Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-12 / 15. szám
XXIV. évfolyam. 15- szám. Szegzárd, 1896. április 12. TOLMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyer gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre , . . . . 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezeródj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . ! 1 frt 87 kr. .100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 r . . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1896. évi XXIV. évfolyam II. negyedére. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt .= 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Vármegyénk és az ezredéves ünnep. Az ünnepségek, melyek Magyarország, édes hazánk ezeréves fentállásának emlékére országszerte rendeztetnek, az idő közeledtével mindinkább bezdenek határozottabb alakot ölteni. A vármegyék székházai mindenfelé gyakori tanácskozások szinhelyei, melyek mind azt az eszmét kivánják szolgálni: megmutatni a világnak, hogy, ez || sorsüldözte nemzet, mely ezer év lefolyása alatt, annyi vész és vihar közepette,- állami létét biztosítani tudta, helyet kér magának a polgáriasuk társadalomban egy újabb ezer évre. Tolnavármegye, a mi sztikebb hazánk is megtette már a kezdeményező lépést akkor, midőn legutóbb tartott bizottsági közgyűlésén, elvben az ünnepség megtartását egyhangúlag, lelkesedéssel elhatározván, az ünnepély sorozatának megállapítása végett egy bizottságot választott. Ez a bizottság, Széchenyi Sándor gróf töispan 6lnöKi6t6 alatt mult cstitörtóKón tar* tóttá meg első tanácskozását s a folyó évi május hó 18-kán megtartandó törvényhatósági bizottsági díszközgyűlés ünnepi sorozatára nézre a következőkben állapodott meg: A közgyűlés d. e. 10 órakor főispán ur által alkalmi beszéd kíséretében megnyitat- ván, az általa ismét azonnal felfüggesztetik, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok a különböző vallásfelekezetek templomaiban megtartandó hálaadó isteni tiszteleten részt- vehessenek. A közgyűlés ujjolag megnyitatván a törvény hatósgi bizottság egyik tagja ünnepi szónoklatot tart. Itt következik azután a díszközgyűlés fénypontja, midőn az alispán * a vármegye gkal tett nagylelkű alapítványokat beszéd kíséretében átnyújtja és pedig a szegzárdi állami főgimnázium számára százezer forintot| a bonyhádi ésgyönki algimnáziumok számára pedig, jgyenként ötvenezer iőíintót. Ugyanez' 'alkíuoiiníictl uémtrtatja ’a Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő és Wosinsky Mór esperes által irt vármegyei monográfiát, mely a községi bírák közt azonnal kiosztatik. A közgyűlés tárgysorozata kimerítve lévén, az a főispán ur által bezáratik s a törvényhatósági bizottság összes megjelent tagjai, va^ lamint az összes községi jegyzők és birák egy a szabad ég alatt tartandó sátorban közebédre gyűlnek össze. Az ünnepélyt egy a szegzárdi vásártéren rendezendő népünnep fejezi be, melyre a vár- negye összes 102 községének lakossága meg- tiivatik. Szóba került még az ünnepélyt rendező bizottság ülésén, váljon nem volna e helyes || czélszerü a szegzárdi állami főgimnázium smelendő épületének alapkőletételét is az ünnepi sorozatba felvenni, azonban ezt a bizottság elejtette, azon indokból mert az alap- kőletételi ünnepélyen, minden valószínűség szerint maga, a miniszter, vagy legalább is a vallás és közoktatási minisztérium egyik magasabb tisztviselője megjelenvén, az mintegy belekényszeritetnék a vármegye egyébb ünnepségeiben való részvételre, s mert a Ferencz- közkórház uj épületeinek^ a humánus czélra való átadása is küszöbön lévén, ez a két ünnepély homogen természeténél fogva leg- czélszerübben összeköthető. Ez fogja azután az ezredéves ünnepségek egy másik részét képezni, teljésen .alkalmas lévén arra, hogy külön ténykedés anyagát képezze. íme sorozata,"-mely haza-UiC ezer éves fentállásának emlékére a vármegye által rendezve, a székhely falai közt folyó évi május bó 18-kán lezajlik. Találjon bennünket e nagy nap teljesen összeforva, jó egyetértésben, hogy összesített erőink teljes és jogos tudatában kiálthassuk oda megszámlálhatatlan ellenfeleinknek: „él magyar, áll Buda még!