Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-15 / 11. szám
1896. márczius 15. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (11. sz.) 3 el nem veszi feleségül. (Azóta ki nem álhatom a finán- czokat.) A dolog bizony legnagyobb sajnálatomra igy ütött ki s az egészből csak az a baj, hogy soha többé nem kellett nekem a seprőnyél, hanem biz én a lányok után futottam. Első szerelmem után jött a második. (Természetes, nem is jöhetett mindjárt a harmadik.) — Tehát másodszor is szerelmes lettem, még pedig — ami nagy baj volt — egy vidéki kis lányba. írtam neki 42 szerelmes levelet, — akkor kezdtem el kopaszodni — mindig sokat, mindig újat, mindig szépet s szerelmesei s miért mindezt ? Rövid idő múlva férjhez ment egy molnárhoz. A mi a kis gyereknek a kéményseprő, az nekem a molnár. Pedig ezt a kis lányt elvettem volna, volt már akkor 50 kr napifizetésem, 25 kr. elég lett volna kenyérre, 25 krból meg mi minden kikerült volna, s mi gyönyörűen megélhettünk volna! Még a molnárok iránti méltó haragom le sem csillapodott, máris megismerkedtem — s ezzel együttesen mindjárt bele is szerettem — egy éjfekete szemű lányba. A szivem tisztára oda volt, hogy az övé mit érzett, azt én nem igen latolgattam. Elég volt az nekem, hogy futhattam utána, mint a bomlott óra, persze ő ezt meg nem tilthatta, legfeljebb kengyelfutónak gondolt. Az egész históriából — mely kora tavaszszal játszódott le — nem lett más hasznom, mint egy alapos nátha (az influenza még akkor nem volt divatban), s ezt is csak úgy sikerült megnyernem, hogy egész napokat elácsorogtam ablaka alatt. Ennyi volt egész boldogságom, de ennek is hamarosan nyakára lépett egy telekkönyvvezető. Elvette feleségül! Előttem a telekkönyvvezetők lejárták magukat. Ha volna birtokom, menten eladnám, még azt sem tűrném, hogy ivemet forgassák. Borzasztó emberek ! Jó, hogy egy rokonom ez időtájt a becsületes emberek sorába lépett — megnősült s meghivott lakodalmára, mert máskülönben náthával fűszerezett bánatom menthetlenül sirba vitt volna. A lakodalmi mulatság azonban jó hatással volt reám, szegény szivem kiépült — tudja Isten hányadszor s ott ismertem meg azt a szép k ékszemü angyalkát, kinek minden szava gyógyírként hatott szivem sebére, — s én hálából ezt az összetákolt szivet lábaihoz tevém. (Jó, hogy rá nem lépett.). Mire a lakodalomnak vége volt, nekem is végem volt. Eljártuk másnap a tyukverőst, dé én már akkor a nagyszerelemtől olyan voltam mint egy sült csirke, s ha az imádott angyalka rövid időn feleségül nem megy egy biróhoz, ma már bizonyára sült kotlós vagyok. Bár ettől megmentett a sors keze, de a birókat örökre meggyülöltem. Leirhatlan bánat epesztette ezután szivemet, lelkem keserű lett, üdülésre vágytam, majd megölt lelkem háborgása. A magányt, a csendes, édes magányt vágytam s kerestem, s meg is találtam ott, hol a hegy tövében fák árnyában kis kápolna áll s a lelket üditni, gyógyitni van hivatva. Ott üdültem a zöld pázsiton s a magas kék égre tekintve vártam balzsamot szivemre. Meg is adta az, ki az ég madarait táplálja. Egy kis szöszke lány képében elküh 'ea, vigasztaló angyalt. Ott a lombos fák alatt í • <t függő hintában, én a zöld pázsiton üldögéltünk, ő felolvasott, én füleltem. Dóczy „csókjából“ azt a fölülmulhatlanul szép részletet, hol a költő a csók mivoltát s minémüsé- gét magyarázza olvasta fel. Szivemet, lelkemet átjárta édesen suttogó hangja s szemei lázas tűzzel égtek, nem Dóczyé, hanem a szép angyalé, mellettünk a berekben a fülemüle énekelt, bizonyára a csókot magyarázta párjának. Midőn vége volt, azt kérdezi tőlem (nem a fülemüle, hanem 0) tudom e már mi a csók. En buksi fejemet az ég felé emelve, valami magasztosai fenségesen édeset akartam mondani — s Dóczyt rögtön fölülmúlom — ha egy buta szilvaszem ép akkor, mikor a csóknak papirosról a piros ajkakra való átvitelét óhajtottam megkísérteni, ép az orrom hegyére nem esik s én ijedtemben a lejtős domboldalon nagyot lépve, a hintán*keresztül bukfenczezve, a völgybe nem gurulok. Vérző orral tápászkodtam fel. ő nevetett, kaczagott s a fülemüle mint egy bivaly ordított. Ez a kaczagás megmondta nekem, hogy a csók édes, de számomra nincs. Pár hét múlva férjhez ment egy kereskedőhöz. Láttam, mikor esküvőre ment, mosolygott reám, bi- zonyái’a az a szilvaszem jutott eszébe. Nem vagyok tisztában, hogy a szilvára haragudjam-e, vagy a kereskedőre. De, hogy szilvát az életben nem eszem, az bizonyos 1 — no meg kereskedőt sem. Tájára sem mentem többet a hegyeknek, elmentem a síkra, az erdőbe, ott nem terem szilva, de az én szivemre biztos boldogság, vagy legalább is nyugalom, magány. Meg is találtam a magányt, a kutyatanyai erdőben, de csak addig, mig egy társaságnak — lump kompánia — eszébe nem jutott, hogy kutyatanyán mulatságot rendeznek. Meg is rendezték, ki is jöttek; egész karaván. Asszony, lány, fiatal ember, öreg ember, czigány úgy jöttek hosszú kocsisoron, mintha népvándorlás indult volna a városból kifelé. Persze én mindjárt közibük keveredtem, kiszemeltem mindjárt a legszebb két lányt; (csinos ennivaló teremtések voltak) mindig velük, mindig köztük voltam. Nem tudtam határozni, melyik szebb, melyik tetszik nekem. Elvoltam határozva, hogy menthetlenül bevallom lángoló szerelmemet először egyiknek, s nyomban a másiknak. Erre ép alkalmasnak találtam a helyet. Egy séta az árnyas erdőn egyikkel, egy csónakázás a másikkal. Megvan! Brávó! Hölgyeim! nem óhajtanának egy kissé csónakázni I Kész örömmel fogadták az indítványt . . . mindketten! No mindegy, azért majd csak módját ejtem valahogy. Beszállnak, leülnek s én is már emelgetem lábaimat — de még nem voltam tisztában, melyiknek oldalához szegődjem — s mig igy, mint egy hadvezér a csata esélyeit mérlegelem, — a csónak mellé a Dunába ültem. No iszen volt ott sikoltozás, kiugrálták a partra s engem az ott ácsorgó hajóslegények húztak ki bőrig átázva — csurgott rólam az tszapos viz, éppen nem lehettem elbájoló! Végem volt, sohsem tudott többé ez a két lány velem szemben komoly arczot vágni. Atkozott Duna! Ennyi bajt okoztál nekem. Azóta rá sem nézek a vízre; csónakra pedig ha sorsom vízre visz, ha mindjárt a kubik gödör lesz is, nem ülök ; kompnál kisebb alkotmány számomra nem létezik. Gyalázatos lélekvesztője s adta piszkos vize ! Szárazon és vizen, de a szerelem sehogysem kedvezett nekem. No mindegy ! Megvárom a farsangot. Meg is jött az s én összepakkoltam, elmentem a szomszédvárosba . . ! bálba! Elgondoltam, melyik szép lánynak