Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
XXV. évfolyam. n. szám. Szegzárd, 1897. január 3. II TOLMBECYEI KOZtOHY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóElőfizetési ár: Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Hiv. hirdetések: Egész évre .... Félévre .................... 6 í rt 3 „ — kr. Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. szí alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. 100 szóig . - . . 1 írt 87 kr. 100 200 | , . . . 2 „ 87 „ Negyedévre .... « m 50 „ hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. 200—300 1 ... 3 ^ 87 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. minden további 100 szó 1 írttal több A dohánygyár. A fővárosi lapok a napokban hirt adtak arról, miszerint a m. kir. Pénzügyminisztériumban egy uj dohánygyár felállításának tervével komolyan foglalkoznak. Hogy a dolog igy áll, ahhoz alig férhet valami kétség, mert hiszen Dr. Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter már évekkel ezelőtt az ország szine előtt, a törvényhozás termében kijelentette, hogy a magyar kormány a körülmények kényszerítő hatása alatt megállapodott abban, miszerint az ország alkalmas vidékein uj dohánygyárakat rendez be s mindjárt hozzátette, miszerint ilyen alkalmas helyeknek első sorban azon vidékeket tekinti, hol a fillokszera pusztitásai folytán a munkásnép kereset forrásától fosztatott meg. Nos hát, sajnos, alig van vidéke az országnak, mely oly kizárólagosan a szőllőmi- veléssel foglalkozott s a bekövetkezett nagy csapás folytán olyan nagy mérvben szenvedett volna, mint Tolnavármegye székhelye, a mi szerencsétlen városunk: Szegzárd. Mi sem volna tehát természetesebb, mint ha a magyar kormány, a helyzetről hiteles értesüléssel bírván, alkudozásokba bocsájtkoznék a vármegye törvényhatóságával s Szegzárd képviselő-testületével azon módozatok megállapítása czéljából, melyek a dohánygyár itteni felállításának előfeltételéül tekintendők. Hogy mily lendületet nyerne vidékünk egy ily nagy forgalmú gyár ezerféle szükségleteinek beszerzése okából s mily biztos létet nyújtana az munkásnépünk nyomorgó ezreinek, kik most tömegesen az ország fővárosába kénytelenek vándorolni mindennapi kenyerük megszerzése czéljából, — azt felesleges bővebben kifejtenünk. Azonban, hogy ezen vidékünkre nézve annyira fontos ügy kedvező elintézése következzék be, arra nem elég csupán az a körülmény, hogy Szegzárd és vidéke teljesen bir azon előfeltételekkel, melyekhez a magyar kormány a dohánygyárak felállítását már jó eleve kötötte; mert ha mi. azt várjuk, hogy ezen nagy horderejű kérdés kedvező eldöntése csak úgy magától következzék be, akkor csakhamar be fogjuk látni, hogy erre nézve is érvényes a közmondás, miszerint szemesnek a világ. S valóban kérdés, hogy mire e sorok napvilágot látnak, egy nálunknál fürgébb vidék nem e nyert már, illetékes helyen biztositó ígéretet, hogy az elnyert pálmaággal homlokát bátran feldiszitheti. De ez ne tartson vissza bennünket attól, hogy már csak öutudatunk és lelkiismeretünk megnyugtatása czéljából is el ne kövessünk mindent, ami az esetleges siker biztosítására okvetlenül szükséges. Nézetünk szerint a kezdeményező lépésnek Szegzárd képviselőtestületéből kellene kiindulnia és pedig oly irányban, hogy a terv támogatására a vármegyei törvényhatóság is megnyeressék. A készítendő emlékiratot melynek a helyzet teljes feltárásával, kimerítőnek kellene lenni, mint ezt laptársunk: a „Tolnavármegye“ és nézetünk szerint is, igen helyesen pendítette meg, a vármegye összes országgyűlési képviselőinek volna szükséges benyújtani, hogy ez által kétségenkivül helyeztessék, miszerint ez egy oly kérés, mely messze túl a helyi érdekeltségen, egy