Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-17 / 20. szám

8

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.)

1896. május 17.

— Nagysád elragadó játéka — szólt a szőke ifjú beszélgetésük közt — annyira megtetszett, hogy ne vegye tolakodásnak, ha a gyönyörű szerzeményét elkérem.

— Nagyon szívesen; ámbár érdemtelen, hogy gyenge románczomat sokra becsülje. Érti ön a zenét I — kérdé kétkedve.

— Igen I mert értem rajongok páratlan szerzeményéért. Van a románcznak szövege is ?

— Igen van, csakhogy az magyar.

— Magyar!? — szólt az ifjú lelkesen — hisz én is magyar vugyok — arcza kigyult e szavakra; a leány pedig elhalványult, mintha a magyar embertől megijedt volna.

Az ifjú aztán magyarul kérdezett tőle, de erre nem felelt, mintha a magyar nyelvet nem értette volna, mire az ifjú újra németül kérdé:

Ki a szerzője |

— Nem tudom, mert névtelenül kaptam.

— Megkaphatnám r zt is ?

— Igen azt is megküldhetem.

— Nagyon meg fogom köszönni.

A csengő jelt adott s a beszélgetés megszakadt s mindenki a színpadra figyelt

A szőke ifjút most nem érdekelte a művészet, a hárfás leány egészen megzavarta őt. Az a hasonlatosság . . .! folyton azt súgta: „A miért szenvedtél, feltámadott, s neked most meg kell hallnod, hogy vele üdvözölj.“

A leányka pedig érdekesnek találta, hogy a magyar ifjút lopva jól szemügyre vegye; s minél jobban nézegette, annál inkább feltűnt az ifjú ismerős arcza.

Mindkettőjüket gondolataikból felriasztotta a közönség tapsa, az ifjú is tapsolt lelkesen, noha azt sem tudta, hogy énekeltek-e most vagy zongoráztak ?

Mikor a szorosan vett hangversenyi rész végződött, a leányka barátságosan búcsúzott el az ifjútól s újra megígérte, hogy a kért dolgokat lakására küldi.

Kárlotta miután az ifjaktól bizalmas kézszori- tással búcsút vett, a hárfás leánynyal távozott a teremből.

A két ifjú pedig ott maradt a tánczra.

IX.

Féltizenegyre járt az óra, mikor Karlotta a hárfás leánynyal haza érkezett s ott a pamlagon elhelyezkedett.

Karlotta a leány titokzatos múltja után kérdezősködött kíváncsian és bizalmasan.

— Eddig még nem kérdezte tőlem senki, hogy ki vagyok? honnan jöttem? most hallom először e kérdést s felelni hamar nem tudok.

Karlottának feltűnt a leány zavartsága s hogy zavarát bizalmával eloszlassa, megsimogatta arczát s az ő szokott kedveskedésével nyájasan mondá:

— Szóljon csak édesem, sejtem, hogy szomorú s tudom, hogy könnyebül, ha elpanaszolja nekem, ki első látása óta szereti önt, mint gyermekét.

— Igazán jól esik, — szólt a leány — ha olyannak panaszkodhatom, aki még szeret ezen a világon, — s könnyes szemekkel folytatta, — múltam nagyon boldogtalan.

(Folyt, köv.) .

TÖVISEK.

A vén ezredes.

(Nagyon alkalmi és majdnem mulattató olvasmány ; appetitórium- mul a május 18-diki megyei nagy mulatsághoz.)

Hajdan, a személyes hősi vitézség dicső korszakában, mikor egy szál karddal nagy könnyedén végezte el fennforgó fontos ügyét a bátor és vitéz magyar az ő komoly ellenével a csata-síkon s nem csinált ebből magának olcsó dicsőséget, mert azt mondta: »a hazáért tettem, — kötelességemet tettem!« — nem volt ritka eset, hogy a bátor közlegény-embrió, dúló csaták során, hősi vitézségéért felvihette a rangbeli állapotját egész a tábornokságig! („Magyarul: generális! | — Fejérváry honvédelmi miniszter.)

De mióta a tyukszeme-letaposott modern magyar Komjáthy-pisztolyokkal megvívott könnyű csatáját öltözteti a dicsőség glóriájába, — és különösen mióta német nyelven letett tiszti-vizsga kell a magyar embernek, csak arra is, hogy eldalolhassuk róla:

»Két szép lánya van a kapitánynak!« meg kell vallanunk, hogy a katonai rangfokozati emelkedés. („Magyarul: avandzsirozás I“ — Br. Fejér- | váry.) nagyon nehéz. — ügy, hogy a ki tiszti vizs- j

gát nem., tétt német nyelven, avagy soha nem duellált Komjáthy-pisztolyokkal: nem hogy tábornok, de még csak ezredes sem lehet soha, semmiképp.

