Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-02 / 18. szám
_2 _____________ Vé gre, hogy csak a legkiválóbb bajokról szóljunk, felmerül elégtünk a csatornázás ügye. Szegzárd majd minden utczájában még a házak büzhödt vizét is nyílt csatornák vezetik rendeltetésük helyére s mintkogy ezt a csatornát is nem kó’rakás, hanem az anyaföld minó'sége szabályozza, a konyhahulladék ott rothad el az utczán, kiállhatatlan és egészségtelen bűzt terjesztve. A város a szállója előtt és az Augusz-féle ház tulajdonosa immár jó példával eló'mentek s a fedett csatornákat létesitettek, de a dicséretreméltó ténykedés nem talált követó'kre s már mindjárt az alapítványi urodalom épületénél megakadt. Ha Szegzárd vátos akar lenni, akkor ezt az állapotot is meg kell változtatnia, mert az a helyzet, hogy a legelőkelőbb utczáját is a házakból a vízlevezető árkon keresztül épített apró fahidak éktelenitik, minden czimet megszerez számára, csak azt nem, melyre , törekednie első feladata. Kifogytunk a helyből, pedig még több ilyen visszatetsző és szükséges dolgot kellett volna szellőztetnünk, no de hiszen a betegnek sem szokták egyszerre az egész orvosságot I beadni, hanem kisseb adagokban. Majd folytatjuk, mert hisz ez a tárgy kimeríthetetlen! b. A városok szervezete. Perczel Dezső belügyminiszter húsvéti piros tojásként meglepte az ország közvéleményét a városok uj szervezetének alaptei’vezetével. Az uj tervezetnek alapvető intézkedései ezek: Ezentúl nem lesz kétféle városi tervezet, hanem csak egy. Nem lesz városi törvényhatóság, hanem csak városi képvisetőtestület. Ne gondolja azonban senki, hogy az önálló törvényhatósági városok jogaikat vesztik, mert az uj javaslat is meghagyja önrendelkező szabadságukat, mig a városok, mint eddig alá lesznek vetve a megyéknek. Az uj tervezet egyéb- í ként nagyobb rendelkezési szabadságot ad a városoknak, mint a községi törvény. Fontos rendelkezés, hogy a képviselő-testületnek i számát a lehető minimumra redukálták és pedig 1 20,000 lakosig 24 [melyből fele virilis] aztán minden 1 3000 lélek jogosított a képviselőtestületet 2—2 tag- 1 gal szaporítani. Rendkívül fontos az a rendelkezés, 1 hogy a virilisek sem a leggazdagabbak sorából ke- í TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.) rülnek, hanem a virilisek jegyzékéből szintén választatnak, mint eddig Budapest fővárosánál volt. Ez a képviselőtestület választja a tanácsot és pedig titkos szavazás utján. A tanács részben örökös, részben- a képviselőtestület által 6 évre választott tanácsbeliekből áll. A törvény megszünteti a tisztviselők szavazati jogát. A képviselőtestület és a városi tanács közötti összekötő kapcsolatot a hat évre választott tisztán representans polgármester és a hat évre választott tanácsbeliek képezik. A polgármesterre nézve van újítás a tervezetben. Ugyanis a 30.000 lakósu városok már két polgármestert választanak : egy representans és egy ügyvivő polgármestert. A representans polgármesteri állás nincs kvalifikáczióhoz kötve. A képviselőtestület választja és 0 Felsége megerősíti. Az ügyvivő polgár- mesterség kvalifikáczióhoz van kötve. A hány tisztviselő van a tanácsban, annyi tanácsbelit is választanak. A 30.000 lakoson aluli városok csak egy reprezentáns polgármestert választanak, kinek helyettese gyanánt az első tisztviselő tanácsnok, mint ügyvivő polgármester viszi a város közigazgatását. Legnagyobb újítást képéz a városi számvevőségek államosítása. Ezek egyenesen a pénzügyminiszternek lesznek alárendelve. A miniszter fegyelmi jogokat gyakorol s a hű kezelésért államilag szavatol. A hűtlen kezelés tehát meg fog szűnni. Mindezekben I azért tekintettük át a javaslatot, hogy észrevételeinket reá nyomban megtehessük. Hogy a városok nagyobb önrendelkezési szabadságot kapnak, kinek helyeslésével ne találkoznék az I Csak attól félünk, hogy a törvény Prokrustes agyába fekteti a városokat és Szilasbalhásra ugyanazon czenzurát alkalmazza, a mit Székesfehérvárra. Hogy a viriliseket is választják, kinek helyeslésével ne találkoznék az ? Nagyon helyes, ha a plutokraczia úgy is szemet szúró jogát megenyhitik. Hiszen az föllázitó igazságtalanság, hogy a leglelkiismeretlenebb eszközökkel összeharácsolt tőke privilégiumokat élvezzen a városi tanács egybeállítása, a tisztviselők szavazatai túl tengésének megkorlátozása, a mai helyzet egyik legnagyobb anomáliáját teszi orvoslás tárgyává. Mit akar azonban a javaslat azzal, hogy nehány városunk törvényhatósági elnevezését elveszi, holott jogait respektálja, — nem éx*tjük? A Fascho Moyis Sándor miniszteri tanácsos javaslatának ez az Achillesi sarka. Éppen úgy aggodalmunkkal találkozik az a nagy redukczio, a mi a képviselet tagjai számánál mutatkozik ; pedig általán az inditó okokat tiszteletremél - tóknak tartjuk. A mostani rendezett tanácsú városok tespedesének a törvény azon intézkedése volt oka, hogy 200 tagjával bevonult a demagógia és a falusi színvonal. Megszüntetni ezt a formátlan plebiscitumot A makacs pár szemmeltartására fordított idő alaposan meglátszott a háztartásunkon. Soha annyi kozmás ételt nem étetett velem a feleségem, mint e kritikus napokban. Ha olykor mepróbáltam szóvá tenni a Pipi miatt felbomlott házirendet, rendesen ez volt a tromf. — Gondolj a néni utolsó kívánságára és hall- gas. Persze — hallgattam. De már annyira nem tudtam magamon uralkodni, hogy Pipit és minden kalitkába zárt nemzetségét ingyenélőnek ne tituláljam. Persze csak bizalmas körben, ha t. i. egyedül voltam. Már a nyár derekán voltunk s a fülemile pár még mindég külön és némán pusztította a hangyatojást. Főkonyhamesterünk, Csüllög András a kereki erdő minden hangyavárát kifosztotta a fülemile-cse- megéért. Volt is ebben olyan bőség, hogy nemcsak az ócska díván fiókja, de még a dohányzacskóm, a puskaporos tülköm, sőt a klakkom is hangyatojással volt tele. Feleségem a megmondhatója, menynyi szalonna és dohány vándorolt ezért az öreg András bakójába. Mert pénzt sohasem fogadott el, váltig ezt mondta: — Majd egyszer megsegíti a ténsur az ügyem baját. A napokban aztán megkérdeztem tőle. — Mondja no András, miben segitsem meg az ügyét.. — Átalom egy kicsit a kérvény bemondását — dodogta az öreg. — Csak ki vele bátran. — Ösmeri-e azt az urat, a ki odaföl Pesten számadója az ország menazseriájának ? — Talán az állatkerti igazgatót érti kend ? — Lehet, hogy mán avanzsérozott. Engedelem- mel legyik, ha nem jól tiszteltem. — És ha ismerném ? — Hát akkor jót tehetne velem a téns ur. Be- kommendálhatna a madárkoszt fuvarozása iránt. Úgy hallom, az a bizonyos vadállat kommendáns jól pizeli az ilyet. Tetszik tudni, rám férne egy kis mellékes „dinorium.“ Megdöbbentem. Mintha valaki ezt a szót vágta volna a szemem közzé: provízió. Csüllög András egy közintézettel akar üzletet kötni. A közvetítést tőlem várja s ezért két nyáron legalább negyvenezer hangyatojással tiszteletdijjaz. 40.000! Éppen a Morzsányi számja. Mi Tesz belőjem, ha ez a Csüllög engem is leleplez. Megbiztattam Andrást, hogy majd rövidesen felirok ügyében. Serák azt válaszolta, a madarakat mind elnyerték : nincs kosztos. Kedélyem Morzsányi-hangulatba borult. Okoztam Pipit, a kiért a proviziósok közzé jutottam. Arra kelle hát jutnom, hogy Csüllög András legyen az én életem Béri és Ollendoríja. Bősz álmok kinoztak és bősz hangyák csíptek. Mert az történt, hogy a Csüllög által szállított hangyatojások kikeltek és a förtelmes had ellenem alkalmazta a blokádot. Még azon éjjel a „3 deczisek klubjába“ szök1897. május 2. egyben fölszabadítása a mai tespedésnek. Csakhogy ez a javaslat szörnyű