Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
— Átalakítások a vármegye házánál. Az állandó választmány javaslatához képest a kir. államépitészeti hivatal áltál szerkesztett építési tervek és költségvetések, möfyek szerint a vármegyei székház földszinti fogház helyiségei átalakítások utján olyan beosztást nyerendenek, hogy azokban a varmegyei levéltár nagyobb része, a gróf Apponyi Sándor és Wosinsky Mór bizottsági tagok által felajánlott őskori-lelet gyűjteményből létesítendő vármegyei muzeum, a kir. államépitészeti hivatal befogadására, valamint a vármegyei árvaszéki, tiszti ügyészi és központi főszolgabírói hivatalok kibővítésére szükséges hivatalos helyiségek megfelelő elhelyezést nyerhetnek, a levéltár által eddig elfoglalt helyiségek felhasználásával pedig a segéd- és kezelőszemélyzet is a létszámnak megfelelő helyiségek birtokába jut,— viszont a magtár- épület is a székházban el nem helyezhető férhelyisé- gek, mint istálló, pajta az ellenőrző szolga lakása stb. berendezésével czélszerü átalakításnak vettetik alá, — jóváhagyatni, s egyúttal kimondatni határoztatok, hogy mindkét épület átalakításának' összesen tizenkétezer háromszázhuszonkét (18327 frt) 55 krra elő- rányzott költségei áz 1894. évi 422/rkgy. sz. határozat értelmében felvett 268.000 frtos kölcsönnek a szegzárdi-, bonyhádi-, és gyönki gymnasiumok javára lekötött, illetőleg kiszolgáltatott részén felül megmaradó összegéből, továbbá a szegzárdi állami főgym- nasium létesítésére megszavazott, s jelenleg gyümöl- csözőleg kezelt 100.000 frt tőkének 1 97. évi január hó 1-ig járó kamataiból fedeztetnek; mert egyrészt a törvényhatóság az építkezésnek elodázbatlan szükségességével szemben semmiféle más alappal nem rendelkezik, másrészt a vármegyei múzeumnak rendeltetése és culturális hivatása által a fentemlitett tőkének rézzleges felhasználása indokoltnak tekintetik. — Facsemeték kiosztása. F. évi augusztus hóban az ország több vidékén a jégverés és az orkán- szerű szelek úgy a gyümölcsösökben, mint a szőlőkben iszonyú károkat tettek. A földművelési miniszter e' csapásokat enyhíteni óhajtván, elhatározta, hogy a jövő évi fa és csemete kiosztásánál az ily elemi csapást szenvedett vidékek részesüljenek első sorban támogatásban. A kertészkedő közönség a netalán szenvedett elemi csapásról és annak mérvéről még az ősz folyamán értesítse tehát Molnár István kir. tanácsost, országos gyümölcsészeti mint. biztost (a bpesti kir kertészeti tanintézetben), hogy a beadandó kérvényeknél az élemi csapás fontos körülménye figyelembe vehető legyen. — Lóvá tett orvos. A napokhan történt, hogy egy vidéki járásorvost éj idején felköltötték. Paraszt ember hívta a feleségéhez, a ki már halálán van. Az orvos befogatott és a paraszttal útnak indult a több kilóméternyire levő hely felé. A helység közelében a paraszt valami ürügy alatt leszállt a kocsiról, aztán eltűnt. Az orvos, minthogy nem tudott semmiféle beteg asszonyról, boszusan hazatért. Néhány nap múlva az orvos a következő levelet kapta: „Igen tisztelt orvos ur! Nagyon le vagyok kötelezve, hogy hazavitt: lehetetlen volt kocsit kapnom, az idő pedig iszonyú volt a igy az ön kocsiját kellett használnám. Remélem, nem veszi rossz néven a kis alkalmatlankodást ?