Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

1896. február 2.

5

— Verekedő rendőrök. Bizony furcsa egy história történt a szegzárdi csendőrök között, a kik a helyett, hogy a rendet fen tartanák, maguk zavarják azt meg. Ugyanis múlt hétfőn történt, hogy az őrjárat befejezése után P r á j n e r György, Morvái Ferencz, Ó d o r József és M o z o 1 á n József rendőrök betértek J ó István vásártéri vendéglőjébe, a hol ivás közben annyiia összekülönböztek, hogy még oldalfegyverüket is használták. Különösen Ó dór József és Morvái Ferencz kaptak mély vágást fejőkön.

— Leány miatt. Már régi haragosa volt Pere János szegzárdi legény Y esztergombi György ugyancsak szegzárdi legénynek, a ki iránt érzett gyűlöletét azt csak hatványozta, hogy éppen az ő kedvesére vetette a szemét. E vakmerőségéért Vesz- tergombi meg is lakolt múlt vasárnap, midőn Pere János több társával baltával felfegyverkezve, a János- utczában reálesett és úgy vágta fejbe, hogy rögtön elborította a _ vér, ki niest élet-halai között lebeg. A gyilkost társaival együtt elfogták.

— Rablás. A napokban vakmerő rablást követett el Duna-Szt-György községben P a ö s k ó d János ottani lakos Katz Jánosnál. A vakmerő rabló már esteli 7—8 óra között tört be Katz.hoz, kinek 79 frt 50 kr készpénzét elrabolta. A vakmerő rablót a csendőrseg másnap már elfogta.

— A szerencse kerék. Gazdag és hatalmas, szegény és gyámoltalan, öreg és ifjú folyton-folyvást hajszolja az' álhatatlan, ingatag szerencsét, melyet pompásan eszményit a forgatag szerencsekerék. S eddig mégis külföldről hozták be Magyarországba a legszeszélyesebb istennőnek ezt a symbolumát; csak a minap készült az első magyar szerencsekerék; készítette Steinfeld G. helybeli bádogosmester, segédkezett benne Fede L. lakatos-mester és rendelte Dörge Frigyes osztály sorsjáték-főárus, Budapest, Kossuth Lajos-utcza 14., kinek kirakatában a magyar ipar e legújabb terméke látható. Az említett főárus • különben is ujitást hozott be, a mennyiben minden sorsjegy vásárló a megveendő sorsjegy számát maga húzhatja ki a szerencsekerékből. Az uji- tás minden bizonynyal nagy tetszést fog a közönség körében kelteni. A Kossuth Lajos-utczai főáruda ravasz tulajdonosa különben is sajátszerü szint adott helyiségének, a mennyiben bolthelyiségének falait kárpitok helyet a múlt osztálysorsjáték nyeretlen sorsjegyeivel vonta be : a helyiségben naphosszat tóduló közönség ilyképen a falakon töméntelen meghiúsult reményt, számtalan eltemetett vágyat és óhajt, egész légió romba dőlt légvárat bámulhat meg és mégis-mégis uj vágyak és óhajok ébrednek benne, uj reményeket táplál és buzgón épit a korábbiaknál magasabb, jóhiszeme szerint kevésbé lenge légvárakat. Mindenki könnyen foghat kezet a szerencsével, hiszen a sorsjegyek ára csak: egész 20, fél 10, negyed 5, egy tized 2 frt Szétküldés gyors és diseret.

— Kéménytüz és szobatüz. Múlt kedden este 8 órakor kéménytüz támadt özv. Fej.ős Imréné házában ; a tüzet csakhamar elfojtották minden baj nélkül. Szerdán pedig Sugh Józsnf hitközségi végrehajtónál szobatüz pusztitott s mielőtt elolthatták volna; a meggyuladt ágy elégett.

— Körvadászat. Nimród hivei múlt csütörtökön két helyen is tartottak körvadászatot : Faddon és Beregh pusztán. A vadászatban Szegzardrol is többen vettek részt. Az eredmény más évekhez képest nem volt kieléffitő. Az idén különben átalában kévés a vad.

