Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-05 / 14. szám

közlekedést, vizet, buja talajt, a halászat és vadászat legkedvezőbb pontjait. Nem csoda tehát, ha nemcsak vándorlásukat vették a folyók irányában, hanem településüknél is kizárólag csak e helyeket választották. A folyók tehat úgy hatottak, mint valóságos lüktető-erek, a melyek életet és műveltséget öntöttek a merev földbe. Ugyan­ezt láthatjuk manap is a vad nepek között vagy a vadonokban történt településeknél. Az európai gyar­matosok a távoli világrészekben legelőször a folyók mentén települnek s csak azután kezdenek a völgyek­től befelé terjeszkedni a szárazföld felé. A jelenkori tanyák, helységek s városok is többnyire források, tavak s folyóvizek mellett keletkeztek. A kőkorszakban a Duna mentén felfelé haladt egyes csoportok figyelmét csakhamar felkeltették a hegyek, melyek kőzeteik miatt létfeltételüket képez­ték. Hisz ezekből készítették fegyvereik és eszközeik legnagyobb részét. Felkutatták tehát gondosan a he­gyeket, s a hol könnyen pattogtatható tüzkőnemü kő­zeteket találtak, ott csakhamar elhagyták a Duna irányát, hogy ott telepedjenek, a hol e nélkülözhetlen kőzet közelében megtalálták a többi létfeltéteket is. így keltette fel ez ősbarangolók figyelmét Baranyá­nak Mecsek-hegysége is, mely bőven juttatott nekik kőeszközök műhelyeire, valamint a megélhetésre is kedvező pontókat, s csak innét szivárgott tovább lassú költözködésük. Tolnavármegyének első telepesei tehát nem közvetlenül a Duna mentéről terjedtek befelé, hanem a baranyai Mecsek-hegységből. Vegyük ismét elő az őskorszak térképét, nézzük, hol nincsenek s hol vannak legsűrűbben a kőkori telepek s csakhamar meggyőződhetünk fenti állításomról. Megyénk déli részétől, az őskori Duna közelében, egészen a szeg- zárdi hegy sarokig nincs egyetlen egy kőkori telep sem. Ugyanezt tapasztaljuk a megye felső felén elterülő homokbuczkákon és halmokon, fel egészen a megye felső sarkáig. Az egész megye dunamenti területén, Bátától Földvárig, csak három helyen találtam kő­eszközt: a Szegszárd melletti „ Jajdomb“-on, a Gerjen melletti „Várad“ pusztán s a kömlődi „Bottyán“ sán- czon, de mind a három hely nem kőkorszaki, hanem jóval későbbi bronzkori telepitvény, a hol még hasz- őeszközöket is. A kőkori telepnek teljes D . mentén kétségtelenné teszi előbbi álli­jlső- ‘Tészét. Hogy pedig a Mecsek-hegységből megyénk első telepesei, azt ismét a lelhelyek bizonyítják. A mint a megye dunamenti keleti részén, úgy az egész nyugati oldalán sem találunk kőkori telepeket; sűrűén vannak azonban a Kapos és Sió- Sár viz folyók közötti hegyes területen és pedig leg- sürüebben a déli részen, honnétt lassanként felfelé terjedtek. A Mecsek-hegység közelében találjuk a leg­régibb telepeket Magyar-Egregyen, Mányokon, Iz- ményben, Hanthon, Aparon, Závodon, Lengyelen, vala­mint a megyénk délkeleti részén levő Mecsekhegy kiágazása: Apátiban, Mórágyon, Palatinczán, Grá- boczon. A Mecsekhegyről jött első bevándorlók megyénk területén ismét a kisebb folyók mentén terjeszkedtek. Ha végig tekintünk megyénk őskori térképén, nem találunk egyetlen egy telepet sem, a mely nem volna viz mentén. A Duna és a Sió-Sárviz között elterülő, folyóviz nélküli nagy területen nincs egyetlen őskori telep (Tengeliczen