Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
1895. február 9. 3 Az elnöklő alispán a közgyűlést pont 10 órakor nyitotta meg s beszédében első sorban felemlítette, bogy gróf Széch enyi Sándor főispán most már nem betegeskedik ugyan, de óvatossági szempontból mégis távol kellett a mai közgyűlésről maradnia ; majd melegséggel szólt a magyar nemzet ezeréves fennállásának ünnepéről, sörömmel üdvözölve a megjelenteket már előre is hazafias figyelműkbeajánlta a közgyűlés tárgysorozatában a millenáris ünnepre vonatkozó tárgyakat, mire a közgyűlést éljenzés között megnyitottnak nyilvánította. A közgyűlés első . tárgya a belügyminiszternek leirata volt az 1896. évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásokra, valamint az ezek fedezésére szolgáló jövedelmekről szóló vármegyei költségvetésre vonatkozólag. E tárgygyal kapcsolatosan a közgyűlés az állandó választmány javaslatához képest elhatározta, hogy újból felterjesztést intéz a belügyminiszterhez a megyei dotáczió felemelése tárgyában, a mennyiben az eddig élvezést 74.800 frtnyi állami dotáczió nem elégséges. Felolvastatott a belügyminiszternek a vármegye közönségéhez intézett leirata, melyben a magyar állam ezeréves fennállásának ünneplése alkalmából, a koronázás évfordulóján rendezendő ünnepélyes hódoló felvonulásnál szereplő bandériumokban való részvételre szólítja fel a megye közönségét. E tárgy D ö r y Dénes főrendiházi tag felszólalására a tárgys. 19. pontj. foglalt s a nemzeti bandériumra vonatkozó alispáni előterjesztéssel együtt tárgyaltatott. Az alispáni előterjesztésre a közgyűlés kimondotta egyhangúlag, hogy bizottságot küld ki a bandérium szervezése végett, melynek elnöke gróf Széchenyi Sándor főispán, alelnöke D ö r y Pál alispán, jegyzője pedig Simontsits Elemér várnagyé főjegyző. A bandérium urlovasokból és a nép képviselőiből fog állani; az ui’lovasok saját költségükön, a népies bandérium tagjai pedig a megye költségén lesznek felszerelve. A népies bandériumban 12 tag lesz, járásonként kettő-kettő, kik a Tolnavármegye népies jellegét feltüntető, szinü és szabású ruhában fognak megjelenni. Érdekes mozzanata volt a közgyűlésnek, midőn a vármegye zászlaját, mely még 1742-ben készült, bemutatták s annak történetét D ö r y Dénes magyarázta meg, s az ő indítványára a zászlóra a millenáris ünnep emlékére égy a megye szineit képviselő szalagot tesznek. A Szegzárdon létesítendő állami főgimnáziumra vonatkozó szerződési pótlások és a Szegzárd község képviselő-testületének erre vonatkozó határozata elfogadtattak és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézendő felteijesztésben az első és az ötödik osztályok megnyitását kérik a jövő tanévben. A kereskedelemügyi miniszternek két, a föld- mivelésügyi miniszternek pedig egy rendeletének tárnáéból. Nincs szükségem inspiráczióra, megházasodtam Van feleségem, bárom gyermekem és egy kis házam. A feleségem apró marhát nevel és zöldséget termel kis kertünkben. Járok kaszinóba és tarokkozom a notabilitásokkal. Egy vidéki lapszerkesztőnek éppen annyi tekintélye van, mint mennyi kell a háztartáshoz. Yezérczikket és minden egyebet irok, de verset soha. Az az egyszer, egyetlen egyet még írtam, de nem adtam ki. Valami posthumus melegség lengett át a szivemen, amidőn újra, utoljára álltam szembe szép Helénával. Tomboló taps fogadta minden énekszámát, melyet az ő szegény, megfogyott hangján énekelt. Vi- rágbokréták, koszorúk nyúltak ő felé és ő megköszönte őket nyájasan, mosolyogva. De fölvonás után, a mint az ablakon keresztül, mely a színpad bejárójául szolgált, kilépett a piszkos vendéglői udvarra, a hol a nagyérdemű közönség frissen csapolt sört ivott s egyik-másik mecénás a közreműködőket is kínálta. Fásult, fáradt, tompa kifejezés ült az arczára. — Utálatos, utálatos, — mondotta keserűen. Piszkos, buta embereknek irigy tehetetlen társakkal durva, szellemtelen szerepeket játszani, mindezt egy nyomorult gássiért, melylyel a direktor adós marad. — Szegény szép Heléna, hát nem mindegy, hogy kik, meg hol verik össze tenyereiket. — De hát miért nem hagyja el ezt a nyomorult pályát, a melyen semmi sem boldogítja. | ekkor rám nézett az okos, hideg szemével s olyan hangon, a melyen valami magától értetődőt szefkás