Talált aranygyűrű. A szegzárdi városháza előtt egy úri ember egy értékes férfi aranygyűrűt talált s azt Grószbauer Ferencz városbironak adta át megőrzés végett. A gyűrű jogos tulajdonosa az értékes ékszert Grószbauer Ferencz birótól a hivatalos órák alatt átveheti.

— Tánczmulatság Bonyhádon. Bonyhádi levelezőnk irja: A rossz anyagi viszonyok elvették kedvünket a mulatozástól, a miért is már néhány év óta a farsangi tánczmulatságok nem sikerültek. E hó 25-én — jótékonyczélra rendezett bál azonban minden tekintetben jól sikerült, leginkább a messze vidékekről jött számos előkelő vendégeinknek köszönhettük, kiket itt névszerint nem sorolhatunk fel, mert talán egyik-másiknak szerénységét sértenek meg; de egyet mégis megnevezünk és ez Schön- herr Mihály ur Pécsről, ki nemcsak belépti jegyét 50 írttal váltotta meg, hanem látván, hogy aránylag kevés a tánezos a tánezosnőkhöz képest, előrehaladott kora daczára versenyt tánczolt 1 tüzesvérü fiatalsággal. A szép tánczvigalomböl minden jelenvolt elégedetten távozott, mert a rendezők is megmutatták, hogy mi a magyar vendégszeretet.' A rendezők

közül különösen ki kell emelnünk dr. M o 1 d o v á n y i István urat, mint a rendező-bizottság elnökét, ki megmutatta, hogy nemcsak képviselő-választásokat tud vezetni, melyekért a „Generális“ jelzőt kapta, hanem a báPrendezéséhez is ért, azért én őt „Karnevál király-“lvá teszem. Uj főszolgabirónk, P er c z el Béla ur, mint rendező, ezen első nyilvános fellépésével csakhamar megnyerte a bonyhádi közönségnek nemcsak tiszteletét, hanem szeretetét is. A rendezők közül dicséretet érdemel még Forberger László ur, ki a tánezterem díszítésével remekelt.

— Pikáns történetke. kering a főváros polgári körében. A City egyik előkelő áruházának utazója csinos, kedves kis asszonykát nevez magáénak. A fiatal hölgyecskének bájos, rózsás orczácskája van, ama bizonyos csábitó gödröcskékkel, melyek a szép iránt lelkesedő férfiaknak lángra lobbantják a szivét.. X. asszonynak piczi piros szája, korái ajkai, gyöngyfogsora, tüzes fekete -szemeinek perzselő tekintete, kékbe játszó fekete haja, melynek dús fürtéi csak nehezen engedelmeskednek a legújabb fésülési divatnak s első sorban pedig élénk, vidám kedélye, a legkívánatosabb asszonyok egyikévé teszik őt. Lehet-e csodálni, ha X. ur az ő élete párját oly forró szerelemmel veszi körül, a mely mellett a megboldogult Romeo érzelmei ugyancsak eltörpülnek s tény az, hogy a kereskedelmi utazó ur, kinek évi jövedelme neki és feleségének együtt nyugodt és gondnélküli polgári megelhetest biztosított, attól a naptól kezdve, hogy megnősült, a világ legboldogabb emberének képzelte magát, csak egyetlen körülmény keserítette meg X. ur életét, az t. i. hogy az évnek jelentékeny részét otthonától távol, üzleti utazással kellett eltöltenie. Bízott ugyan nejének becsületes jellemében, a kinek ragaszkodásáról meg volt győződve, azonban, bizony senkisem szolgáltatja ki őrizetlen kincsét embertársai vágyakozó tekintetének sem. X. ur tehát hosszú utazásain legyőzhetetlen féltékenységet hordott magával es mindenkor könnyebben lélegzett fel, valahányszor több havi távoliét után kedves kis feleségét baj nélkül ragyogó szépségében, újból karjai közé szoríthatta . .. Egy hete lehet, hogy X. ur csaknem négy havi távoliét után hirtelen toppant be lakásába. Az ő rósz He!énje ugyanis már egy hete nem adott hirt magáról és a féltékenységnek szívében alvó gonosz szellemei egys'.er csak felébredtek és rendkívül megkinozták. Nem tudott uralkodni magán és egy szép órában váratlanul, minden hiradás nélkül megjelent. És attól a mit a kapuba látott visszahökkent. Egy társzekér állott ott, megrakva az ő bútoraival, melyeket idegen emberek rakosgattak. Felrohant a lakásába. Ragyogó szépségében mosolyogva, a meglepetés minden jele nélkül lépett eléje felesége, a kinek füleiben két mogyoró nagyságú buton ragyogott és a kinek Junói tekintetét drága pongyola takarta. Megdöbbenve nézte hol a feleségét, hol meg a gyönyörű faragványu drága bútorokat, melyek a megnagyobbított lakásban már el voltak helyezve, lába csaknem elsüppedt a drága Smyrna szőnyegben, megrémült arczát á magas velen- czei tüköi'ben pillantja meg és kétségbeesésébe haját tépve kiált az asszonyra: „Honnan e változás beszélj !“ „Egy kis meglepetés számodra, édesem!“ „Honnan e kincsek?!“ ismétlé a férj. „Találd ki!“ „Kitaláltam, kitaláltam!“ . . . a férj elrohan hazulról egyenesen az ügyvédhez és elmondja a tényállást. „Nem akarok többé tudni arról a kígyóról, a ki hiú vagy ónért engem megcsalt!“ Az ügyvéd magához hivatja a szép asszonyt és tudakolja a változás okát. „Férje felhatalmazott engem a válóper megindítására, köny- nyelmü életmóddal vádolja Ont asszonyom.“ Ezüst kaczagással felel erre a szép asszony; „Kedves ügyvéd ur, az én férjem meg van bolondulva. Úgy látszik az uj bútorok zavarták meg. De hát tehetek én róla, hogy a legutolsó osztálysorsjátéknál megnyertem az egyik főnyereményt? így egy csapásra gazdag asszony lettem és megengedhetek magamnak egy különb lakást is. Csak bizza kérem a válóper elintézését rám, biztosíthatom férjem uram kibékül velem.“ X. ur tényleg ki is békült az ő feleségével, mindazonáltal kijelenti, hogy többé egyedül útra nem megy és- óv mindenkit osztálysorsjegyek vásárlásától, mert azokkal nyerni lehet és mert ő igen restelte indokolatlan féltékenységét.