fogok szerelmet vallani s hogy fogja az szemlesütve mondani, hogy szeret, ojjé! de mennyire! Délután 5 órára érkeztem meg a városba. Csengett, bongott a lovak nyakán a csengő, úgy siklott a. szán, mint a fecske. Megérkezem a városba s egy szép hölgyismerősöm ép a főutczán jő velem szembe — megemelem kalapom s e pillanatban — ó fátum — oldalt siklik a szán, felfordul s engem vagy 10 lépésnyire röpít s fényesre kivasalt (20 krt fizettem a vasalásért) czilinderemre estem s agyonnyomtam. Az én szép hölgyem tán még" most is nevet. Egészségére kívánom neki! Hogy többé vidéki bálba nem megyek, az világos volt előttem, de hogy helybe el ne menjek, abban nem volna semmi ratió! Volt is aztán bál, fényes, szép, mulattam is sokat, vígan. Csárdástánczosnőm oly herczig kis teremtés volt, hogy, hogy . egy szóval beleszerettem. Tudva s tapasztalva, hogy a szerelem nem ér semmit addig, mig az ember meg nem mondja annak a bizonyos valakinek, közelebb hajoltam hozzá s szemeinek tüzes tekintetéből bátorságot merítve, már már fülecskéjébe súgtam azt a bizonyos igét, midőn jujj! . . . egy szisszenés, tyúkszemére léptem a kicsikének, nem birt lábán állni. Elég volt kibékitenem, nemhogy szerelmet nyerjek. Haza kotródtam s azóta alszom, mindig alszom s azt szeretném csak megálmodni, mikor voltam legboldogabb s leszek-e még boldog valaha; avagy tán örök álomra vagyok kárhoztatva ? Csizmazia József. KÜLÖNFÉLÉK. — Márczius 15-ike. A magyar nemzet újjá ébredésének nagy napját, márczius 15-ét a megye leptöbb iskolájában hazafiasán ünnepük meg. A szeg- zárdi polg. fiúiskolában ma, vasárnap 9 órakor a tanuló ifjúság ünnepet tart, melyen az alkalmi beszédet Kramer János igazgató mondja, az ifjúság pedig hazafias költeményeket szaval s több honfi dalt ad elő. — A paksi állami polgári iskolában szintén a nagy nap emlékére ünnepet ülnek az intézet helyiségében. — A vidéken is majdnem minden hazafias egyletekben, 1 olvasókörökben fokozódó lelkesedéssel ünnepet szentelnek a magyar szabadság kivívásának emlékére.. — Szegzárdon a ref. templomban, mint már megirtuk, isteni tiszteletet tartanak, tegnap pedig a polgári olvasókörben társas vacsora volt, Duná-Föld váron, a Sárközben, Pálfán, Nagy- Szokolyban s a többi községekben is megünnepelték márczius idusát, melyről azonban jövő számunkban fogunk referálni. — Kinevezés. A m. kir. p. ü. miniszter Bánó Imre elhalálozása folytán a szegzárdi m. kir. p. ü. igazgatóságnál megüresedett p. ü. titkári állásra K ő- szegi Ignácz brassói p. ü. segédtitkárt nevezte ki. — - Uj anyakönyvvezető. A m. kir. belügyminiszter Máza Győré községekben az anyakönyvvezetéssel Ugrosdy Aladár helyettes körjegyzőt bízta meg. — Képviselő testületi Ülés. Szegzárd nagyközség képviselő-testű lete folyó hó 12-én ülést tartott. Az ülésnek egyik főtárgyát a főgimnázium felépitésére vonatkozó árlejtési feltételek megállapítása és az árlejtési hirdetmény iránti intézkedés képezte. A képviselő-testület elfogadta a főjegyző által bemutatott árlejtési feltételeket s elhatározta, hogy az árlejtési hirdetményt kibocsájtja, mely szerint az ajánlatok márczius hó 29-ig adhatók be a községi elöljáróságnak. Az iparos tanoncz-iskola bizottsága tudvalevőleg azt határozta, hogy a tandijat