mondani, válaszolta: — Hiszem csak kell valamiből élni? . . . TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.) gyalása s illetve felolvasása után a körlevelek, megkeresések és kérvények következtek. A közgyűlés elfogadta és pártoló felterjesztést tesz Zala, Trencsén és Szabolcs vármegyék közönségének körlevelei tárgyában a belügyminiszterhez ; úgy szintén pártoló felterjesztést intéz az országgyűlés mindkét hazához. Győr szab. kir. város közönségének körlevelére, melyben a magyar korona és ő Felsége többi országai [között fennálló vám- és kereskedelmi • szerződés megújítása iránt folyamatban levő tárgya- lásák során a magyar közgazdasági érdekek megóvását kéri. A közgyűlés elutasította Matkovich Tivadar országgyűlési képviselőnek kérelmét, melyben a vesz- prém-dombovári helyiérdekű vasút létrejöttével kap csolatban előállott veszteségeiért kárpótlást kért a törvényhatósági bizottságtól, úgy szintén elutasította a veszprem-dombovári h. é. vasút részvénytársaság kérelmét is. A tisztviselő nyugdíj-választmány javaslatára Németh N. János volt szolgabirót 24 évi szolgálat után 612 írttal nyugdíjazták; Csonka József vármegyei őrmester özvegyének nyugyiját 78 írtban, Búzás József özvegyének nyugdiját pedig 63 forint 80 krban állapították meg. Az állandó választmányban D ő r y József bizottsági tag lemondása által megüresedett helyet szavazás utján 29 szavazattal Döry Andorral töltötték be, Bernrieder János 25 szavazatával szemben. A gyönki és a bonyhádi algimnáziumok részére tett alapítványok alapitó okiratai alispáni előterjesétés alapján felterjesztetnek a miniszterhez jóváhagyás végett. A közgyűlés egyedüli vitás tárgyát a Bátaszék községben rendszeresítendő községi irnoki állás szervezése képezte. Az alispáni előterjesztés és az állandó választmány felolvasása után K o p á r y Gyula báta- széki s. lelkész, bizottsági tag hosszabb beszédben tárgyilagosan a mellett érvelt, hogy az uj irnoki állás szervezése feleslegessé válik, ha abátaszéki főj. elvonatik az állami anyakönyvvezetéstől. Végül azt inditvá nyozta, hogy a közgyűlés függeszsze fel addig határozatát, mig Bátaszék község képviselő-lestületének kérelmére a főjegyző az .állami anyakönyvvezetés alól felmentetik. Szavaira F ö r d ő s Vilmos tiszti ügyész, majd pedig Döry Dénes reflektált s végül elfogadták az állandó választmány javaslatát, hogy t. i. Bátaszéken egy uj irnoki állás szerveztessék. Majd az árvaszéki előterjesztések és a tiszti ügyészi vélemények következtek, mire az alispán a közgyűlést berekesztette. — th. T7“si1sls]ZFarsang van, a mulatságok idénye. A mulatni szerető közönségnek egy része hálózik, másik része műkedvelői előadást tart; némelyek bohócz estélyeket rendeznek, egyik házi mulatságot, a másik komikus felolvasást tart. Geiger Gyula ur, a „Szegzárd Vidéke“ szerkesztője is farsangi mulatságot akarván szerezni olvásóinak, lapja mellékletében, a „Tolna- megyé“-ben megírta „A magyar nyelv Bony- h á d o n“ czimü czikkét. Mi bonyhádiak szintén nevetnénk G. urnák e bohóczságán, ha mulatságául nem tanügyi kérdést, bohóczokul pedig nem tanitókat választott volna. A mai kor tanítói nem érdemlik meg, hogy csúfot űzzenek belőlük. Adjunk hálát Istennek, hogy elmúlt azon idő, midőn a tanító a színpad komikuma volt. A nevezett lap szerkesztője azt hiszi, mivel volt ügyvéd kollegájából, Eötvös Károly Lajos, a jeles paedagogiai íróból, hires tanfelügyelő lett, hogy ő is ért a tanügyhöz, és megbizatlanul felcsapott iskola- látogatónak, ki mint kontár a kir. tanfelügyelőnek iskolai vizsgálatát felülbírálja és azzal ellenkező véleményt mond. Higyje el G. ur, hogy annyit ért ön a tanügyhöz, mint a hajdú a harangöntéshez; mert különben nem csapatta volna be magát úgy, mint a hogyan a bonyhádi iskolalátogatása alkalmával! G. ur a 2—3-ik osztály tanítójának éppen úgy felült, mint felültek azon urak, kik a múlt évben osztályát látogatván, a magyar nyelvből „bámulatos eredményt“ írtak a látogatási könyvbe, a mely könyvet, illetve az abba beirt megjegyzést, az illető tanitó büszke önérzettel mutogatta nemcsak önnek, hanem másoknak is. De néhány hóval későbben a szakavatott kir. tanfelügyelőt, ki maga alaposan vizsgált, nem lehetett néhány magyar mondattal becsapni; mert