Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
szerint, legalább 30—30 résztvevőből kell állniok, jegyfüzeteket fognak kiadni, melyekben a menettérti- és beleptijegy, továbbá a szállásra és ebédre szóló utalványok lesznek. Az utazás napját és programniját nemkülönben a felranduló csoportok szervezését a miniszter az illető kereskedelmi- és iparkamarára bizza.- Tetten kapott czigányasszonyok. Múlt kedden négy kóborczigányasszony állitott be M a j s a i György szegzárdi gazda házába s miután az udvaron senkit sem láttak, sőt a konybaajtót is csukva találták, hamar a tyukketrecznek estek és abból az összes baromfiállományt hamarosan megfojtva, szoknyáik !alá rejtettek. A mint távozni akartak a zsákmánynyal, megjelent a gazda, a ki a tolvajokat alaposan elverte, azután összekötözte őket és hátukra kötve a baromfiakat úgy kisérte be a városházára a jajgató némbereket. — Szép Ünnepély. Szerény, szűk körben mozgó, mindamellett lélekemelő ünnepély folyt le múlt hó 25-én a simontornyai iparosok olvasó-egyletének helyiségében. Ezelőtt 25 évvel — 1871-iki január havában a simontornyai — az időben még czéhbeli — iparosok megértve a kor intő szózatát s belátva, hogy a mindennapi kenyér megszerezhetését kielégitő kézbeli ügyességen kívül még több is szükséges arra, hogy a hazának hasznos polgárai lehessenek és különösen, az országszerte észlelhető gyakori tapasztalatokból meggyőződve arról, hogy a nemzet sorsát intéző országos képviselők választásánál mily veszélyes eredményeket szülhet az, ha a választók — kiknek figyelemre máltó részét képezi az iparos-osztály — a közügyek körüli tájékozatlanságánál fogva önálló nézettel nem bírván, lelketlen izgatok, de minden esetre s leggyakrabban saját magánérdekeiket hajhá- szók öntudatlan eszközeivé válnak, — egy társalgási kört alapítottak, hogy ennek helyiségében összejőve, hirlapok olvasása és eszmecsere utján a politikai és társadálmi éles mozgalmainak — igényeikhez mérve, színvonalán álhassanak, valódi — magasabb országos érdekekkel össze nem ütköző érdekeiket megismerhessék, ezeknek, ha szükséges, védelmére az egyesülés által nagyobb erőt fejthessenek ki, a beszerzendő jó könyvek és a kölcsönös érintkezés által pedig ismereteiket bővítsék s az egymás közötti, valamint a másokkal való érintkezésben kívánatos mü- vpü mndnrt is mindinkább elsajátíthassák. A kezdet .üzdelmekkel járó volt. A czéh-rendszer álja vert iparnak s valljuk meg, az iparosok .bb a vidékiek nagy része — képzettségé- 11VJX IAAiwV/)J ony foka és igy a jobbnak nem ismerése, de leginkább az ősi hagyományokhoz ragaszkodó magyar sajátságnak kinövését képező ósdiság, ma- radiség a zsenge egyletnek sok akadályt gördítettek útjába, de a kezdeményezők nem lankadtak; pedig még több megpróbáltatás is sújtotta őket mindjárt az első években. Rossz termések s a termények elemi csapások által előidézett pusztulása (mert az iparosok nagy része fekvő, több-kevesebb birtokkal, és különösen legnagyobb része az elég jó hírben állott simontornyai hegyekben szőlőföldekkel is birt) az ipar pangása s a szükséges hiányában a hasznosnak természetszerű mellőzése által bizony sok gondot okozhattak nekik. Hisz volt idő, midőn az egylet tagjainak száma nem ment többre 17-nél. De végre e felhők is elvonultak és 1888-ban, midőn az ekkor módosított alapszabályok a belügyi minisztériumhoz felterjesztve, onnan