megszünteti s e határozattal most foglalkozott a képviselő-testület s tekintve azt, hogy a befolyó tandíjra szükség van, el nem fogadhatta a tandíj megszüntetést Ezután több kisebb értékű kérvény nyert elintézést — Névnapi ováczió. Batiné Stancsics Fanni polgári-iskolai tanítónőt névnapja alkalmából múlt hétfőn tanítványai megtisztelő ováczióban részesítették, s szeretett tanítónőjüknek beszéd kíséretében szép virágcsokrot és értékes emléktárgyat nyújtottak át. Az ünnepelt tanítónő a szeretet és ragaszkodás ezen szép nyilvánulását meghatottan köszönte meg. — Ev. ref. papválasztás Budán. A budai ev. ref. egyház lelkészévé egyhangúlag H a y p á 1 Benő dunavecsei helyettes lelkészt választották meg. Haypál Benő I paksi születésű, fiatal pap, kinek neve az irodalomban is ismeretes s a ki egyénisége, kitűnő szónoklata folytán méltán megérdemelte a beléje helyezett osztatlan bizalmat. — Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Mirth László szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornokot a szegzárdi kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — Áthelyezés. Kelemen Imre szegzárdi kii\ törvényszéki aljegyző a szegzárdi kir. járásbírósághoz helyeztetett át. — A „Szegzárdi Tisztviselői Kör“ ma délután a márcziusi nagy események évfordulója alkalmából ideiglenes helyiségében társas vacsorát tart, úgyszintén a „Szegzárdi l-ső Magyar Asztaltársaság“ is ün népét ül helyiségében, hogy hazafias érzéssel dicsőítse a magyar nemzet legragyogóbb napjának eseményeit. — Alapszabály jóváhagyás. A m. kir. belügy miniszter a bonyhádi polgári olvasó-egylet alapsza bályait a jóváhagyási záradékkal ellátta. — Állami iskola. A vallás- és közoktatásügy miniszter Apáthi községhez tartozó üveghuta telepéi állami iskolát szándékozik felállítani, ha az apáth ág. ev. hitközség a jelenlegi iskolai épületet a kir kincstár örök tulajdonába átbocsájtja s -az épüle telkéhez oly terjedelmű belsőséget vásárol, melyen £ tanítói lakás esetleg a tanterem is elhalyezliető. — Igazgatósági ülés. A szegzárdi kir. be tegsegélyző-pénz tár igazgatósága holnap délutá saját helyiségében, ülést tart, melyen megállapitjá az idei közgyűlés határidejét és tárgysorozatát. — Halvacsora Pakson. A paksi kaszinó, hagyc mányos halebédjét, mint Paksról nekünk írják, foly hó 12-én tartotta, mely igazán szépen sikerült. Nei hiába harmadik kaszinó volt az országban, de liivi tását teljesíti is, mert ha végig néztünk az asztali kon a vallást és foglalkozást tekintve az egy mozai volt, da ez igy van jól. Nem szűkölködtünk felki szöntőkben sem; különösen is fel kell említenünk mi humoristánkat, Fördős Gézát, ki ezúttal eleméül volt. Fördős nekünk az, a mi a szegzárdiakm — Palást. — Esküvő. Boros Andor, dunaföldvári ki járásbirósági végrehajtó múlt hétfőn esküdött őri hűséget Szegzárdon, a belvárosi róm. kath. templombi szép menyasszonyának, Simon Vilma kisasszonyna — Tanitó választás. Az Udvari községbi megüresedett kántortanitói állásra az iskolaszék Hó ner József tanítót választotta meg. — Kölesden a legközelebbi országos vásár következő sorrendben fog megtartatni: márczius 31- lesz az állatvásár, ápriüs 1-én pedig a kirakodó | sár, melyre az érdeklődők figyelmét ez utón is f I hívjuk.
