Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-11 / 15. szám
1897. április 11. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) 3 jó ismerős egész egyszerűen sétára hívtam fel, mely felhívásomnak a legnagyobb készséggel eleget is tett. Önök, kik engem a század legudvariasabb emberének tartanak, tisztában vannak azzal, hogy becsületbeli ügyünket alovagiatlanság szabályainak megfelelőleg intéztük el, amennyiben én segédek kizárásával a lehető leggyávább módon bocsánatot kértem. A rendes párbajtudósitók bizonyára azzal fejeznék be referádájukat, hogy a felek kibékülve távoztak; ezzel ellentétben én, magának a lovagias ügynek befejezéséről szólva, azt mondom, hogy a felek kibékülve .— maradtak. Akik csekély személyemet jól ismerik, informálva vannak arról is, hogy én bizonyára oda törekedtem, hogy eme ismeretséget is hozzácsatoljam ama 17 másik ismeretséghez, melyet egyszerű szavakkal, reménytelen első szerelemnek szoktunk nevezni. Megnyugtathatom ezen ismerősöket, hogy nem is csalódnak, mert szivem lobbot vetett é$ magamban kijelentettem immár életemben 18-a d s z o r, hogy az előbbi az nem volt igazi szerelem, csak puszta fellob- banás, mig ez az igazi, valódi első szerelem. A leányka azok közé tartozott, kibe nemcsak először, de másodszor is bele lehet szeretni. Aranyszőke borzas haj és 16 esztendős, égszínkék szem és római katholikus,. mindezekhez pedig rózsaszinü selyem ruha és alaMstromfehér fogsor tartozott és amit szintén nem hallgathatok el, tudatában volt szépségének ; veszedelmesen villogtatta szemét, csattogtatta gyönyörű fogsorát. Bizonyára kétkedéssel fogják eme utóbbi megjegyzésemet olvasni, mert tudvalevőleg iíju szép lánykák nem igen, sőt nagyon ritkán szokták csattogtatni fogsoraikat, de ha azt mondom, sőt az Önök megnyugtatására határozottan — ellenmondást nem tűrve — kijelentem, hogy az a fogcsattogtatás nem emberevési, hanem csak kaczérkodási, hódítási czélból történt, úgy bizonyára vakon hitelt fognak adni ebbeli állításomnak. Denique én, aki mint a fentebbiekből látják, a lehető legállhatatosabb emberek közé tartozom, a jelen esetben (immár 18-adszor) megadtam magamat és vígan hallgattam Margit csacsogását, vágygyal csüngve ajkán, azon a formás kis csókra termett szájon, melyből zuhatagként tört ki a szóáradat és nekem is kijutott annyi, hogy egyszerre csak azon vettem észre magamat, hogy a második négyesre és a szupé csárdásra foglalkozva vagyok vele. Ez annál kellemesebb volt, mert hiszen tudvalevőleg eme két tánczot csak azoknak szokták adni, kiket ha nem is szeretnek, de kik által legalább szerettetve óhajtanak lenni. A nőnek úgy sincs más czélja a legtöbb esetben, mint szerettetve lenni, játszani a férfi szivekkel és ha a médium alkalmasvezés alatt tárgyalja a nélkül, hogy a mondott és elfogadott név alatt csak vonatkozás is történnék reá ... Léghajót és tevét kivéve megpróbáltam már majd minden közlekedési eszközt és azok ülőhelyeit. A dunaföldvári kaszinó-ház nagyon féltette pamlagait is, bár sáros czipővel nem terpeszkedtem rajtok soha. Hajón is utaztam már, de kerevetben tudtommal még nem ültem. Herzog F., vagy ha úgy tetszik Katang egyik a nők köréből vett tárczájában olvastam a „kérevet“ kifejezést. De mert ölben is ültem már, kiváncsivá lettem e pikánsnak ígérkezett fok, illetve ülőhelynek lexiconi definitiójára. Fájdalom, eredménytelenül böngésztem lexico- nomban, mint Kati az üres spajzban. De erre már földhöz vágtam kötetemet . . . * Kaszinónk tagja lévén, gyakran nyílik alkalmam a játékasztal tarokkistáit figyelemmel kisémi játékukat, hangulataikat tanulmányozni. Itt láttam, hogy nemcsak magam vagyok a „modern beteg.