csak véletlenül elszórt tárgy talál­tatott) ; szintúgy nem találunk egy telepet sem a folyóvizek között elterülő hegyekben vagy fensiko- kon. Oly következetesen ragaszkodtak településüknél az őskori térképről leolvasható szempontokhoz, hogy ezek alapján bátran állíthatom: miszerint teljesen hiába keresne valaki őskori telepet oly helyen, mely távol esik valamely őskori vizmedertől. A vizeknek történeti jelentősége azonban a forrá­soknál, más a folyóknál s más a folyók torkolatánál. Kedvvel telepedtek a forrásoknál, melyek titokzatos­sága mély benyomást gyakorolt képzeletükre s azért forrásoknál találjuk talán évezredeken át a vallásos szertartások helyeit is. Ott, hol a források már na­gyobb vizekké egyesültek, szélesebb völgyeket fájtak a talajban, már nagyobb fontosságú helyek voltak, mert a viz védelem és közlekedés szempontjából már nagyobb előnyt nyújtott. E patakok és folyók mentén ismét előszeretettel választották azon helyeket, a hol mellékvölgyek ágaznak be vagy a folyók kanyarula­tot képeznek, úgy hogy félszigetekké változtatta a viz a körülfolyt területet. Ilyen helyeken készítették a Kapós-völgy mentén a lengyeli, a csibráki s a Szakály melletti „Ürgevár“ védmüvet; a Koppány-völgyben az acsai, szorosadi s a Tamási melletti „Kosba“ erő­dítményeket; a Sió-völgyben a felső-nyéki s ozorai sánczokat; a Sió-Sárviz-völgyben a simontornyai, pál­gjj______________________I ___________i__ fai, rácz-rgresi, kajdacsi s harczi erődítményeket; a Dunavölgy mentén a bölcskei, paksi, duna-szent- györgyi, morágyi, dömörkapui s bátai védmüveket. Még kedvezőbb helyek voltak a folyók vagy mocsa­ras természetű talajból kiemelkedő kis szigetek : igy a Kapós-völgyben Dombóvárnál a vasúti hid melletti, a leányvári szigetek ; a Regöly és Pinczehely közötti zátonyok ; a Némedi melletti emelkedések ; a Sió-Sár- vizben a borjádi „dombos“, a felső-hidvégi s hidjai szigetek; a Duna árterületében a várdombi (Betekints puszta) s alsó-nyéki (Szőlős domb), szegzárdi (Jaj­domb) s gerjeni dombok. Legnagyobb jelentőségű helyek, a közlekedést előmozdító helyzetük következ­tében, a folyók torkolatai voltak. Ilyenek a Koppány- és Kapós-völgy találkozásánál Regöly, Szárazd és Ge- renyás; a Kapos torkolatánál „Nebojsza és „Mozsi hegy“ védmüvei; a Koppányba szakadó vörös viz mellett a „sághi“ erődítmény; a Danal patak torko­lata Uzdnál; a Hidas-patak torkolata a kölesdi véd- münél; a Sárvíz és Duna találkozásánál az agárdi „Leányvár“; a bonyhádi és sz.-gáli völgy találkozásá­nál a belaczi „Schlossberg“; a morágyi völgy torko­latánál a „Laivir“ sáncz. így növekszik az őskori élet a forrásoktól a folyam torkolata felé. Tolnavármegye tanügye az ezredik esztendőben. A magyar nemzet ezredéves fennállásának évé­ben nem lesz felesleges, ha a leghitelesebb forrás alapján megismertetjük röviden megyénk jelenlegi tanügyi állapotát; mert nemzetünk erősége s jöven­dőbeli nagysága iskoláiban van lerakva. A mai népiskolának első és legszentebb köte­lessége az édes magyar nyelv terjesztése, a nemzeti jellem fejlesztése és ápolása. Hazánk idegen ajkú lakóinak milliói csak akkor lesznek érzelemben és nyelvben igazi honfitestvéreink, csak akkor ragaszkodnak a haza földjéhez; ha az iskola megteszi a magyar nyelv terjesztése érdekében a törvény