Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-21 / 25. szám

1896. junius 21.

5

— A ki önmagát megtagadja. Lapunk olvasói előtt bizonyára ismeretes még dr. W o d i á n e r Sándor volt szegzárdi p. ü. igazgatósági fogalmazó neve, a ki Szegzárdra jötte alkalmával szebbnél-szebb versekkel lepte meg a közönségét, szerezve magának mindenki részéről elismerést. Azonban dicsősége nem sokáig tartott, mert a páva tollak lehullottak, s csakhamar kitűnt, hogy az érzelem teljes és lendületes költemények szerzője: plagiator. A hirlapi nagyhangú nyilatkozatait tönkre tette az „Otthon“ irói kör Ítélete, mely szerint szellemi tolvajjá lett leszállítva. Nem sokára ezután a p. ü. minisztérium három éven át ideiglenes minőségben elfoglalt p. ü. fogalmazói állásától egyszerűen felmentette, s dr. Wodiáner eltűnt Szegzárdról. Most újabb hirt hallunk róla. Ugyanis dr. Wodiáner fizetési előleggel maradt az államkincstárnak adósa, s e miatt a kincstári jogügyek igazgatósága birói keresetet indított ellene. E kereset tárgyalása folyamán dr. Wodiáner Sándor, ki most Szegeden bejegyzett ügyvéd, kijelentette, hogy ő sohasem volt p. ü. fogalmázó, Szegzárdon nem tartózkodott, s az állam kincstártól fizetési előleget fel nem vett. Ezen kijelentés nem csakhogy nagyon merész, hanem teljes jellemében tünteti fel azt az egyént, a ki mindenhová betolakodó természetével Szegzárdon léte alatt első rendű társadalmi állást akart magának kivívni, a mi azonban, kisülvén az hogy plagitátor nem sikerült.-- Halálos esés. Pisel Ferencz paksi kékfestő segéd, ki Neumanné kékfestő üzletében volt alkalmazásban, folyó hó 15-én saját vigyázatlansága folytán a száritóról leesett, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a szenvedett sérülések következtében meghalt.

— Hírhedt zsebtolvaj elfogatása Szegzárdon. Jó fogást tett a Szegzárdi csendőr őrs folyó hó 16-án, mikor is elcsípte Szegzárdon Bozner Armin aradi illetőségű országos hirü zsebtolvajt, a kit a bátaszéki csendőrség is üldözőbe vett, de kisiklott kezeiből, azért sürgönyileg hívta fel a szegzárdi csendőrség figyelmét a zsebtolvajra, a kiről tudta, hogy Szegzárdra jött Bátaszékről. Rozner Ármin most könyör- adományok gyűjtésében utazott s Baksa baranya- megyei községbeli tüzkárosultak részére szedett adományokat a városban, midőn a csendőrség elfogta. Ez a hírhedt zsebtolvaj már többször volt büntetve, de úgy látszik, hogy ez nem fogott rajta, mert bűnös manipuláczióját nem hagyta abba. A szolgabiróságnak adták át.

— Vakmerő rabló koldusok. Rúzsa János paksi illetőségű cserepes és neje, kik már többször voltak lopás és rablásért büntetve, folyó hó 16-án Szegzárdon az újvárosban vakmerő rablást követett el. Ugyanis a fentnevezett házaspár koldulási ürügy alatt bement Farkas György újvárosi lakos házába, hol senkit sem találván otthon, a szekrényből 10 frt készpénzt elloptak. Farkas Györgyné ez idő alatt a szomszédban volt vízért s mikor megérkezett, az udvaron játszó gyermekektől értesült, hogy koldusok jártak a szobában, a kik csak most távoztak. A szegény asszonynak mindjártpénze jutott eszébe, melynek csak hült helyét találta. Rögtön utánuk sietett s a város végén el is érte őket, hol tőlük pénzét követelte, mire ezek reárohanva, a földre teperték és jól elverték. Az asszony jajgatására összefutottak az emberek és kivették a koldusok kezeiből s a két jó madarat a csend őrségre kisérték, hol kitűnt, hogy mind a kettő többszörösen büntetve volt rablásért.