“ — Rablás Faddon. Mióta Fadd község állandó csendőr-őrsöt kapott, de főleg mióta ennek vezetésével a hivatása magaslatán álló, Németh Gábor őrmester van megbízva, — kinek különben ritka nyomozó tehetségeit és elért fényes sikereit magasabb helyen is kellő méltatásban részesítették, a mennyiben több érdemjellel és elismerő oklevéllel jutalmaztak a derék hivatalnokot — a község közbiztonsági viszonyai annyira javultak, hogy e tekintetben bátran az ország első helységei közé sorozható. Mert, ™| egyrészről erélyes fellépésével annyira féken tudja tartani a község garázdább elemeit, hogy a gyilkosságok száma a minimumra redukálódott; addig másrészről a nagyobb lopások csak emlékekből ismeretesek ; a kisebbek pedig, az u. n. tyúklopások pedig azért tartják fenn még magukat, hogy a község lakóit kissé félelemben tartva, nagyobb elővigyázatra intse. És mégis mi csoda esett vasárnapra virradóra! A csendőr laktanya közelében Mácsik János tulajdonát képező „Korona Szállodát“ kirabolták. Az eset a következőkép történt: Éjjel, valószínűleg 1—2 óra tájban — e sorok beküldéséig még ki nem derített egyének az udvar felől behatoltak a zárt folyosóra, s ott a kamin ajtót kinyitva, nyílást vágtak a falban, melyen át a szobába hatoltak, hogy hozzáfoghassanak pusztító munkájukhoz, melynek fényes eredményével méltán meg lehetnek elégedve. 2 szekrényt, melynek egyike tömve volt szép fehérneművel, a má6 _________________________ sik pedig felső ruhákkal, teljesen kiürittettek; sőt az egyikben 72 frt pénzt is találtak: közte 22 frt rézpénzzel, a mit természetesen szintén nem hagytak ott. Azonkívül 4 ágyhoz szükséges ágyneműt csomagoltak össze s vittek magukkal. Másik két szekrényt, melyek a szomszédos szobában voltak, érintetlenül hagyták. Munkájukat végezve, hátra volt a menekülés. Ezt azonban a jött utón nem merték megkocz- káztatni, tartva a házbeliek esetleges felébredésétől. A szoba ablakain sem menekülhettek, mert rácscsal vannak ellátva. Azonban a jelekből Ítélve, egy cseppet sem eshettek kétségbe. Segítségükre voltak a tánczterejn rácsozatlan ablakai. Ugyanis a tánczterem e szobák közvetlen folytatását képezvén, abba benyitottak, hol az egyik ablakot kinyitva, a rájuk várakozó kocsira adogatták zsákmányukat és a melyen át maguk is menekültek. A tulajdonos, ki ezalatt az igazak álmát aludta, csak reggel vette észre a meglepő történteket. Meglepetéséből magához térve, első dolga volt a csendőrségnél jelentést tenni. Ez nyomban megjelenvén a helyszínén, felvette a kárt, s a legszélesebb. körű nyomozást indította meg; eddig azonban eredmény nélkül. Az ellopott holmik értéke meghaladja az öOOfrtot. — Jegyzőválasztás Pilisen. Mint nekünk írják, furcsa jegyzőváloztás volt folyó hó 17-én Pilisen. B a j ó Pál szolgabiró ugyanis a pályázók közül kardidálta: Katzenbach Istvánt Eifert István, Nikitics Imrét, Huszár Pált, Müller Györgyöt, Babay Gézát és Ivanics Gyulát, ellenben kihagyta a kandidáczióból Keserű Kálmán bölcskei segédjegyzőt, a kit a képviselő-testület egyhangúlag akart megválasztani., így esett meg azután, hogy a képviselő-testület megtagadta a választást, mivel a kandidáltak között nem találta jelöltjét. Erre egy hang Müller György nevét említette, mire az elnöklő szolgabiró őt jelentette ki megválasztott jegyzőnek, a ki nyomban le is tette a hivatalos