által is kimondott kötelességét. Azért hazafias örömmel és megnyugvással látjuk és üdvözöljük Tihanyi Domokos királyi tanfelügye­lőt ez irányú nemes működésében, ki a magyar ge­nius szellemétől vezetve iskoláinkat magyarrá akarja tenni. Ne csüggeszszék el. a királyi tanfel­ügyelőt azon kicsinyes, alacsony észjárásra valló csip­kelődések, melyek azoktól származnak, a kik önzés­ből vagy a haladás iránt való ellenszenvből a magya­rosítás útjába köveket dobálnak. Lelkesítse őt ezek ellenében a közelismerés és azontudat, hogy a ma­gyar kultúra, a hazai nyelv terjesztése által ma­radandó emléket fog állítani önmagának. A megyében 76 nem magyar tannyelvű iskola van; ezek közül, a kir. tanfelügyelő által eddig meg­látogatott iskolák közül a bonyhádi rk. fiú, a bony­hádi. nagyszékelyi német és gyönki német ev. ref. hitfelekezeti iskola teljesen és az udvari ág. ev. is­kola három alsó tanfolyamában nem felelt meg a ma­gyarnyelv tanítása a törvény kiváalmainak. Sőt van­nak megyénkben olyan tanítók is, a kik a magyar nyelvet oktatóképességgel nem bírják. Ezekkel szemben ki kell emelnünk azt is, hogy sokkal több azon hazafias és ügybuzgó tanítók száma, a kik a magyarosításnak valódi apostolai, a kiknek megjutalmazásáról s kitüntetéséről gondoskodva lesz, mert hiszen e czélra szép összeget szavazott meg Tol­navármegye hazafias törvényhatósági bizottsága. A magyar beszéd terjesztésének nagy szolgála­tot tesznek a megyében felállított ovodák, állandó- és nyári menedékházak, melyek közül több még nem felel meg a törvényes kivánalmaknak, a mennyiben nincs játszóterük, kertjük és nincsenek kellőleg fel­szerelve. Kisdedovudáknak felállítása szükséges volna: Bonyhádon, Gyünkön, Faddon, Szakoson; állandó menedékház: Felső-Nánán, Kétyen, Kis-Tormáson, Tevelen Varsódon, Várdombon és Údvariban, — Fadd és Szakos kivételével, — magyarosítás szempontjából. Állandó és nyári menedékházak vezetőinek ki­képzésére Dunaföldváron, Szegzárdon és Tolnán rendeztetett tanfolyam az elmúlt évben, melyen 70 jelelt nyert képesítést, 66 állandó és 4 nyári mene­dékház vezetésére; ezek kevés kivétellel alkalmazást is nyertek a megye területén. A kir. tanfelügyelő 1895. évről szóló jelentése szerint a meglátogatott iskolák közül a bátai, duna- földvári, a szegzárd-ujvárosi, a tamási-i és tol­nai rk., a bonyhádi, kölesdi, paksi és szegzárdi ev. ref., a kistormási és miszlai ág. ev. és a hő­TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14. sz.) ____ ^ g yészi izr. hitfelekezeti iskolák nem felelnek meg I a népokt. törvény 27. §-ában kívánt kellékeknek. A legszükségesebb belső felszerelést 42 iskola nélkülözi. Kovácsin egy tanitói állomással lenne uj iskola szervezendő; mert jelenleg csatlakozó lévén a teveli rk. iskola sem fogadhatja be növendékeit. Ezenkívül a bátai, szegzárd-ujvárosi rk., a kölesdi, paksi és szegzárdi ev. ref. iskoláknál egy-egy, a duna- földvári, tamási-i, tolnai iskoláknál két-két tanító' állomás lenne szervezendő, végre a bonyhádi ev. ref., a kistormási és miszlai ág. ev., valamint a hőgyészi izr. hitfelekezeti iskolák ujraepitendők len­nének. A tanítás átlagos eredménye az állami, községi, rk., ev. ref., ág. ev., magán és izraelita iskoláknál jó, a görögkeletieknél kevésbé kielégítő. A megyében 47 képesítetlen