Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
— Áthelyezett segédlelkészek. Az egyházmegyei hatóság segédlelkészi minőségben áthelyezte: Gaál Sándort Dunaföldvárról Szegzárdra, Kopári Gyulát Baranya-Baánból Dunaföldvárra, Ambach Mihályt Laskafaluról B.-Baánba és Nunkovics Gábort Ná- dasdról Laskafaluba. . — Tüzesetek. Gyönkön folyó hó 3-án kigyult ifjú Schneiker Konrád Gyönk községi helyettes biró / kertjében 1 kazal szalma, melyet ép az nap délután vett meg Vágner János pékmester, mire a tűzi fees- I kendőkkel a helyszínre értek, az összesereglett nép a tüzet jobbára már elnyomta. Alig hogy a tiiztől visszatértek az emberek, ismét félreverték a harangokat s jelezték a falu (felső végén a tüzet. Müller j Jakab Kéhler háza végében levő istálló, pajta és egy; nagy kazal szalma égett el, valószínű, hogy mind a i két tűz gyújtogatásból eredt. — Kántortanitó választás. Schlenker Mihály, volt tolna-varazsdi tanító, múlt hó 27-én egyhangúlag kántor-tanitóvá választatott Püspök-Lakra. A megválasztott állomását már él is foglalta s igy Varasd ismét tanító nélkül van. — Szilveszter-estély Tolnán. A múlt hó 31-én Tolnán tartott tombola és tánczestély szépen sikerült. Tolnának úgyszólván összes intelligéncziáját láttuk a „Kör“ díszes termeiben összejönni, hogy kedélyesen eltöltve az estét, örömmel üdvözölhesse egymást a boldogan bekövetkezett újév első hajnalán. Bevétel mintegy 110 frt volt; mely összeg, tekintve azon körülményt, hogy vidékről senki sem jött és felüllizetés sem történt, nagyon kielégítő. A jókedv sem hiányzott pláne azok részéről, kik a kellemes szórakozáson felül szép tombola-tárgyat is nyertek. — Díszközgyűlés. A döbröközi polgári olvasókör folyó hó 3-án diszközgyülést tartott, melyen a tagok nagy számmal jelentek meg. Négy szónok is ecsetelte a virágzó egyesület keletkezésének történetét, kiemelve azok érdemeit, a kik a kör megalapítása körül érdemeket szereztek. A díszközgyűlés után esteli 7 órakor társasvacsorát rendeztek, melyen derült hangulat uralkodott. Némi hiba ugyan történt, mint nekünk Írják a rendezés körül, a mi azonban nem álterálta a kedélyes hangulatot. — A tamásii községi bíró uj évi beszéde. Érdekesnek tartjuk S z a 1 a i Ignácz egyszerű polgár ember, községi biró újévi beszédét a következőkben közölni: Dicsértessék a Jézus neve! Üdvözlöm Önöket boldog uj évet kivánok mindnyájuknak. Miután a községi biró választás elmaradt uj év utánra, tehát nekem jutott a szerencse a község érdemes lakoságának a szokásos boldog uj év kiyánatokat elmondhatni. Miután tudjuk, hogy az elmúlt év nyarán ünnepelte a magyar nemzet ezeréves ittlétének emlékét, úgy e mai nappal kezdi a második ezredévet. Ezer esztendő nagy idő csak az idők ura és a nemzetek Istene tudja, hogy mék akkor e haza magyar haza lesz-e és lesz-e e hazában magyar ember, hiszen kik tudják és ismerik a magyar nemzet történetét, tudják mennyi kül ellenség és bel viszály érte e szegény hazát és nemzetet, csak a gondviselő Istennek köszönhetjük, hogy még mind idáig e hazában megtartott és kérjük továbbra is, hogy nemcsak ezer évig, hanem a világ végéig e haza a magyar haza legyen, mert a mint költő mondja: A nagyvilágon e kivül nincsen számunkra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk halnunk kell. így tudnunk kell azt is, hogy e hazában többféle vallási és nemzeti külömbség van, de azért mindnyájan ezen édes hazának közös gyermekei vagyunk, azért távol legyen tőlünk minden vallási és nemzeti gyűlölet, hanem szeressük egymást mindazt a felebaráti kötelesség parancsolja, mert csak igy lesz e nemzet nagy, erős és kitartó,, a mit a nemzetek Istene, hogy megadjon — kívánom. Most pedig visszatérek beszédem kezdetére, a boldog újév kívánatra. Ezen kívánattal szokták egymást az év első napján üdvözölni, a kivánat tőlünk ered, a megadása Istennél van. Kérjük azért szent áldását reánk, mi pedig ígérjük meg, hogy jó gyermekei leszünk, de ne csak Ígérjük, hanem tegyük is meg. En részemről kívánom a jó Istentől, hogy adja áldását e község minden lakójára, áldja meg községünket, határunkat, hegyeinket, völgyeinket és minden terményeinket tartsa és őrizze meg minden veszedelemtől és elemi csapástól, adjon közénk jó egyetértést és szent békességet, végre tartson meg bennünket egészségben és erőben ez uj évben. Dicsértessék a Jézus neve! — Sikkasztó inas. A csendőrség letartóztatta Schneider Mihály grábóczi illetőségű szegzárdi kovács inast, mert Párái Zsigmond gazdájától 28 frtot sikkasztott. 1897. január 10. — Helyreigazítás. Múlt számunkban megírtuk, hogy Zichy Miklós cs. és kir. kamarás tengeliczi birtokára Thury Kálmán hangosi ispánt nevezte ki kanásznárrá. Mint értesülünk, ezen kinevezésről lapunkat tévesen informálták. — A vadházasság vége. Óvári Antal szegzárdi földmives vadházasságban élt Bencze Zsuzsannával, a ki nálánál jóval idősebb, Óvári ráunt az asszonyra és szemet vetett Bencze Zsuzsanna szép eladó leányára, a ki üdcségével természetesn jobban tetszett neki, mint a fonnyadó virág. E miatt heves szezénák játszódtak le gyakran Óvári Antal és Bencze Zsuzsanna között. Az asszonynak még egy 15 éves legényke fia is volt, a kit édes anyjával együtt minden áron szeretett volna a háztól elűzni, hogy a leányzóval szerelmi viszonyt folytathasson. Három királyok napján a feldühödött ember neki is esett a beteges legénykének és úgy elverte, hogy élet-halál közt szállították a szegzárdi Ferencz-közkorházba ápolás végett. • — Szerelmi dráma. Megrendítő gyilkosság történt folyó hó 5-én Ocsény községben, a hol Paprika János szeretőjét, Mess Jánosnét, szül. Vida Rózát megyilkolta. A rémes eset részletei a következők: Paprika János őcsényi lakos már évek óta benső szerelmi viszonyt folytatott Mess Jánosáéval, a kinek férje tudott ugyan e szerelmeskedésről, de nem volt elég erős azt megakadályozni. Mess Jánosné különben is oly kardos menyecske volt, hogy nemcsak férjét, hanem szeretőjét is kordában tartotta s nem egyszer történt meg, hogy mindkettőt alaposan elverte. Paprika János feleségét már régebb idő óta elűzte, hogy zavaratlanul élhessen Mess névéi, a ki annyira befonta a különben mindenki által szelídnek vélt embert, hogy ez házát is reá Íratta, a mi miatt \ számtalanszor per-patvar volt közöttük. Paprika különben ezer mester, a ki a bécsi és a millenniumi kiállításon ügyes készítményeiért kitüntetést is nyert s annyira különcz volt, hogy maga vezette háztartását ruháját pedig tetőtől talpig maga állította elő. A gyikosságot a szerencsétlen ember folyó hó 5-én délelőtt követte el, midőn Mess Jánosné házához jött, de már az utczán erősen szitkozódott és fenhangon azt kiabálta, hogy lesz ma a Paprikának »ne mulass.