— A Gál ló gyerekek. A bölcskei búcsú ritkán szokott valami nagyobb szabású verekedás nélkül megesni. A legutóbbi május 31-én azonban — hala az óvatos előrelátásnak — minden említésre méltóbb vérontás nélkül folyt le. Galló Sándornak éppen nem volt ínyére az erős és sürü cséndórőrjárat, de engedve a hatalomnak, türtőztette nemes hevét — a búcsú oktáváig. Junius 7-én összetalálkozott a korcsmában vetélytársával Sütkey Józseffel, ki elég szerencsétlen volt ugyanazon leányért epekedni, kiért ő is egett. Galló Sándor, ki mellett bátyja János állt rendületlenül, már megizente a háborút Sütkeynek, ki azonban nem akart félni. A két Galló látván, hogy itt még sem lesz jó vele kezdeni, távoztak s úgy lestek a hazafelé jövő Sütkeyt, kit két pajtása — tartva a Gallóék támadásától — kisért haza. Egy bódé előtt történt a támadás Gallóék részéről, melyet azonban Sütkey ék vitézül visszavertek s jó magyar szokás szerint nyomban űzőbe is vették a futó ellenséget. De kelepcze volt- az egész. A már előre megállapított haditerv szerint Galló gyerekek értesítették apjukat, ki a háza elé érő üldözőkre rohant még egy sógorával, a mit ezek látva szerepet cseréltek. Sütkey előre

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (25. sz.)

futott, a két pajtás pedig sarkon fordult s visszafelé menekült. Sütkeyt itt elhagyta szerencséje. Néhány lépésnyi futás után a Gallók egyike egy jól irányzott ütéssel lábáról leütötte, mire a Galló fiuk késsel vasvillával neki estek s 14 sebet ejtettek rajta, azonfelül egy-két ütést sem sajnáltak tőle, annyira, hogy Sütkey most élet és halál között lebeg. A Galló gyerekek pedig apjukkal együtt a dunaföldvári járásbíróság hüs fogházában várják a jól kiérdemelt büntetést.

— Ösztöndíjak és juJalmak. A szegzárdi álla milag segélyzett községi polgári leányiskolában folyó hó 14-én tartották meg a záró ünnepélyt s ekkor a szorgalmas és jó magaviselétü növendékek között kiosztották az ösztöndíjakat és jutalmakat. Ösztöndíjban részesültek: Lőwy Janka II. osztályú és Da- róczy Mária III. osztályú tanulók. Pénzbeli jutalmat nyertek: Lengyel Szeréna I. oszt., Untermüller Hermina II. osztályú, Szecskás Gizella, Mutschenbacher Mari III. osztályú és Székely Hedvigh IY. osztályú tanulók. Jutalomkönyveket kaptak: az I. osztályból: Hoffmann Etelka, Klieber Gizella, Pieck Julia, Török Erzsébet, Németh Olga, Pesthy Róza, Grósz Róza, Róth Mariska, Grószbauer Matild; a II. osztályból: Herczog Etel, Schafler Teréz, Kardos Boriska, Kram- mer Mari, Lestyán Malvin, Pirnitzer Mária, Lőwy Erzsi, Urtika Emilia, Szabó Anna, Weisz Bella ; a

III. osztályból: Szigeth Margit, Braun Irén, Berger Teréz, Lunova Mária. Scheleznik Paula; a IY. osztályból: Wolf Sarolta, Ellmann Erzsi, Török Sára, Horváth Irma, Kunossy Emma, Schmidt Margit. A magyar nyelvben való előhaladásért: Artwohl Paula I. oszt. tanuló. Nyilvános dicséretben részesültek az I. osztályból: Borsódy Teréz, Gáli Erzsébet, Németh Sarolta, Kohn Emma; a II. osztályból: Eichardt Bella, Reich Mária, Schwarcz Blanka, Sternfeld Frida, Veisz Ilona; a III. osztályból: Hirschfeld Mari, Vargha Jolán, Várkonyi Margit; a IV. osztályból: Friedmann Irma, Halmay Margit, Zarubay Gizella és Katzenbach Erzsébet.

