Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-11 / 41. szám

4 térvárad, magas hegyen épült nagy várszerü kaszár­nyájával. Setétedni kezdett, de a szerelmesek és áb- rándozók lelkes pártfogója segítségünkre jött s mire a Tisza torkolatához értünk, már vígan fürdött a méla hold a Duna ezüstös hulláiban, és ezen ezüstös fe- nvében értünk Zimóny, majd 11 órára. Belgrádba. A szerbek e fővárosa dombon épült, nagyságra Fehér­várhoz hasonló város, a Száva torkolatának A Duna parton villany világítás és látni lehet a villanyos vas­út tovarobogását, igen i mert e szent helyre útlevél nélkül nekünk lépni tilos, de a szerb testvéreknek szabad a közlekedés. A hegy ormán van a regi vár már ugyan csak annak romja, beljebb a város 3 tor- nyu kir. kastélyával, (konak) nagy színháza, főisko­lája s 3 szép egyenes utczája, ezek a kivehető pon­tok a hajó fedélzetéről.' A szerb nép' visélete tarka; minden hajó állomáson a szerb lobogó, s a rabokhoz hasonló darócz öltözetű szerb fináncz. Éjjeli szállás után reggel 5 órakor vígan szelte Draunk a Duna sima tükrét s csakhamar Pancsovát elhagyva a regé­nyes Semendriához (Szendrővára) érünk. A hajók itt fellobogózva a varos ünnepi díszben, hogy is ne, hisz itt tartózkodik a várostól északra' a hegyek és erdők közt épült remek vadászkastélyában: a szerbek ifjú királya. A város alatt a régi dicsőséget hirdeti a várrom, mely dülényded alakban uralja á Dunát 28 még most is jókarban lévő tornyával; majd Kubin jön a Morava folyó befolyásával, ezután Dubrovicza, a hol Jókai hires „senki szigete“ terül el, a mely östrova szigetének is neveztetik. Hosszú (2 mért­föld) kopár, majd fás sziget a kis Ostrova falucská­val, előtte 4—5 apróbb, sürü lombos | szigetecskével. Majd Baziásra értünk a m. á. v. Temesvár- baziási végállomására, itt már magas hegyek szegé­lyezik a Dunát s a vidék kellemes és széppé válik, nevezetes e hely, mert innét kezdve még hallhatat­lan Széchényink Vásárhelyi mérnökkel építeni a világ- birü „Széchenyi utat“. Rövid ut után Grádistje állo- ’rnást hagyjuk el és érünk Moldovához, a hol a Duna egy nagy szigetet alkot. Tizenegy óra d. e. remek idő s elértünk utunk czéljához, vagyis inkább kezdetéhez. A táj remek, sőt felségessé válik, égnek meredő sziklák közt kanya­rog 11 órától hajónk dl u. 4 óráig, mig Orsovánál kiköthet. Hosszú és mégis rövid ut. ez, örökké emlé­kezetes annak, a ki szerencsés volt a természeti szép­ségekben gazdag vidéken járhatni. Moldovát elhagyva, Coronini falucskához érünk, a hol magas ormon van László király várának egy szál romja, ezzel szemben a Duna közepén van az aldunai akadályok a „Babagály“ szikla, ez egy szikla­tömb, mely 2—3 ölnyire nyúlik ki a Duna közepé­ből. Nevét egy török mondától nyerte u. is egy tö­rökbasa, állítólag nejét e sziklához lánczoltatá és éhen veszni hagyta, innét „babagáj“, azaz: kiáltó asszony. Nevezetes e hely arról is, hogy a hajósok az itt elő­ször utazókat megkeresztelik. László király vára s babagájnak szemközt fekszik Galambócz (Kolumbác) vára a szerb parton. Hat tornyos, még egész jó kar­ban lévő várrom ez, a felsőtornyok 80—100 öl ma­gas sziklán mintegy 8 öl magas fallal; csak azon tűnődik az ember, mit bámuljon itt: azt a tudományt, a melylyel ők e hajmeresztő magas sziklán évszáza­dokra maradandó szírt kemény müvet alkottak vagy tűnődjék azon: mily eszközzel és módon