“ Yendéglőtársam a szőke, a kiről az imént szóltam — bocsánat a kifejezésért — hason nyavalyában leledzik. Fölfortyan biz ő is, kivált ha partnere által an- zágoltak nem sikerülnek. Nem teszek neki szemrehányást. Isten ments! csak idegességét kívánom apostrofálni éz egy bókéinak mutatkozik, úgy el is játszogat vele, mig egyszer csak megunva; más médiumot találva — félre dobja. Játszottuk tehát mi is, kisded játékainkat és én egy elsőrendű médium látszatát keltettem fel Margitban az által, hogy egész éjjel, miként az árny közelében voltam, ábrándosán tekintgettem fel az égboltozatra vagyis a menyezetre, és többször is kifejezést adtam a feletti rosszalásomnak, hogy: „minek is van szerelem a világon“. Időközben megismerkedtem Kornéllal is, Margit nővérével, ki nem volt tán oly szép, de kedvesség, szeretetreméltóság tekintetében messzi felülmúlta húgát. Ezzel egyidejűleg a mamának is volt alkalmam hódolatomat bemutatni és ez éjjelre kénytelen voltam a mamák iránt általánosan érzett antipátiámat felfüggeszteni, mert egy igazán rokonszenves jó öreg asz- szonyt ismertem meg benne. Ezek után minden elemi készültséggel biró lény ki fogja találni, hogy bilincsekhe voltam verve, melynél kedvesebb bilincseket azonban még soh’sem viseltem, pedig arra, mint az előzőkben már kifejtettem, elégszer volt már alkalmam. (Folyt, köv.) TÖVISEK. Dömők Péter. Yan-e ember széles e Magyar or-------akaro m mondani: legalább is Tolnavármegyében, ki e nevet nem ismerné, ki czikkem czimét látva arczát egy kérdőjellé csavarintaná Lavateri ügyességgel, mondván: »ki légyen ő s merre van hazája ?« Azt hiszem, hogy »olyan nincs!«----------Dö mők Péter már csupán nevénél fogva is jeles ember, mert ő — ha 3-ik személyben beszélünk róla — nem »5« hanem »ők«- vagyis DömőA:! . . . A királyok azt mondják magukról »mi« róla pedig mi mondjuk : »ők« megtoldva elölről 3 betűvel »Döm< (mely tudvalevőleg a Dominus ur, volaptik nyelvű kifejezése!) Tehát Dömők volapük nyelven annyit jelent: » Tisztelt Uraim !« E mellett az ő keresztneve Péter, tehát az első apostol nevét viseli, mely görög szó s kősziklát jelent. Ezért mondá az Ur Jézus: »Te Péter kőszikla vagy s e kősziklán építem fel az én anyaszent- egyházamat!« Ily jeles ember Dömők Péter már csak a családi és keresztnevénél fogva is. Hát még a többi! Ha elgondoljuk, hogy ő nagy-dorögi születésű gyerek (már t. i. öreg gyerek!) — tehát odavaló, a hova a mi szeretett főispánunk; ha elgondoljuk, hogy ő az érdemes őcsényi reform, gyülekezetnek több, mint egy negyed százados buzgó lelkipásztora; a megyei törvényhatósági bizottság állandó tagja; — a megyei központi képviselő-választó-kerület balpártjának örök védbástyája s a »Sárköz« lelkes vezére: már ezért tetési próbát megkisérleni. Vajha nem maradna meddő e törekvésem! * Városi képviselőségről van szó, a melyre most utalok s mely tisztségre szerecsenem is számot tartott. Vallomás szerint Jancsi, a jelzett korcsma tulajdonosa, kapta el előle a magának vindikált kon- czot. Szegény János! 0 maga is úgy jutott e tisztes hivatalába, mint Pilátus a krédóba . . . Hason keresztnevü Imre barátját, ellene való agitálással vádolja . . . A nemezis sem maradt veszteg. Azóta sem evett jó halpaprikást, mert Imre barátja foglalkozásara nézve „nagy“ halász. A „vadász“ vendéglő látogatói a választás óta nélkülözik társaságát. Czélom ezúttal emberbaráti szereteten alapuló s nem más, mint kigyógyitani őt a két főbűn egyikéből — a gyülölségből. Díjmentesen kívánom őt kezelni azért, nehogy kénytelen legyen hozzám hasonlóan az orvosi honoráriumot kezelőjétől kártyán lejátszani . . . quit- telni. Kroner Ede. is megérdemli a tiszteletteljes kalap-emelést. Hátha még nemes szivét, áldott jó lelkét, széles tudományát, mély