Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-23 / 8. szám
XXIV. évfolyam. 0. szám. Szegzárd, 1896. február 23. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt Félévre . . . . . 3 „ Negyedévre .... I „ Egyes szám a kiadóhivatalban — kr. TI 50 „ 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utöza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intéz endők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, - hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Iletenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig, . .. 1 frt 87 kr. 100—200 I | . . 2 I 87 I 200—300 || ... 3 B 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Törvény a legjobbkor. A hir szárnyain egy kellemes és egy kellemetlen dolog ijesztette meg a magyar vidéki városokat, többek között minket is. Beszéljünk először a rosszabbról: a kellemetlen hirről. Ezen hirlelés szerint a magyar államvasutakon a vidéki forgalom emelése oly eminensen fontos szomszédos forgalmat beállítják s az amúgy is megdrágítandó első zóna fogja helyettesíteni az eddigi szomszédos forgalmat. A terv még nem fait a compli, még peticionálnak ellene oly városok, melyeknek a város fejlődése iránt közszellemük éber és.bizony, nem ártana, ha Szeded, Győr, Temesvár példáján felbuzdulva a mi megyénk és városunk megmozdulna, hogy a vidéki kisebb emporiu mókát veszélylyel fe- nyegető szomszédos forgalom ne szüntettessék meg. De nem erről akarunk most szóláni. A pénzügyminiszteri eg újabb törvényjavaslatának fár£adahriii,-jAleo>őségéiy'>), .az . uj. díáz-osztály- adó javaslatáról, melynél egyelőre a vidéki magyar városok megvárosiasodott fejlődése érdekében — fontosabb törvényhozási akciót nem látunk. Ebben a törvényhen a vidéken épitendő uj házak adómentessége tekintetében az eddi- től eltérő uj kedvezmények biztosíttatnak. Ez fontos és rendkívül fogja emelni az eddiginél nagyobb arányokban az építés kedvet. Egy magyar publicista, Berksics Gusztáv évek óta a nemzeti politika győzelmét a magyar vidéki városok emelésében látja. Igen helyesen! A városok gyűjtik a nemzeti erőt s meg van bennük lüktető életteljes iparuk, kereskedelmük és kulturájok folytán az át- hasonitás, az amalgamizálás nagy képessége. A ki magyar jellegünk kifejlesztésére törekszik, annak csak egy tere lehet erre: a ma/ gyár városok emelése. Es — pedig valóban nem paradokszon, —j a vidéki városokért alig történt a közel múltban fontosabb akció, mint a kiterjesztett házadó mentesség, a melyet az uj törvény kontemplál. A fővárost hatalmas méreteiben semmi más nem emelte annyira, mint a fővárosra kiterjesztett állami és községi nagyobb házadómentesség. Paloták emel- I kedtek mindenfelé, a luxus építkezés is megkapja kamatát ama kiterjesztett intercalaris időben, melyre a házbéradó 'szól. Soha sem épülnek |l||j kivált a külső körutakon és munkás lakta külvárosi mellékutczákban olyan I merész tornyokkal ékeskedő paloták, —. ha j a hároniéyfizedi.o; kife^psztett házadéinentesr ség folytán a hat-hét százalékos évi jövede- I lem okos befektetést n$m találna. Legyen csak kiterjesztve a vidékre az uj házak adómentessége és esetleg a községi terhek viselésében is tegyünk csak kedvezéseket : a városias színvonal felé hatalmasabb lépést tettünk, mint bármivel. Ezt a meggyőződést tápláljuk s hisszük, hogy nem is fogunk csalatkozni. Vegyük még ehhez, hogy az uj, életbeléptetendő törvény nemcsak szépészeti tekinteteket szolgál, hanem hét-rendbeli iparág felvirágzását vonja maga Után. Igaz ugyan, hogy az adómentesség ki- terjesztése nem mondatott ki olyan méretekig, mint azt a törvényhatóságok és városok kérték, de a tízezer lakosnál felüli városok, igy Szegzárd is, elég kedvező helyzetbe jönnek, s csak azt lehet méltán sajnálni, hogy a tízezernél kevesebb lakosú városra a törvény kedvezéseit szükebb kézzel adja. Hisszük azonban, hogy a mutatkozó igények legisz- lativ intézkedésekkel meg’orvosolhatók. A képviselöházból. Lapunk szerkesztőjének a szegzárdi állami főgimnázium mikénti megnyitása érdekében az országgyűlésen mondott beszédét a fővárosi lapok oly hézagosán, sőt elfordítva közölték, hogy szükségesnek tartjuk a közönség tájékoztatása czéljából az “egész beszédet a gyorsírói feljegyzés alapján itt közüliéi: Hévizy János: Boda Vilmos! _ . . természetes következménye, talán egy téren