Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-17 / 20. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.) 1896. május 17. Bátaszék, 1896. május 9. Ha szeretett magyar hazánk ezeréves fennállása alkalmából Magyarország csodaszert! haladása előtt leboi’ulunk! ha örömmel révedez tekintetünk nemzetünknek a tudomány, a művészet, gazdaság és ipar mezején elért dicsteljes eredményén; ha elgondoljuk, hogy az egész miveit világ el van telve óriási haladásunk csodálásával | ha végre a nemzek sorsat intéző hatalom jóságos kegyelmét elismerjük: hálaadó imával kell, hogy leboruljunk a világ Ura előtt; kell, hogy minden igaz magyar szive beteljen hazájának legnagyobb fokú szeretetével. Ezen hazaszeretetének méltó tanujelét szolgáltatta Bátaszék polgársága e hó 9. és 10. napjain. Lélekemelőén, teljes egyetértésben, — a legkisebb disonantia kizárásával — unibus vi, p ribus — ünnepelt Bátaszék polgársága. 9-én községünk ünnepi díszt öltött; mindenfelé hatalmas, hazánk czimerét fennen lobogtató zászlók; a zenekarok hazafias, alkalmi darabok zengetésével járták be az utczákat; a község házának külső dísze megragadó látványt nyújtott. 9 órakor főtisztelendő Holndonner Ferencz plébános ur tisztelendő Kopári és Reisz lelkészekkel fényes Istentiszteletet tartott, melyen a hivőkön kivül minden testület részt vett. A községi iskola tantestülete mintegy 700 nebulóval vonult a templom elé nemzeti lobogókkal és nemzeti szinti övökkel E felvonulás a nagyközönségre megindító benyomást gyakorolt. Úgy 10 órakor a község házának tágas udvarát teljesen megtöltő az ünneplő közönség. Itt folyt le a valóban páratlan ünnepély. A lépcsőház udvari oldala egészen széliében zöld girlandoktól övezve, kiválóbb történelmi mozzanatokat ábrázoló képekkel ékesítve, Magyarország gyönyörűen díszített térképével, körülvéve az intelli- gentiától, a szónokoktól és a közel 800 iskolás gyermektől egy zászlóerdőt tartván kezében, elragadó jelenséget mutatott. Kis vártáivá erős zene kiséret mellett felhangzott a „Himnusz“ az ezernyi gyermekajakról; utána Hollndonner plébános nagyhatású ünnepi szónoklatot tartott; majd a tanulók kiválóbbjai ékes magyarsággal, szép tudással méltatták az ünnepély jelentőségét kötött és kötetlen irályban. Most Pápay Géza majd Zelezny Aladár tanítók alkalmi felolvasással emelték az ünnepélyt. Végül Rüll Nándor ur szónoki hévvel fejtegette hazánk múltját, jelenét és jövőjét a nagy- közönség osztatlan tetszése között. A „Szózat“ elzen- gésével véget ért a mindnyájunk elismerését kiérdemelt ünnepély. 10-én istentisztelet után kirándulás volt a kövesdi erdőbe, hol késő estig igazi népünnepély rendeztetett. A tanulók mulatságos játékai nagy tetszést aratva, a rendezőségnek érte szívesen megadjuk az elismerést. Ugyancsak 10-én délután az izr. kitközség rendezett ünnepélyt. Az imaházban Weisz D. rabbihelyettes hálaadó istentiszteletet tartott — itt Engel Mór szép imát mondott a királyért és hazáért magyarul ezután az iskola udvarán 4 emlékfa ültette- tett Pollák Adolf kitközségi elnök által, melyeknél dr. Boszkovitz Mór ur szép beszédet tai'tott hazafi- ságra buzdítván a nagy közönséget. Az 1. számú fát Wlassics Gyula ministernek, a 2. számút Felséges királyunknak, a 3. számút fels. királynénknak, a 4. számút pedig Tihanyi tanfelügyelőnek szentelvén. A tágas iskolai terem és