— Köszönet az éjjeli szállásért. Kovács István paksi lakos, eljött Földvárra, hogy dolgait elintézze, azonban ráesteledvén, nem akart aznap már hazamenni

r

s Krausz S. kereskedő megosztotta vele lakását. Éjjel Kovács elszökött s több rendbeli ruhaneműt vitt magával. A rendőrök elfogták a hálátlan tolvajt.

— Égbekiáltó bűn. Madocsán C s e k ó Ferenczné, jómódú fiatal földmivesasszony, ki mellesleg az italt sem veti meg, Sulyok Gáborné szegény napszámosné komaasszonya azon panaszára, hogy ismét anyának érzi magát, csupa emberbaráti szeretetből azt ajánj lotta neki, hogy ő majd elcsinálja, hogy nem lesz meg a gyerek. El is csinálta oly ügyesen, hogy az anya, Sulyokné hosszas betegsésbe esett, tulajdon- képeni baját természetesen titkolta s orvost is már csak akkor hivatott, midőn későn volt. Az orvos 6 napig még tartotta benne a lelket, mig végre a halál megváltotta szenvedéseitől. A komaasszony pedig most a dunaföldvári járásbíróság fogházában elmélkedik, hogy mégsem egészen jó, oly nagyon is jószivünek lenni.

— Tüzesetek. Nem hiába, hogy a vörös kakas idénye uralkodik, de hallunk is hirt több rendbeli tűzesetről. így folyó hó 6-án éjjel 1 órakor Máza községben Vörös József és Varga László háza égett le. — Nagy-Székely községben folyó hó 10-én kis gyermekek az ólban gyufával játszva tüzet raktak, melytől nemcsak az ól, hanem özv. Tóth Jánosné háza is tüzet fogott és leégett.

— Megőrült megyei szolga. Tolnavármegye egyik legbecsülettudóbb s legpontosabb szolgája, Illés Péter I elméje annyira megzavorodott, hogy múlt kedden a J Ferencz-közkórházba kellett gyógykezelés alá küldeni. I A szerencsétlen ember néhány év óta búskomorságba esett a fölötti bánatában, hogy nagy legényfia szerelmi csalódás következtében öngyilkosságot követett el. Illés Péter az által kezdett közveszélyes lenni, hogy házát fel akarta gyújtani, bútorait pedig összevagdalni.

— Álnév alatt barangoló czigány. Tolnavármegyében alig van község, melyben Bogdán Péter kó- borczigány meg ne fordult volna, de sehol sem az igazi neve alatt, hanem Sárközi Románnak nevezve magát. Az álnév alatt kóborló czigány sok helyen lopást és rablást követett el. Ezért azután üldözőbe is vették Fáraó ivadékát, de oly szerencséje volt, hogy üldözői elől megugorhatott. Most a veszedelmes álnevű Bogdán Pétert országszerte körözik.

— Pap nélkül temették el. Különös eset történt a napokban Decsen, a hol Tóth Gábor decsi föld- mives hasonnevű kis fia halt meg. Az apa bejelentette a kis halottat az anyakönyvvezetőnek, majd a

rk. tanítót is felkereste, hogy a temetés iránt intézkedjék. A tanító kijelentette, hogy stólát is kell fizetni. Tóth Gábor erre eltávozva, azt hajtogatta, hogy a polgári házasság értelmében se papnak, se kántornak nem kell fizetni. Es csakugyan Tóth nem is fizetett se a papnak, se a kántornak, hanem pap, kántor és beszentelés nélkül maga temette el gyermekét. Ez most már hamarosan a második eset, hogy Decsen beszentelés nélkül temettek. Az esetet a decsi rk, kántor-tanitó bejelentette a főszolgabiróságnak.

— A szegzárdi izr. templom építése rövid idő alatt annyira előre haladt, hogy tegnap, szombaton délután tartatott meg a bokréta ünnepély.

