Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-05 / 14. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14. sz.) 1896. április 5. szent eszme újra él, a bánat-felhő fut s nyomába fény, — élet, — szabadság és virág fakad! . . . Üdvözlöm a húsvéti, magasztos essméket, nyilt karokkal ölelem az örök élet nagy gondolatát, téged pedig — kedves közönség! — szeretettel üdvözöllek és neked a legboldogabb húsvéti ünneplést, kivánom! Borzsák Endre. Tolnavármegye monográfiája. Wosinsky Mór, szegzárd-belvárosi esperes-ple- bános | hireves régész szivésségéből itt közöljük az 1 nagy tudásából és kitűnő tollából kikerült » Tolvárnie- gye monográfiája« czimü nagy értékű könyvéből az »Elősző«-1 és a »Bevezetés«-t. Előszó. Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának Szegszárdon 1885-ik évi január hó 20-án tartott rendkívüli közgyűlésén azon indítvány tétetett, hogy a honfoglalás ezredéves ünnepélye fényének emelésére és ezen ünnep örök emlékének ajánlva, irassék meg a megye története és hivassanak fel a többi törvény- hatóságok is hasonló intézkedések megtételére. A vármegye magáévá tévén az eszmét, gróf Széchényi Sándor főispán védnöksége s a megye alispánjának elnöklete alatt gróf Apponyi Sándor, Dőry Dénes, id. Hőke Lajos, Jeszenszky Andor, dr. Kämmerer Ernő, Mikó György, Nagy László, id. dr. Novák Sándor, Péchy József, dr. Sass István, Vizsoli Ákos és Wosinsky Mór tagokból álló bizottságot küldte ki az indítvány értelmében a szükséges intézkedések megtételére. E bizottság dr. Kämmerer Ernő barátomat bízta meg e munka megírásával, ki velem osztotta azt meg akként, hogy ő a történelmi részt, én pedig a történelmi idő előtti korszak megírását vegyem át. Szívesen vállalkoztam e munkára azon reményben, hogy az akkor már formailag megalakult s fényes jövőt ígérő megyei régészeti egylet számos lelkes ' j segítségemre lesz e vállalatomnál. E segit- gy szükségem volt, mert csak most kellett •sokat mindenfelé megkezdeni, az ősi múltnak 'ányait a föld gyomrából feltárni, összegyűjteni - ^»dolgozni. Addig, a római korszakot kivéve, megyénk múltjával még senki sem foglalkozott, megyei muzeum alapítására még nem is gondoltak, szakszerű ásatások soha sem téttek, szóval, eltekintve a római leletektől, őskor szempontjából megyénk egy praehistoricus tabula rasa volt. A történetírás irott kutforrásokkal rendelkezik, az őstörténetnél a leletek szolgáltatják a betűket a megírandó chronicák lapjaihoz. A leletek, e betűk teljes hiányában, ki merne vállalkozni e megye őskorának megírására? Az egész megye területét felölelő helyi kutatás és ásatások sok anyagi áldozatot s nagy munkaerőt igényelnek; egy ember ezt sem physicailag, sem szellemileg, de az anyagiak hiányában is, kifogástalanul elvégezni nem képes. Sajnos, hogy magamra aranyszőke fürtéit. Felelj, mért vagy oly bánatos napok óta? Bülbül sóhajtott s fölnézett Aidára. Olyan szépen tudott beszélni a szemeivel Aida megértette. — Te ugye azt hiszed, hogy most már kevésbé foglak szeretni ? Bülbül csüggedten hajtá le fejét. — Lásd pedig, ez nem igaz. Allahra, nem 1 Énekelj, kérlek. Bülbül vad, szilaj nótába kezdett. Szeme égett, arczát láng önté el. Majd mintha torkát szorítanák össze, végre is fuldokló zokogásban tör ki. — Bohó vagy Bülbül! suttogá Aida, de az ő szép szemeit is elönté a köny. * Rég látott a világ akkora fényt, pompát, mint mennyi a szép Aida menyegzői ünnepélyére ígérkezett. Maga a másik szerelmes, a sötét arczu hajós is készített meglepetést. Hónapok óta szőtte tervét. Embereivel éjnek idején be a tengerpartból a Mehmed basa palotájáig, egyenes vonalban hosszú, csatorna- szerű alagutat vajatott a föld alatt s körül árkolja a palota fundamentumát. Sötét arczán valami démoni mosolygás ül, mig parancsait elfojtott hangon osztogatja. Tudja, hogy terve bizonyos, hogy emberei el nem árulják. Óh, mily kéjjel gondol a menyegzői estre. Tün- déri pompa s fény köröskörül. A virágok, a fák, maradtam azon jmunkánál, melyre, nagy támogatás kilátásával vállalkoztam. A régészeti egyletnek kedvező' auspiciumok között megindult mozgalma szalma- tüz volt. Az alakuló gyűlés megtartott ugyan, de az egylet tényleg nem