voltak ké­pesek a meredek szikla falra felhúzni a tenger sok faragott kövét, a melyből a vár készült! Alól a fürdő­ház, kivezető csöveivel. Itt, és a közel hegyek bar­langokkal, a melyekből a monda szerint jönnek ki és árasztják el Magyarországot is az ember és állatra veszélyes Kolumbácsi legyek. Innét a panoráma pompássá válik. Változó majd égbemeredő kopár sziklafalak, majd fával benőtt hegyek ölelik a Dunát, a mely hatalmas folyó udva­riasan engedve ez óriásoknak, majd kiszélesedik, majd összevonul, majd jobb, majd balra kanyarog* a mint szeszélye követeli úgy, hogy számtalanszor egy hegy­óriás előtt állunk, keresve a tovább menő utat s mi­dőn már v a visszafordulásra gondolunk, — egy be­nyúló szikla elkerülésével, uj kép tárul elénk s vígan siklik tovább hajónk. Galambocztól nem messze összeszorul a Duna. Több nagy barlang látható s itt van első 1891. évben tett utazásom alkalmával munkába lévő s most mar teljes pompájában ragyogó „Baross tábla“ a sziklába vésve, mely mutatja és emlékeztet az aldu­nai munkálatok megkezdési idejére: 1890. szept. 15-re. A szerb parton egy kis váron 4—5 ház Braica falú, rablófészek; ezekután jön az első mű, a mely befejezve áll a: Stenka. Ezen zuhatag 1 klmtnél hosszabb területen képezte az .első akadályát a hajózásnak, a mely már elenyészett, mert, a 80—100 mtr széles , meder átadatott a forgalomnak, s a duna- fenékhez erősített nagy fenyők vörös jelzőtáblákkal mutatják a kész utat. Büszkén és vígan siklottunk át e magyar kezek alkotottá művön! Hogyne! hisz ily nagyszabású vizalatti folyamszabályozást szikla­medernél Európa még nem csinált s nekünk magya­roknak jutott a szerencse, ezt megkezdeni s Isten segítségével befejezni. Ezen vonalon sülyedt el, szik­lára szaladván néhány évvel ezelőtt, egyik legszebb hajónk a Széchényi. Változatos kép után Baziásról 1 és félóra alatt Drenkovárá jutunk 4—5 házból álló kis hely nagy mólóval, mert kis vizállásnál itt kis hajóra a „Kasau“, Tachtalia“, „Izlásra“ kell át- szállani, melyek sekély vizet igényelnek és igy a zu- hatagokon könnyebben siklanak át; leider erre most nem volt szükség, mert a vízállás nagy, s mindössze csak vezetőt kapunk, a ki hajónkat az oláh Turn Severinig kormányozza. Drenkován kellemes meglepe­tés ért bennünket, a hajóra szállván kedves sógorom, kis fiával kétszeresen kedves volt e meglepetés, elő­ször a rokoni szeretet és figyelem, másodszor a ma­gyarázatok végett. A drenkovai hegyek szépségük mellett hasznot is nyújtanak, a mennyiben 3 nagy szénbánya adja a bő hasznot tulajdonosának; a szenet 200 méter magas­ból sikló hordja le a Dunához. Alig hagyjuk el az állomást, a Duna élesen délre fordul s kezdődig a 2-ik és 3-ik nagy akadály a Kozla Doyke. Remek képet nyújt itt a három szénbánya, majd a müveze- tőség és a vállalat nagy telepei. A már 1891-ben megkezdett munka, még most is serényen folyik, 2 universal hajó, mely a művezetőség leleményeségének szüleménye; lábaival a sziklára áll, azokat megkeresi s 100 mtrmázsás aczél vésőjével mázsás darabokat zúz le s a hajón lévő óriási emelő kanalával a hajó­hoz kötött dereglyébe helyezi, igy hármas munkát végez! (mindezen eszközök az orsz. kiállítás korcso­lya csarnokában és a m. á. v. gépgyár kiállításánál Budapesten láthatók). A gépék e katonai pontosság­gal működése bámulatra ragad. Itt dolgozik még né­hány fúrógép, mely a