Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-28 / 13. szám

1897. márczius 28.

5

— Selyemtenyésztésünk 1896-ban. Az elmúlt évben az ország 2566 községében 102,243 tenyésztő család 1.627,731 kilogramm jj selyemgubót termelt és ezenkívül a földmivelesi minisztérium által üzemben tartott selyemgombolyitó gyárakban, gub óraktárakban és egyéb selyemtenyésztési telepeken 4500 munkást foglalkoztattak. A selyemtenyésztőknek, valamint a gyárakban s egyéb telepeken foglalkozó munkásoknak

1896-ban összesen 2.281,567 forint 6 krajczár összeget fizettek ki kereset fejében. 1880-tól bezárólag 1896 ig bár a selyemtenyésztés megkezdését megelőző évben, vagyis 1879-ben az egész ország selyemgubó-termése csak 2700 kilóra és az ezután elért összes kereset, mely az illetőknek kifizettetett, csak 3000 forintra rúgott, az összes selyemgubó-termés 10.925,263 kilót, az összes kereset pedig, melyet a selyemtenyésztés és a selyemipar után kifizettek, 15.148,785 forint 83 krajczárt tesz ki. E keresethez földmivelő népünk legszegényebbjei jutottak épp oly időben, midőn legjobban meg vannak szorulva, közvetlen az aratás előtt és a keresethez jutottak a nélkül, bogy bármiféle beruházási kiadásokat kellett volna tenniök. Örvendetes az, hogy a selyemtenyésztést népünk ma már megkedvelte és igy ma már megteremtettnek mondható egy újabb kereseti ág, mely mai kiteijedé- sében is mintegy két millió forint jövedelmet biztosit évenként népünk legszegényebb osztályainak. Ugyanazon mennyiségű és minőségű selyem ára, mely 1868-ban kilónként 130 frank volt, az 1880-ik évben midőn a földmivelésügyi minisztérium az ügyet újból felkarolta, 60 frankra szállott le. Az árak azonban még alább szálfák, úgy, "hogy azok ma 38—40 frankon állnak. A selyemtenyésztőktől tudvalevőleg a föld- mivelésügyí minisztérium váltja be a gubókat és azokat tovább értékesíti. Az ebből származott nyereség fedezte a selyemtenyésztés meghonosítására szükséges kiadásokat 1894-ig. Oly árban kellett tehát a gubókat a selyemtenyésztőktől beváltani, hogy azok haszonnal legyenek tovább értékesíthetők. Természetes, hogy a minő arányban csökkennek a selyemárak, ép oly arányban kell a gubók beváltási árát alább szállítani, a mi azonos a tenyésztők jövedelmének csökkenésével. A földmivelési minisztérium, bár már 1894-ben nem volt képes a selyemtenyésztés érdekében tett kiadásokat az üzlet jövedelméből fedezni, nem szállította alább azonnal a gubók beváltási árát, hanem csak

1896-ban tette ezt csekély-mértékben, a mikor már a második évben jelentékeny hátralék mutatkozott. A selyemgubókat az intézet *akkor váltja be, ha abban a báb életben van. És csak akkor adja el, a mikor a báb már annyira összeszáradt, hogy súlya által különbséget nem tesz. Ez idő alatt 3 nyers kilóból lesz 1 kiló eladásra alkalmas száraz kiló. Az intézet 1895-ben selyemgubóit száraz állapotban csak 10 líráért értékesítette, .holott az előbbi években 12 lírát és ennél nagyobb árakat értünk el, aminek következtében a nyers gubó árát 1896-ban kilónkint 10 krajczárral leszállították.

— Kerékpározás a járdán. Sok szerencétlenség történt már az által, hogy némely ki kerékpárosnak nem elég az országút, hanem rátér a gyalogjárdákra is, a hol a járókelőket feszélyezik, sőt el is üttetik. Ezt láttuk a múlt szombaton is a főutczában, a hol egy kerékpározó nyai’galászott a járdán. Felhívjuk erre a közrendellenes dologra a hatóság figyelmét és kijelentjük, hogy ismételt esetben kénytelenek leszünk az ilyetőt nevén is megnevezni.

— A Dunából kifogott holttest. A dunaföldvári Dunaágból egy asszony holtestét fogták ki a napokban. A holttest 35—40 éves nőre vall, a ki ruházata után Ítélve, a munkásosztályhoz tartozott. Körülbelül két hét óta lehetett a vizben s mivel külerőszak nyomai nem látszanak rajta, a legnagyobb valószinüség szerint öngyilkosság folytán került a Dunába. Alsóruháiban C. M. betűk voltak bevárva s találtak a zsebében egy G i z o h i s Tamás, aradi lakos nevére feladott pakkról szóló postai vevényt is. A hullát a paksi főszolgabiróság lefényképeztette s aztán eltemet- tette.