lépcsőház alig fogadhatta be a szép számú közönséget, hol az iskolai ezeréves ünnepély tartatott. Itt is — hűen a minisz- tei’i utasításhoz — a hazafiságot növelő beszédek és szavalatok egész sora Volt hallható a szépen díszített teremben; a „Himnusz“ és „Szózat“ eléneklése után a vasúti vendéglőhöz rándult az egész hitközség, hol is az örömünnep késő estén nyert befejezést. így cselekedett Bátaszék közönsége, azon polgárok összesége, melyről még nem rég azt írták, h°gy „usus lingvae germanice est“ — de hálTsten- nek ma már nemcsak derék hazafi, de magyar is nagyrésze szóban is — és hogy mind ilyen lesz rövid idő alatt, abban az érzelmek után Ítélve kételkedni, nincs és nem is lehet okunk. Engel Mór. Paks, 1896. májns 13. Ha a múltban szó volt valahol Paksról, akár a nyilvánosság előtt, akár magán körben, enneh refrainja mindenkor az volt, hogy varosunk egy fél, vagy egy egész évszázaddal el van maradva a mai kortól. És ha valaki csak rövid időre is ide vetődött a múltban, azonnal meg is győződött amaz állítás igazságáról. Most azonban, midőn tek. szerkeztő ur becses engedelmével a nyilvánosság előtt be akarunk számolni a városunkban lefolyt ezeréves emlékünnepélyekről, kimondhatatlan örömünkre azon szerencsés helyzetben vagyunk jelenthetni, miszerint Paks már nem az a mi volt, Paks város lakossága szakitott múltjával és a haladás oly ösvényére lépett, melyen minden jó hazafi csak melegen üdvözölheti. Már május elején kezdődtek városunkban az ünnepségek azzal, hogy az egyes hitfelekezetek népiskolai növendékei emlékfákat ültettek. így a Közlönyben már említetteken kivül május 1-én az ág ev. hitközség nagyobb népiskolai növendékei tanítójuk és a lelkész vezetése mellett a temetőre ültettek nehány emlékfát, minek végeztével alkalmi verset szavaltak és elénekelték a Szózatot. Május 3-án vasárnap pedig az ev. ref. hitközség iskolás gyermekei a délutáni istentisztelet végeztével a templom előtt és az iskola udvarában ültettek emlékfákat, mely alkalommal az egyház fiatal lelkes papja szép, hazafias .alkalmi beszédet tartott a tanulók és a nagyszámmal jelenlevő hívek előtt és a gyermekek hazafias dalokat énekeltek. Ugyancsak már május eleje óta mindinkább kezdtek feltűnni városszerte egyes házakon a nemzeti lobogók oly annyira, hogy az emlékünnepély napján t. i. május 10-én a főutezán végig nem volt ház, melyet nemzeti szinü zászló ne diszitett volna, de a mellékutczákban is mindenfelé volt zászló kitűzve, sok helyütt házról-házra. Május 9-én városunk összes iskoláiban tartották . meg az ezeréves iskolai ünnepélyeket, még pedig oly általános érdeklődés és részvét mellett, hogy mig a múltban a szokásos évzáró vizsgálatokon alig vett részt valaki, ez alkalommal szükek voltak a tantermek s az érdeklődő közönség jó része künn szorult. A gyermekek hazafias szavalatai és dalai pedig láthatólag lelkesitőleg hatottak a jelenlevő közönségre is és öröm volt nézni, mily szembetűnő büszkeséggel szavalta a zsidó iskolai, vagy az ev. iskolai német anyanyelvű gyermek: ... n csak áldom Istenemet, a miért én is magyar vagyok!“ E mellett alig szükséges említenünk, hogy a tanulók nemzeti szinü szalagokkal és jelvényekkel voltak díszítve; igen sokan pedig tetőtől-talpig magyar ruhában jelentek meg. A főünnepély május 10-én volt, mely azzal vette kezdetét, hogy reggel 5 órakor minden templomban fél óráig harangoztak az összes harangokkal. 