megerősítve visszajöttek, felsütött az egylet napja, s azóta rohamosan fejlődött úgy, hogy ma az egyletnek 80 tagja 360 kötetből álló és pedig igen olvasott, igénybe vett könyvtára van, 2 napi- és 3 három hetilapot járat s az egylet ma már a helyi társaséletnek egyik számottevő tényezője. A tagok között ma már vannak nem iparosok is, ügyvéd, orvos, hivatalnok, kereskedő stb., de azért az egylet iparos-jellegét, máig is megőrizte s különösen a nem iparos tagok is kötelességszerüleg, büszkeségüknek tartják e jelleg szigorú fenntartását s a barátságos eszmecsere utján közölve iparos tagtársaik ismeretkörét tágíthatják, minden esetre pedig az egyletet a különben könnyen bekövetkezhető egyoldalúság félszegségeitől megóvni hivatva vannak. Nem megvetendő horderővel bir azon intézkedés is, hogy a tagok sorába az iparos-segédek is felvétetnek s kik ez által az idősebbek s tapasztaltabbak által az em- berekkeli érintkezésben szükséges modorra mintegy neveltetnek és minden nagyítás, hízelgés vagy dicsekvés nélkül legyen mondva, e ténynek üdvös hatását a most lefolyt ünnepélyen is bárki örömmel szemlélhette. Ezen huszonöt év előtti megalakulás negyed- százados emlékét ülte meg az egylet az e czélra ősz szehivott diszülésben, melyre a jelenlegi tagokon kívül a vendégekül meghívott életben levő alapitók is ■ számszerint 12-en — résztvettek s ez utóbbiak, 1896. február 9. közül többen már megőszült hajjal — örömmel tekinthettek s tekintettek nehéz fáradalmaik örvendetes eredményére, A diszgyülést az elnök, Németh József iparos nyitotta meg, üdvözölve a jelenvoltakat I különösen az egylet alapításában résztvetteket s híven előadva az egylet alakulásának történetét, átélt viszontagságait és jelenlegi állapotát. Egyéb tárgya a diszgyülésnek nem lévén, áttértek a magyar szokásos áldomás ivásra s megeredt a felköszöntők árja, különösen az egylet alapitóira, további fenállására stb., de nem hiányzott közülök olyan is, mely már távol a jövőre irányozta tekintetét, azon jó kívánsággal, hogy a második - negyedszázad megünneplésében bár mennél többen vehessenek részt e ielenvoltak közül. S—t—a. — Katonai szökevény. Hat éve már annak, hogy Kokas József tolnai illetőségű hadköteles folyton bujdosik, nehogy sorozáson kelljen megjelennie. Hiába volt a hosszú bujdoklás, utóvégre is elfogták s e hó 10-én vitték Kaposvárra utóállitásra. — Szökött katona. A Tolnán állomásozó 12-ik uhlanus-ezredtől gyakran szökdösnek a horvátországi illetőségű katonák, kik sehogysem tudnak a katonai életbe beletörődni. Folyó hó 4-én Kovacsevics nevű közlegény szökött meg ezredétől, kinek köröz- tetése elrendeltetett. ____MULATSÁGOK. ____ A tolnai Alczások. — Leleplezés. — Miután az országban rövid egymásutánban történnek a leleplezések, mi sem maradhatunk hátra; engedjék meg, hogy én itten egymásután röviden leplezhessek le és föl. Nagy összeesküvésekről szólok. Hetekig részint jártak, részint keltek Tolnán a sürü titokba burkolt egyének; merész terveket szőve magukhoz vonták a legjózanabb úri embereket, sőt mi több úri asszonyokat I az összeesküvés tárgya elcsábította még leányokat is, kik oly forrón rajongtak az eszméért, hogy külön-külün kis fiók-összeesküvést rendeztek. A helyzet iszonyú volt; nem lehetett nyílt arczot kát és hangosan beszélő embereket találni. Boltozot- pinczék és más mulatságos helyek elvoltak foglalva a