alakult meg. Nem maradt tehát egyéb hátra, min hogy községről községre, dűlőről dűlőre barangolva, egymagám kutassam át az egész megyét, hogy anyagot gyüjthessek a megye őskorának megírásához. Ezt tudva, senki sem fogja elvárni, hogy kifogástalan legyen munkám, de még kevésbbé gondolhat arra, hogy kimerítettem volna az őkori adatok tárlatát. Sőt ellenkezőleg, e dolgozat csak kezdete azön nagy munkának, mely a megyére s az utódokra vár. Saját fáradozásaim eredménye mindenkit meggyőzhet arról, hogy megyénk a múltak emlékeinek mily gazdag tárháza s hogy a jövő nemzedék elég munkát talál I téren kutatásra, a megye pedig gyűjtésre. Ha csak most kezdi is meg helyrehozni azt, mit már rég elmulasztott, gazdag megyei múzeumra, fog szert tehetni. Nincs talán megye, mely oly gazdag volna leletekben, mint épen Tolnavármegye. Feltaláljuk itt mindazon leleteket, melyek egész Európában az emberiség fokonként fejlődött s terjedt culturá- jának mértföldjelzői gyanánt tekinthetők. A legelső település óta nincs egyetlen korszak, melyből már eddig is európai hírnevű leleteket nem tudnánk felmutatni. E munkában leirt leletekben s azok nagyon csekély részének ábráiban kész múzeumot bir a megye, múzeumot papiroson. Hiszem azonban, hogy e pa- pirmuzeum (melynek haszna ép oly nagy vagy nagyobb, mint a tényleges múzeumé), hiszem — mondom — bogy e papirmuzeum fogja majd alapját vetni Tolnavármegye tényleges múzeumának. Hiszem vagy legalább remélem azt is, hogy e munka lelkes régészeket is fog nevelni s a jövendőbeli megyei muzeum nemcsak a vármegye házában, hanem az irodalomban is (jelen munkámnak folytatólagos köteteiben) helyet fog találni. Szabadjon még néhány szót e munka körvonalairól szólanom. Feladatom, a történelmi idők előtti korszak, tehát Tolnavármegye praehistoricumának, gyermekkorának megírása. Ennek határait kell tehát kiszabnom. A nemzet épp oly kevéssé emlékezhetik létének első kezdetére, mint az egyes ember kora gyermekségére. Születése, után .csak jóval később ébred a gyermek öntudatra. Az öntudatra ébredés pillanata előtt történtek nem hagynak nyomot az emlékezetben. Egyes nemzetek életében azon időre tehetjük az öntudatos létnek kezdetét, midőn irott feljegyzések emlékeznek meg arról, mei’t csak irott feljegyzésekben maradnak a lét emlékei biztosan a jövendő nemzedékre. De mint a gyermek, úgy az egyes népek is nagyon különböző korban jutnak létük öntudatára, az egyiknél előbb, a másiknál később jelentkezik ez, a harmadik talán shasern jutott öntudatra. Mindaz, a mi ezen idő előtt történt, homályba burkoltan marad, mint az egyén kora gyermekségének napjai, melyekről mitsern tudna, ha szülei vagy környezői később felvilágosítást ném adnának. Ugyanezt teszik a történelmi feljegyzések. A történelmi feljegyzések előtti kor képezi tehát egyes népek, országok vagy szükebb terümég a palota hideg márványoszlopai is szerelmet lehelnek. A vőlegény menyasszonya fölé hajol, hogy megcsókolja s ö akkor kinyitja a csatorna vasajtaját a tenger felől. Tudja hány órára esik a dagály, óh a perczekkel is tisztában van . . . Mily édes zene lesz fülének a viz morgását, csattogását hallgatni, a mint zuhogva omlik a lejtős üregbe, lefut a palota fundamentumáig, ott nehány inásodpercz múlva körülmossa az aláásott talapzatot. Inog a hatalmas épület, összeesik mintha földrengés rázta volna föl. Megőrül a kéjtől, ha hallani fogja a sikoltásokat, óh ezer közül is megfogja ismerni, melyik volt az Aida. érzületes sikolya . . . $ Titokzatos suttogással borulnak össze a sötétlő cziprus lombok. Bülbül ott bujkál közöttük. A vidám menyegzői lárma elhat egészen idáig, pedig Bülbül fut előle. Lefut a tengerhez s nézi a tiszta, átlátszó vizet. A tenger csodás lakóit egyenként látja elsuhanni maga előtt. Némelyik olyan, mint egy kinyílt rózsa, czafatos, piros evezői körülte lebegnek. Mintha csak a hullám ringatná. Milyen jó lehet nekik odalenn — gondolja magában Bülbül. Ha engem is igy ringatna a hab s én álmodhatnék szépet, álmodhatnék mindég Aidáról. Egy hüs. hullám kicsapott a partra. A dagály beállott. Bülbül lehajolt s kezével megnedvesitette homlokát. letek praehistoricumát. De népeknél ép úgy, mmt területeknél, váltakozva találunk néha historicus és praehistoricus korszakokat. így megyénk területére is a rómaiak uralmával historicus korszak nyílott, de a római birodalom feloszlásával, a népvándorlások alatt, ismét századokon át praehistoricus korszakba hanyatlott vissza, melynek sötét homályát csak a magyar nemzet honfoglalásának dicső ténye oszlatta el végképen Tolnavármegye praehistoricumának határait e szerint a születésre és a consolidált nemzeti létnek kezdetére, vagyis a legelső településre és a honfoglalásra kell helyeznem. Elég hosszúra, körülbelül két évezredre nyulott megyénk e két határidő közé eső gyermekkora. E hosszú gyermekségében elég sok keresztelést ért e terület. Születése, vagyis a legelső békés település alkalmával, névtelen vándor keresztelte el azt először, de keresztnevét senki sem mondhatja meg. Olyan volt, mint az árva, ki nem ismeri nevét, kinek fogadott szülei adnak mindig uj nevet. Sok neve közül csak egyet ismerünk biztosan s ez a » Valeria« név, melyet a rómaiak adtak neki. »Tolna« nevét tehát nem a születés alkalmával a keresztségnél, hanem a honfoglalás hírneves hőseinek kardcsapásai között, a confirmatiónál nyerte. »Tolna« nem keresztneve, hanem bérmaneve e gyermeknek. Az első település és a magyar honfoglalás képezi tehát határvonalát munkámnak, melyben Tolnavármegye gyermekkorát ecsetelve, praehistoricumát adom s ezzel csak előszót irok a megyei magyar nemzeti élet ezredéves férfikorának történetéhez. A vármegye e gyermekkorának ecsetelésénél nem dajkameséket regélek, hanem leletekben megörökített tényeket sorolok elő. Könnyű volna egyszerűen a régészeti tudománynak azon különféle hypothesised ecsetelni, melyeket az emberiség művelődésének fejlődésére időnként felállított. Könnyű volna igy, minden mélyre ható alapos kutatás nélkül, a nagy közönség számára áthidalni azt az óriási térséget, mely az őskor és történelmi kor között terül el. Az eddig megjelent megyei történetek megírásánál csakugyan beérték ezzel a szerzők. Ez eljárás hasonlít azon vakmerő vonatvezető eljárásához, ki látván a süppedékes talajt s az azon átvezető rozoga hida' vakmerő elhatározásában teljes gőzerővel, néha- pillanat alatt robogtatja keresztül vonatját, hor féktelen gyorsasággal akadályozza meg a vonat súlyának hatását. De én nem igy akarok eljárni, hanem leszállítom a gőzerővel haladó kiváncsi utast s hosza- dalmas gyaloguton kalauzolom őt át az őskor ez ingoványos talaján s lépésrő lépésre megmutatom néki azon pilótákat, melyeket őseink vertek s melyen át haladtak. A fentebbiekből kifolyólag munkámat minden korszakon át következetesen két részre osztottam. Az első rész a leletek alapján festett általános culturké- peket ecseteli: a második részben pedig a lelhelyek alphabeticus sorrendjében az összes megyei leleteket sorolom elő, melyek kézzel fogható bizonyítékait képezik az egyes korszakok művelődési állapotainak. Ezzel megadtam volna jelen munka genealógiáját, határvonalait és beosztását. Kedves kötelességet telOlyan jól esett neki. Egyszerre valami vizesésszerü zuliogás, csattogás üté meg fülét. Körülnézett s - nehány lépést tett a hang irányában. Nem messze tőle, egy a partba vájt üregen nagy robajjal tódult be a viz. A hullám tajtékozó habot vert gyors futtában és eltűnt a mélységbe. Bülbül szeme arra a sötét, erős alakra tapadt, ki a zuhatagból mintegy kő hajtásnyira állt, derekát egy fa törzsének támasztva. Arczával félig a palota felé fordul s ördögi gúny mosoly torzítja el időnként vonásait. Bülbül megismerte. Az ő kollegája, a másik elutasított szerelmes. Sejtő, rémes gondolat czikázot át agyán s mint a villám oly gyorsan futott a palotába.. A föld alól sajátságos zugás hallatszik föl, mint távol menydörgés zaja. A márvány oszlopok meg-meg rendültek. Benn a zene harsogott. Öröm, jókedv az arezo- kon, ki is gondolta volna, hogy oly közel jár hozzá- jok az a sárga, csontos rém, a halál. — Uram! — Aida kiáltá Bülbül, ki a nagy veszélyben visszanyerte beszélő képességét s hangjával tuldörögte a lakodalmi zajt. Aida! Meneküljetek. A palota összeomlik. Már is reszketnek az oszlopok. Átkozott legyen a kincses hajós! mindez az ő müve.
