Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-14 / 24. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24. sz.) 1896. junius 14. _2 A mostani nevelési és oktatási rendszer mellett olyan nemzedék fog következni utánunk, melyből hiányzik az erkölcsi érzet, tudás, erély és hazaszeretet az élet nagyarányú küzdelmeihez. Neveljük és tanítsuk az ifjúságot szellemileg és testileg úgy, hogy elég okos és hatalmas legyen a reá váró feladatok teljesítésére, melyeket az élet fog eléje szabni. A társadalom gondoskodjék arról, hogy, a mit a fiatalság az iskolában tanul, azt az életben lássa is megvalósítva. Tanítsuk tudományra, igazságra ; öntsük leikökbe a haza iránt szeretetet, a koronás király iránt pedig hűséget és ragaszkodást; szerettessük meg vele a munkát, mely az élet fűszere és a jólét gyümölcse. Tettekben, példákban állitsuk eléjök, mint kell az embernek a polgári kötelességét teljesíteni, a közjót előbbre vinni és az imádott hazát szeretni. Tegyünk meg szóval mindent, hogy a haza reményei, a magyar ifjúság erényben és tudományban erős és hatalmas legyen; mert csak igy remélhetjük, hogy dicső őseink által véren szerzett és egy ezredéven annyi küzdelem és balszerencse után megtartott hazát fel fogja virágoztatni. A jövő generáczió van hivatva átvenni tőlünk a haladás és küzdelem zászlaját, hogy az alatt küzdve reméljen egy szebb és boldogabb kort, melyben ezredéves nemzetünk megizmosodva megülheti a magyar kultúrának, a magyar nemzeti egységnek diadalát. th. Koronázás évfordulója Szegzárdon. A koronázás évforduló napját mindenütt szerte a hazában minden honszerető magyar megünnepelte. Különösen lélekemelő, fényes módon ünnepelt hazánk i szivében az ország minden vidékéről égybegyült lelkes magyar nép. , • A nemzet fiai és honleányai összesereglettek, hogy lássák körülhordozni szemkápráztató fényben és pompában a szent koronát és hogy diszmenetben bemutassák a legalkotmányosabb apostoli királyunknak, a dicsőn uralkodó I. Ferencz József ő felségének és felséges királyasszonyunknak ünnepélyes hódolatukat és törhetetlen hűségűket. Mig ezek a kimagasló történelmi nevezetességű ünnepségek a nemzet milliói előtt végbe mentek, az alatt Szegzárd közönsége is ünnepelt. és Rózsa Lilla homálytalan erkölcsi életének tapintatos ellenőrzése. A klubbnak rendes tagja lehetett minden nyékfalvi ifjú, a kj Rózsa Lillába annyira szerelmes volt, hogy készséget mutatott érte életét minden pillanatban feláldozni. Alapitó tagja lehetett a klubbnak minden olyan nyékfalvi ilju, a ki Rózsa Lillába annyira szerelmes volt, hogy érette vagy miatta legalább egyszer már öngyilkossági kísérletet követett el. Pártoló tagja lehetett a klubbnak minden nyékfalvi házas ember, a ki Rózsa Lillába legalább is annyira szerelmes volt, hogy neje ellen a vállópert azonnal megindította. A klubb minden este szinházi előadás után tartotta értekezletét a „Virágos rét“-hez czimzett vendéglő külün asztalánál s ez alkalommal közgyö- nyörüségre minden tagnak tartozott körülményesen referálni, hogy hol, mikor és miről beszélt Rózsa Lillával. A hallgató tagok kötelesek voltak a referáda alatt keservesen sóhajtani. A klubb minden tagja ezenkívül hetenkint egy forint salláriumot volt köteles fizetni és az ily módon összegyűlt összegből Rózsa Lillának minden fellépésénél egy hatalmas virágbokrétát nyújtottak fel a színpadra, nagyon természetesen szűnni nem akaró zajos tapsok és ovácziók közepette. Minél tovább tartózkodott városunkban Rózsa Lilla, annál dicsőségesebben virágzott a róla elnevezett klubb. Legalább 30-ra szaporodott a tagok száma és ezek közül négyen nem viselhették el tovább a keblüket marczan- goló vulkánt, időközben öngyilkosságot követtek el. A középületeket, sőt több magánházat is fellobogóztak, a belvárosi róm. kath. templomban reggeli 8 órakor isteni tisztelet volt, az iskolákban pedig hazafias iskolai ünnepélyt tartottak. Az isteni tiszteletet Wosinsky Mór esperesplébános végezte, melyen hivatalosan megjelent a szeg- zárdi kir. törvényszék S e 1 c z József elnök vezetése alatt, a szegzárdi