“ Tegyük félre apró torzsalkodásainkat, felejtsük el bántalmaztatásunkat s egyesítsen bennünket a haza közös szeretete. TARCZA. E UL C S “CL— Verses naplóimból. — Ne fájjon a válás, a mely lényeinknek Csak véges részein ülhet diadalmat, Átröpiti lelkem, éljen égig a gát, Melyet közénk emelt a sors válaszfalnak. Ott leszek te véled, ha puha szárnyain Az üditő álom lelkedet ringatja: Ott leszek, ha nyiló selyem pilláidra A pirkadó hajnal első csókját adja. Ott leszek te véled, ha ujult erővel Napi teendőid vigkedélylyel végzed; Támogatni foglak, ha a gondok terhét Gyönge vállaidra nehezedni érzed. Ott leszek letörlöm, ha a nyári hőség Verejték-gyöngyöket csal arczod havara Melengetni foglak, ha hullám tagjaid’ A télnek dermesztő hidege átjárja. Te veled dalolok, ha örömmel tultelt Kebled a dalban keres könnyebbülést Vigasztalni foglak, ha bánatod árja Könyekben szemeid pilláin át tör rést Ott leszek te veled, bár merre visz corsom, Örömöd enyém is, részt veszek könyedben, Válaszszon el tőled bár egész világrész, Világ végéig is elkísér szerelmem. Kohányi Róbert. Nöegyleti estély. Szegzárd, 1896. április hó 6-án. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Az egyesült szegzárd-toln amegyei nőegylet műkedvelői előadás, hangverseny és tombolával egybekötött tánczestélyéről akarok beszélni s érzem, hogy mi nagy munkába kezdtem. Ha engem halandó embert váratlanul a szép menyország kellős közepébe, a földöntúli hatalmak legszebb virágos kertjébe helyeznek I ott az angyalok égi zenéjét végig hallgatom, s látom, hogy Apolló a szép zenétől meghatva isteni mosolylyal ajkain lelkesülten tapsol ihletett tisztelőinek s Thalia — dicsfénytől ragyogó arczczal — hervadhatlan babért tesz papnőjének s avatott papjainak fejére s Terpsichore lenge könnyű léptekkel maga is a tánczoló angyalkák közt lejt s Fortuna istenasszonya megelégedetten dörzsöli kezeit a kisorsolandó szép tombola tárgyak láttára s Bachus ujjongva gyönyörködik oltárának nagyszámú s buzgó imádóin, s akkor, mikor az Istenek mind elragadtatással szólnak s megelégedésüknek adnak kifejezést, — én haza kerülök a meny országból, (másnap délfelé) s a Tolnamegyei Közlöny szerkesztője azt mondja, hogy amit láttám s hallottam azt mind iijam le a valóságnak híven; váljon megtudok-e énnek felelni ? Nehéz munka ez kérem, mert ha toliam gyenge lesz, úgy az Istenek haragját vonom magamra, ha pedig az igazat írom, azok a gyarló halandók, kik nem voltak jelen, sehogysem lesznek hajlandók elhinni beszédemet s talán ki is gúnyolják az igazság megismertetésére irányuló törekvésemet, mert a gyönyörök elképzelhető legnagyobbjának voltam részese s aki ebben nem részesült, nem hiheti, hogy létezik ilyen. Husvét másnapján esti 8 órakor a „Szegzárd Szálló“ szépen diszitett nagytermébe sietve vonultak be nemcsak Szegzárd, de a távol vidék szépei is, hogy egy kedélyesnek, élvezetesnek Ígérkező estélyen részt vehessenek. Nemsokkal 8 óra után hatalmas, zúgó tapsvihar jelzi, hogy Hauke Elvira k. a. és Pirnitzer Ida k. a. — kiknek kitűnő zongorajátékában közönségünk már más alkalommal is gyönyörködött s igy a taps és az átnyújtott diszes virágcsokrok nem a jövő élvezetnek előlegei, de a közönség kedvenczeinek kitüntetései — az emelvényre léptek. Megzendülnek a zongora húrjai § isteni hangokkal ostromolják az érző sziveket s hódolásra késztetik az egész hallgatóságot. Könnyedséggel, határozottsággal játszották végig a nyitányt, lámpalázt nem kaptak, sőt még kedvesen mosolyogtak is egymásra pillantva. Ez a mosoly biztos diadaluk tudatának volt kifejezője. Nem is csalódtak. Játékuk végeztével az egész hallgatóság lelkesülten tapsolt s éljenezett, elismerésének adott kifejezést. Még le sem csillapult a tapsvihar, de hisz nem is csillapulhatott, mert a közönségnek — egy kitűnő szavaló tehetségéről ismert — kedvencze, a mosolygó szép Borsody Lala k. a. lépett az emelvényre s miután a neki nyújtott virágcsokrot szeretetreméltó mosolyával fogadta, Várady Antalnak Rákóczy Fe- rencz Rodostón czimü remek molodrámáját adta elő Éber Sándor ur kitűnő zongora kísérete mellett. Szavalata a költő lelkének s minden gondolatának
