Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-23 / 8. szám
1896. február 23. WM dóit és fejedelmeit, a hol összes elődeinek és őseinek kincsei, emlékei, ereklyéi hirdetik Magyarország ezeresztendős dicső mullját. A honfoglaló Árpád, a vallás- alapító szent István korának emlékei közt vannak a király termei. A kor stílje és ő felsége izlese egyaránt megkívánták, hogy ritkító pompa helyett nemes Ízlés egyszerű, de fejedelmi disz tegye valóban fejedelmivé ezeket a termeket. Egy óriás előcsarnokon ki vili három terme és egy toilette szobája lesz a királynak. Az előcsarnok fagerendás mennyezetet kap, középkori stílben s középkori egyszerű disz borítja a falakat is. Innen hatalmas szárnyas ajtókon egy nagy terembe jutunk, a melynek csodaszép mennyezete ugyancsak fából való I kapétákra van osztva, amelyek a pécsi székes- egyház kápolnájának mintájára rendkívül gazdag színezést kapnak. A teremnek három hatalmas ablaka van, melyekbe az üvegfestés remekei kerülnek. Az elsőben szent István, a másodikban szent László, a harmadikban szent Margit alakja lesz s mindegyik szentet gazdag díszítésű, középkori ízlésű keret fogja körül. A terem falai egészen egyszerűek s mert ez a helyiség esetleg kiállítás is lesz s mindenesetre váróterem azok számára, akik bebocsátást várnak ő felségének még ezután következő intim termeibe. Ezért a terem egyik oldalán faragott emelvényes pad vonul végig, a melyen kívül még tizenkét régi modorú, érdekesen faragott szék lesz a szobában a várakozók számára. A most következő szoba a kii'ály fogadó-terme. A terem boltozatos, a boltozatokat és falakat román- stilü gazdag festés disziti. Egy fülkében román Ízlésű nyugvó-ágy lesz ő felsége számára; maga a fülke nehéz, drága szövetekkel van bevonva. Egy kemény kőből faragott, gazdagon diszitett kandalló a mennyezetig ér föl, előtte pompás faragásu, széles, kényelmes pad foglalja el a szoba közepét. A bútor mind román stilü s valamennyi közt legszembeötlőbb egy gyönyörű faragott láda. Legbelsőbb szobája ő felségének a dolgozó- szoba. Ablakai a tóra nyílnak s előtte széles, nagy van a. honnan nomnás kilátás nvilik a po_4 ______________________ budapes ti és Lengyel testvérek szegedi butorgyárosok készítik. Az üvegfestő munkát Róth Miksa állítja ki, a szőnyegeket, szöveteket pedig a nagybecskereki szövőgyárban készítik. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.)-A- 1 e m o n cL á, s_ Irta : Ifj. GROSCH JÓZSEF. • A természet haldoklásának ideje az ősz; minden, a mi a verőfényes, üde tavasz jótékony melegével életet nyert s virult a szép nyár alatt, most elhervad, elpusztul, elhal örökre. A múlandóság szomorú képei képezik a természet következetesen változó eredetiségében megkapó, szép, fenséges panorámáját. Lépten-nyomon ez vonja magára az érdeklő figyelmét; ott, hol még nem rég vidám, zajos volt az élet, ünnepélyes, méla csend. A természet gyászba borult, siratja felejthetetlen, kedves halottait; a fák lombtalan koronája, — összeölelkezve az alant úszó felhők árjával, — elmereng, elábrándozik a verőfényes mnltról, s szomorú megadással néz a közel jövő: a tél elé. — Szomorú ábrándjaiból a sivitó északi szél rázza fel, s mint a szigorú apa megfenyíti a sorsával elégedetlen gyermeket. Eme haldokló világ megható rajzai nyomasztóan befolyásolják iiju, gondtalan életemet, rabjokká teszik a természet szépségei, gyönyörei iránt fogékony lelkemet, bizonyos kéjes fájdalommal töltik el szivemet, mely fájdalom leirhatatlanul jól eső, megnyugtató. Elmúlt a nyár, csak az édes emlékek, a szívnek rejtett kincsei varázsolják elő annak kápráztató, bűbájos körvonalait; elmúlt visszahivhatlanul, elmúltával bekövetkezett a haldoklás évszaka: „az ősz!