*

Kedves., drága Magyar Hazám! te vagy az egyedüli kivétel a modem kor kérlelhetetlen szabályai alól! Te se németül nem tudsz, — hiszen a kebleden táplált, ájpolt, növelt szászok, tótok, szerbek, hor- vátok, oláhok — stb. — mind 13 próbás magyarok, kik most együtt örülnek, ujjongnak velünk (9); se tiszti vizsgát nem tettél — amúgy elméletileg — csak gyakorlatilag bizonyitád be magadat az európai államcsaládok egyik nemes tagjának; e mellett nem is férfi, hanem nő, vagy — közösen és forrón szeretett édes anyánk vagy — — — mégis felvitted már az ezredesi rangig!.. .

*

Te vagy, édes szép hazám! az a vén ezredes, ki előtt leemeli kalapját a vitéz tábornok — a ki magyar! — meghajtja koronás fejét az uralkodó, a a ki mindig igaz magyar! Te vagy az, jóságos édes anyánk, szép Magyar hazánk, a ki előtt most — mint ezredesünk előtt — mindnyájan nagy készséggel és közvitézi alázattal mélységesen leborulunk, és neked nem kezünkkel, hanem szivünk érzelmeivel salutálunk, gratulálunk! Kívánjuk: érd meg a második ezer évet is! Kívánjuk: légy örök ifjú, hogy beteljesüljön Nagy Széchényink nagy mondása:

»Nem volt e haza, hanem lesz!«

*

No de hiszen meg is elégedhetel — kedves vén ezredesünk! — azzal a tiszteletadással, azzal a parádéval, melyet most számodra országszerte rendezünk ! Országos kiállítás — mely a fővárosnak hoz óriási hasznot —; osztály-sorsjegy, mely Heintze urnák söpör be milliókat —; zászló-erdő széles e hazában, kokárda, nemzeti viselet, diszmagyar ruha, fa-ültetés, gyermek-mulatság, bankettek, bandériumok, mozsara- zás, népünyepélyek, bálok, potya bor és harangzúgás, templom és piacztéri ünnepélyek, jótékony adakozások, ezredéves emlékek — — és a jó Isten tudja, mi minden, — most napi renden vannak széles e hazában!

Nagy áldozat ez a vidéknek, mely otthon is mulat — a vén ezredes tiszteletére — kifogyhatatlan sorrendben; nagy haszon ez a fővárosnak, hova a vidék is beviszi most minden fogához vert garasát. Vájjon jobban szereti-e ezért a vén ezredest a főváros, mint a vidék ? . . . Úgy kellene! . . .

No de, most ne versenyezzünk,

Hanem egyformán szeressünk! .. .

Szeressük a Magyar Hazát,

Az ezredest, a vén anyát,

Fonjuk fejét koszorúval,

Félre most a sötét búval

Éljen a haza!

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A holnapi Te Deum. A holnapi ünnepélyes T e D e u m d. e. 10 órakor lesz megtartva a belvárosi rk. templomban. A megye bizottság tagjai és tisztviselői a vármegye házában gyülekeznek össze, honnan gróf Széchenyi Sándor főispán, valóságos belső titkos tanácsos vezetése alatt vonulnak a templomba.

— Díszközgyűlés. A »Tolnavármegyei jegyzők és körjegyzők-egyesülete« Szegzárdon, a városháza nagytermében ma d. u. 4 órakor díszközgyűlést tart a magyar nemzet ezeréves fennállásának emlékére.

— Millenniumi ünnepélyek. A Szegzárdon 1896. évi május hó 18-án tartandó ezredéves ünnepségek sorozata: I. Délelőtt 10 órakor törvényhatósági bizottsági díszközgyűlés a vármegyeház nagytermében.

II. Fél 11 órakor ünnepies hálaadó isteni tisztelet, a szegzárdi belvárosi róm. kath. templomban. III. Fél 1 órakor közebéd a szegzárdi vásártéren az e czélra emelt ünnepi sátorban. IV. Délután 3 ^rakor népies lóverseny, mely a következő feltételek mellett tartatik: a) Sikverseny 1Í00 méter távolságra: 1-ső dij: 70 korona. — 2-ik dij 40 korona. — 3-ik dij: 20 korona, b) Sikverseny 2000 méter távolságra : 1-ső dij: 80 korona. — 2-ik dij: 40 korona.

3-ik dij: 20 korona, c) Gátverseny 1Í00 méter távolságra: 1-ső dij: 70 korona. — 2-ik dij: 30 korona. — 3-ik dij: 20 korona. A nevezések két korona (1 frt) lefizetése mellett a helyszínén a vásártéren délután 2 és 3 óra között a rendezőségnél esz- közölhetők. V. Délután 5 órakor áldomás és táncz;

a legszebben csárdást tánczoló pár értékes ezredévi emléket nyer kitüntetésül. VI. Esti 8 órakor tűzijáték.

— Jóváhagyott alapszabály. A szegzárdi rk. olvasókör alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta.

