség képviselte. — Miniszteri Utasítás. A földmivelésügyi miniszter egy utasítást adott ki a ragadós száj- és körömfájás ellen való védekezés tárgyában. Az utasitás arra tanítja meg a gazdát, hogy miként kell a beteg állatokat- házilag orvosolni. — Előléptetés. A pénzügyminiszter a szegzárdi pénzügyigazgatóságnál Boros Endre nyilvántartási biztos és p. ü. fogalmazót, úgy béréi Buttyán János p. ü. fogalmazót a X. fizetési osztály p fokozatába léptette elő. — Az iskolaszékek és a tanítói ötödéves korpótlék. A tanítói nyugdíjtörvény értelmében 1898-ban minden tanító és tanítónő 50 frtos korpótlékot kap, melyet vagy az iskolát fen tartó hatóságok, vagy — ha erre képtelenek —: az állam adja meg. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága ezért a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter rendeletére felszólította az iskolaszékeket, hogy nyilatkozzanak az iránt, vájjon megadják-e a tanítóknak a korpótlékot, avagy igénybe veszik-e az államsegélyt? E felszólításra most már be is érkeztek a kir. tanfelügyelőséghez a határozatok, mely szerint 132 felekezeti iskola, illetve iskolaszék kéri 209 tanító részére az államsegélyt, mig 25 iskolaszék oda nyilatkozott, hogy hajlandó az ötödéves tanítói korpótlékot megadni. A kért állami segély 10,450 frtot tesz ki.- A „Szegzárdi Kath. Legény-Egylet“ ma délután 5 órakor nyitja meg ünnepélyesen helyiségét Adler N. János házában. Az ünnepély programmja a következő : 1. Elnöki megnyitó-beszéd. 2. Maus Rezső szavalata. 3. Hörich Ferencz dékány beszéde. 4. Szövetség-dal. Éneklik a tagok. 5. A házszabályok ismertetése és hitelesítése. 6. Ismerkedés. — Hymen. Ritter Béla, kalaznói jegyző múlt kedden esküdött örök hűséget szép menyasszonyának, Gutrung Anna kisasszonynak a gyönki ág. ev. templomban. Az esketési szertartást Módra Imre lelkésztanár végezte, a ki megható szép beszédet intézett az uj házaspárhoz. — Előléptetés. Vásárhelyi Novák Sándor dr., Tolnavár megye volt első aljegyzője, szépen halad előre pályáján. A belügyminis- teriumban ugyanis Szegzárdról fogalmazónak neveztetett ki, most pedig titkárnak léptettek elő. Novák Sándorra még szép jövő vár, mert kiváló tehetségű és páratlan szorgalmú tisztviselője a belügyminisztériumnak. — Esküvő. Illés Gyula, Döbrököz nagyközség ügy buzgó jegyzője, folyó hó 1-én vezette oltár elé Ozorán Neumann Margit kisasszonyt.