ő meggyőződött, hogy a volt III-ik osztályú tanulók éppen úgy nem tudtak magyarul, mint nem tud tanítójuk sem. Nem értjük, hogyan jön G. ur ahhoz, hogy a bonyhádi róm. kath. népiskolát meglátogassa? Ha a két nyugdíjazandó tanitó által hivatott meg mint ügyvéd, hogy védje őket, akkor a védelemnek ezt a módját nagyon roszszul választotta ; ha pedig mint szerkesztő hivatott meg, hogy lapjában dicshymnuso- kat zengedezzen nekik, akkor azt legalább úgy irta volna meg, hogy azt az illetők maguk is elolvashassák arczpirulás nélkül, a többi t olvasó plédig, kik önnél jobban ismerik a dolgot, ne nevessenek rajta. Ha G. ur saját akaratából látogatta meg a nevezett iskolát oly czélból, hogy fogalmat szerezzen annak magyarositásáról, akkor miért látogatta még csak Hofer és Müller tanítók osztályait, és miért nem valamennyi osztályt ? Ha a magyarul nem tudó két tanitó osztályában a magyar nyelvből oly „rendkívüli“ eredményt tapasztalt, mennyivel nagyobb eredményt tapasztalhatott volna akkor a magyarul tudó tanitó és tanítónők osztályaiban! Vagy azt hiszi G. ur, hogy ott megfordítva lett volna? Mégis különös, hogyha Hofer és Müller tanitók a „magyarság eszméjének derék ápolói“ a magyar nyelv tanításában „rendkívüli“ eredményt tudnak felmutatni, és Hofer tanítványai „gondolataikat is magyarul szövik“, Bonyhád németajkú lakossága 32 és 38 évi tanítóskodásuk alatt nemcsak, hogy nem magyarosodott, hanem több magyar család élnémetesedett, azon szülők pedig, kik akarják, hogy gyermekeik magyarul tanuljanak, még mindig kénytelenek más iskolába küldeni gyermekeiket mert a két tanitó maga sem tanult meg jól magyarul, mit az iskolaszék legutóbbi határozatával szintén elismeri. Ha G. ur a III-ik osztály tanítójával magyar nyelven társalgóit, meg kellett győződnie, miszei'int az nem bírja kellőleg édes hazai nyelvünket (habár szeptembertől a magyarnyelvből oktatója van, ki ezen idő óta vagy 100 magyar mondatra begyakorolhatta őt.) azért nem hiszszük, hogy a reá vonatkozó közleményt komolynak venné, a mint mi is csak farsangi tréfának tartjuk. Ha azonban kedve kerekednék G. urnák e farsangi idény alatt még több ily tréfát űzni, legalább ne válaszszon mulatságául komoly tanügyi dolgokat, zenében kitűnt érdemes tanitókat és n& osap- jon fel tanfelültetőnek. A mi G. urnák azon aggodalmát illeti, hogy a nyugdijazandók helyett segédtanító vagy apáczák leen- denek alkalmazva, arra nézve legyen nyugodt és biz- zék az iskolaszékbe, úgy a mint bizunk mi is; mert az iskolaszékben oly férfiak vannak, kik szerencsétlen iskolánkat nem viendik csöbörből vederbe, hanem gyermekeink jövőjéről gondoskodni fognak. Ha pedig feltevésünkben keserűen csalatkoznánk, akkor aligha visszaállítva nem leend a régi községi iskola, melyről sokan álmodoznak már is! Egy kath. apa. VIDÉKRŐL. Észak-Tolna, 1896. január 30. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Tamási és vidékének izr. ifjúsága múlt hó 26-án a tamási-i nagyvendéglő termében a tamásii izr. nőegylet javára bált tartott, melyről — t. Szerkesztő ur szives engedelmével — becses lapjában a következőkben számalok be. A bálon Tamási és vidéke társadalmának créme- jét csaknem teljes számban ott láttuk és ebből a szempontból, valamint a jövedelmet tekintve, a bált a legsikerültebbek egyikének mondhatjuk; ami azonban a mulatságot illeti, az bizony néminemű kívánni valót hagyott fönn. ___ A jelen voltak névsora a következő: Asszonyok: Bobics Antalné, Elsner Ignáczné (Tengőd), Fischer Simonné, Fischof Károlyné (Szegzárd), Flaschner Fülöpné (Szemcse-puszta), Frőlich Miksáné, dr. Gaál Béláné, dr. Gottlieb Salamonná, Hirsch Ignáczné, Honig Mátyásné (Ozora), Hőnig Mérné (Tornád-puszta), Kadelburger Józsefné (Felső- Iregh), özv. Király Jánosné, Kiss Adolfné, Kunosi Árminná (F.-Iregh), Mandl Mórné (Pinczehely), idős Mautner Ignáczné, Mányoky Kornélné, Morvainé (Da- rány-puszta), Pollatsek Lászlóné (Hidegkut-Gyönk), özv. Schmidt Józsefné, Schvartz Ignáczné (F.-Iregh), Strasser Jónásné (Köcsöge-puszta), Strausz Antalné és Szévald Móriczné. Leányok: Barbacsy Blanka, Bobics Miczi, Donner Ilonka (Nógrád-Szécsény), Elsner Aurelia (Tengőd), Fischer Etelka, Fischof Flóra (Szegzárd), Flaschner Berta (Szemcse-puszta), Frőlich Emma