dynamit patronoknak készít a sziklába lyukakat és 2 kotrógép, mely kiemeli a le­szakított sziklákat. A Duna mindig erősen délnek tartva, kis vizállásnál mutatja a „Bivole“ sziklát mely nem akadály miután a hajó - útból kiesik, nevét a bivalyfejtől nyerte, mivel ehhez teljesen hasonló, a kiszélesedett Duna balpartján van a Freskovácz hegy­csúcs, óriási egyenes sziklafal, hiztos menedéke az öngyilkos jelölteknek. Rövid ut után a 4-ik és 5-ik zuhatagokhoz va­gyis az Izlás és kis és nágy Tachtatiához érünk. Itt a természet két hatalmas ereje viv harczot egymás­sal. Sziklagerincz vonul át a Duna-medrén és a kiálló szirteknek bősz erővel rohan a Duna fodros habja; csendes időben is alvilági moraj hallatszik, a mint a viz a sziklába ütődve rohan a mélységbe, rengeteg örvényeket alkotva e helyen. E zuhatag átjárója már majdnem teljesen kész, közvetlen a szerb part men­tén halad több klmtr. hosszúságban. A munka megkezdése előtt a Grében sziklafok mintegy elzárta a Dunát, nagy erővel zúdítván a keskeny utón a Vrany sziklának a megtorlódott vi­zet. Ezen 6-ik akadály a Grében illetve Yrany a legimpozánsabb a szemlélőre. De mily változás 1891. év óta! Boldogult vaskezü és erélyű Barossunk 1891- ben egy gomb megnyomásával 5000 klgm. dynamit- tal robbantott fel kétemeletnyi sziklatömböt, és ma már 40 mtr. magas legalább 100 mtr széles és ugyan annyi hosszú szirtfok eltűnt évezredes helyéről és el­nyelte a Duna medrében húzott kőgát. Nagy munka volt ez rövid 5 év alatt, több 100.000 mtrmázsa sziklát felrobbantani és kis vasúton és hajókon a gátba hordani. Mert a Dunába nyulott szikla-ék (Grében) mellett közvetlen a Duna medre 48 öl mély­ségű és ámbár e mélység csak 30—40 méter széles, mégis gigási munka volt e mélységet eltömni, itt gátot huzni. Fogalmat ad az, hogy ezen gát koro­nája 2 méter alapja 150 méter, tehát egy nagy hegy­nek mondható. Bal parton van a müvezetőség, a job­bon a 2—3000 munkás barakkja. E szírt fokot a Duna elhagyva a szerb part felé rengeteg kiszélese­dik s több 2 klmtr. szélesnél, ezen segítendő, egész Milanovácz falucskáig huzatott egy kőgát 7 kilomé­ter hosszúságban, mely gát ketté szeli a Dunát s kis vizállás mellett bő vizet ad a hajóknak; — nagy vizállásnál a gát koronáján hömpölyög át a piszkos ár s lefolyása csekély lévén az iszapot lerakja és idővel az elzárt nagy területet önmaga feltölti, be­TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.) I iszapólja. Két keresztgát .erősiti a főgátot. Nagy munka volt ez a rohanó ár ellen gátot emelni, a hol mázsás szirtet is pehelyként kap el a sebes folyó. 1891-ben még csak kezdetét vette e munka s alig volt látható a hosszugát koronájából egy csekély rész s 2—3000 munkás s több apró vonat sürgölődött életveszélyek közt, — s most a szirtfok eltűnt a gát impozánsan emelkedik ki a Duna medréből, csak pár száz munkás végzi a végső munkákat, s a magyar aldunát szabályozó mérnöki kar: diadalát üli. Gré béntől nem messze fekszik Szivinicza magyar — de szerb ajkú község, itt még egy emelő (kotró) gép működik, — ezen alul van a Tri-kule (3 torony) régi őrtorony romja. V* óra alatt hajónk a 7-ik zuhatag - hoz a Juczhoz ér, ezen zuhatag azért veszélyes, mert az egész Duna medrén keresztül vonul s mintegy jól megmandulázott kifli, állnak a szirtek a Duna fenekén. Itt a Duna közepén készített 80 méter szé les hajó ut, a mely