Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-01 / 9. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.)

1896. márczius 1.

alaphoz s mégis 45 ezer forintot osztottunk már szét ösztöndíjak és segélyek alakjában, 72 ezer forintot pedig tőkésítettünk. Ha mind a 26 ezer tanító szent lelkesedéssel karolja fel az „Eötvös-alap“ ügyét, csodás eredményeket mutathatunk fel.

A segítségre szorult tanítói özvegyek és árvák, a betegségtől nyomorba döntött kartársak érdekében is mutassuk meg, hogy összeforrtunk kartársi szere- tetben s tudunk áldozni 1—1 forintot az Eötvös- alapra.

Különböztessük meg az ezredéves örömünnep idejét más évektől. Áldozzon legalább egyszer, ebben az esztendőben, e nagy nemzeti évfordulón minden tanító és minden tanügy barát 1—1 forintot a szeretet oltárára. Áldozzon legalább hálából, hogy Isten megengedte érnie ezt a dicső ünnepet.

Ha esdő szavunkat meghallgatják a tanítók és tanügybarátok: egy-két év múlva felépül a „Tanítók Háza“, melyben a magyar tudományok forrásait szomjuhozó és istápolásra szorult tanítói gyermekek is elhelyezhetők lesznek, kik egykor gazdag kamattal fizetik vissza, hogy őket egyetemeinken s más főiskolánkon kine' ölni és kenyérkeresetre képessé tenni segítjük.

Az „Eötvös-alap“ múlt évi tiszta jövedelméből továbbá a Gyertyánffy-, Jordán-, Léderer-, Majthényi-, őrley-, Péterfy-, Rökk Pál-, Rökk Szilárd- és Zirzen Janka-féle alapítványok kamataiból 2795 forintot fordít egyesületünk jelen évben ösztöndíjakra és segélyekre. A „NéA -.^ok Lapjáéban és több nevelés-oktatásügyi lapban közzétett pályázati hirdetés értelmében írandó folyamodványok f. évi julius 10 ig Lakits Vendel egyesületi titkárhoz (Budapest, VI. kér. érsek-utcza 4. sz.) küldendők be.

Péterfy Sándor Lakits Vendel

elnök. titkár.

_________TÖVISEK._________

Vi

sszapillantás — előretekintés, ii.

Azaz — — hogy — — már az első sornál is bocsánatot kell kérnem a c z i m miatt! Mert ebben a czikkben már semmi visszapillantás a farsangra nem lesz, ezt megtettem a múlt számban, most csak előre akarok tekinteni, vagyis röviden ismertetni a nagyböjti szezon gyönyörű programm- ját! De az egyformaság kedvéért kénytelen voltam czikkemnek a fentebbi czimet adni, csakhogy ez már ísfro 2.! . , .

*

Hogy milyen lesz a nagyböjt ? Kinos vezeklés-e bűnbánó érzelmek között, melyek ránehezülnek az ember lelkére, mint nyári sötét borulat a láthatárra, vagy mintegy február-végi hó-vihar, mely most ugyancsak ráfeküdt a városunkra, de tán még a szomzédos Mözsre is ? — avvagy ez a böjt csak „fortissimo“ folytatása lesz a farsangi mulatságok szolid „piánójának“ —: ugyan kérem, ki tudná ezt előre megmondani? . . .

En éppen nem, mert előretekinteni tudok, de nem jóllátok; annyira gyengék a szemeim, hogy összetévesztem a visszapillantást az előretekintéssel, a farsangot a böjttel! ! . .

Azaz, hogy ezidénre a kettő között nincs is semmi különbség, mert — olvashattuk a nagy újságokból — az ezredéves ünnep emlékére és örömére meg van engedve nekünk magyaroknak (de csakis nekünk!) O szentsége a római pápa, sőt Vaszary Kolos herczegprimás, még sőtebb Wosinszky Mór urak által, hogy ebben az évben bütőni nem muszáj! . . . Ehetünk, ihatunk, a mennyit tetszik (s a mennyire tellik!) — akár egy uj ezredévre valót. Nincs tilalom, beütött az evési szabadság!

*

Hanemhát, úgy hallom, hogy a tolnaiak ezt az evési szabadságot valóságos szabadossággá változtatták, már a böjt első napján, Hamvazó-szerdán. Visszaéltek Wosinszky ur engedély évével. (No igen, én őt teszem a dolog fő-faktorává, mert sem XIII. Leo, sem Vaszary K. nem jártak Ázsiában, csak ő! — S mióta Rómában lakik a pápa ő szentsége, még sem talált egy római leletet, mint Wosinszky? Sem Vaszary Kolozs neve nincs kettős „v“-vel írva, mint az övé! — Nohát!) Ismétlem, a tolnaiak visz- szaéltek W. M. böjti, szabad husevési, kivételes, millenáris, hyper-loyalis engedélyével s a hagyományosan jól sikerülni szokott ham- vazó-szerdai halebéden, úgy hallom (sajnos, hogy

meghívó gazdám nem lévén, honn maradtam!) annyit ettek és ittak, hogy még az ég madarai és a rengetegek vadai is bőven táplálkozának ott, annyi volt a felesleg ételből-italból.