— Aranylakodalom. Bitka családi ünnepet ültek folyó hó 5-én Nagy-Mányokon, a hol Sarffen- berger András és neje szül. Höflinger Katalin aranylakodalmukat tartották meg. A gyermekek és számos unokától kisérve először is a templomba vonultak, hogy hálát adjanak a jóságos Istennek, ki őket oly nagy kegyelemben részesítette, hogy megérhették iakodalmuk 50-ik évfordulóját. A nagy mise után az Ur szolgája megerősítette a félszázados szent frigyet, majd a boldog ezüstfürtös házaspár lakásába vonultak, hol 32 személyből álló társaság együtt örvendett az öregek boldogságán.

— Megbízás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter K1 e m e n t Ferencz fehérmegyei kir. s. tan- felügyelőt a makói kir. tanfelügyelői iroda vezetésével bízta meg.

— Közszemlére kitett adólajstrom. Az 1896. évre kivetett megyei utadólajstrom Szegzárdon a városházán közszemlére van kitéve folyó évi junius 1-ig.

— A lókiállitás jutalmazottjai. Az ezredéves nemzeti ünnepünk alkalmából a székesfővárosban rendezett millenniumi lókiállitáson Tolnavármegye lovai is szépen voltak képviselve. Kiállított lovaikért jutalmat nyertek D ő r y Jenő és D ő r y József; továbbá gondosan nevelt lovakért a tolnamegyeiek kiállítási érmeket, 200 koronát és 50 korona jutalmat kaptak.

— Köszönet nyilvánítás. Tóth Károly szegzárdi mérnök ur 50 liter bort, dr. M o r v a y István ügyvéd ur pedig 100 drb pereczet volt szives a szegzárdi rk. népiskolai tanulók részére rendezett millen- náris mulatság alkalmából ajándékozni, melyért a fent- nevezett uraknak lapunk utján mond hálás köszönetét a rendező-bizottság.

— Ismert vásári tolvajok. A múlt hétfőn Szegzárdon megtartott országos vásár alkalmával a csendőrség elfogta Szita Jánosné, Néth Józsefné és Schmidt Péterné ismert vásári tolvajokat, kik Wimmer József dunafoldvári kereskedőtől selyemkendőket, Rigóczki Mihály bajai czipésztől két pár czipőt loptak, úgy szintén tetten csípték Ambrus György is, a ki szintén Wimmer József dunafoldvári kereskedőt lopta meg.

— Iskolai vizsgálat. Várdombon folyó hó 8-án tartották meg az iskolai vizsgálatot, melyen lapunk egyik munkatársa is jelen volt, ki nagy dicsérettel szól Glück Márton kántor-tanitó működéséről, a mennyiben a német nyelvű tanulók folyékonyan feleltek magyarul iskolájában minden tantárgyból. Glück szerényen, minden feltűnés nélkül terjeszti a magyar beszédet idegen honfitestvéreink körében s évtizedek óta folytatott hazafias törekvésének meg is van az a szép eredménye, hogy hova tovább az egész községet megmagyarositja. Sok ily lelkes apostolt adjon a Gondviselés hazánknak!

— Vakmerő tolvaj. Múlt szerdán este, Szegzárdon az Éber-féle házban lakó özv. Deák Ferenczné konyhájába vakmerő tolvaj lopódzott be s mig Deákné az udvaron beszélgetett, az alatt egy rézmozsarat és egy vasalót elemeit.

— Hymen. Dörnyei Béla cs. és kir. 68-ik gyalogezredbeli főhadnagy eljegyezte Bécsben lovag Andrész Károly nyug. ezredes-hadbíró bájos leányát, Irma urhölgyet.

— Dalárdái mulatság. A szegzárdi dalárda pünkösd másnapján tánczczal egybekötött dalestélyt renI dez a szegzárdi polgári olvasókörben.

— Uj tagok. A „Szegzárdi tisztviselői társaskör“ múlt vasárnap tartott választmányi ülésében rendes tagjai sorába folytatólag felvette: Márk Gusztáv és K i I § Zoltán posta- és távirdatiszteket, Mihályffy Lajos vármegyei tisztviselőt, Preinisberger Gyula pénztigyigazgatósági tisztviselőt és ifj. L i s z b a u e r Antal jogászt.

— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi minister Kämmerer Ernő dr. orsz. gyűl. képv. a minisztertanács hozzájárulásával az orsz. képtár és a vele kapcsolatos tört. csarnok kormánybiztosává kinevezte és e minőségében egyszersmind a létesítendő szépművészeti muzeum ügyeinek vezetésével megbízta.

— A főszolgabíró figyelmébe. A cserebüly alj nagy mennyiségben lepte el a faddi szőlőkben és kertekben a gyümölcsfákat, hogy a termést megsemmisítheti. Kívánatos volna, hogy a főszolgabiróság e tekintetben i’endeletet adna ki azoknak összeszedése és megsemmisítésére.