csaknem kész kanálison, vigan siklik hajónk lefelé, e helyen szinte kőgát huzatik több klmtr. hosszúságban a Duna összészoritására. Innét remek s változatos hegyek közt hömpölyög az ár s két tisztás helyen fekszik Tiszovicza és Plavi- sevicza közság. A Jucztól a Duna élesen kanyarodik észak-keletnek. Jó egy órai ut után két hegy közé ékelve, kez­dődik a Kazán-szoros, mily szép látvány, mily remek kép! Balról egy óriás sziklahegy nyomódik befelé összeszoritván a Dunát, jobbról a 8A részt fával be­nőtt majd egyenes fal gyanánt égbe meredő 770 mtr. magas Stirbet hegy képezi a kaput, a Kasáu szoros­hoz. A kapubejárás előtt fekszik pedig a Kiatiki (Kalnik) szikla, hasonló, de kisebb, mint a Babagáj, a halászok eldoradója, mert itt fogják a legnagyobb tokokat és ezekből kerül ki az orsovai kaviár, mely inyencz eledel, azonban daczára elnevezési helyének Orsován alig kapható. Tehát két hegy közé ékelt keskeny vizi útba jutunk, mely keskenységénél fogva alig mondható a hatalmas és széles Dunának. Alig érünk e remek szorosba, két hatalmas barlang tűnik a bal oldalon elénk, közel a „Széchényi emléktáblá­hoz“ és e két barlang a jumicova kisebb, az Agg- harczosok (veterani) barlangja azonban 5 órán ke­resztül a hegységen átvezet. Egy régi hős kis csa­patot egy császár e barlangban éheztetett ki. A remek hegység, zöld fák, barlangok termé­szeti szépségét, az emberi elme és kéz remekműve egészíti itt ki, balról a Széchényi, jobbról a Traian császár útja. A Széchényi ut, mely Baziástól Orso- váig vezet 120 klmtr hosszúságban, itt nyeri szépsé­gének tetőpontját; mert e szorosban két szikla óriás fal között haladván a Duna, e sziklába kellett az utat vágni és a kivájt ut felett mintegy ernyőt képez az égnek meredő szikla. Ezzel szemben a bejárón Stirbet, (Sterbet) — melynek csúcsáról fél Szerbia és egész Bulgária belátható — kezdődik a világhírű Traian útja a 8 kilométer hosszú Kazán szoroson át. A víztől 3 mtr. magasságban a sziklába vésett négyszegletű lyukak ezek, felette a szikla kissé homoruan bevésve, a lyu­kakba jöft a gerenda és ezen nyugodott a hid. Tehát 10—15 öl mély viz felett függő fahíd hordta a hős római hadakat ez utón. Nem tudja mit bámuljon itt az ember: a hid mesteri voltát, annak készítését, vagy azt, hogy aczél hiányában mivel vésték e lyukakat, örvényes, mélységes viz felett egyenes szikla falba ? ! E müvet megörökíti as orsovai bejárónál a ró­maiak által sziklába vésett emléktábla, mely fölé a d. v. kárpát egyesület Tabula-Traiana felirást he­lyezte. A kazán szoros a közép táján a baloldalon kiszélesedik és e földnyelven van a kis Dubova köz­sége, e kiszélesedést zárja és nyitja a két úgyneve­zett „testvérhegy.“ E remek szorosból kiérve, O-Gradina és Je- selnicza községek elhagyásával egy fél óra alatt érünk Orsovára. Néhány szóban emlékezzünk meg e nagy mun­káról s lelkes vezetőiről. A berlini szerződés reánk bízta az alduna , sza­bályozását, az 1888. évi XXVI. t.-cz, pedig elren­delvén ennek véghezvitelét, Baross vaakeze már 1890. évi szeptember hó 15-én megkezdette a munkát. A munkát a berlini Disconto bank vállalta el s a munka vezetését Hajdú, majd pár évre reá Rup- csics igazgatóra bízta, a kinek vezetése alatt a munka sok kitűnő erő közreműködésével folyik azóta szaka­datlanul. (Folyt, köv.) 1896. október 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom