Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-06 / 36. szám

XXIV. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1896. szeptember 6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . . 3 „ r— „ Negyedévre .... I , 50 , Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz­lemények intéz endők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a fel­szólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 8 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 100—200 „ . . . 200—300 f „ ... minden további 100 szó 1 frt 87 kr. 2 * 87 „ 3 , 87 „ 1 írttal több A s z ö 11 ö k. A fillokszera által elpusztított szölló'k fel­újításának előmozdításáról szóló 1896. évi V. törvényczikk végrehajtása tárgyában Da­rányi Ignácz m. kir. földmivelési miniszter ur öt rendbeli előadói tervezetet ter­jesztett egy a hét elején összeült s részben szakférfiakból, részben a különböző vidékek gyakorlati szőlészei sorából meghívott terme­lőkből álló testület elé, melyek a következők: 1. Pályázati hirdetés az állami támoga­tással felállítandó szöllővessző szaporító és olt­ványtermelő telepek létesítése tárgyában. 2. Általános rendelet a törvény végre­hajtása iránt. 3. Különleges utasítás az állami szakkö­zegek számára a törvény végrehajtása körül teljesítendő szolgálatukra nézve. 4. A kölcsön engedélyező bizottság ügy­rendje és szabályzata és 5. A művelési terv mintája. .A szaktanács két napon keresztül beha­tóan foglalkozott az előadói tervezetekkel s összes tudását és gyakorlati tapasztalatait harczba vitte, hogy a szőlők felújítása tár­gyában hozott törvény végrehajtása oly alak­ban és körülmények között következzék be, melyek a kitűzött fontos czélt biztosítani al­kalmasak. E sorok czélja nagyjában ismertetni azon intézkedéseket, melyek a miniszter határozott kijelentése szerint még a folyó év őszén és a jövő év tavaszán okvetlenül be fognak kö­vetkezni, hogy a kipusztult szőllők felújítása hathatós állami segélylyel immár megkezd­hető és rövid idő alatt befejezhető legyen. Az első természetesen, ami leginkább hiányzik a szőlőtulajdonosoknál, a telepítési költségek fedezésére szükséges pénz. Ezt megkaphatja minden egyes szöllős gazda, ki legalább 800 Q-öl szöllőterülettel bir. A folyamodványok a szegzárdon létesí­tendő, az Agrar és járadékbank által felállí­tandó, fiókintézet igazgatóságánál nyújtandók be s itt egy a vidékiekből álló megbízott testület ad véleményt a kölcsön megadhatá- ra nézve, miután már az állami szakközeg vizsgálat után kijelentette, hogy a kölcsönkérő szőleje a felújításra alkalmas. A kölcsön megadhatásánál két szempont az irányadóvá kölcsönkérő személyi megbíz­hatósága, tehát kaphat pénzt az is, ki va­gyoni biztosításokkal nem rendelkezik s a va­gyoni állapot. A kölcsön a bank által úgy is kiadatik, ha az illető nem pénzt kér, hanem az összeg erejéig kész oltványt és karót vesz át. Ha többen társulnak vagy a hegyközség tagjai a kölcsönért jegy etem Leg es köte­lezettséget válalnak, a mi természetesen nagy akadályá a kölcsön felvételének, ezen azonban úgy lehet segíteni, hogy csak egyesek tesznek lépést a kölcsön megkötése tárgyában. A másik fontos része a törvény végre­hajtására vonatkozó intézkedéseknek: a szőlő vessző termelés és oltványok előállításának nagybani előmozdítása. Ez részint felállítandó állami telepeken, részint magán vállalkozás utján történik. Ilyen állami telep fog Szegzárdon léte- sittetni. A magán vállalkozók tartoznak az első­rendű vesszőt 6 írtjával áruba bocsájtani, olt­ványért, melyeknek tökéleteseknek és fajtisz­táknak kell lenniök ezrenként 75 frtot kér­hetnek, de minden ilyen tökéletes oltvány kiszolgáltatása alkalmával a vállalkozó az állam pénztárából ezre után 15 frt jutalmat kap. Még csak azt jegyezzük meg, hogy vár­megyénkből öt járásnak: a szegzárdinak, a dombóvárinak, a dunafőldvárinak, a simon- tomyainak és a völgységinek valamenynyi községe fel van véve olyannak, hol a sző­lők állami segítséggel ujitandók fel. Messze terjedne részletesebben belemenni a dologba. Ez alkalommal csak jelezni kí­vántuk a főbb intézkedés