esküt. — Határjelzés. Fontos szabályrendeletet adott ki a földmivelésügyi miniszter. Ezen rendelet szerint minden földtulajdonos köteles birtokának határát látható módon megjelölni. A rendelet másik szakasza követkozőleg hangzik: A földbirtok határkő, kellően megerősített oszlop vagy czövek alkalmazható. A határkő a földbe félméter mélyen helyezendő el A fából készült oszlop vagy czövek legkisebb vastagsága 10 czentiméter. A határjelül használt kőoszlop vagy czövek rendeltetésének könnyebb megismerése czéljából a tulajdonos nevével vagy számmal stb.) jelölendő meg. A megszabott idő alatt fel nem állított határjelt a tulajdonos költségére a hatóság felállítani tartozik. — A vadász-szezon javában tart már s künn a mezőkön, réteken, tarlókon, erdőkben teljes szenvedéllyel átvette uralmát a szegény tapsifülesek, rebbenő fogolykák nagy veszedelmére. Mindenfelé ropog a puska s a szél messze elhordja a haláltosztó lövések visszhangját, a megriasztott vadak ijedten iramodnak szerte — a sűrűbe, a kukoriczásba, mely még jó menhely nekik. De nem soká, ha ezt is letarolják, akkor lesznek a vadak igazán üldözöttek. — Öngyilkos gyógyszerész segéd. Izgalmat keltő öngyilkosságot követett el múlt vasárnap a hajnali órákban egy idegen fiatal ember Kaposvárott. Greffner Géza fehértemplomi gyógyszerészsegéd egy régi jó barátjának, a nem régen öngyilkossá lett Lajpczig János honvédhadnagy sírján forgópisztolylyal főbe lőtte magát. Tegnap jött a vonattal s először a barátja családját látogatta meg, aztán kiment a temetőbe, hol főbe lőtte magát. Több levelet hagyott hátra, köztük egy telegram-konczeptust. Az apjának szól. Két szó az egész: „Géza meghalt.“ Öngyilkosságának oka eddig ismeretlen. Hulláját beszállították a kaposvári köztemető halottas házába. TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL. Tolnavármegye alispánjától. 21290. alisp. 1896. SZám* IE3Iird.et33Cién3rA törvényhatóság 1897. évi költségvetése az 1886. évi XXI. t.-cz. 17. §-a értelmében a pénzügyi véleményes jelentésével együtt a vármegye levéltár lelyiségében folyó évi szeptember hő 18-tól, október hó 2-áig bezárólag közszemlére tétetik ki. A költségvetésre vonatkozó netáni írásbeli észrevételek folyó évi október hó 2-áig bezárólag az állandó választmányhoz czimezve benyújthatók. Szegzárd, 1896. évi szeptember 18-án. Döry Pál, alispán. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (38. sz.) TÖRVÉNYSZÉK. Asszonygyilkos. A szegzárdi kir. törvényszék folyó hó 15 én ült törvényt Kis István nagyszokolyi születésű 26 éves döbröközi lakos bűnügyében, ki gyilkossággal volt vádolva. A végtárgyaláson Ágoston István. táblai biró elnökölt, szavazó bírák voltak: Schmidt Imre és B i r ó y Béla törvényszéki bírák, a jegyzői tisztet pedig Koller Rezső törvényszéki aljegyző végezte. A vádhatóságot dr. Böhm Alajos kir. alügyész képviselte, a védelmet pedig dr. Spányi Leo szegzárdi ügyvéd teljesítette. A bűneset rövid története a következő: Öreg Markó István és .Kis Terézia kocsolai lakosok Julia nevű leányukat feleségül adták Szili Kelemen Józsefnek, kivel azonban csak félévig volt együtt. Markó Julia azután szüleinek beleegyezésével Kiss István döbröközi lakossal állott össze, a ki 50 frt évi bérösszegért öreg Markó István szolgálatába állott azon feltétel