egész nagy vármegye együttes óhaja; azon vármegyéé, mely a múltban állami közintézetekből vajmi keveset kapott éppen azért, mert vajmi keveset kért. Meg kellene az ügynek nyerni a magyar kormány azon tagját, ki húsúnkból való hús és vérünkből való vér, hogy legalább egyszer jogosan illethetnék azzal, a váddal, miszerint a vármegye iránt, hol pályafutását kezdette s a hely iránt, hol bölcsője ringott, bizonyos fokú előszeretettel viseltetik s hogy ezen helyek érdekében nagy befolyását érvényesíteni is kész. «/ Ha ily tényezők megnyerése után me- STünk bele a kétségkívül keletkező érdek- harczba, teljes erővel és teljes elhatározottsággal, akkor bizonyára vagy elérjük czélunkat s munkás népünk részére biztosítjuk a mindennapi kenyeret; vagy pedig, ha törekvésünk minden jó akarat daczára is hajótörést szenved, legalább elérjük azt, hogy komoly jelöltként fogunk szerepelhetni akkor, midőn majd az ezt követő újabb dohánygyár felállítása kerül napirendre. TARCZA. jóslat(Ballada.) „Azt álmodtam kedves Pistám! Felőled az éjjel, Hogy jegyinged, a mit varrtam Rongyá szakadt széjjel.“ r „Es még hozzá véres is volt Inged háta válla . i . . Varrtam inged, de czérnámnak Egyre szakadt szála!“ „Alom volt csak szép Juliskám Eszem a kis szádat .... Sohse érjen téged ennél Soha nagyobb bánat.“ I Oh! de én tő bbektől kérdém Mit jelent az álom ? Azt jósolák őszi hervadáson !“ meghalsz most az Össze rezzen Pista — furcsán Hangzik a lány álma ... — Varrtam inged de czérnámnak Egyre szakadt szála! * * Lagzi áll a templom végen, Oly vig ott az élet . . . „Hajnal Pista! — hogy az Isten Verjen is meg téged.“ „Légy átkozott mennyen földön Néked azt kivánom; Hogy letépted elhervasztád Legszebbik virágom.“ „Hallod | — apja itt van! s átkoz ... Fegyver is van nála“ . . . „Ne ügyelj rá! — részeg ittas S őrült mint a lánya!“ „Nesze egy csók! — férjeménél Édesb ölelésed .... Hiszen még lánykoromban is Szerettelek téged I “ Bolonditó szép az asszony — Csillag se szebb nála — Cseveg suttog dalol csókol Piczi piros szája ! „Úgy reszketsz! ? . . . óh! mert sokszor Teljesül az álom .... Félek, hogy az őrült embert Megölni találom! “ „őrült vagyok!“ — fegyver dördül A fal festve vérrel . . . A vérében fetreng Pista Csalfa kedvesével. $ $ | Örült leány fut az éjban, És ez a nótája : — Varrtam inged de czérnámnak Egyre szakadt szála! Kosa Ede. A m b i c z i ó. Eredeti közlemény. Irta: P r i g I Olga. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Apró helyes szőke kis leány vált a Fejér Már- tonék Gizikéje. Finom, uras minden tagja, mozdulatai. Beszéde, hangja önkénytelen belopództa magát az ember szivébe. Hát még az a nagy értelmes szeme, mely hol felcsillant, ha lelkesült, hol meg ha az alácsukott, selymes fekete pillák alól mosolygott elő, olyan volt, mint az égen megszakadt sötét felleg mögül., kikandikáló meny tiszta kéksége. Most végezte a negyedik polgárit s tanárai nagyon dicsérik. Bizony jól tenné, ha tanittatná, mondták az apjának. Fejér Márton büszkén hunyorgott. Körülbelül úgy lesz. Én ugyan nem vagyok barátja a dolognak, de hát a feleségem akarja. Tetszik tudni, ő úri leány volt, igen nagy familiából való. S Fehér Gizikét csakugyan fölvitték a tanítóképzőbe, Pestre. Olyan örömmel ment, alig várta az elutazás napját. Aludni se tudott előtte való éjszaka. Fejér Márton uram legelső legénye, Geszti Sándor se birta lehunyni a szemét akkor éjjel. Maga sem tudta mi leli s csak hánykódott ágyán jobbra- balra. Miska inas jókat hortyogott a sarokba és Geszti Sándor úgy szeretett volna cserélni vele, mert hát. .. Mert hát Miska inas még se nem érez, se nem gondolkozik — legalább nem igy, mint ő. De milyen bolond is volt, hogy fejébe vette