— Öngyilkosság. Sokat perlekedett örökség miatt Karsay Antal tengelicz-hegyi lakos rokonaival, s mivel a perlekedés sokba került neki és azt el is vesztette, a napokban bujában felakasztotta magát. A szerencsétlen öngyilkost özvegye és három gyermeke siratja.

— Meg akarta verni a rendőrt. Rércsi János dunaföldvári születésű faczér mesterlegény vasárnap éjjel egyik dunaszekcsői kocsmában mulatott. A mu- latás vége az lett, hogy Rércsi több bort ivott, mint a mennyit elbírt és ilyen állapotban fölágaskodván benne a virtus, vandali pusztítást vitt véghez a boros üvegek közt. Egy előhívott községi rendőr aztán nyakonfogta és kivezetvén a kocsmából; be akarta kisérni a városházára. A rabiátus legény azonban, mikor látta, hogy csak ketten vannak, rátámadt a rendőrre s annak fejére egy hatalmas ökölcsapást mérve, megugrott előle és oly szerencsésen elilant, hogy a megtámadott rendőr nem tudta elfogni. Most keresik a hős mesterlegényt.

— Megszökött asztalossegéd. A napokban, mint levelezőnk irja, Gyönkön Tóth Zsigmond asztalossegéd éjjel nagy dalolással ment végig a főutczán s midőn e miatt a rendőr csendességre intette, oly dühbe jött, hogy kést rántva elő, leszurással fenyegette. A rendőr ily körülmények között segélyért füttyen- tett, de mig a segítség megérkezett, az alatt a vért szomjazó segép megugrott. A szökevény legényt most hivatalosan körözik.

— Nagy veszedelemben. A napokban kigyuladt Bonyhádon K i e s z Péter istállója és félszere. Mint a tűzoltók a vész színhelyére értek, a lángok már elborították az istállót és a félszert. A tulajdonos háromszor rohant elszánt vakmerőséggel az égő istállóba, hogy a bennlevő állatokat megmentse. Midőn harmadszor is bement, hogy egy vak szürke lovat kivezessen, majdnem életével fizette meg bátorságát. Ugyanis, mig a ló kivezetésével bajlódott, az égő tető egy része lecsúszott, elzárva a kijárást előle. Az emberek a veszélyt látva, hamar a szelelő lyukat nagyobbra vágták és azon húzták ki Kiesz Pétert még életben, a ki csak nehezen jött magához a kiállott félelem miatt. Azt beszélik, hogy Bonyhádon gyujtogatók garázdálkodnak, kiknek kézrekeritésén az erélyes csendőrség most fáradozik.

| Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.

/ HIVATALOS HIRDETÉSEK.

“^18567 Árverési hirdetmény.

Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102.

§ a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegzárdi kir. járásbíróság 1896. évi 100. számú végzése következtében dr. Haidekker Béla ügyvéd által képviselt Farkas Friedmann és társa javára

FQlöp testvérek

ellen 16 frt 20 kr és járulékai erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1200 írtra becsült Kobey féle fekvögépböl álló ingóság nyilvános árverésen eladatik.

Mely árverésnek szegzárdi kir. jbiróságnak 5177/96. számú végzése folytán 16 frt 20 kr tőkekövetelés, ennek kamatai és biróilag már megállapított költségek erejéig Szegzárdon, alperesek lakásán leendő eszközlésére 1896. évi junius hé 30. napjának d. e. IIVi órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében készpénz- fizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek becsáron alól is el fognak adatni.

Szegzárdon, 1896. évi junius hó 17-én.

Tóth Ignácz, kir. jbir. végrehajtó.

3251. Z r • * • j * r

tkvTi896. Árverési hirdetmény.

Güncz Sándornak ifj. D. Asztalos Sándor elleni folyó végrehajtási ügyében a 7064/1895. számú árverési hirdetménynynl elrendelt és Pilisen 1895. évi deczember 20-án megtartott árverés dr. Beöthy Károly ügyvéd szegzárdi lakosnak 100/1896. sz. utóajánlata folytán hatálytalannak nyilvánittatik és az ujabhi árverés elrendeltetvén,