Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

nép, illetve gavallérszerű, miért is mosva, fehér korát éli.

Ing. E tekintetben még ing a vélemény. Némelyek a puha tárkonyokat helyezik előtérbe, némelyek a kemény fehérnyéket alkalmazzák, mig a sdyem puhányok a zálogházban várják azt az időt, melynek a költő szavai szerint „jönni kell, mert jönni fog.“

Kézelő. A kisded szüköcscs minden korrekt dzsentlemenre kötelező. Anyja mosónő által halt meg, mig apja száritó kötélén lóg. Bátyja a tágabb szűk vasárnapi gigerliknél talált nyugalmas otthonra.

Nyakkendő. A fantasztikus bokrok mindinkább meghódítják az ingeket. Ma még hizelkedve, szerényen, tündéri dolgokról regélve simulnak az inghez, de az előrehaladott idény bekövetkeztével, már arro- gánsahhul fognak virágozni. A színes csárpok annyi válfaját, mint most, azok a bizonyos öreg emberek, a kik semmire sem szoktak emlékezni, a munkácsi fennsikon láttak utoljára.

Mellgomb. Leginkább a színes léghajók járják, k la Kaptif, vannak azonban, melyeknek nagysága szolid nyárilakokkal versenyez, mig merészebb emberek — s ez a legritkább — szerb aranypénzekkel tüntetnek. Ismerek olyan gombokat is, melynek ősei már a harmincz éves háborúban mint testőr kapitányok vettek részt.

Kézelő gomb. Fájdalom, ebben még nem mutatkozik határozott irány, legfeljebb annyiban, hogy minden kézelő gomb tulajdonos — katonák (őrmestertől lefelé) — kivételével, a kézelőn e czélra kivarrt lyukba irányítja a gombot.

Czipők. A gombos czipők elvesztették a talajt talpuk alól. A fűzős czipők sokkal több sikkel fűződnek az emberiség lábaihoz. Ezek közül is csak az úgynevezett széles orrmány állja meg a sarat, mig az elől skiff alakúak, már nem tiportatnak lábbal.

Bokavédő. Nem volna teljes tudósításom, ha a nappal hasznos, este szórakoztató, hófehér boka védőkről meg ne emlékezném. Eme ruha darabkát csakis belügyminiszteri dispenzáczióval lehet viselni s igy hívei fáldalom nagyon kevesek. Az engedély elnyerésével azon kötelezettség jár, hogy csakis esős időben viselhető, a nélkül, hogy esőernyő gyanánt lenne alkalmazható.

Herczeg.

TÖVISEK.

1896, augusztus 23.

■Viiiar után. ii.

Mikor a kis gyermek elsírja mondhatatlan fájdalmának angyali könnyeit s a szerető édes anya emlőinek tején megvigasztalódik, lecsendesül: az iménti fájdalom gyémánt könnycseppjei még ott ragyognak a kicsiny szempillákon, az ártatlan angyal- arczon, — de ekkor már az öröm mosolya is ott terem s ennek napsugaras verőfényében előragyog az ártatlan gyermek igaz boldogságának szines szivárványa ! —--------jj

Az aug. 7-diki rémes vihar iszonyatosan sötét képét is — szintigy —1 azóta, a szivárványos, mosolygó természet szelid arcza váltotta fel, cserélte ki. — Mintha tudnák az oktalan elemek, hogy mennyi kárt tett az általuk felidézett rettentő vihar: azóta igazán megbecsülik magukat, napi rendre tértek s állandóan mosolyg felettünk az imént oly haragos ég, hogy bennünket mintegy kiengeszteljen megbánt féktelenkedésért.

Vagy hogy talán a nagy természet is bizonyos lojális respektussal viseltetik a legelső magyar ember, a király iránt, — és a legelső magyar király, Szent István iránt, — úgy akarván, hogy ezek születési és névnapja verőfényt árasszon szét a természetben és a magyar keblekben ?! ? !.. Nem tudom, de látom, hogy igy van s tapsolok örömemben a nagy természetnek eme — kissé elkésett, de most is jóleső — gavallériájáért! . . .

*

„Tapsolok örömemben!“ — — Ez a kifejezés egy másik vihart juttat eszembe, mely lefolyt Budapesten, aug. 15-én, az országos, nagyszabású, millenáris dalversenyen. Hát ez egy igazán pompás, szellemerkölcsi vihar volt, melynek nincsen semmi káros utóhatása, csak erkölcsi nyeresége, kulturális fontossága, magasztosan édes szellemi gyümölcse, ragyogó szinpompája, örök emléke! . . . Ezt a vihart, mi szeg- zárdiak megint kiálltuk, épp úgy, mint az augusztus 7-diki természeti vihart. Ebben a szent csatában mi ismét részt vettünk, — és pedig a dal égi f e g yvérével, mely nem sebet vág, hanem sebet hegeszt, — mely vigasztal, lelkesít, örömre gyújt, könnyet szárit, szivet nemesit, szeretni tanít istent, hazát, erényt, — szóval csudatevő ezermester! . . .

I minő jóslatok, milyen kilátások mellett mentünk bele ebbe a szent csatába, dalunk gyenge fegyverével, de törhetlen erós hitünk paizsával s édes reményünk pánczélával |! . . . Óh bizony, ha a közönyös közönség lenéző, tréfás megjegyzéseit vesszük irányadóul, akkor lethargikus álomba merülünk s mocz- czani sem merünk, nemhogy a hősi harczra induljunk s szembe nézzünk ama nagy viharral, melynek sodró árja könnyebben megsemmisíthetett volna most Budapesten, mint pár éve Fiúméban! — De hála istennek! a fiumei — nem levezetés, csak igazságtalan mellőzés esete, épp úgy, mint a közönség lehangoltsága, nem tudta lelohasztani lelkesedésünk szent tüzét, hogy a Duna partján megtaláljuk azt, a mit a magyar tengerpartján majdnem elvesztettünk: a szegzái’di dalárda régi jó hírnevét, becsületét! . . .

„Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?!“ — sóhajtottunk a költővel — s mint egy ember zengte összhangzatos dalát az a szegzárdi, bátor, dalos sereg, melynek minden egyes tagja át volt hatva, a fölemelő gondolattól, hogy: „a dalban istenség van:“ És aztán beteljesült rajtunk a „Veni, vidi, vici!“ (Jöttem, láttam, győztem !) Mert hát oda mentünk, sokat látunk, szépen győztünk.

H:

A hazai hírlapok, különösen a fővárosi sajtó majdnem egyhangú bizonysága szerint az első, vagyis kitűnő disz-okmányra érdemesitett 10 dalárda között is Eger és Szegzárd nyerte el a babér-koszorú legfényesebb két levelét; a jó vörös borok hazája eme két városának dalárdája vivta ki Budapesten az egri nevet! . . . íme a jó bor hatása és az ennek folytán kigyuladt szent lelkesedés ragyogó benső lángjának csodatevő ereje, mely a Mózesi csipkebokor örök-égő tüzeként kiül az átszellemült arezokra, a szikrázó szemekbe, hogy a szép dal égi varázsával megfogja, lekösse, elbűvölje a nemesért hevülő lelkeket ! . . .

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34. sz.)

*

De nagy igazságtalanság volna mégis, csupán az isteni számyalásu szép dal ellenállhatlan erejének,

— a jury igazságos Ítéletének — az egri és szegzárdi vörös bor lángra gyújtó hatalmának, — a dalárda lelkesedésének, Abaffy József karmester bölcs és tapintatos vezetésének tulajdonítani a fényes sikert ! . . . Sokat nyomnak a dicsőséges siker latjában a lelkes „g i b i c z e k“ is ! . . . Sok neves dalárdának ilyen gibiczei százak és százak valának; nekünk csak egynéhány, de Leopold Samu vezérlete alatt (kinek a tenyere most is nagyon dagadt a sok tapstól, a mely másra is átragadt, úgy, hogy keletkezett egy nagy taps-áradat, mely hiteles, mivelhogy van rá már adat! . . .) Mély köszönet ama nehány jó gibieznek, kik ha ily szent ügyet szép sikerre visznek, biztosra veszem, hogy jövőre Aradon, dalárdánkkal ismét a babért aratom! . . .

*

Rettentő sok szenvedés, küzdelem, — igen sok magasztos lelki gyönyör fűződik ehez a mi mostani budapesti utunkhoz, — de, engedelmet kérek, becses türelmük aranyszálát elszakadni nem engedhetem,

— azért — bocsánat! — a „Vihar után“ czimü tövisem 3-ik folytatását csak a jövő számban cselekszem, Ígérvén, hogy ez lesz a három között leghumorosabb, — legélvezetesebb, mulatta- tóbb! . . .

Paiást.

_______T A W Ü G Y.______

— A szülők figyelmébe. A jövő hó folyamán Szegzárdon megnyitandó állami főgimnáziumnál a tandíj: 24—30 frt, a beiratási dij 8—4 frt lesz. Egyúttal figyelmeztetjük a szülőket, hogy szállás- és kosztadásra az igazgstóságnál nagyszámban — s oly megbízható sőt kiváló családok — jelentkeztek, hogy a vidéki szülők e tekintetben nyugodtan fordulhatnak az igazgatósághoz. Teljes ellátásért a legtöbben tiz húsz frtot, néhány an 20—30 frtot kérnek.

Iskolai értesítés.

A szegzárdi 6 osztályú polgári fiúiskolában az 1896—97-ik tanévre a fölvételek szeptember hó 1—4-ig délelőtt 8—12-ig történnek. Ugyanazon napok délutánjain ejtetnek meg a javító- és fölvételi vizsgák.

A szegzárdi polgári fiúiskola a jövő tanévvel fönnállásának XXI-ik évébe lép.