mellett, hogy Szili József Kelemen ellen indított válóper eldőlte után Markó Júliát feleségül kapja. Két és félévig együtt is éltek s ebből a viszonyból egy kis leányuk is született; ekkor Markó Julia megharagudott Kiss Istvánra, s vele élni többé nem akart. Kiss István 1896. évi márcziusban ki is kérte bérét s eltávozott Markóék házától. ,Az elválás után többször tett kísérletet Kiss, hogy Markóékhoz visszatérhessen, sőt egy alkalommal négy napra oda vissza is ment, de Markó Julia őt nem szenvedhette s a házból kiutasította. Ezután is többször könyörgött, hogy fogadják vissza, de sikertelenül. Látva, hogy a szép szó nem használ, azzal fenyegetődzött, hogy ha Julia nem akar vele élni, 30 napi határidőt ad, azután pedig megfogja gyilkolni. Fenyegetését be is váltotta. Ugyanis ez évi május 3-án este belopódzkodott Markóék házába és a kapu mellett lesbe állott. A mint Markó Julia édes anyjával az utczáról az udvarba lépett, hirtelen elő- ugrott és egy késdöféssel Markó Júliát örökre- elnémította. A gyilkos tettét a végtárgyaláson beismerte s azzal védekezett, hogy bánatában gyilkolta meg áldozatát, mivel nem élhetett nélküle. A tanuk kihallgatása és megesketése után, a közvádló dr. Böhm Alajos kir. alügyész szépen átgondolt beszédben csoportosította azon argumentumokat, melyek a szándékos gyilkosság mellett szólanak és kötél általi halálra kérte vádlottat Ítélni. A vádbeszéd elhangzása után dr. Spányi Leo védő ügyvéd tartalmas és lélektanilag helyes megoko- lással igyekezett védenczének bűnös cselekedetét hirtelen felindulásból halált okozó testi sértésnek minősíteni. Yédőbeszédének rövid tartalma a következő: Védő azon bevezetés után, hogy aggodalommal van eltöltve hivatásának ezen alkalommal való teljesítése közben, mert habár őszinte igyekezete lelkiismeretesen kimondatni, hogy a védencze terhére fennálló bűncselekmény nem gyilkosság, a mivel azt a vádhatóság vádolja, de nem is megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, a mit a bíróságok az előre megfontolás az u. n. praemeditatio kétségtelen beigazolása nélkül subsidialiter alkalmazni szoktak, mégis attól kell tartania, hogy gyarlóbb lesz a szava, sem hogy sikerüljön neki a vizsgálat adatait és bizonyítékait apróra szétszedni és azok eredményét az élő szó hatalmával akképen megvonni, hogy az Ítélő bíróság meggyőződését ama felfogásának megnyerje, miszerint védencze Markó Julia megölését nem tervezte, nem óhajtotta, hanem hogy védencze Markó Júliát, a hirtelen felindulásból rajta ejtett szúrás által ölte meg. Van azonban — igy folytatja — aggodalmai közepette egy bátorító momentum és ez annak felismerése, hogy az ítélő bíróság tisztelt tagjainak bő ismerete, gazdag tapasztalata, kipróbált higgadtsága és helyes gyakorlati érzéke, a melyekkel ez nemcsak a külső ténybeli, hanem a belső psychologiai momentumokat is megtudja állapítani, tehetségének gyarlóságát bőven fogják pótolni. Ezek után jogilag fejtegeti a gyilkosság és a szándékolt emberölés kellékeit, azok hiányát jelen bűnügyben számos lélektani és ténybeli adatokkal igyekszik kimutatni. És midőn még felhívja a bíróság figyelmét ama általános lélektani momentumra, hogy védenczének egyedüli terve és czélja, a mely felé agyában mindig fokozódó erélylyel és kitartással 1896. szeptember 20.