— Hiányos ellenőrzés. Megbotránkozással hallottuk, hogy múlt szerdán a szegzárdi vágóhidon olyan lesoványodott szarvasmarhát vágatott le I n z e 11 Gyula szegzárdi mészáros, melynek tüdejéről a kiküldött szakértői bizottság tüdővészt konstatált. Az esetet a községi orvos jelentette fel a központi főszolgabírónak, a kinek rendeletére a levágott állatot dr. L é- v a i Ignácz orvos és H e n k Imre állami állatorvos megvizsgálták és annak belsejét megsemisittették, húsát azonban kimérték. Hogy ilyen közegészség elleni esetek városunkban megtörténhetnek, azt csak azon felületességnek lehet tulajdonítani, hogy a vágásokat ellenőrző kögeg nem teljesiti szigorú lelkiismeretességgel kötelességét.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.)

— Apa a fiáért. Malaczpecsenyére fájt ifjú K e ő Mihály györei lakosnak a foga, s hogy e vágyát kielégíthesse, Ősz tér Jánosnétól ellopott egy négyhetes malaczot, melyet megsütve el is fogyasztott édes apjával együtt. Alig költötték el az ízletes pecsenyét, megjelentek a csendőrök és ifjú K e ő Mihályt le akarták tartóztatni. Ezt látva az apa. védelmébe vette a fiát és kapával támadt a csendőrökre, a kik természetesen csakhamar ártalmatlanná tették az öreget.- Elcsapott rendőr és a megbírságolt tűzoltó Szolga. Z s i n k ó János bátaszeki lakost és társát kihágás miatt bezárták Szegzárdon a községi „duty iba“, s őrizetükre Fodor nevű községi őrt rendelték ki.

A községi ör azonban H e n c z tűzoltó szolga kérésére kibocsájtotta őket, hogy a lajtokat segítsék vízzel megtölteni. Ezt a kis munkát a delikvensek készséggel teljesítették is, mely szolgálatukért a tűzoltó- szolga annyira megitatta őket „g eberduszszal“, hogy csak úgy támolyogtak a rut italtól. A főszolgabíró éppen ekkor rendelte a foglyokat maga elé kihallgatás végett, a rendőrbiztos azonban nem teljesíthette a főszolgabiró parancsát, mivel Zsinkón és társán anyira erőt vett az áldomás, hogy lábukra sem állhatták. A kedélyes eset igy a. főszolgabiró tudomására jutott, a ki a kötelességéről megfeledkezett rendőrt rögtön elcsapta szolgálatából, a tüzoltószolgát pedig 25 frt pénzbírságra ítélte.

— Tüzesetek a vidéken. Gróf Appony.i Géza hőgyészi földbirtokos istállója folyó hó 5-én leégett a benne levő nagy szénakészlettel együtt. A kár 1200 frt. Ugyancsak Hőgyészen folyó hó 22-én Stier Mihály házát hamvaztotta el a tűz számos gazdasági eszköz és élelmi czikkekkel együtt. Bonyhádon pedig P é t er János gazda istállója égett le 300 frt értékbben.

— Furfangos czigányasszony. A czigány fur- fangnak ugyancsak felült Révész Mária dunaföid- vári lakos, a kit Stojka Ágnes ottani czigányasz- szony csapott be. Még a múlt évben beállított Stojka Ágnes Révész Máriához, a kiről tudta, hogy sok szép ruhája van — azzal az ürügy gyei, hogy keresztanyának hívták meg, de oly silány a ruházata, hogy abban szégyel a pap elé menni a gyermekkel, tehát kölcsön ruhát kért tőle. Révész Mária megsajnálta a kezét-lábát tördelő czigányasszonyt és felöltöztette legszebb ruhájába. Ez hálálkodva ígérte, hogy a ruhát másnap visszahozza, Ígéretét azonban jótevőjének ismételt felszólítására se teljesítette, a ki végre a csendőrségnél jelentette fel az esetet. A furfangos czigányasszony állandóan tagadta, hogy ő ruhát kért volna kölcsön Révész Máriától, mígnem folyó hó 20- án házkutatást tartottak nála és meglelték a szoknyákat, a melyeket, hogy meg ne ismerjenek, kékre fes— Betöréses lopás. Kersák József tamásii szabómester házába folyó hó 14-én virradóra ismeretlen tettesek az utczai egyik ablakon át betörtek és a szekrényeket feltörve, abból a kész uj ruhákat elvitték, tetett. Végre belátva a tagadás sikertelenségét, azt erősitgette, hogy ő a ruhát nem kölcsönbe, hanem ajándékba kapta, mivel kártyát vetett Révész Máriának és a tenyeréből kiolvasta jövendő szerencséjét, sőt meg azt is, hogy hűtlen kedvese vissza fog térni és elveszi feleségül.