tanító van, s 60 segédtanító vezet önnálló osztályt; lelkésztanitók van­nak alkalmazva: Bonyhádon, Dunaföldváron és Nagy-Székelyen az ev. ref., végre Dunaföldváron az ág. ev. iskolánál is. Három tanitói állomás nincs még ellátva a tör­vényes legkisebb javadalmazással, u. m. az alsó- námai és bátaszéki görög keleti és a palatinczai rk. Három tanitói állomás javadalmazásának kiegé­szítésére van áll. segély engedélyezve, nevezetesen: a némedi rk., a gerjeni ev. ref. és a görbő-pin- czehelyi izr. iskolánál. A tanfelügyelő véleménye szerint is, meg kel­lene mielőbb változtatni az 1868. évi 38. t.-cz. 142. §-át, mert 300 frt fizetésért tanképesitett tanítót kapni nem lehet, miután a 4 évi középiskolai és 4 évi képezdei tanfolyamnak elvégzéséért a 300—400 frtos tanitói javadalmazás arányban nem áll, e végből nagy hiány van ma is már tanképesitett tanítóban. Az 1891. évi XV. t.-cz. 14. §-ában az állandó menedékházak vezetőinek 120 írtban megállapított fizetési minimumát legalább 200 írtra kellene emelni, mert havi 10 frt fizetésből a menedékház vezetőinek megélni lehetetlen. A megye területén 7 iparostanoncz iskola van: Bátaszéken, Bonyhádon, Dombóváron, Dunaföld­váron, Pakson, Szegzárdon és Tolnán, Szegzár­don pedig kereskedő-tanoncz iskola is, melyek a mi­niszteri szervezetnek mind megfelelnek. Nagy mulasz­tásnak írtjuk, hogy a szegzárdi és a bátaszéki ipa­rostanoncz iskolákban nincs gondoskodva a hittan ta­nításáról, pedig éppen ezeknek a tanulóknak volna nagy szükségök a hiterkölcsi nevelésre és oktatásra. Ismétlő iskola minden községben van ugyan, de egyben sem részesülnek a tanulók gazdasági ok­tatásban. Még megemlítjük, hogy a megyében 231 nép­iskola, 2 fiú- és 1 leány polgári iskola 14 ovoda, 26 állandó és 11 nyári menedékházés 2 algimnázium van. A fenti adatokból kitűnik, hogy Tolnavármegye iskolái nincsenek még azon magas színvonalon, melyre emelkedniük kellett volna közoktatásügyi törvényünk megalkotása óta. A mulasztást helyrepótolni még nincs késő, csak erély és akarat kell hozzá, főleg az iskolai hatóságok részéről. Használják fel a megyében létező különböző is­kolaszékek az ezredéves ünnegélyt arra, hogy mond­ják ki egy szív- és lélekkel, miszerint jövőben lehe­tőleg egyedül a magyar nyelv legyen az előadási nyelv a népiskolában. A magyar nyelv kötelező tanítását a nem ma­gyar tannyelvű iskolákban is kimondja ugyan a tör­vény, — de e törvény holt betűinek csak úgy lesz áldásos haszna, ha abba lelket s éltető szellemet önt a hazafias iskolaszék. —th. Ültessünk emlékfákat! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a milleniumi fák ültatése tárgyában az alábbi körrendeletét adta ki: Folyó évi márczius' hó 1-én 7584. sz. a. kelt kürrendeletemben fölhívtam a tanfelügyelőséget, hogy Magyarország ezeréves fönnállásának méltó megünnep­lésére az összes népoktatási tanintézetekben iskolai ünnepélyek tartására nézve intézkedjék; közöltem egy­úttal azon tervezetet, mely szerint az ünnepély lélek­emelővé és a gyermeki kedélyre hosszú időkig emlé­kezetessé és értékessé tehető. Hazánk népe legnagyobb részben a természet ölén nő föl, — az anyaföld művelésével keresi kenye­rét, — vagy ha egyéb foglalkozást üz is, a természet­1896. ápriis 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom