Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-02 / 31. szám
I Levetkezünk nyaranta értetek--------le Al ig marad rajtunk egy-'két levél, Csakhogy ti öltözhessetek selyembe, I ragyogjatok, ha jő a bál, a tél! . . I' Fényoldalunk hát az, hogy nincsen árnyunk, Mert a tavász ránk rakta szép mézét Odadjuk nektek s koldus rongyban állunk Hazánk szép női, tíérettetek! . . . Borzsák Endre. A pécsi robbanásról. A pécsi robbanásról a „Pécsi Napló“ a következő érdekes részleteket közli: Egy szemtanú elbeszélése. V a n i s s Sándor, a pécsi járás főszolgabirája, ki a katasztrófát mintegy 6 méter távolságból látta, a következőképen beszéli el az esetet. Az „Otthon“ kávéházból jöttem ki, a hol Va- szary Gyula rendőrfőkapitány, Réch alkapitány és Tolnai Géza dr. társaságában reggeliztem. Amint a kávéházból az utczára léptem, találkoztam Aidinger János kir. tanácsos polgármesterrel, kinek az elmúlt este vendége voltam Nagy-Kozárban. Együtt mentünk a dohánytőzsdébe, ahol Aidinger, hogy a saját szavaival éljek, a „szivarkompetencziájá“-t vette meg; én meg egy elvesztett fogadás fejében vásároltam szivarokat. Aidinger János előbb kifizette a Szivarokat, előbb távozott is a tőzsdéből. A ínint kilépett, visszaszólt hozzám: — A városház sarkán találkozunk ! A mig szivarjaimat becsomagolták s fizettem, Aidinger a városházához ért és a saroknál megállt. Rendes szokása szerint a bolt kirakat szárfájához düleszkedett s czigarettázva a piacz felé nézett. Kilépve csomagommal a tőzsdéből a városház felé igyekeztem, hogy Aidingerrel beszélgessek. Alig tettem pár lépést, hatalmas detonáczió rázta meg a levegőt, szinte visszatántorodtam. Aidinger hirtelen a kirakat ablaka felé tekintett s ebben a pillanatban következett a másik eget és földet megrázkódtató borzasztó dörrénés. A kirakat ablakaiból lángtenger ömlött ki, mely elkápráztatta szemem világát. E lángtengerben süstörgő röppentyűk és megszámlálhatlan apróbb nagyobb üvegcserepek repültek szét. A következő pillanatban már visszanyertem látásomat s szörnyű kép tárult elém. A polgármester arczra bukva a kocsiút közepén vergődött megtépve, vértől elboritva. A közvetlen közelben Oberhammer Antal rendőrfogalmazó kiabált torokszakadtából a megrémült népre: — Ne közeledjenek ! Még több robbanás is lehet! Többet nem mondhatott. A vér csak úgy patakzott le róla. Megrongyolt ruhája foszlányai tele voltak vérrel. így vánszorgott odább. A riadalom, mely a piaczon támadt, leírhatatlan. Közvetlen a rettenetes detonácziók után a röpentyük százai durrogtak szerteszét a levegőben. Az emberek ajkain fölhangzott a kétségbeesés rémületes hangja, sikoltás és jajveszékelés töltötte be a Széchényi-teret és a király-utczát; egymást gázolták a menekülők. Az áradatként futó nép tömegében égő ruhával, vérző sebekkel rohantak az áldozatok. Olyan volt ez a jelenet, mintha a végítélet napja, a világ pusztulása következett volna be. Pár pillanat müve volt az egész. Menekülésről. szó se lehetett. A mint a két robbanás villám gyorsasággal követte egymást, ömlött a tüztenger, a melynek hullámai 8 —10 méternyire csaptak ki mindent és mindenkit meggyujtva, megégetve, a mit és a kit utjokban találtak. Az óriási légnyomás repedéseket idézett elő az emberek testén s a körülbelül 40—50 méternyire szétlövelt üvegszilánkok tátongó sebeket vagdoztak az embereken. Az összerogyott polgármester töhb sebből vérzett, mikor mentésére rohantam. — Hamar! Hamar orvosért! A polgármester vérezik! Kiáltoztam segélyért. Elsőnek dr. Czirer Elek városi tiszti főorvos érkezett, utana dr. Leöwy, dr. Schwartz és a többi orvosok. Aidinger az en segélyemmel nagy nehezen talpra állt ,s az összeszaladt nép által körülvéve a városházára vánszorgott, de már alig bírták a lábai. A nagy rémület, a vérvesztés következtében elhagyta ereje. Úgy kellett fol- mosni. Oberhammert a vész színhelyéről a „Piller“-féle órás üzletbe vitték. Sebeit itt kimosták, bekötözték. A mészárosok sátrai félborultak. Az első sátor, mely közvetlen Koszi üzletének ajtaja előtt állott, 1896. augusztus 2. halomra rogyott össze a hússal s a mészárossal együtt, a ki súlyosan megsebesült. Olyan volt a városház környéke, mintha csata színhelye lett volna. Pusztulás, rombolás mindenfelé; a kövezeten pedig nagy vértócsák jelezték a katasztrófát. Ilyen borzasztó jelenetet még soha se láttam. Egész délelőtt remegtem a szörnyű látomány hatása alatt. Az egyik kereskedősegéd elbeszélése. Koszi János üzletében Müller Nándor és Millner Károly segédek, valamint Quiring József 13 éves fiú és Herr Lajos, a kéméndi tanító fia mint tanon- czok voltak alkalmazva. Müller Nándor a katasztrófa pillanatában épen számla írással volt elfoglalva, mi- I kor sistergést hall feje fölött, látja, mint erészkedik füstgomolyag az irodahelyiségre, és hirtelen fejéhez kap, a haja égni kezdett. Rögtön fölfogta a helyzet veszedelmes voltát, kiugrott az irodából, a pulton lévő egyik súlyt ragadta meg, melylyel a városház nagy kapuja mellett lévő nagy ablakot akarta beverni, mely azonban ekkor már szét volt zúzva. Az ablakon keresztül szaladt ki az üzletből, utána Millner Károly segéd, ki azonban már égési sebeket szenvedett, és ugrás közben lábát is megsértette; utánok ugrott Herr Lajos tanoncz is. Az üzletben ekkor egy kis 8—9 éves leányka volt, továbbá Yáry Anna szobaleány, kik bevásárolni jöttek az üzletbe, maga Köszl Jánoá, az üzlet tulajdonosa és a kis Quiring Iózsef tanoncz, ki éppen a raktárban volt. Müller, Millner és Herr menekülésük után látták még, a mint az a kis leány, kit senki nem ismer, rémület tében a pultra ugrott. Onnét a robbanás a földre dobta. Nem tudott többé fölkelni. Telj es en összeégett. Quiring József tanoncz a raktárból szaladt az üzletbe, a kasszánál megbotlott, elesett, és teljesen összeégett. Váry Annát még élve szállították a kórházba, ahol ma délután szintén helehalt sebeibe. Ezek voltak a boltban, akik tüzhalált szenvedtek. A tűz keletkezését illetőleg Müller sem adhat fölvilágositást. Az ő nézete’ szerint eldobott gyufa okozhatta a hatasztrófát. Puskapor szerinte is több volt az üzletben, mint a mennyinek raktáron tartása meg van engedve. A halottak. A hullaház sima fehér asztalán eddig három halott fekszik hidegen, megmeredten és az égési sebektől iszonyúan szinte, a felismerhetlenségig eltorzulva. Három áldozat, a kik a végzetes pillanatban a Köszl János üzletében bent voltak. Egy alkalmazott és két leány, akik egyetmást bevásároltak. Quiring József 13 éves dárdai születésű fiúcska, aki mint tanaló volt Koszinál alkalmazva. A boltban égett porrá, a honnan nem tudott kimenekülni. Ugyanis járt egy 13 éves bányatelepi gyermekleány : Wlasics Mari, egy ácsmester leánya. A harmadik a sokáig haldoklóit és rettentően szenvedett Vári Anna, a ki csak néhány héttel ezelőtt jött gazdájával városunkba.. A szörnyű katasztrófa szomorú áldozatait bon- czolás után fogják eltemetni. A városi közkórházban. Soha annyi beteget nem vettek még fel egyszerre a pécsi városi közkórházban, még a múlt évi ferencéiek utczai ház beomlás alkalmával sem, mint pénteken délelőtt, a mikor szivet rázó jelenetek folytak le a nagy, díszes, czélszerüen berendezett kórház kapuja előtt. Szánalmasan nyöszörgő, borzasztóan eltorzított nyomorék lázárokat szállító kocsik robogtak oda gyors egymásutánban, hogy az orvosok segélyt nyújtsanak azoknak az ártatlan embereknek, akik egy gondatlan bűnös hanyagságnak, ha nem is mind halottak de örökön nyomorékká lett áldozatai lesznek. Borzasztóan összeroncsolt emberek feküsznek a tiszta kórágyon, akiknek kétségbeejtő, fájdalmas jajgatásai még az ápoláshoz szokott apáczák szemeibe is könnyeket csalnak és a nyomor gyakorlatásától eltorzult orvosok is megindultan kötözgetik a szerencsétlen embereket, akik között nagyon sok intelligens ember forogj élet és halál