MULATSÁGOK.

___

— A szegzárdi polgári olvasókör bálja. Változnak az idők! Kevés a pénz s nincs az iparosnak ma biztos jó keresete; a fillokszera pedig tönkre tette a szőlő jövedelmet, a miből mindig tellett, ha az ipar stagnált is, bálra való aprópénz a családapa

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5. sz.)

erszényéből. De nem tellik most, midőn a gondokkal terhelt családfőnek elég a legszükségesebbet beteremteni. Ez a körülmény okozta, hogy a szegzárdi polgári olvasókör bálja deficzittel végződött, mely még nem is régen Szegzárd egyik legjobb hirü, legnépesebb és legfesztelenebb bálja volt. Hiába buzgól- kodott az olvasókör derék igazgatója, Rill József, a bálrendező gárdával a bál sikerén ; mert törekvésük hajótörést szenvedett. A kik azonban eljöttek, azok módon felett kitünően mulattak Garay zenekara játéka mellett s már reggeli 7 órára járt az idő, mikor a vig társaság tagjai egy kellemes báli éjszaka emlékével hagyták el a „Szegzárd Szálló“ fényárban úszó báltermét. Az első négyest 30 pár táncolta.

A megjelent hölgyek közül kiküldött tudósítónknak a következők neveit sikerült feljegyezni: asszonyok: Baky Istvánná, Barakovits Ferenczné, Da- rázsy Jánosné, jüzv. Doór Jánosné, Debulay Imréné, Franek Jánosné, Hiverth Ignáczné, Helfer Károlyné, Indrák Jánosné, Jagicza Péterné, Kapuváry Antalné, özv. Lengyel Ferenczné, Molnár Jánosné, Mojzes Istvánná, Marksz Ferenczné, Mutschenbacher Lipótné, Pénzes Józsefné (Budapest), Petries Gottfriedné, Sto- kinger Jánosné, Sugh Józsefné, Szeredy Jánosné, Tóth Antalné, Vaczek Lajosné, Vaczek Lászlóné, Végh Mártonná; leányok: Baky Juliska, Barakovits Erzsiké (Mohács), Erdődy Annuska, Darázsy

) Hiverth Böske, Hübner Mariska, Jadameczky Etelka, Jagicza Ilonka, Kapuváry Sarolta, Kapuváry Anna, Molnár Etelka, Marksz Irma, Mutschenbacher Róza, Lengyel Mariska, Petrits Viktória, Sugh Etelka, Mariska és Ilonka, Szeredy Paula, Tóth Juliska és Végh Teruska.