körvonalait, hogy a termelő közönség némileg tájékozva legyen a fontos ügyben, melynek létrejövetelétől függ egész vagyoni jövője. Szavahihető, gyakorlati szöllőbirtokosok állították a Bzaktanácskozmány tárgyalása al­kalmával, hogy oly oltványokkal rendelkez­nek, melyek már tizenhat évesek és teljesen termőképes állapotban vannak. Ha tehát meg lesz a pénzerő szölleink betelepítésére és az oltványok élettartóságához kétség nem fér, fogjunk mielőbb kipusztult szöleink betelepítéséhez. Ez szegzárd fejlődésének egyetlen biz­tosítéka! D. Miniszteri hang a vidékért. Nem minden aktualitás nélkül Írjuk e sorokat. Tárgyunk nem olyan, melyet a hirlapirói szolgálatban először foglalkoztatnak, hiszen mióta csak B e k s i c s a nemzeti politika sine qua nonjáért, a vidéki erős emporiumokért küzd, mióta csak látjuk, hogy a fő. TÁRCZA. J. Ilona menyegzőjére. Levélben köszöntlek barátném, Hő érzelmim tolmácsolom, Ha tudnád mennyire szeretném, Hogy élj sokáig boldogan. Az ut, amelyre léptél titkos Rajta rózsa s tövis terem; De légy hitbü, a siker biztos, Kivívja ezt a szerelem. S ha majd boldogságod közepett Talán eszedbe jutok én; Gondolj reám, ki hőn szeretett, S virrasz a múltak emlékén. Varga Ida. A temetőben. Irta: Verner Jenő. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. A két napos asszony szobájában ült — a ke- reveten. Előtte feküdt egy felbontott levél s erre szegezte borongós tekintetét. Tekintetéből szenvedést lehetett kiolvasni. Igaz, hogy eperajka néha mosolyra nyílt, de az emberismerő megérthette, tudhatta, hogy ez a herva- tag ősznek bágyátag mosolygása. Fehér vállát, a mely oly észbolonditóan látszott ki a batiszt derékból, odatámasztotta a kér evetnek, szőke haját, mely mint a lombos cseije árnyékolja a zöld gyepet, kék szemében pedig köny csillogott. Es egy ilyen asszony, a kinek fennkölt lelke boldogságot adhat a férfinek, ez egy levélke elolva­sása után, a mikor férje ő érette imádkozik, azt siija, azt mondja: boldogtalan vagyok. Miként a vízbe fűlt, a ki görcsösen kapaszkodik a szalmaszál után, fátumát kikerülni hiszi, ha össze­gyűri a levelet. Menekülni akar, de nem tud, mert asszonyi becsülete nem engedi. Ott marad a hínárban, ott leheli ki lelkét, ha majdan jön a megváltó halál, ott fog a férfi kebelre simulni s férjének azt fogja mondani: Isten veled. Es ha bekövetkeznék a tragoedia, ha a félj örülne annak, a mihez joga van, ha gügyögő baba szakadna a beteg anya ágyához, akkor istenem, mit is mondhatna egy nő a férjének ? így harczol önlelkével a szép .összony. A feltorlódó gondolat azonban a harag pírjával festi meg, Istenemre! férjemnek nincs joga erre. Szaba­dulni akarok, mert érzem, hogy e gyermek csak újabb bilincsekbe verne hozzá. S őzt nem akarom, nem! Míg a lelki harcz folyik, az est hajnal fátyolt borit s megszólal az est harang, vigaszos, békehintő, buzdító szavával. Ne igy! ne igy! — s a nézése kísértetiesen sötét lesz! Félre kell verni azt a harangot, félre! Egy nő kéri azt, kinek lelke ég a szenvedés tüzén, a ki előtt a sötét boldogtalanság örvénye tátong, a ki előtt a jelen tenger, a melynek hullámai a mind nagyobb pusztulásba sodornak. Siijon szomorú életemen minden ember, de ka- czagjon az a férfi, a ki szeretett és megrabolt. Mintha hallucinációi lettek volna a nőnek vé­gig játszott egy egész drámát, s lelkének evolúciói felmon­datták a fizikai szolgálatot: a szép asszony elalélva te­rült el a földön. Egy medvebőr tette meg azt a szí­vességet, hogy a patyolat testen semmi sérülés nem esett, egyik karjával a medvebőr bozontos fejét fogta át öntudatlanul az asszony . . . * Bokor Tivadar szegény, de igen becsületes ügyvéd volt, kezét és szerelmét a város hires szép­ségének, a Málczay Tildának ajánlotta föl. A kis város pletyka népsége ratifikálta a fri­gyet s azt mondotta: nagyon összeillő pár. Előttem mindég gyanúsok az úgynevezett összeillő párok, rendesen ezek játszák a legtakarosabb házasságtörési drámákat. Ez esetben a jól összeillés arra volt értve, hogy az ügyvéd barna, a lány szőke. Mindketten mulató-

Next

/
Oldalképek
Tartalom