elöljáróság Grószbauer Ferencz bíróval élén, továbbá a polg. fiú- és leányiskolái növendékek tanáraikkal és tanítónőikkel, zászlóval. A templomból a tanulók az iskolába vonultak szép rendben vissza, hol nyomban megkezdődött a polgári fiuiskolások ünnepélye a tornateremben, mely ő felségeik megkoszorúzott arczképével, nemzeti zászlókkal, drapériákkal és virágfüzérekkel volt ízlésesen feldíszítve. Az ünnepélyt Tihanyi Domokos kir. tanfel- ügyelő nyitotta meg hazafias lelkes szavakat intézve a tanuló ifjúsághoz, mire a dalárda elénekelte a Hym- nust, a mit a jelenlevők állva hallgattak meg. Azután Kovács Dávid tanár a következő beszédet tartotta: „Kedves tanulók! 1867. év junius 8-ika igen nevezetes nap a magyarok történetében. Nevezetessé teszi I. Ferencz József magyar királynak az napon megejtett koronázása. Koronázás egy állam területén mindig nagy esemény. Példa erre a majdnem szomszédságunkban most a napokban lefolyt koronázási ünnepség. Száz millió alattvaló kiáltotta hozzá az éljent és milliókra rug a lak- mározási költség. Fejedelmek serege segédkezett a koronázás körül, mint alattvaló. Egyszóval az orosz czár koronázása körül nem hiányzott a fény, pompa, millió és millió alattvalók küldöttsége, kelet és nyugat, dél és észak népe. Nagyszerű, fényes volt ez a koronázás, világra szóló. De ha elénk varázsoljuk az 1867. magyar koronázást, azt látjuk, hogy ennek fénye, nagyszerűsége cseppel sem áll lejebb a nagy hatalmú orosz czár koronázásánál. Jelentőségre nézve pedig azt mondhatjuk, hogy. ilyen koronázást a világ történelem is keveset mutat föl. Ezerévvel ezelőtt egy nemzet, kerekedett fel ősi honában s indult vándorútra, hogy magának szebb, jobb békésebb hazát szerezzen. A nemzet dalosai messze költözött rokon népről regéltek, a mely rokon j nÓp 'nyűgöt ' félé ffagy,1 dicső múlt titán ' elvesztette vérrél szerzett kedves ' áldott hazáját s összetörve, szétszórva, kis térre szorítva él a kárpátok bérczei alján. E rokon nemzet a hun, e kis nép a székely volt. Ezt kereste a hazájával elégedetlen, erőteljes magyarság. És meg találta. Hosszú, küzdelmes utakon eljutott a mai Magyarországba. Itt virágzó birodalmat alapított és nevét tiszteltté tette az idegen hatalmas nemzetek között. Kihaltak nemzeti uralkodóik, akiknek őse a tejjel-mézzel folyó kanaánra őket vezette. A nemzet ősi alkotmányára támaszkodva szabadon választá királyát. Választót olaszt, németet, csehet, magyart, majd ismét magyart és németet egyHalálukróla klubb külön gyászjelentést adott ki és a legnagyobb részvéttel kisértük szerencsétlen bajtársainkat örök nyugalomra, a kik immáron a túlvilágon ábrándoznak Rózsa Lilla fekete gyémántként villogó szép szemeiről, szivet égető szende mosolyáról. A klubb történetében egyszer egy váratlan esemény okozott fordulópontot. Krónikási hűséggel fogom azt elmondani. Egyszer csak benyit a vendéglő ajtaján egy leberetvált arczu, himlófoltokban bővelkedő ur jobb kezén egy pityergő nebulót, bal kezén egy sivalkodó leány gyereket vezetett. Azt láttuk, hogy színész, de mert Nyékfalván sohasem működött, mindnyájunk előtt ismeretlen volt. A két versenyt bőgő kölyökkel egyenesen felénk tartott, bocsánatot kért és helyet akart foglalni. Szeretve tisztelt elnökünk figyelmeztette erre a tolakodó ripacsot, hogy ezt egy zártkörű klubb, a Rózsa Lilla-klubb birtokolja és oda csak a tagoknak van joga leülni. Rózsa Lilla mogyogott valamit, aztán gondolataiba merült el. Kis idő múlva a színész az asztalra ütött. Nos uraim, nekem jogom van ennél az asztalnál ülni. Szemtelen merészség! Valóban kiváncsiak vagyunk. Nos hát uraim van szerencsém magam bemutatni, Pocsor Máté vagyok, Rózsa Lilla pedig Pocsorné. Ezek pedig a mi kedves gyermekeik. Ezen sajnálatos inczidens következtében a Rózsa Lilla klubb feloszlott. szerre. A nemzet érdeke, pártoskodás, hatalmi vágy) létfentartás, szükség, nagyravágyás és ki tudja még milyen czélok, eszközök, okok vezették a választásban. Gyengeség, szerencsétlenség, hol egy, hol más fosztotta meg uralkodó családjától. Végre erőteljes család ült a magyar