— A szőlőhegy szarkája. Bock József szegzárdi .lakos szőlejéből két kocsi szalmát és egy kocsi töre- ket vitt el múlt szombaton reggelre valami jómadár. Másnap meg Czéh Jánostól loptak el négy kocsi szalmát és egy kocsi töreket. A szőlőhegy szarkája azonban nem folytathatta tovább működését, mert az erélyes csendőrök elfogták. H a n g o n y i István szegzárdi lakos volt az illető, a ki a lopott szalmát és töreket eladta különböző, ismeretlen embereknek mindjárt a lopásokat követő reggel a piaczon. Most a biróság végez vele.

— Figyelmeztetés. Tagadhatatlan tény, hogy a legidültebb köhögés, rekedtség, általában a hurutos bántalmaknál, valamint mell-, tüdő- és gyomorbajoknál a szervezet, mely fokozatosan gyengül, csakis jól megválogatott szerek használata által hozható helyre. Ily szer az 50 év óta használatban levő Hoff János cs. és kir. udvari szállító maláta kivonata, mely 76 legfelsőbb kitüntetést, valamint több ezer elismerő és köszönő nyilatkozatot nyert. (Wien, I,. Graben, Bräunerstrasse 8.)

— Áruló görbe krajczár. Bartal - pusztán folyó hó 19-én betörtek Sümegi Gyula fő molnárhoz, a kinek 40 frt 18 kr készpénzét lopták el a felfeszitett asztal fiókból.. A gyanú mindjárt Horváth István rovott múltú faddi. lakosra irányult, a kinél a megtartott házkutatás alkalmával megtalálták a betörésnél használt feszi tő vasat, valamint egy görbe krajczárt is, a mely árulója lett a betörő tolvajnak, Horváth István tagadja ugyan tettét, de hiába, mert a görbe krajczár mindent kibeszélt.

— Elfogott rabló. Nagy népcsödületet okozott Szegzárdon múlt pénteken délutén egy rabló elfoga- tása, a kit az újvárosból üldöztek a belvárosba, a hol azután el is fogták. A rabló neve Petrácsik Antal gácsországi illetőségű, a ki még csütörtökön be’ lopózkodott Simon Takács István csöndes-utczai házába és az első szobában húzta meg magát egész péntekig, a honnan nem tudott kimenekülni, mivel — nem tudva, hogy rabló van benne — rázárták az ajtót. Midőn a gazda pénzét és ezüst zsebóráját magához vette, pénteken délután kitört a szobából és Simon Takácsnét ellökve, futásnak eredt. Az asszony nagy lármát csapott, mire többen üldözőbe vették a menekülőt és a Séd-patak utczában levő Kővágó- féle házban elcsípték, a hová a kerítésen át beugrott. Itt a gazda mindjárt lefülelte és a csaklramar megérkezett csendőröknek adta át.

KÖZGAZDASÁG.

Fordítsunk nagyobb gondot a vövendék állatok takarmányozására.

(y) Régi és iggz példabeszéd, hogy kancza elli a csikót, de zab annak az anyja. Csak az a baj, hogy nem mindenütt szívlelik meg s e példabeszéd által adott jó tanácsot nem mindenütt követik. Elfeledik vagy nemakarják tudni azt, hogy összes háziállataink egy éves korukig többet fejlődnek, mint később összesen s ha ekkor egy éves korukig nem adjuk meg nekik azt a táplálék-mennyiséget, melyre szükségük van, hogy jól fejlődhessenek, elmaradnak, úgy azonban, hogy ezen elmaradottságukat sohasem lesznek képesek pótolni.

Az a tenyésztő, ki egy jól kezelt tehenészet vagy ménes birtokában van, talán azt hiszi, hogy e tárgyról felesleges is Írni, hiszen az ő üszői is 1 és fél éves korukban 4—5 mázsát nyomnak, tehát nem is lehetnek jobban fejlődöttek. Hasonlólag gondolkozik az a gazba, a ki felrándul tavaszonként a budapesti tenyészállatvásárokra, a hol csaknem kizárólag első rangú tenyészetek által kiállított jól fejlődött állatokat fog láthatni. Ha azonban eltekint, teszem azt egy vidéki kiállításra, vagy végig járja egy néhány birtokos, illetve tenyésztő istállóját, sajnálattal fogja tapasztalni, hogy az istállók legalább 9Ö százalékában az állatok nem mutatnak olyan tápláltsági fokot, olyan fejlődöttséget, mint a milyet kellene. Azt fogja tapasztalni, hogy az a nyugati fajta, a melyet maga is tenyészt s másfél éves korban már tenyésztésre használ, 3—31/2 éves korában sincs annyira kifejlődve, hogy tenyésztésre nyugodtan használni lehetne. Számos uradalmat, nagyobb gazdaságot tudnék megnevezni, a hol a simenthali bika 3 éves korában nem nyom 3 mázsát, a hol a pinczgaui üsző 4 éves kora előtt nem bocsátható bika alá, egyedül azért, mert nem adatik neki annyi, a mennyit testének felépítésére szükségei.

Már pedig a nyugoti marhát nem azért importáltuk, hogy fejlődésének lassúságával túl tegyen a mi magyar fajtáink lassú fejlődésén, hanem éppen azért, hogy több oldalú haszon nyújtása mellett tőkénket gyorsabban forgassa, gyorsabb fejlődésével.

A kárral járó takarékoskodás talán sehol sem mutatkozik oly mérvben, mint éppen az állatok takarmányozása terén. Minden reális számítást mellőzve, csak azon vagyunk, hogy állataink mennél kevesebből kiéljenek; nem gondolva meg, hogy az állatok átörö- kitési képessége nem juthat mindaddig' érvényre, a mig az utódok megfelelő tartásban és táplálásban nem részesülnek. Az a feltevés, hogy az állatok annál kevesebbe kerülnek, mennél silányabb takarmányozásban részesülnek, illetve mennél kevesebb takarmányt fogyasztanak, csak látszólagos s igen egyszerű számítással megdönthető. Ha csupán azt vesszük tekintetbe, hogy az állat testi melegének fejlesztésére egy és ugyanazon mennyiségű takarmányt használ fel, akár jól, akár rosszul van táplálva: sőt még többet, ha rosszul van táplálva, mert nagyobb a hőkisugárzás ; azonnal be fogjuk látni, hogy az említett czélra annál több takarmányt pocsékol el az állat, mennél hosszabb időt szükségei, mig piaczképessé lesz. De másrészt csupán ha a husértéket, mondjuk kg. monként 30 krral vesszük számításba, akkor is igen nagy az értékkülönbség a lVa éves jól fejlődött, 4x/2 mm-t nyomó simmenthali bika s az ugyanolyan korú, de csak 2 mm-t nyomó bika között.. A különbség a kettő között 75 frt húsban s még sokkalta I nagyobb tenyészértékben. Pedig ha a mellé, a takar- méná mellé, melytől V-ß éves korára 2 mázsát nyom a bika, naponta kg. erőtakarmányt adunk, melynek kilogrammját számítsuk 5 krba, akkor is csak 54 frt 75 krral kerül többe a 75 írttal többet érő bika, mint a másik; de sőt ennyivel se, ha számításba vesszük a gyorsabban forgó tőke kevesebb kamatját, a rövidebb ideig tartó risikót, a kevesebb cselédbért, stb. Vagyis tehát a jobban táplált, gyorsabban fejlődő állat, mindig sokkal több hasznot nyújt a gazdának, mint a silányul táplált, rosszul fejlődött.

Már igen nagy befolyással van az utód, nevezetesen a borjú fejlődésére, hogy vájjon szoptatva lesz-e avagy itatva. Kísérletek bizonyítják, hogy a szopta- I tott és itatott borjuk között l1/2 éves, 2 éves korban 50 kg. sulykülönbség is van. E körülmény oka abban I kereshető és található fel, hogy a váluból ivó borjú I nemcsak előzetesen már zsírtalanított, illetőleg lefölözött, de rendesen nem tőgy meleg, hanem hideg tejet iszik s a hideg tejnek már csak azért sem lehet az a hatása, mint a tőgymelegnek, mert utóbbival egy bizonyos és pedig jelentékeny mennyiségű meleg is I vitetik a testbe. A hol igazán szép tenyészanyagot