tanácskozókkal s a nagy horderejű titkokból még barát barátnak sem árult el semmit. Telítve volt a levegő fátyolozott értelmű szólamokkal, melyeket csak a beavatott benszülöttek érthettek. Kik összeköttetésben állottak a stayer fegyvergyárral és a pesti ruhakölcsönző intézetekkel (az egyik valószinübb). Mire megjött a január 29-e, a nagy nap, befejeződtek az előkészületek, de a titkolódzás tetőpontjára hágott, mert majdnem mindenki álarcz alatt jelent meg este a „Kör“ helyiségeiben a „Csolnakázó Egylet“ meghívására. A kin nem volt álarcz, az is igyekezett rejtélyes arczot vágni. lm, az összeesküvések eredménye: az álarczos bál, egy mulatságos éjszaka. Melyen ádáz jókedve kerekedett még annak is aki csak hetenként egyszer nevet. A zsúfolt helyiségekben pajzánul hullámzott a tarka álarczos sereg incselkedve, kaczagva és kaczagtatva, mert nem hiányoztak a mulatságos jelenetek. Mint p. o. Teli Vilmos addig nem lőhette le a fiának fejéről az almát, mig krumplival nem helyettesitette, különben az megette. A csolnakegylet elnöke mint tönkrement czirkusz direktor tartotta bevonulását négy gyermekével és egy szamárral. De a szamár Kajmádon nem lévén ehhez hozzá szokva, restelte ezt nagyon és megállt . . . Hiába mutattuk néki a meghivót és beléptijegyet, hiába húzta egyik a fülét, másik a farkát, hiába suttogtam néki derült meséket ő álhatatos maradt és nem mozdult, nincs rettenetesebb, mint mikor egy szamár konzekvens elveihez. Végre is szomorodott szívvel le kellett szállnom róla és egyik társamat tolni talicskán, hogy a terem végére érjünk, hol produk- cziónkat mutathatjuk. Mutatványainkat megtapsolták ugyan, pedig a czirkuszpapa velünk előzőleg elkövetett fáradsága nem jutott érvényre, mert annyira körül tolongtak bennünket, hogy helyünk sem maradt és a többi irigy bohóczok elhordták kellékeinket. Különösen feltűntek a következő álarczosok: szélmalom; erdei vészhang; világitó torony ; kolibri; gémeskut; sóbálvány és szénaboglya. Még meg kell jegyeznem az ott halott párbeszédet : A. A te feleséged mért nem jött jelmezben ? B. Hiszen abban van. A. Az előbb beszéltem vele, mit jelképez ? B. Az „ötödik világrészt.“ A. Bocsánat, nem vettem észre; hát te mért nem vagy maszk | TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.) _____ B. Hiszen én mostan éjjeli bakter vagyok! A. Hogy hogy, ebben a rendes báli ruhában? B. Bolond, ha rendetlenben jövök mindjárt kitalálják, hogy az vagyok de igy nem. Álarcsos hölgyek voltak: Dobrovitsné (pók), Eisenbarth Ilonka (nap), Eisenbarth Rizus (pierette), Fischer Miczi (csipkerózsa), Fröhlich Mariska (üstökös), Garay Irmus (piros szegfű), Hajnyi Mariska (éjjeli őr), Mayer Olga (erdei nymfa), Matejka Janka (éjjeli őr), Német Margit (csipke rózsa), Pleszky Margit (négy évszak), Plessky Margit (éjjeli őr), Paskusz Ilonka (kéményseprő), Szily Ilonka (tiroli lány), Szmeral Fanni (elszászi leány), Szkerticsné (domino). Taubner Margit (rózsa domino), Thury Olimpia (rococo korbeli leány), Tenczlinger Annika (angyal), Wit- tinger Paula (török nő), Borbás Gy. (empire bébé), Psz. Báli felülfizetések. Tisztelt Szerkesztő Ur! Ne tessék nevemre kiváncsinak lenni. Tisztviselő és többszörös apa vagyok ; adósságom van, házam nincs, gyalog járok, vizet iszom és tüdővel lélekzem. Tetszik tudni, milyen stereotip felszólítás van minden báli meghívón ? Hát ez: Felülfizetések a jótékony czélra szívesen fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak.“ Nekem e dologban furcsa véleményem van, hallgassa meg, t. Szerkesztő Ur. Előrebocsájtom, hogy én igen flegmatikus ember vagyok. Engem nem izgat sem az istenbéke, sem a fúzió és konfúzió. Hogy nyerek-e az osztálysorsjátékon, ez is rám nézve bliktri. Hanem mióta a farsangot tapossuk, hogy engem mindig bálrendezők szutyongatnak tánczvigalmakkal és kétértelmi czélzá- sokkal a felülfizetést illetőleg: ez az, a mi fólfor- tyantja véremet. Tisztelem én a bálrendező bizottságokat, régóta bálozó leányaim érdekében, a zsebem erejéig, sőt a gyomrom rovására látogatom is én a báljaikat, sőt a báljaikra felülfizetek, ha mással nem, hát azzal, hogy mindenkinél több lányt viszek petrezselymet árulni, de hogy egy nyomorult felülfizetést előre bevasaljanak tőlem, ez rettenetesebb az illeték egyenérték czimü lehetetlen adónál is. Szép az nagyon, hogy jótékonyczélra tánczolnak és adakoznak, de hogy a czigányo! én meghívóm miért miért kell minden lefizetéseknek“ ott fölfogni nem tudok. Tisztelt Szerkesztő Ur! Úgy tudom, nem nagy barátja annak, hogy az osztrákoknak felemeljük a quótát, úgy tudom, a kutyaadót se tartja a világ legszebb intézményének, ezeket az elveket ismervén, mély tisztelettel kérem, hogy a modern sarcztól a szenvedő emberiség megkimélését is zászlajára tűzni méltóztassék. Az adót még a bevallott jövedelem után róják le, a kinek pl. kutyája nincs, az tudtommal nem fizet adót. De a báli felül- fizetésekre nem adnak bevallási iveket, melyekre állampolgári szóra kell jelenteni, hogy elég a báli belépti jegy árát kiizzadni és felülfizetésre — isten úgyse — nem telik; itt nincs adófelszólamlás, birtokon belül való felebbezés; a tisztelt társadalom kész vén knikkernek elnevezni, ha nem vágja ki az ember non szalanszszal azt a keserves felülfizetést a jótékony czélra. Volna-e nagyobb jótékonyczél, mint az én zsebem, mikor tisztviselő vagyok és négy eladó lányom van. Sürgős reformot a báli felülfizetés ellen, különben nem viszem lányaimat á bálba s elszenvedem a feleségem basiliskus tekintetét. Ne kény szerit- senek erre. — Tisztelettel Köcsög János. — A szegzárdi kaszinó bálja. Folyó hó 1-én ment végbe a szegzárdi kaszinó, bálja, mely minden tekintetben a legfényesebben sikerült s a hölgyeknek hozzá kötött jogos igényeit is túlszárnyalta. Féltiz órakor kezdődött meg a táncz, melyet keringővei nyitottak meg. Minden jelenlevő hölgy a rendezőség részéről fényes és kedves meglepetésben • részesült, a mennyiben szalmafonatu legyezővel, melyben különböző élővirág csokor volt, kedveskedtek nekik. A legyezőről selyemzsinoron elegáns tánczrend függött, melyen az alábbi felirat volt olvasható: „Szegzárdi kaszinó-bál, 1896. febr. 1.“ A rendezőség kedves kötelességének teljes tudatában egész lélekkel azon igyekezett, hogy a megjelent hölgyek előtt a bál emlékét minél kedvesebbé tegye, a mit sikerült is elérnie, mert egész reggelig a legjobb kedv uralkodott. Úgy a vidékről, mint helyből a megjelent hölgyek a legfényesebb toiletben voltak, § a legnagyobb elegancziát árulták el. A rendezők jelvénye piros selyem csokor volt, mig a bál elnökét a rendezők széles piros selyem vállszalaggal lepték meg. Boszantólag hatott a mulató közönségre, hogy Garai Ferkó nagyon hanyagul játszott. Az. első _________________________________ 7