királyi székbe. De az ország nem volt boldog. Az uralkodók egymásután léptek trónra, mentek enyészetbe, de | magyar nemzet szivét .egy se tudta közülök meg- nyerni. A magyar nemzet legdrágább kincse mindig szabadsága, önrendelkezési joga volt. Ezt a kincset nem tisztelték kellően uralkodói. Századok múltak el, a magyar nemzet vérrel szerzet honát újra meg újra vérrel áztatta, csakhogy szabadságát megtartsa. Uralkodó és nemzet között folytonos volt a félreértés. Végre adott mindenható a sokat szenvedett magyar nemzetnek olyan uralkodót, ki a nemzet óhaját szabadságszeretetét megértette, méltányolta s 19 éves uralkodása után visszaállítva a magyar alkotmányt, magát megkoronáztatva az ősi alkotmány értelmében a nemzet jogainak védelmére, törvényeinek megtartására esküt tett. Ez volt ami most uralkodó szeretett királyunk Ferencz József. Neki a nemzet tette fejére a koronát s mondott érte imát az egek urához. Százados szenvedések, félreértések után junius 8-án felderült a magyar szabadság hajnala. Mi teszi hát előttünk oly nevezetessé, örök időkre megünneplésre méltóvá e koronázást. Az hogy a háromszáz évig hiányzó bizalom helyreállt a magyar király és a nemzet között. A nemzet úgy fordult királya felé mint édes gyermek az atyjához, a király oly bizalommal tekintett a magyar nemzetre, mint nagyreményekre jogosító fiára. És eljöttek a megpróbáltatás napjai után a vig- ság, az öröm, a gyönyörűség napjai. A nemzet örömben, gyönyörben úszik országszerte. A bus, a nemzetet ébredésre rázó dalok elnémultak a magyar költők ajákán, felváltották ezt a hymnusok, tedeumok örömhangjai. A fejlődésében megbénított-nemzet a koronázás után óriási lápésekben haladt előre. E 29 év alátt többet haladt a művelődésben, yagyonosodásban, mint az előtt .kétszáz év alatt. Dicsőséges múltja fölött nem- kesereg többé,, mint utolérhetetlen felett, mert minden magyar keble át meg átvan hatva attól a reménytől, hogy Magyarországra az 5—6 száz év előtti hir, név, dicsőség vár. 1867. év junius 8-á,t tehát úgy tekinthetjük, mint a magyar szabadság, alkotmányosság helyreállítását, a koronás király által esküszóval való biztosítását. És e szabadság vetette meg honunk fejlődésének az alapját. Ezen idő alatt a nemzet bizalma nőt, ereje megkétszereződött, vagyona gyarapodott. De legyünk elismeréssel, hálával eltelve azon nagy férfiaink emléke iránt, a kik a nemzetet királyával kibékítették, akik ez által e nevezetes nap eseményeit, a koronázást tetteik, befolyásuk, bölcsességük által előmozdították. A sok közül hármat említek fel. Ezek közül kettőt már a hant takar, de áldott földben nyugosznak, hazai földben, szabad földben. És a nemzet örömkönyei öntözik sírjukat, a nemzeti elismerés pedig mindkettőnek emléket, nagyszerű szobrot emelt. Egyik Deák Ferencz, a haza bölcse, a másik Andrássy Gyula, a magyar nemzet büszkesége. A harmadikat isten megtartotta a magyar nemzetnek, őt kellett volna az első helyen említenem, az ő áldást ossZtó keze mindig itt működött a magyar nemzet között, itt szorgoskodott anynyi- ra, hogy nem volt a magyar nemzetnek egy könye, a melyet letörülni 0 ne segített volna legelőször. Ez a memes, nagy lélek, ez a magasztos, erényekben gazdag védő angyala, a magyar nemzetnek Erzsébet királynő hála az ég Urának él és a minden ható (még sokáig is éltesse. Most é koronázási évforduló kétszeres jelentőségű nekünk. Egyszer az elmondottaknál fogva, másodszor pedig mert ez évben ünnepeli nemzetünk a honfoglalás ezredik évfordulóját. Ezer éves Magyarország! Ha az én gyenge szavam betudná járni síkjaidat, völgyeidet, bérczte- tőidet. Nindenkinek, mindenhol azt kiáltanám, hogy légy büszke múltadra, légy erős a jelenben, és légy reménynyel eltelve a jövő iránt. Fiatalság! Ti képviselitek a nemzet büszke reménységét. Ha nagy nemzeti alkotások egy emberöltő alatt nem jutnak befejezéshez, kihez fordulunk reménnyel, kitől várjuk azok befejezését. A fiatalságtól. Fiatal barátim! Ha a nemzet munkás tagjai, vezető férfiai elgyengülnek, * az aggkor remegővé, gyengévé teszi izmaikat: kik állanak munka mellé,