— A „Tolnai önk. tűzoltó egylet“ múlt szombaton a Tolnai Kör helyiségeiben fényes tánczniulat- ságot rendezett, mely csakugyan fényesnek mondható. -A látogatott mulatságon ott volt az egész intelligenczia, 1 a tűzoltóság teljes számban jelent meg, a katonai tisztikar, élén az ezredessel is ott volt s a vig műi’ latságnál jókedvben hiány nem volt, az első négyesti 48 pár tánczolta; de ugyanannyi tánezos pár ült hely szűke miatt. A sikerült mulatság anyagilag is jövedelmezett a tűzoltóságnak, amennyiben a kiadások] levonása után és számítva, hogy a tűzoltók magad belépti dijat sem fizettek r maradt összesen 58 forint 80 kr a tűzoltóság pénztára javára. A rendező bizottság, élén I közkedveltségnek örvendő főparancsnokkal: Wittinger Sándor úrral, megtett tőle minden tel hetőt, hogy a mulatság, sikerét előmozdítsa. A termet szépen tűzoltó jelvényekkel díszítették — a női szi-j veket hol gyújtogatták, hol oltották a szükséghez mérten. A jelenvoltakat mind elősorolni nagy nehézségekbe ütköznék, azért megelégedhetünk, ha annyit mondunk, hogy a tánezoló közönséget középosztályunk és az iparosok családjai képezték s emellett ott voltak a katonai altisztek és nejeik hozzátartozóikkal. A mulatságon felülfizettek; Rosmayer Ferencz 6 frt 40, Wittinger Sándor 1 frt 80 kr, báró Eliatschek Ede, N. N., N. N., Bassola Árpád, dr. Ebert Rezső és Fischer János 140—U40, Hofbauer Simon, Bloch Ármin, Tenzlinger Gyula, Paskusz Emil, Braun Sándor, Parti József, Hága Mihály és Geisz László 1—1 frt, Borítás István 90, Tenzlinger Lajos, Szevin Károly 80—|||j Taubner Adolf, Piszer Károly 60—60, Kohn Salamon, Schultz Gusztáv, Vachtel, N. N., Kienle József, Kiasz Antal, Lengyel Ferencz, Hahn Adolf, Flesch Mór, N. N., N. N., Schvarcz Géza, Mandl Szabó János, Schmidt Oszkár, Bockné és N. N. 40—40 kr, Raisitsch, Meergaus, Perler Keresztély, Klein Lőrincz, Schmidt Kocsárd, Szohner Márton, N. N. és Eisenbart Gyula 30—30 kr, és N. N. 20 kr. Kiknek a szives adományért, a midőn nyilvánosan nyugtázza a rendezőség — köszönetét is mond.

— A dunaföldvár egyenlőségi kör bálja. Egy felejthetetlenül kellemesen átvirrasztott baléj édes mámorában írom e sorokat. Meg fülemben zsonganak mint elhaló pacsirtadal a gyújtó csárdások változatos töredékei bizarr egymásutánban a mélabús keringők- keringőkkel. Hallom a tánezosok szilaj jókedv fakasztotta hangos kurjantásait, kik amn szent meggyőződésben vannak, hogy soh’sem halnak meg. Mintha látni vélném az észbontó csárdás pattogó ritmusaira lejtő párok vidám keringését, még előttem van, látom azt a ragyogó fekete szempárt bűbájos mosolyával, melynek csábitó varázsa szinte meg- igézett. Oly nehezen tudok kibontakozni ez álomszerű ébrenlétből, pedig e szép mámortól meg kell válnom helyébe lép a köznapiság unalmas egyformaságával § nem marad meg belőle más, csak az édes visszaemlékezés. Úgy hiszem, minden jelenvolt oly kedvesen emlékezik vissza az „Egyenlőségi Kör“ e bál-