« A mint az udvarba lépett, csakugyan megtámadta Paprikát sértő szavakkal, a mire az most is, mint egyébkor, megakarta ölelni, hogy a dühös asszonyt lefegyverezze. Most azonban nem volt hatása az ölelésnek, mert az asszony ellökte magától és : pofon vágta, sőt egy kalapácsot is kapott fel a földről, melylyel karját leütötte. Erre Paprika is megsokallotta a gonosz asszony gorombaságait és először egy kalapácscsal leütötte, majd pedig a zsebkésével összeszurkálta annyira, hogy a halál rögtön beállott. A gyilkosságtól megborzadva, kis gondolkozás után leült és egy levelet irt, hogy senkit ne gyanúsítsanak, mert ő volt a gyilkos. Eközben nehányan fűrészt élesíteni jöttek hozzá, mire ő a levelet hirtelen a falra akasztva, puskáját és pisztolyát magához véve, a kerítésen kiugrott s a háztól eltávozott. Útját egyenesen a guroviczai erdőbe vette azzal a szándékkal, hogy életének véget vet. Meggondolta mégis, hogy ilyen nőért, akinek örökösen rabja volt s vagyonából is kiakarta fosztani, még sem érdemes életét kioltani. Két napi bujdosás után a gyilkos a szegzárdi csendőrségnél jelentkezett. A bűnjeleket az almási hegyen egy kunyhóban rejtette el, fegyvereit ped!g az őcsényi hegyen hagyta egy jó ismerősénél. A meggyilkolt nő rovott előéletű, házsártos asszony volt, a ki gyermekgyilkosságért már 3 évet ült Mária-Nostrán a börtönben. — Megbokrosodott lovak. Stann István szegzárdi épitész-vállalkozó múlt pénteken pinezéjéhez ment ki kocsin. A pinczénél a lovak valamitől megijedtek, s elakartak rohanni. Stann ezt megakadályozandó, elejibük ugrott, azonban szerencsétlenségére, mert a lovak őt is elütötték, s a kocsi rajta keresztül ment s több helyen súlyosan megsérült. A lovak ezután őrült futásnak eredtek, a kocsit összetörték, s csak nagy nehezen lehetett őket a sétatérnél megfékezni. — Szökött katona. Frencsin Mihály dzsidás közkatona Tolnáról megszökött és Szegzárdra jött mulatni. Nem sokáig élvezhette aaonban Frencsin a szabadságot; mert a szegzárdi csendőrök feljelentés alapján elfogták és a tolnai cs. és kir. Katonai államás parancsnokságnak adták át. _______TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.) — A mért útját állta. A dombóvári vasúti töltésen halladt Wasser Ádám csikós töltosi lakos, a mi azonban tudvalevőleg tilos. Dienes György vasuti-őr figyelmeztette is, hogy térjen le a vonalról, mire Wasser Ádám őt bottal leütötte, s rajta súlyos testisértést okozott. — A mulatság vége. Több legény mulatott Szabó Sándor szakcsi korcsmájában, köztük Apáti Ferencz és Gáspár János is. Midőn már eléggé fel - öntöttek a garatra, hazafelé indultak. Útközben azonban Apáti és Gáspár valami felett összeszólalkoztak, minek vége az lett, hogy Gáspár János, Apáti Fe- renczet súlyosan megszurta, minek következtében legalább is 20 nap az ágyat kénytelen őrizni. Ozo- rán pedig Neu Károly korcsmájában mulattak a legények, s a jó bortól (?) annyira megszilajodtak, hogy később üvegekkel, poharakkal és kövekkel kezdték Fábián János társukat dobálni, ki szintén súlyosan megsérült. A tettesek: Gosztala Ferencz, Németh Vendel, Miktós Gábor, Dölles István, Gábor György, Csizmadia Péter, Végh György és Szakállas Miklós voltak. — Öngyilkos kisbiró. Doszpod J. mözsi kis- biró, abbeli bánatában, hogy felesége élhagyta s jó pálinkát sem kaphatott már, megválni kívánt e gyarló élettől. Hogy pedig földijeit egy kicsit boszintsa, újév első napjára öngyilkosságot tervezett és golyót röpített beteges agyába. A mözsiek ezen borzalmas esetet természetesen rossz ómennek Tekintik s nagyon tartanak attól, hogy ezen év Mözs számára sok szomorúságot hoz. — KÍS-Vejkén folyó hó 7-én volt a biró és az elöljárók választása. Biró lett egyhangúlag Deve- csery János, kit a község bizalma már harmadizben emel e tisztségre; helyettes biró lett Kráger János, közgyám : Fischer János, pénztárnokok : N a g y Gergely és Michol János, esküdtek: Simon György, Fülöp József, Hé der Fülöp és Staab Antal. A választást a járás főszolgabiíája, Perez el Béla, a legnagyobb pontossággal, lelkiismeretességgel, példás rendben vezette. — Tolvaj .asszony. Reiter Józsefné szegzárdi lakos a napokban álkulcscsal bement Horváth Ida szegzárdi lakos szobájába s szekrényéből 50 frtot ellopott. A csendőrség a tolvajasszonyt letartóztatta s nála még 35 frtot megtalált. — Meglopták a gazdájukat. Vértesi Mór duna- földvári kereskedő boltjában volt alkalmazva K1 u p p István segéd és sz éki ér Andor tanoncz, a kik lassanként 240 frt értékű kelmét loptak a boltból s azt Klupp nővérének és Wimmer Béla szabómesternek adogatták el. A lopást még a múlt évben követték el, hanem a csendőrség csak most jött reá. MULATSÁGOK. 5 Szilveszter-est Dunaföidvárott. A Dunaföldvári casino társulat fenállása óta tán, minden esztendőben szokott Szilveszter estéjén mulatságot rendezni. A mulatság czime változott ugyan, hol kóstoló volt a neve, hol bál, majd közvacsora vagy thea estély, de mindegyiknek bárminek nevezték is el, táncz volt a főczélja, s évről-évre vígan búcsúztattuk el a haldokló vén esztendőt, táncz i muzsikaszóval léptünk az újba. Van valami megnyugtató abban, hogy az évnek alkonyán, küszöbén egy újnak, a régivel még egyszer s utoljára farkasszemet nézhetünk, mely annyi szép reménynek sirásója volt, mely oly sok but s oly kevés örömet adott, s uj reménynyel üdvözöljük az éjféli üreg harang sejtelmes, mély zúgását, mely sebes szárnyán egy uj, egészen friss esztendőt hoz, mely bizonyosan jobb leend a tavalyinál, s bízva bízunk, hogy ez lesz az, mely reményeinket, álmainkat apróra mind megvalósítja. A casino társulat választmánya bölcsen kifundálta, hogy mint kell azt a sok jóval biztató uj évet méltóságához képest legünnepélyesebben, jó kedvvel fogadni, s Szilveszter estéjén közvacsorával egybekötött tánczmulatságot rendezett, jól tudván, hogy a táncz- hoz bár fődolog a fürge láb, de nem utolsó a jó kedv sem, ennek megszerzésére pedig a közvacsorát találta legalkalmasabbnak. És nem csalódott. Itt a fehér asztal mellett, szép szemek kereszttüzében, pohárcsengés közben hamarjában, mintegy önkéntelenül oly tüneményes jó kedv szállt meg mindenkit, hogy a mulatság erkölcsi sikerét már előre is biztosította. Fokozta a lelkesedést három remek szónoklat, melyeket Rátkay László orsz. gyűlési képviselő, dr. Schober László és dr. Lévai Dezső mondottak. Oly szépen búcsúztatták el mindhárman az ó-esztendőt, hogy