“ Mily csodálatosan hasonló e külvilággal, ennek szomorú képeivel az én belső, úgynevezett lelki-világom s magam a lombtalan fa koronájához; én is elmélázom, eltűnődöm az én édes felejthetetlen múltomon, annak ártatlan kedves emlékein, engem is a sivitó OüUl lUt/glkvuoui «— - -— —— ' ~ O kap, amely egymagában 5200 koronába kerül. Gyönyörűen faragott bútorzat kerül ide is, különösen szépek a faragott székek, faragott bőrből való támlával és üléssel, továbbá nagyon szép egy hosszabb pad, magas, faragott hátfallal s a király iró-asztala. A szoba keskeny oldalán itt is kőből faragott, gazdagon színezett kandalló van, amely a mennyezetig ér föl,a kandalló mellett pedig egy kényelmes pihenő és nyugvó helynek berendezett, pompásan diszitett kis fülke. Végre a toilette-szoba következik, amely félkör alakú s már korai góth-stilben készül. Bordás boltozatot kap, a falait színesen zománczozott porczellán- lapokkal rakják ki. A király szobáiban, amint az építészeti stílnek és ő felsége Ízlésének is megfelel, semmi párnázás, semmi lágyság nincsen, mint a renaissance és rococo bútoraiban : egyszerű, szilárd, kemény, férfias minden, mint a milyen az egész középkor volt. Hogy némileg mégis engedményeket tegyenek a kényelemnek is, padokra, székekre, ülőhelyekre lágy párnákat, pompás szövésű szőnyegeket, gazdag hímzéseket tesznek. A pádimentom se fa, amit a középkorban nem használ tak, hanem gyönyörű mozaik, melyet drága szőnyegekkel s némely helyen pompás bölény- és medvebőrökkel takarnak le. Az ajtók és bútorok faragása is középkori Ízlésű és karekterü, s ennek megfelelően nem használnak sehol dombormivü faragásokat, hanem mélyítéseket, kivájásokat. Minden bútor tölgyfából való és sötétre eresztik be, csak a faragásokban és azok körül lesznek egyes helyeken aranyozások. * A király szobáinak összes terveit, a szebadiszi- tések, menyezetek, bútorok rajzait mind Alpár Ignácz műépítész, a történelmi épületcsoport nagytudásu megteremtője készítette. 0 maga tervezett és rajzolt minden egyes darabot, s a kivitelt is mindenben magyar iparosokra és művészekre bizták, úgy hogy a király szobáiban egy atomnyi se lesz külső országból való. A belső kiépitést és vakolást Neuschloss Ödön vállalta el, | festést Glaser Jánosra bizták, az asztalos-munkát, famenyezeteket, ajtókat Michel Alajos asztalos-mesterre. A szobrász- és faragó munkát Langer Ignácz szobrász végzi; a bútorokat Csepreghy János, Michel Alajos, König Izidor, Biró és Seiffert képzelet röpke szárnyain elém tűnik az a boldog idő, mikor én még szerelmes, igen szerelmes voltsm s ez nyárén volt, akkor, a midőn a sivitó szél kellemetlen zenéjét a fülemilék s pacsirták élénk, kedves csicsergése helyettesitette akkor, a midőn a most már lehullott, sárga falevelek örök életet hirdettek. Szép szőke lányka ábrándos, mélabús arcza rabolta el szivemet s fokozta rokonszenvemet egy édes, felemelő, nemes érzéssé: „szerelemmé!“ Lassan, akaratlanul, de észrevettem, hogy szerelmes, rajongó szerelmes vagyok. — Szerelmes életemben először, — igazán! Mily furcsa, mily hálátlan vállalkozása ez a szívnek; az embert egészen kizökkenti a rendes kerékvágásból, olyannyira megváltoztatja, hogy nem ismer önmagára. — Nincs egy nyugodt percze, örökre mellette, vele akar lenni, beszélni, suttogni hűségről, szerelemről, boldogságról, — vele, vele! S ennek a fenséges lénynek a szerelem metaphisikájában neve, teljes titulusa: „ő!“ Nekem is volt a nyáron egy ilyen mindenek felett helyezett „0“-m, imádtam, rajongtam érte, féltékeny voltam a végletekig; nem ismertem ugyan be, de éreztem s mondhatom, ezen érzés nem éppen a legkellemesebb, nagyon sérti a hiúságot, sebzi a fájdalomtól összemarczangolt szivet. — Kár, valóban kár, hogy a szív .oly erősen befészkelte magát a bordák közé, hogy eltávolítása a féltékenységnél is fájdalmasabb s következményeiben végzetes. Igen, ez nagy kár, mert a szegény, rajongó hősszerelmes nem mutathatja meg imádottjának, hogy mit tett vele, mert más fiatal emberre is ránézett, kedélyesen beszélgetett vele, sőt mi több tánczolni merészelt. Ezek a felette gyengéd „0“-k nem hiszik, nem ismerik el, hogy ez több a gyengédtelenségnél, hogy ez kegyetlenség, — így voltam én is azzal a szép szőke kis falusi bakfissal, kivel egy helyen töltöttem a nyarat egy kedélyes vidéki városban. — Tizenhat, tizenhét éves lehetett, ennyit árult el az üde, örökké mosolygó, vidám gyermekarcz ; régi jó ismerősök, gyermekkori barátok voltunk s ebből kifolyólag a ház mindennapos, szerénytelen vendége. Régi ismeretségünk daczára csak a múlt nyáron sebezte meg szivemet Amor hegyes nyila. — Én szerettem szivből, igazán, odaadóan „0“-t, azt a kis aranyfürtü, ártatlan falusi lánykát, ki maga a megtestesült jóság, szendeség, kedvesség, — valóságos angyal volt. — A boldog szerelemben gyorsan, észrevétlenül múltak a napok s mindinkább közeledett elválásunk napja, órája, minél közelebb volt ez, annál nagyobb, erősebb lett szerelmem! Eljött a válás napja, egy fájdalmas tekintet, — egy meleg kéz- szoritás, mindez egy röpke pillanat müve s én nem látom soká, egy hosszú évig azt a nőt, ki nélkül sivár, elhagyatott, szomorú az én életem------------Nváron volt ez, a midőn még a természet zöld palástja, a vígan csicsergő kis madarak kedves dala édes reménynyel ápolták, táplálták a szerető szivet s biztatták örök hűséggel, örök szerelemmel. - Borongó, ködös őszi napok unalmas egyhangúságában fel-felujul a nyári idyll édes emléke ! Képzeletemben fel-feltünik az egyszerű, ártatlan falusi lányka bűbájos arcza, fülembe cseng a kedves női hang: „Minden szőke kis lány csalfa, Ne higyj neki!“ Arczomon két köny gördül végig: „A lemondás könyei!“ ............. _________TÖVISEK._________ Vi sszapillantás, — előretekintés. Azt tartja a magyar közmondás, hogy: „h a a végejó: minden jó!“ mert „végén csattan az ostor.“ így jártunk az idei farsanggal is. Rövid volt, de jó volt! Szűk keretbe nagy képet szorítottunk, (Pardon ! annyit tesz ez t. iró ur, hogy kevés idő alatt sokat nagyképüsködtünk? — szedő —I a rövid farsangot úgy teletömtük a sok mulatsággal, a hogyan csak egy vendégszerető büszke magyar — ha szinte szegény is — meg szokta rakni kicsiny asztalát egész az összeroskadásig mindenféle jó eledelekkel és italokkal — mikor ennek jön a sora, — hogy kimutassa szive t e 1 j e s örömét, az egészen megrakott asztal képében. így tettünk most mi is. A rövid farsangban sokat mulattunk, különösen pedig, hogy „m i n d e n íjó legyen!“ a végét nagyon jól csináltuk — az úgynevezett bolondok napja— előtt, február 15-én, szombaton este a Casinó tartott igen jól sikerült szép mulatságot. (Itt, zárjelben megjegyezzük, hogy ezt a mulatságot a nagy casinó, vagy úri casinó tartotta; mert most, már a közelnevezés szerint, van nálunk többféle casino! Az öreg casino czime gunyorosan: úri, gentry, mágnás, nagy, nemzeti, arisztokrata, hotvolés, pecsovits — stb. — casino ;a „t i s z t v i s e 1 ő k-e gy 1 e t e“ ~ kis casinó; Pernitz szállójában van a vidéki notabilitások »idegenek casinoja«; a polgári olvasókörben van a függetlenségi casino, (hol a tagok — kártyával — legtöbbnyire „casinót“ játszanak.) Van aztán még Tóth Gyulánál is egy mellékhelyiség, melyet — pardon— a köznyelv „la usz-k asz inónak“ nevez!) Nos tehát a nagy casino február 15-iki mulatsága igen jól sikerült. Volt nagyközönség élénk kedv, tánczolási hajlam, fesztelen jó mulatság egész reggelig. Bizony nem látszott meg itt a mágnási nagyzás, az arisztokratikus gőg, a hotvolés henczegés; barátságosan, testvéries, összeforrott, szeretet szülte általános jó kedvvel folyt le az egész állapot. Különösen jól sikerült a Leopold Samu alkalmi lapja, a „Farsangi revolve r“, mely ép oly jól e 1- sült, mintha czime a lapnak „Farsangi fánk“ lett lévén, nem mondhatta rá senki, hogy a fánk s ü 1 e 11 e n ! Méltó párja ez extra-blattnak a „B ö d ő i v i ssz han g“-nak, mely igazán szellemes sziporká- zásával nagyobb fényt déri tett társadalmunk egén, mint egy közönséges meteor, melynek kedves ragyogása a jövő farsangik okvetlenül bevilágítja a humoros sziveket. Kritikám e lapra a következő: Halld meg óh Leopold Samu! Életed bár por és hamu, Vagyis, te rövid időt élsz, De örök a „r e v o 1 ver-é 1 c z!“ * Farsang utolsó vasárnapján este a felséges nép mulatott szokott jó kedvvel és óriási nagy számmal a nagy vendéglőben, természetes, hogy kivilá- g o s-k iviradtig. Ez már máskép nem is képzelhető. A rengeteg bevétel mutatja, hogy ez bizony nem volt s z ü k k ö r ü mulatság, hanem oly szélesre kiterjedt nagy nép-muri, akárcsak egy rétes-tészta, hol 1 „panem et circenses“ római elve magyarosan valósult. Adja Isten egészségükre! * Hétfőn este a tisztviselők egylete is-