Lapunknak egy tolnai titkos levelezője iija, — mözsi nyelven! — hogy ott, akkor, egy Aezópus- féle állat-mese is lejátszódott volna, mely csattanós messe utóbb a Vámház-erdőben (Szegzárdon) nyerte volna( ; örvendetes befejezését Komjáthy-pisztolyokkal. Nem ismerem az egész históriát, csak annyit tudok, hogy egy gólya, meg egy oroszlán viaskodának vala — és — egyik is meg nem hala, mert Tolnának jó volt hala, az Istennek legyen legyen hála!

Ezért van, hogy az örvendetes és várva-várt családi esemény sok háznál (teszem azt: B. J barátunknál) mostanában be nem üthet, mert a gólya el van foglalva személyes ügyeivel s e miatt nem törődik az oroszlán hivatalos ügyeivel! . . . (Jaj, de szerettem volna ezen Aezópusi mese lefolyását látni! mert még sohasem láttam dühös gólyát és szelíd oroszlánt! De nem is megyek többé a Vámház- erdőbe, ha ott ily párbajok folynak s pláne Komjáthy pisztolyokkal! — — — Brrrrr!)

*

Vájjon nem a Tolnán főzött halpaprikás alatt égett bogyiszlói száraz nyárfa-galyak felszállott sürü füstjéből támadt-e az a borzasztó felhő-tömeg, mely hamvazó-szerda után oly rövid idő múlva, febr. 25-én óriási mértékben zúditá ránk hó-hamvát a magas égnek ? És vájjon az az iszonyatosan sok szennyes por, mely ugyanekkor a hó tetejére esett, melyet még a világ sohasem látott (még én se!) s miből köznépünk végítéletet, világpusztulást jövendölt babonás rettegéssel, honnan származott ? . . Vájjon jelképe akart-e ez lenni annak, hogy egykor igy győzi le az alkotmányos jogokat nyerendő afrikai, szaharai nép az örök-hó birodalmát a nagy Oroszországot, a czivilizálatlan fekete ember-faj a müveit európait, a sötét bűn a fehér ártatlanságot ?!

En szerintem nem! Én úgy vélem, hogy e csuda-tünemény, a legujabbkori aezópusi mesének, a gólya és oroszlán nagy port vert eseményének természetes következménye. A hamvazó-szerdai tolnai összekülönbözés fagyos, rideg hava környékünkre leszállt, a nagy esemény hiábavaló, felvert pora rászállt — — ennyi az egész!

Tehát Leo, akarom mondani: az oroszlán és a gólya harcza idézték elő a nem várt csodát! Soha ilyet! még fekete havat nem láttam. (Olyan ez, mondá kis lányom, mintha egy nagy tál tejes rizskását meghintenek reszelt csokoládéval.) Hiszen azt szoktuk mondani a nagyon fehérre: „olyan minta hó!“ És a tiszta, igaz ember lelkére: „olyan ártatlan az mint a fehér hó!“ No, most e kedves banálitásokat is megczáfolta egy mérges gólya, meg egy szelíd oroszlán. Uram Isten ! mi történik még az uj ezredév alatt?!

*

Nohát — hogy czimünkhöz hívek legyünk — tekintsünk előre is s szóljunk még pár szóval a kivételesen husevő-nagyböj t gyönyör programmjáról. Tolna kezdte, mi folytatjuk. Nyakunkon a sok egymásután következő halvacsora —. no meg a színészek : Amott a hal-, emitt a h a 11- érzék lesz kellemesen csiklandozva. Az egyik testi, s másik szellemi élvet ad. Reményiem, nagy számmal tódulnak élvezni mindeniket! . . . Aztán jön a már- cziusi ibolya és a márcziusi sör nemes élvezete; a szabadságharcz (márczius 15.) emléknapjának verőfényes, majd Kossuth Lajos apánk halála évfordulatának (márczius 20.) gyászos ünnepe. Kozben-közben akad olykor majd egy-egy országos, vagy legalább megyei ad hoc szenzácziós esemény, mely a cronique scandaleuse-t szeretőket legjobban delektálja, igy aztán csak kihúzzuk valahogy hus- vétig ! Ha pedig — isten mentsmostanában semmi ilyes nem történnék a nagy közönség nagy szomorúságára: hát mire való a „Tövis“? Majd irok én t. olvasó e rovatban annyi mulattatót, hogy nevetési

görcsöt kapsz tőle,-------- csak ne haragudjál érte,

ha to

liam hegye éppen tégd ér! Palást.

___ KÜLÖNFÉLÉK.

— T

olnavármegye bandériuma. Gróf Széchényi Sándor főispán elnöklete alatt tartott éztekez- leten véglegesen összeállították az urlovas bandériumban résztvevők névsorát, mely a következő: Csapó Elek, Dőry Andor, Dőry Jenő, Fördős Mihály, Han- zelly János, Kovách Sebestyén László, Perczel József,

(zászlótartó), Stankovánszky János, Szeniczey Géza, Szeniczey Ödön, Szeniczey János, Széchényi Bertalan gróf, Széchenyi Domokos gróf. — Az urlovasok mellé megyei huszárok fognak beosztatni csatlósoknak. — Népies bandérium is lesz Tolnamegyéből, járásonkint 3—3 lovast fognak a megye költségén felszerelni.

— Kinevezés. Gróf Széchényi Sándor valóságos belső titkos tanácsos, Tolnavármegye főispánja a dombóvári járásban rendszeresitett utmesteri állásra Klie János tamásii járásbirósági dijnokot nevezte ki.

— Uj egylet. Szegzárdon, mint biztos forrásból értesülünk, mozgalom indult meg különösen a kereskedők körében, hogy maguknak külön egyesületet alapítsanak. Újév óta ez lesz a harmadik uj egylet Szegzárdon.

— Nyugdíjaztatás. Özv. Takácsné Sinkovits Ilona ozorai tanítónő betegeskédése miatt felterjesztetett nyugdíjaztatás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez.

— Állami segély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a paksi iparos tanoncziskolának 250 frt, a bátaszékinek 200 frt, a szegzárdinak 400 írt, b bonyhádinak 200 frt, a dunaföld- v ár inak 200 frt és a tolnainak 200 frt, úgyszintén a szegzárdi kereskedelmi iskolának is 250 frt állami segélyt utalványozott.

— Adókivető-bizottság. A pénzügyminiszter a szegzárdi kerületbe a III. osztályú keresetadókivetőbizottság elnökévé László Lajos szegzárdi ügyvédet, helyettes elnökévé pedig Mehrwerth F e- rencz szegzárdi nagykereskedőt nevezte ki; a bizottság tagjai: Boross Gyula és Hayt Gábor. A megye részéről a bizottságba kineveztettek : Tencz- linger József és Rüll Nándor rendes, Ud- vardy Sándor és Fejős Károly póttagoknak.

— Nem lesz Szegzárdon állami anyakönyvvezető. Múlt számunkban megírtuk, hogy a belügyminiszter Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának kérvényét, — melyben Szegzárd egy külön állami anyakönyvvezető kinevezését kérte — véleményadás vé gett leküldötte Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelőnek. A miniszter a felügyelő véleménye alapján már döntött e kérdésben, mely szerint nem állít fel ugyan Szegzárdon külön állami anyakönyvvézetői állást; de felhívja a községet, hogy szervezzen egy uj jegyzői állást, az állam 600 írttal járulna hozzá.

Rendszeresitett aljegyzői állás. Duna-Szent- György képviselő-testülete aljegyzői állást rendszeresitett, melyre a pályázatot is már kiírták folyó évi márczius hó 18-ig terjedő határidővel. Az állomás elnyerésére legtöbb reménye van Dömötör László szegzárdi ügyvéd fiának, Dömötör Miklós ottani segédjegyzőnek, kiben egy tehetséges és munkabíró jegyzőt nyer a község.

— Pénztári rovancsolás. Wosinsky Mór, a szegzárdi hitközségi tanácselnöke, múlt kedden dr. Hirling Ádám és Grószbauer Ferencz hitközségi tagokkal váratlanul rovancsolást ejtett a hitközség pénztárában. Az adózóktól beszedett 64 adókönyvecskét összehasonlították a főkönyvvel és a naplóval, hogy az esetleges hibákra ráakadjanak. Az idei bevétel volt 4320 frt 56 kr, a kiadás 3008 frt 35 kr, pénztári maradvány 1312 frt 21 kr. A ro- vancsoló-bizottság mindent a legnagyobb rendben talált, a miről a hitközségi tanácsnak tesznek legközelebb jelentést.

— Tani tóválasztás. Az uzd-borjádi községi iskolánál megüresedett osztálytanítói állásra az iskolaszék Kiss László negyedi, nyitramegyei tanítót választotta meg. A választó-gyűlésen Tihanyi Domokos kir, tanfelügyelő is részt vett.

— Interpelláczió. Szluha István, e dunaföld- vári járás országgyűlési képviselője folyó hó 26-án a következő interpellácziót intézte a m. kir. pénzügy- miniszterhez: 1. Yan-e tudomása a m. kir. pénzügy- miniszter urnák, hogy daczára az 1895. évi XIV. t.-czik rendelkezéseinek, a paksi szőlőbirtokosokat végrehajtással zaklatják? 2. Szándékozik-e a pénzügyminiszter ur a végrehajtásokat felfüggesztetni s a törvényellenesen eljáró közegeket megbüntetni? Az interpelláczió előterjesztése alkalmával a pénzügy- miniszter nem volt jelen s igy azzal később közölte- tett. Úgy hiszszük azonban, hogy a választ a pénzügyminiszter ur már legközelebb meg fogja adni, mert ezen ügy már megfordult a minisztériumban, altgha fog akadni közeg, kiket törvénytelen eljárásukért megbüntetni kellene.

— Az állami iskolák gondnokai esküt tartoznak tenui A vallás- és közoktatásügyi miniszter 4964,