között. Harmincznyolcz súlyos és ezek között életveszélyben forgó sebesültet részesítettek orvosi segélyben, kik közül még a délután folyamán sokan műtétet végeztek. Ezek között volt Oberhammer Antal rendőrfogalmazó is, a ki ez alkalommal két ujját veszítette el, aki azonban nyolez—tiz nap múlva gyó- | gyultan hagyhatja el a kórházat. Az emberszeretet e TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (31. sz.) szomorú, de jótékony helyén fekszik még szörnyű égési sebeiben hánykolódva, a szomorú és végzetes katasztrófa hőse, Köszl János is, a ki borzasztó sérülésein kívül a mai napon teljes koldusbotra jutott. Érzéktelenül, szinte eltompulva tűri szörnyű fájdalmait, melyeket olykor csak, az ideges rángolódzásai árulnak el. A kapzsiság, a vétkes gondatlanság szomorú áldozata. A szomszéd ágyon fekszik fiatal üzletvezetője, Mielner Károly, egy derék ifjú ember, a ki csak néhány hét óta volt nála alkalmazva. Sebei súlyosak ugyan, de nem életveszélyesek. Egy fiatal leány haldoklik a szélső ágyon, Lesnyik-Leinhardt Agnes, á ki nehezen éri meg a reggelt. Többé kevésbbé súlyosan sérülten feküsznek még a kórházban: Molnár János. Kaufman szül. Hofscheier Zsuzsn. Jakab József. Petes szül. Horgos Erzsébet. Messzes szül. Hegedűs Erzsébet. Kosni szül. Lukács Juli. Szebenyi szül. Eibert. Budai szül. Dékány Erzsébet. Kelemen József. Szabó János. • Kovács szül. Topa Erzsébet. Bencze Márton. Bak szül. Feidlmann. Szentgyörgyvári Károly. Horváth, szül. Kis Kati. Kozma szül. Matkovics Kati. Gombos szül. Tóth Mari. Lévai Vilmos. Heer Lajos. Szekeres szül. Bencze Anna. Vakaró András. Sipos Mátyás. Bischof Teréz. Kosin Juli. Hajdú szül. Ózdi Jul. Budai Juli. Katona szül. Csiky Anna. Varga János. Magyar János. Tamás Jolán. Basal Ersébet. Keibl Lujza. Vagner szül. Reili Rózi. v Haldokló katona. A katonai kórházban egy szegény katona vívódik a halállal, a kit balvégzete a katasztrófa közelébe vitt. Robnizon Pálnak hívják a cs. és kir. 44. ezred- beli bakát, a kit a robbanás alkalmával oly súlyosan vágott fejbe egy sebesen repülő nagy üveg darab, hogy eszméletlen állapotban terült el a földön. Az óriási zűrzavarban sokáig fetrengett a földön, mig nehány altiszt segélyére sietett és bevirék a takarék- pénztár épületébe, a hol orvosi segélyben részesítették. A vastag üvegdarab majdnem a fél arezét hordta el, iszonyúan megcsonkítva a szegény embert, a kit kocsin szállítottak be a katonai kórházba, a hol azóta rettentő kinok között a halállal vívódik. A fölrobbant bolt tulajdonosa. Köszl János füszerkereskedő az egyik legszo- moruhb hírre jutott hőse ennek a rettenetes napnak. Ez a maga is szerencsétlenül járt s igen sok embert szerencsétlenné tevő ember valóban végzetes alakja e városnak. Ide vetődése óta senki se beszélt róla valami rokonszenves hangon s az ellenszenvre ő maga is mintha csak igyekezett volna rászolgálni. Abnormis volt ez az egész s akik figyelő szemmel kisérték, mindig mintha valami nagy baj okozóját sejtettek volna benne, féltek tőle, pedig bizony-bizony igénytelen üzletemberke volt szegény feje, csak a szerencse kedvezett neki érdemein túl. Ezt a szerencsétlent ma, a katasztrófa után nem áldva emlegették az utczán. A közönség körében olyan nagy volt a fölháborodás mindjárt a szerencsétlenség után, hogy ha ép bőrrel menekül vala meg, hát bizonyos, hogy úgy linchelik meg az utczán. De az ő nagy testi kinjai menedéklevelet szolgáltattak neki s a kapott égési sebek mellett sértetlen maradt a boszszu kezeitől. Köszl, a szezencsétlen, mikor a katasztrófa történt, a pénztár zárkájában volt, épp egyik vevővel lévén elfoglalva. Ahogy ennek visszaadja a fölös pénzt sistergést hall, a mitől annyira megrémült, hogy kiugrott a boltból. Köszl már abban a pillanatban nagyon jól tudta, hogy mit jelent az a sistergés. A boltból először ép testtel menekült ki, ekkor történt a robbanás. Erre ő újra berohant a boltba, a pénzt 5