radikális, mint a vandalismus- sal metsző szőlész, a ki minden termő ágat lecsap metszési nagy buzgalmában. Hibás és szinte komikus a javaslatnak a polgármester teendőinek bifurkácziójára vonatkozó része. Mire való az a reprezentáns polgármester, ha nem diszteputácziók, bankettek és más szolemnitások kedvéért I Ezt ha feleslegessége és drágasága miatt absolute nem kivánjuk, elvileg szembe kell vele helyezkednünk a demokraczia szempontjából. Egy rendelkezés van, a miért a legmelegebben gratulálunk a tervezőnek: a városi pénztárak államosításáért. Ez helyes dolog. Sokfelé a kedélyes elszámolások, pót- előirányzatok és elkönyvelési kurioziumok megszűnnek, a defraudacziót pedig semmi esetben sem ugyanaz a város fogja viselni, melynek a sors hűtlen tisztviselőt juttatott. Bajai. MEGYEI IRODALMI CSARNOKÉ A rejtélyes idegen. Egy szép napon — kezdjük úgy, mint a novel Jában szokás — egy ösmerős ur tűnt föl az utczán. Bővebbet senkisem tudott róla, hogy „Dr.“ A betegek azt mondották felőle, hogy bizonyosan ügyvéd, a pörösök meg, hogy bizonyosan orvos. A pinczérek állandóan méltóságos urnák szólították. Szólíthatták volna kegyelmes urnák is, de hát miná- lunk igen demokratikus szellem uralkodik. A doktor ur szép ember volt, bár nem egészen bizonyos, hogy Nürnbergből jött vala. Az azonban bizonyos, hogy a mamák az első bemutatkozás után a lehető legnyájasabb vendégszeretettel invitálták magukhoz. Soha még doktor a világteremtése óta jutányosakban nem uzsonnázott, mint ő. Mindennap más házhoz volt hivatalos, a hol rendesen a ház piruló kisasszonya fogadta tiszta fehér köténykéjében. A doktor ur rövid idő múlva kezdte magát beleélni a helyzetbe. Különösen meghatotta az a beczéz- gető nyájasság, melylyel a mamák társalogtak vele. Az egyik mama tegnap úgy ozsonna után, épen a mikor a Lizike kisasszony kivitte a csészéket (kitűnő gazdasszony volt a lelkem] — odahuzódott egész közel a doktor úrhoz. A doktor ur éppen egy mandulával foglalatoskodott, a melyik nagyon makacsul elrejtette magát a héjában. A mama egy nehány köhintés után megtörte a csöndet: — Azért mégis csak unalmas a legény élet. [Régi asszonyi szokás az már, úgy kezdeni a beszédet, mintha ellentmondana valakinek.] A doktor ur is szerencsére megtörte akkorára a mandulát és nyugodtan bólintott a fejével. — No, az már igaz. A mama kezdett kissé tapogatózni. tem a hangyacsipések elől. Ott határoztam el, hogy a Pipivel vásárhelyiesen végzek, megszerecsikázom. De az átkozott Pipi — nem ette meg a „dörölyét!“ Hogyan gyógyítottam ki Jlonkát a regényírásból ? A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Ilonka volt a legkedvesebb süldő lányka az egész városkában és a mi rám nézve a fő volt, valóságos rajongással csüggött rajtam. Hálából én is viszonoztam ragaszkodását. Arczán egy-egy bánatos, ábrándos árny suhant néha át, különben pedig a legtökéletesebb babaarczot hordta keskeny, fejletlen vállain. Kékszemü szőke babaarczot. Azt a bizonyos bánatos vonást pedig a kamaszévek rovására írtam. De szomorúan csalódtam, mert nem épen kellemes, meglepetésemre tapasztalnom kellett, hogy kis barátom ir, valósággal ir. Egyszer ugyanis széles bevezetés után elővett egy teleirt füzetkét és megismertetett annak tartalmával. Elbeszélés volt, olyan elbe- szeles, a milyet kedves, 17 éves babaarczu, bánatos, mosolygo lányok írni szoktak, se jobb, se rosszabb, csak egy kicsit ömlengősebb. És mikor véleményemet kérdeze, — én voltam a kompetens fórum — etég gyáva voltam az igazságot be nem vallani. Ez a bátorítás igen sajnos következményeket szült, mert Ilonka ettől fogva, valóságos dühvei feküdt neki az írásnak. Én voltam a bűnrészese a a passiv mondjuk inkább magyarán — szenvedő fél, mert tényleg szenvedtem, midőn mindezt végig kelletett hallgatnom.
