Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-19 / 3. szám
XXIV. évfolyam. 3. szám. Szegzárd, 1896. január 19. TULHAHEGTEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: frt — kv. Egész évre 6 Félévre .........................3 „ — Ne gyedévre .... I „ 50 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ . .. 2 „ 87 „ 200—300 , ... 3 B 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Közéletünk. Egy idő óta az „Egyetértés“ mindig jeles nagyobb czikkei között, a közvélemény egyhangú nyilatkozata szerint, legkitűnőbb czikkek jelennek meg a „Közéletünk“ czimti rovat névtelen írójától, ki azonban — jól tudjuk — hazai közéletünk valódi jelese lévén: cseppet sem csudálkozhatunk mindig a szeg-fejére ütő, közállapotainkat alaposan ismerő s igazságosan elbíráló czikkei felett. (t 0 a „Közéletünk“ rovatának tág keretébe bevonja a hazai és külföldi összes állapotok sorrendi, alapos megvizsgálását, tüzetes, bölcs elbírálását. Mi azonban csak megyénk s legkivált megyei székhelyünk közéletének miniatűr képét vázolhatjuk, gyarló ecsettel, de hasonló igazságszeretettel. Hát valljuk meg őszintén, hogy nálunk is, mint minden vidéki városban, sok az igazítani, á kivánni való! Előnye van felet- tünk úgy a nagy fővárosnak, mint a kicsiny községeknek igen sok tekintetben. De' ismerjük be azt is, hogy ennek csak részben vagyunk okai mi, szereplő egyének, — mert a fő ok: helyzetünk sajátosságában rejlik. A kis községek jámbor, egyszerű lakossága és az ezt kormányzó egy-két intelligens úri ember között — kevés kivétellel — meg van a csendes, boldog élet szükséges kelléke, az összetartó harmónia. Olyanok ők, mint egy kis hajó igénytelen utasai, kik mind I alaposan ismerve egymást, a szükséges harmóniáért, a boldogság csendes révpartjára [evezhetéseért szívesen vetnek vállat vállhoz. TARCZA. I ______ | Állami LwfRwil Ke dves Endre barátom! — A „Tolnamegyéi Közlöny“ eradeti taárczája. — Karneval herczeg 0 fensége uralma alatt ipar- í ködöm legutóbbi levelemben tett ígéretemnek eleget tenni, s értesitlek a távolléted alatt itthon történetekről. Bizonyára ismered a mesét az egyszeri királyról, ki egy napon azt kérdezte udvari bolondjától, hogy [mi van legtöbb az ő országában ? Orvos! — felelte [a bohócz — s ha akarod, meggyőződtelek. — Egy [ünnepi napon a bohócz felkötözött állal oda állt a [templom ajtajába. A templomba menők mindegyike [megkérdezte tőle, hogy mi a baja? s ő fogfájásról [panaszkodott. Az egyik azt ajánlotta, hogy tegyen [foghagymát az orrába; a másik, hogy gyapotot a [fülébe és meggyógyul . . . Nagyott változott azóta a világ; ma szerelmes [ember van annyi, mint egykor orvos. De nem is csodálom, mert e hó 11-én a „Szeg- jzárd Szálló“ termeiben megtartott nőegyel éti bálon [oly nagyszámú, észtbontó szépségű leányka és fiatal asszonyka volt jelen, hogy felverték az ott jelenvolt B lelkének méla csendjét, lángra lobbantották s így a c I e n d h á I or i t á s és gyújtogatás vádja :nehezül rájuk. A kevés számú intelligens elem is legtöbbször összetart, mert hiszen ők közösen mind vezérei a kicsiny seregnek s nem igen ébredhet fel — épp e miatt, de meg a leg- többnyire májdnem egy nívón álló szellemi képzettség köztudata miatt is — a dicsőség irigy, exclusiv uralomvágy, a jó béke meg- rontója. A fővárosok nyüzsgő lakossága pedig, mely hangyabolyként gomolyog az utczákon, az üzletekben, hivatalokban, köztereken, közhelyeken: olyan, mint egy nagy óriás hajó, vagy egy országos vásár heterogén elemekből véletlenül összetákolt népe, melynek úgyszólván, sem vezetői, sem vezetettjei nem ismerik egymást, — külön czélokra törnek, egymással nem törődnek, mindenik boldogulni törekszik, a maga módja szerint. Ebből önként foly, hogy a vezérségre vágyás nagyobb bizonyosságáért, ott senki sem keresi — emeltyűül — a mások hibáit, gyengesépeit, de nem is igen. iparkodik .előtérbe tolni_saját kevés érdemét, mely —^ belátja —| elvesz a sokak érdeme mellett és között, hanem szerényen végzi ki-ki a maga napi tendőjét, önboldogsága és önbecsüléséért, mint egy nagy gépnek automatikusan mozgó kereke. A kik egymást jobban megismerik és megszeretik : lesznek sírig hű barátok, a nagy ’ tömmeggel semmit nem törődnék. A fővárosokból ki van tiltva a kicsinyes féltékenységek, gyanúsítások, pletykaságok gyűlöletes országa! . . . . Egészen máskép van a vidéki városokban s igy — fájdalom — nálunk is. A kis város egy tökéletes szürke keveréke a fővárosok bűnei és a faluk erényeinek, a nélkül, hogy bima a faluk boldogító jámborságával és a fővárosok nagy értelmi képzettségével. A vidéki város se nem világ-hajó, se nem parányi csónak, hanem egy olyan nagy gőzkomp, a melyben mindenki ismeri a másikat, tudja annak hibáit, gyengeségeit, anyagi állapotát, családi és társadalmi viszonyait. Egy nagy komp, melyben mindenki kormányozni akar, vezérszerepre vágyik; s ha az intelek- tuális tehetség, a kar ereje erre képtelennek bizonyul: képes sok ember a rövidebb utat választani, vagyis a mások hibáinak előre tolt árnyából rabolni sugarakat ön-dicsőitése hitvány koronájához! .... Nagyvárosiak akarunk lenni — pletyka- sággal; jámbor .falusiaknak mondjuk magunkat s kis községek boldogító egyszerűsége, vallás-erkölcsisége nélkül! Nagy bennünk a vezéri készség, az arra- való hivatottság nélkül; sok az intelligens elem, az előre törő1 szellem, a szükséges alázatosság, a saját kis mécs-fényét s ragyogó vezércsillag fényének, vagy a társadalom napjai sugár-özönének alárendelni tudás erénye nélkül! .... Ez a mi fő bajunk! — — E tárgyra legközelebb még visszatérek. Borzsák Endre. A szegzárdi kaszinó tisztújító közgyűlése. Múlt vasárnap délelőtt tartotta meg a szegzárdi kaszinó F ö r d ő s Vilmos elnöklete alatt tisztujitó Jelen voltak asszonyok: Bodnár Istvánná, Boros Gyuláné, Döry Pálné, Diczenty Gyuláné, Fördös Vilmosné, Fejős Károlyné, özv. Ferdinánd Gyuláné, Grábemé, dr. Hilbert Istvánná, dr. Haidekker Béláné, Haidekker Károlyné, Krcsmárik Pálné, Kocsis La- josné (Vám-puszta), Komáromy Gyuláné, Korbonics Dezsőné, özv. Koncsics Jánosné (Űzd), Leicht Lajosné, dr. Leopold Kornélné, Leopold Lajosné, Markó Gusz- távné, Mayer Károlyné (Szálka), Nagy Istvánná (Dombóvár), Nits Istvánné, Orffy Lajosné, dr. Pápá Dénesné, özv. Rényi Lászlóné, Sass Lászlóné (Borjád), Schmiedt Imréné, Steinfeld Béláné, Simon Istvánné (Berek puszta), Szigeth Gáborné, Szendrődi Károlyné, Szeghy S^ndorné, özv. Theodorovits Lajosné, Török Béláné, Tóth Károlyné, Willínger Mártonné (Zomba), Wilcsek Sándomé (József-puszta); leányok: Diczenty Paula, Fördős Emma és Katus, Fejős Emma, Horváth Györgyike, Hauke Elvira, Jeney Dina (B.-Csaba), Kocsis Kata, Komáromy Mariska, Koncsics Irén, Mayer Olga (Szálka); Renyi Mariska, Simon Irénke (Bereg-puszta), Szigeth Alice, Szendrődy Sarolta, Török Blanka és Ujfalussy Ilonka. Már 9 órára járt az idő, mikor a bálozó publikum megjelent a szépen kivilágított tánczteremben, mely csakhamar élénkké, kedvessé lett a tánczolni vágyó kis leány sereg által s mintegy virágos kertben képzelte magát az ember, szemlélve a sok szép élő virágot, kik kellemeik bájaival betöltötték a termet. Csakhamar megszólalt Garay Ferkó hegedűje s megkezdődött a táncz s vígan folyt reggeli 5 óráig a rendezőség dicséretére. Az első négyest 44 pár tánczolta. A másodikat én tánczoltam — a te előnyödre — azzal az aranyos kis barna leánykával, akiért te lángra gyultál s aki ezért a gyújtogatás nehéz vádját viselvén, vizsgálat alatt áll, mig méltó büntetését ki mondja a büntető biró ! ? Elragadóan szép, bájos volt Lidi, Pepi, Vilma, a kis erdei tündér és a többiek is mind; de meg- bocsájtasz az egyszer, hogy róluk majd egy más alkalommal többet irok, most csak a mi kedves, közös komáinkról akarok néhány szót szólni. * Képzeld csak, a mi vidám Nándor barátunk az este nagyon lehangolt volt. Három angyalba szeretett egyszerre és nem tudja, vájjon a három angyal közül nem azt a negyediket szereti-e, a ki ez este feltűnően szép volt, mintegy erdei tündérhez hasonló. A Dönczi elvesztette szivét, összetörte szemüvegét és csak igy történhetett meg rajta az az eset, hogy kétszer egymásután tánczra kért fel egy kis leánykát, a kiről mindkétszer azt hitte, hogy más és nem az, a ki; a kinek csak azután prezentáltatta magát kétségbeesett mentegetőzések kíséretével. * Hugó barátunkat csendesen emészti egy általa