8 órakor képviselőtestületi diszgyülés volt, melyen.elhatározták, hogy a város főbb utczái ezután a legnagyobb hazafiak neveiről neveztessenek el Deák-utczának, Kossuth- utczanak stb. 9 órakor ünnepi istentisztelet tartatott minden hitfelekezetnél, mely alkalomra tán minden templom koszorúkkal, zöld gályákkal és nemzeti szinü jelvényekkel fel volt díszítve. Különösen szépen feldíszítették templomukat lelkészük vezetése és utasítása mellett a reformátusok. Az istentisztelet végeztével pedig diszkörmenet tartatott a városban ünnepi beszéddel és ez képezte az egész ünnepély fénypontját. A körmenetben részt vettek az összes iskolák növendékei, tanítóik vezetése alatt, vagy 50 polgár-ifjú zászlókkal, a róm. kath. legényegylet, a paksi izr. ifjak diszegylete, a telkes gazdák egyesülete a czigány-zenekar által követve, a város hölgyei, a közhivatalnokok, előkelőségek s a kaszinó tagjai, Paks község elöljárósága, a róm. kath., az ág. ev. és ev. ref. és a két izr. hitközség elöljárói, az olvasókör, általános ipartestület, kereskedelmi csarnok, molnár és halász ipartestület, melyet a trombitások zenekara és a nagy közönség követett. A gyülekezés fél 11 órakor a piacztéren történt, hol a tűzoltóság sorfalat képezett. A kath. templom melletti téren, az úgynevezett „bazár“ tetején egy zászlókkal, virágokkal, az ország és a társországok czimereivel diszitett és „Ezer esztendő“ felirattal ellátott gyönyörű szónoki emelvény volt felállítva, melynek tervezésében és elkészítésében legfőbb része volt városunk ezermesterének H ö r 1 dunagőzhajózási társulati főnöknek és Sanek polg. isk. rajztanárnak. Általában mondhatni, hogy városunk főjegyzőjének Popov.icsnak sikerült oly lelkes rendezőbizottságot összetoborzani, mely minden tekintetben fényesen megoldotta az ünnepély rendezésének nehéz feladatát. Miután az ez alkalomra egyesült róm. kath. és prot. dalárda elénekelte a Hymnust és Popovics fő- fegyző rövid lelkes beszédben ecsetelte az ünnepély jelentőségét, megindult a menet a Bergmann Ernő vezetése alatt álló lovas bandériummal az élén a ma- lom-utezán föl. az úri-, mészárszék- és kereszt-utezá- kon végig és a nagyutezán vissza a piacz-térre. Az egész menet a zászlókkal feldíszített utczákon végig, a résztvevők rendkívül nagy száma, valamenyien ünnepi, sokan nemzeti öltözetben, nemzeti szinü jelvényekkel díszítve és tömérdek zászlók alatt, valóban oly impozáns volt és a lelkesedés oly általános, hogy ilyent Paks még nem látott és alig hisszük, hogy párja lett volna egész Tolnamegyében. Visszaérkezve a piacz-térre, Petrich Ferencz, városunk összes lakóinak rég óta köztisztelet és szeretet tárgya, lépett az emelvényre és elmondta 1 gyakori éljenzéstől megszakított, hazafias lelkesedéstől ihletett ünnepi beszédét, melynek végeztével a szózatot énekelte a dalárda, azután pedig szétoszlottak a jelenlevők. Fél 2 órakor társasebéd volt a Büttl-féle kertben, a melyen a város előkelősége majdnem teljesén, !— köztük sok hölgy is — részt vett és az általános lelkesedés és jókedv csakhamar megindította a szebb- nél-szebb pohárköszöntők árját. Az elsőt Daróczy Tamás mondta, a szokott pohárköszöntőktől eltérve és azokon felülemelkedve, imaszerüleg az ég urához fohászkodva a legalkotmányosabb királyunk és hitvese a magyar nemzet első Szent-Erzsébet-je tartós egészségéért. Szóltak még Horváth S. ev. pap a hazát, Köhler Ferencz róm. kath. plébános Paks elöljáróit és lelkes hazfias lakóit, Novák J. az egyetértést, Szluha ffl a paksi kerület orsz. képviselője, a hölgyeket, Petrich F. a királyt, utóbb Horváthot, mint a rendezőbizottság elnökét, majd a város köznépét, Tsida az ifjúságot, Daróczy T. Szluhát, Kászonyi Poporicsot, Fördős a földmivesosztályt, Hagymássy ismételten többeket éltetve stb. stb. Este 8 órakor gyönyörű tűzijáték volt a Dunán, melyet tenger nép nézett a partról, a szebb jeleneteket lelkesen megéljenezve. Este 9 órakor pedig tánczestély volt a nagyvendéglő nagy termében, melyen szintén szép közönség jelent meg és a kedélyes táncznak csak a reggel vetett véget. Ezenkívül a kertben is folyt a tánáz és vigalom olcsó belépti-dij mellett egész éjjel. A ki .pedig az egész ünnepélyt végig nézte, a ki szemtanúja volt a Paks lakóinál eddig soha sem tapasztalt általános lelkesedésnek, a ki látta azt a példás rendet, mely a körmenetnél is mindenütt uralkodott, a ki észrevette, miként iparkodik mindenki az elsőtől az utálsóig tőle telhetőleg kimutatni hazafias lelkesedését és örömét s ezzel egyúttal emelni az egész ünnepély fényét: az meggyőződött nem csak arról, hogy a rendező-bizottság emberül megtette dolgát, hanem még inkább, arról, hogy Paks már nem az, a mi volt, hogy Paks város lakássága szivét már nem az a hagyományos ósdi szellem uralja, a mely eddig minden nemesebb érzelmet elfojtva úgy szólván, a röghöz köté őt, hanem az ideális, hazafias lelkesedés szelleme, melynek első, de hatalmas szárnylebbenése ezen most lefolyt ünnepély volt. Városunk történetében ez volt egy uj, egy szebb korszaknak hajnalpirja ; mert hiszen minden téren az egyes gyérülő régiek helyét mindinkább uj emberek foglalják el; mi természetesebb tehát mint az, hogy az uj emberekkel együtt más, jobb szellem is kezd mindinkább tért hódítani, mely ha kissé megerősödik, Paks város nem mint eddig volt, utolsó, hanem első községe lesz egész Tolnavármegyének. Az ünnepély alatt történt ugyan olyan dolog is, a mi nem volt egészen helyén, igy például némelyek megütközve rebesgették, hogy midőn zászló- diszben állt úgy szólván egész Paks, a város első bírája Schmidt Pál, továbbá Hanoii Ferencz, Müller János és Ruff János esküdtek nem tűztek volna ki házaikra lobogót; vagy hogy a népiskolai tanulók a diszmenetből majdnem kimaradtak, miután a tanítók a rendező-bizottságban nem voltak és csak későn, mondhatni az utolsó órában értesittettek; de ki fog ezekre súlyt fektetni, midőn az egész ünnepély oly lélekemelő módon és oly általános lelkesedés közt folyt le. Meg vagyunk győződve, hogy ezen nép üunepély emléke minden résztvevőnek szivében soká fenmarad buzdítva és lelkesítve még a jövőben is. Ezért kiáltsunk fel itt is: , r Éljen Paks város lelkes, hazafias közönsége! Paksi. A paksi aut. orth. izr. hitközségi iskolában f. hó 9-én megtartott millenniumi iskolai ünnepély nagyon szépen sikerült. A főrabbi, a hitközségi elöljáróság, iskolaszék vezetése alatt fél 9 órakor megkezdődött isteni tisztelettel a templomban. Ennek be- vége/te után a szépen feldíszített tanterembe vonultak, de a vendégek 10-ed része sem fért a terembe, ennélfogva az udvaron tartatott meg. A műsor a nagym. fVnhsteri tervezet szerint 21