A nagyméltóságu vallás- és közokt. m. kir. miniszter ur f évi augusztus hó b-én 3b.126. sz. a. kelt leiratával elrendelte a teljes polgári fiúiskola további fenntartásátmiért a jövő tanévben is az összes osztályokba vétetnek föl a növendékek.

A polgári iskola I. osztályába szabályszerűen csak oly tanuló léphet, ki életének 9-ik évét betöltötte és a népiskola IV. osztálya számára kiszabott tárgyakban elegendő jártassággal bir és ebbeli ismereteit bizonyitványnyal vagy fölvételi vizsga utján igazolja. A többi osztályokba a polgári- esetleg középiskola alsóbb osztályainak bizonyitványa, illetve a tantervi különbözeiből teendő fölvételi vizsga alapján vétetnek föl a tanulók.

Első fölvételre a tanulók csak szülőik vagy azok helyettesei kíséretében jelenhetnek meg s kötelesek az iskolai- születési- és a mennyiben 12. évüket betöltötték, ujraoltási bizonyitványukat benyújtani.

Iskolai illetékek: Beiratási dij 1 frt; tandij 4 frt; könyvtári illeték és nyomtatványok dija 50—50 kr: hittanitási dij 1 frt, protestáns és izraelita növendékeknek 2 frt; a franczianyelv tanításáért 10 frt egész évre.

Tandij elengedésben részesülhetnek oly szorgalmas és jó magaviseletü tanulók, kik szegénységüket községi bizonyitványnyal igazolják. Tanárok és tani- tók mellőzhetik ezen bizonyítvány csatolását. Kérvényező csak a tanuló szülője, vagy ennek helyettese lehet. A kérvény a beiratás alkalmával nyújtandó be.

Tandíjmentes növendékek tankönyvek- és egyéb tanszerekben is nyernek segélyt.

Vidéki gyermekek elhelyezésénél az igazgató kellő útmutatással szolgál.

Múlt évi értesítőt kívánatra bárkinek díjmentesen küld az igazgató.

A polgári iskolák hivatása: megadni az őstermelőnek, iparosnak és kereskedőnek, azt a szellemi, lelki műveltséget a melylyel képessé váljék anyagi gyarapodását és boldogulását saját élethivatása körén belül előmozdítani.

A polgári iskola 4 alsóbb osztályainak bármelyikéből átléphetnek a tanulók a gymnasium vagy reáliskola megfelelő magasabb osztályaiba, ha a latin — illetve fraDczia nyelvből a fölvételi vizsgát sikerrel leteszik.

A polgári iskola IV-ik osztályából átléphetnek a tanulók:

a) a főgymnasium vagy főreáliskola V-ik osztályába^

b) az elemi iskolai tanítóképző intézetbe;

c) a kereskedelmi akadémiákba vagy középkereskedelmi iskolákba;

d) a középipartanodába;

e) az országos mintaraj ztanodába;

f) a mechanikai tanműhelybe;

g) a Ludovica honvédtisztképző akadémiába;

h) a cs. és kir. hadapród iskolába;

i) a cs. és kir. hadtengerészeti akadémiába;

j) a fiumei m. kir. tengerészeti akadémiába.

A Vl-ik osztályt bevégzett tanulók átléphetnek: a) a gazdasági és b) az állatorvosi intézetekbe; c) a cs. és kir. hadapródiskola és a tengerészeti akadémia

III. évfolyamába.

A polgári iskola VI. osztályát végzett tanuló előtt a következő életpályák állanak nyitva: a) lehet önálló gazda, iparos, vagy kereskedő; b) az 1883. évi I. tezikk értelmében a IV. illetve VI. osztályt végzett növendékek képesitve vannak különféle állami kezelési hivatalokra és alkalmazhatók ipari, kereskedelmi, biztosító társulatoknál és pénzintézeteknél.

c) ugyanazon törvény 6. §-ának 4-ik pontja értelmében: A jegyzői vizsgára csak az bocsátható, ki legalább is hat gymnasiumi vagy reáliskolai avagy hat polgári iskolai osztályt sikeresen végzett.

Mindazon hadkötelesek, a kik középiskolai vagy kereskedelmi akadémiai érettségi bizonyítvánnyal nem bírnak, a nmlts. m. kir. honvédelmi miniszter ur 1877. évi 15.728 sz. alatt kelt rendelete értelmében az egy évi önkéntességi jogot fölvételi vizsga utján nyerhetik el. Mindazon tudományos ismeretek a melyek nevezett fölvételi vizsga tárgyát képezik, a polgári iskola 6 évfolyama alatt oly teljedelemben taníttatnak, hogy a teljes polgári iskolát végzett ifjak aggodalom nélkül alávethetik magukat az önkéntességi vizsgának.

Kelt Szegzárdon, 1896. augusztus 18-án.

Az igazgntóság.

______________________________ I