sem feszlelhető nagyobb arányokban, mint a közoktatás terén, a tanuló ifjúság körében. A középiskolák, ha nem is valami rohamos módon, de egyre szaporodnak s mégis folyton igen sok helyen érezhető azoknak hiánya. Midőn az iskolai év kezdetén a beiratások napirenden vannak, a szülők közt egész hajsza indul meg, gyermekeik elhelyezése dolgában. Nem ritka az eset, hogy a gyermekeinek sorsa iránt érdeklődó apa városról városra kénytelen vándorolni, mig a rendesen tultömöttséggel küzdő középiskolák valamelyikében a gyermek felvételét kieszközölni tudja. TARCZA. Balog István verseiből*) I. Láttam én már. Láttam én már lángolását Sok szép leány szemeinek De énnekem nem ragyogott, Egyik sem úgy, mint a tied. Láttam én már rózsás arczat, Szebbet is tán, mint te nálad S mégis szemem a tiednek Mását soha nem találhat. Láttam ajkat pirosabbat ' Gyöngysor fogat fehérebbet Hanem annál, mint neked van, Életemben soha szebbet. II. Benn az erdő . . . Benn az erdő vadonában, Benn a mélyben valahol, Párja váró bús gerlicze, Panaszosan ott dalol. Oh ha én eldalolhatnám, A mi szivemet bántja, Búbánatból sötét erdő, Borulna a világra. s) Balog István, a mi olvasóink régi kedveltje, most adja ki kivájó dísszel fényes kötetét, Unsz éves poétái múltjának maradandó'''gyümölcseit. Mint olvasóink c mutatványból látják, sok gyönyörűség vár a Balog kötet olvasóira. A tartalomhoz méltó kiállítása is. A kötet 600 lapra terjedő nagy oktávos, illusztrált kötet Euer Izidornál, Uyoma rendelendő meg A technikai disz az 5 becsvágyáról tesz tanúságot, A diszmű bolti ára 3 frt. BenedeliIrta: Lovassy Andor. Nem lehet ráfogni, hogy valami nagyon okos ember lett volna Benedek. Gömbölyű hájfeje üres, mintegy lámpa golyó, hanem szive érzékeny,yneleg húsdarab, csupa jóság volt. Már kis pap korában szerette mindenki, barátjává lett az egész szeminárium. Érdek nélkül vonzódtak hozzá pályatársai, bár tudták róla, hogy sohasem lesz belőle püspök. A nyúlánk, vézna fiú. nemes erényeit, fárad- liatlan kitartását csodálták a többiek. Vas szorgalommal pótolta ő utána, mit mások eleven esze hamar felfogott; de azért feleleteire mindig csak az volt a válasz, hogy : bene ! A reggelinél saját jószántából választotta a leg- hígabb tejet és a legszárazabb brúgót. Ebédkor, vacsorakor az asztal végére ült s babár nem volt gonosz, mégis neki jutott az étel salakja. Nem bánta! A sors csapásait jámbor megadással tudta tűrni, de keresztényi erényeinek koronája a szeplőtlen tisztaság, a szűzies erény volt. Elméjét sohasem fordította ő tiltott dolgokra; ha a kísértések és csábítások ördögei megzavarták édes álmait, lihegő kebellel ugrott fel ágyából és egy pohár hideg vízzel hütütte le a lelkében rakonczátlaik- kodó vad indulatokat, az égő gyehennát. Szelíd tekintetét világért nem vetette volna nőszemélyre. Ha tojás-áruló sánta kofa becsengetett a szemináriumba, a jámbor Benedek borzadva, iszonyodva forditotta el ábrázatát és egy Miatyánkot rebegett a kisértések gonosz perczeiben. Az önmegtartóztatás nemes erényét megtartotta akkor is, midőn évek múltán kikerült a mogorva falak közül és kinevezték káplánnak. Gábor a sekrestyés volt a szakács. Egy pár nélküli kiszolgált katona, ki ámbár káromkodással borsolta fel a zupát, meg a többi szafftos eledeleket; de azért a gazdájának még sem volt semmi tekintetben megrontására, mert csakhamar tokát eresztett a tisztelendő úr és állásához illő poczak domborodott a két csípője között. A plébános urnák hűséges remete társa volt Gábor. Gyűlölte ő is az asszonyokat, de nem azért, hogy egyenesebb utón jusson a menyországba, hanem azért, mert a komaságnál megcsö- mörlött a temérdek fehér cselédtől. S habár a parókia utca-ajtájának kilincsét nem nyitogatták is a menyecskék, mégis — Isten tudja mitől — a kegyes életű plébános öregségére nyilalá- sokat, szúródásokat érzett Ízületeiben; pedig az ég lehet tanúja, hogy nem a pajkosságtól és nem a mértéktelen földi gyönyörűségtől kapta meg azt a rút nyavalyát. — Miféle nyavalyával látogatott meg engem a mindenható? — Micsoda nyavalyával? hát száraz köszvény- nyel; vágott vissza szakértelemmel a hűséges Cseléd. — Hát ugyan mitől kaptam volna én azt árút betegséget ? — szólt a lelkész felháborodva. — Mitől ? — hát a szent élettől meg a sok állástól. A tüzes paripa is pókot kap, lia szüntelenül