bö'Icseségét, aranyos és örökös jó kedélyét tekintjük : mennyire érdemes a megczikkezésre ?! # És — kedves olvasóim! — ez az ember, a ki nem is ő, hanem ők — mert Dömők esperesévé választatott a tolnai ev. reform, kér. egyházmegyének ! — Minthogy e fontos hir tudatásáról pár hét óta a helyi lapok megfelejtkeztek s csakis a fővárosi lapokból tudható, hogy Dömők Péter tolnamegyei reform, esperes lett, — én azzal véltem pótolni a bűnös, vagy könnyelmű mulasztást, hogy ime egy egész czikket irok Dömők Péterről! * D. P. életrajzi adatait nem közölhetem, azok nincsenek birtokomban, de ha ott volnának is, fenntartanám azok hiteles közlését azon időre, mikor D. P. a gradus ad majora örök elve szerint jó dolgot kíván vagyis püspökké választatik. — Ekkor körülbelül 40 év múlva, mert sokan vagyunk a püspökségre előjegyezve — szavamat adom, hogy részletes életrajzi adatokkal szolgálok. Ez lesz 1937-ben. Ezt csak megérjük! . . . * Nunc venio ad fortissimum! — Ez a java! -------Legfőbb érdeme Dömők Déter esperes urnák, hogy a szegzárdi s talán tolnamegyei legnagyobb ember Korbonits Dezsővel — ki közönségesen Gájus néven ismeretes — valóságos belső titkos vérszerinti sógorságban áll, — nekem pedig, szerény magamnak, ki legkisebbnek érzem magamat a tolna- megyei halandók között valóságos és igazi vérszerinti édes keresztkomám! — — Sőgorság, koma- ság nem nagy atyafiság! — mondják Önök; — én meg azt mondom, hogy a Gájus sógorsági és az én keresztkomasági szeretetemnek Péter-kőszikla az alapja, mely szilárdabb sok örökség-éhes affektált és szimulált vérrokoni szeretetnél! . . . . * Döm ők Pétert a ki ismeri: szereti; s minthogy mindenki ismeri: mindenki szereti! . . , Pedig — a sok fényes tulajdonság mellett — már csak kimondom a nyilvánosság terén, van neki egy borzasztó sötét árnyoldala is, t. i. a Sárköz bűne, a Sárköz átka veri szegény Peti komámat! — Olyan szép tűzről pattant fiatal menyecske az én kedves komámasszony még most is, hogy ugyancsak, — olyan deli termetű szép szál öreg legény az én kedves Peti komám, hogy még — — és mégsem támasztott vala az Ur magot Izraelben t — Nincs a ki bizonyságot tenne! — — — De én ebből is csak az én kedves komám jó szivére következtetek, mely »ha a falu oly kevés gyermeknek örül: nem akará látni önön gyermekeit se asztala körül!« (CXXII. zsolt.) Egy hiten van a faluval, egy politikai elvet vall a népével, tehát családi tekintetben sem akaija túlszárnyalni, megszégyeníteni őket! . . . Gondolja: van elég keresztleányom és fiam, rájuk hagyom mesés vagyonomat!-----------(Köszönjük szépen már el őre is ! B. Etelka, Tercsiké, Boriska.) E mesés vagyon még nőni is fog most az es- peresi busás évi fizetésből, mely nem kevesebb, mint 250 frt! — Ebből kell káplánt tartani, Budapestre gyűlésekre utazni s ott hetelni, ezért kell a traktust faluról-falura bejárni, intézni a papok ügyét, a tanítók dolgát, a presbiterek sorát, enyhíteni az egész nép baját stb. stb. De Dömők Peti komámnak mindez suviksz, mert ő még tevékeny, erős karú és lelkű férfiú! Nem tudom, hogy nem únja-e meg hamar az esperesi dicsőséget s ki birja-e a velünk való vesződ- séget annyi ideig, mint Csekey István bátyánk ? — Adja Isten, hogy még tovább is kibírja s szokott jó kedvvel dalolhassa még legalább 50 évig az ő ked- vencz naiv nótáját: »Két krajczáros kis bögre — Kis bögre — kis bögre —« _____________________________________Palást. KÜ LÖNFÉLÉK. — Uj kamarás, ő Felsége a király nagy-jeszeni báró Jeszenszky Istvánnak, a koronás ezüst érdemkereszt tulajdonosának, a cs. és kir. kamarási méltóságot adományozta. — Hymen. Gróf Benyovszky Rezső felső-tengeliczi nagybirtokos eljegyezte a bájos alapi Salamon Zsófia urhölgyet Alapról.
