Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-10 / 19. szám
1895. május 10. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (19. sz.) Q O — „Ö szeretett engem, s- csak erőszakolták ehhez a férfihez,' a vers, mit egykor én tettem ablakába, bizonyítja! de ha úgy szeretett, miért ölte meg magát I Nem, nem lehet! Ő él! Miért vitt volna annyi pénzt magával, halottnak arra nincs szüksége, ő él! szivem azt dobogja szüntelen; s szerelmem oly végtelen, hogy idő ki nem törli képét s titkos hely nem rejti előlem el, hogy meg né találja szerelmes szivem.“ Az ifjak társalgását Karlotta színésznő megjelenése terelte más útra, ki velük már régebben megismerkedett e helyen. Karlottával a közeli hangversenyről beszéltek. VIII. A nagyterem tömve volt előkelő közönséggel. Mindenki türelmetlenül várta a hangverseny kezdetét | mindenki látni és hallani- akarta a szép hárfás leányt. Végre jelt adtak s a csengő szavára a függöny fellebbent, minden szem oda irányult. A primadonna vezette a hárfás leányt kezénél fogva az emelvényre. Megjelenését élénk taps és nehány csokor üdvözölte, miket a művésznő meghajtással némán köszönt meg. A sok néző előtt arcza kissé elpirult, nagyon szokatlan volt neki a világosság 5 a tapasztalt szinésznő, hogy a fiatal leány első s egyszersmind legveszedelmesebb lámpalázát kissé eloszlassa, a felszedett csokrokat nehány kedves megjegyzéssel elébe tartotta, aki egyikből egy fehér rózsát kiszakított s hárfájára tűzte s aztán melléje ült. Alig, hogy apró fehér ujjai a hurokhoz értek, a tapsoló közönség elnémult. A hárfa húrjai kedves hangjukat szédküldték s minden fülnek édes mézet vittek. Olyan szépen, olyan érzékenyen zengtek, hogy talán a néma falakat is megindították s a zajos embereket szobrokká varázsolták. Egymásból folyó akkordok, mint fájdalmon enyhe vigasz, születtek a leány ujjai alatt s enyhítve halltak el lelkében. Igaz érzelmek szülték s azért volt játéka oly szép. A mint az utolsó akkordot játszotta, szemei csillogtak, mint azé, a ki jól kisírta magát. A hogy kezét a hárfától elvonta, viharos taps xfiá it felállt- s a közönség felé hajolva eltűnt, de a tnpsolük "iölőMvták őt még s mikor. a kapott csokrokkal i- függöny előtt megjelent, a közönség megéljenezte. (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. _____ — Ezredézes iskolai ünnepélyek Szegzárdon. Magasztosan ülték meg a szegzárdi rk. nép- és a polgári fiú- és leányiskolában, valamint az ev. ref. és a Májer-féle magán iskolában a honszerzés ezeréves örömünnepét. Reggeli 8 órakor nemzeti zászlók elő- vitele alatt vonultak szép rendben az egyes iskolák növendékei a belvárosi rk. templomba, mindannyian ünnepi ruhában, s különösen kedves és vonzó jelenséget képezett a polg. leányiskola növendékeinek csoportja, kik magyar ruhában jelentek meg. A Te Deumot Wosinsky Mór esperes-plébános az ünnepi énekes nagymisét pedig Fájth Lajos s. lelkész végezte. Mise után a rk. népiskolai tanulók a városháza tágas udvarába, a többiek pedig az iskoláikba vonultak, hogy megtartsák a millenáris ünnepélyt. A szeg- zárd-belvárosi • fiú- és leányiskola ünnepélyét W o- s i n s k y Mór esperes-plébános, iskolaszéki elnök nyitotta meg szép beszéddel a tanulók énekkara a „Hymnus“ t, kefejezésül pedig a „Szózat“-ot zengte el. A szavalatokon és a törtánelmi szabad előadásokon kívül Kálmán Károly belvárosi tanitó történelmi felolvasást tartott a magyar nemzet ezeréves életéről, vázolva a honfoglalás történetét, a kereszténység elterjedését és felemlítve a magyar nemzet kiváló királyait. Majd a nemzetet ért csapásokról emlékezett meg és végüj a jelenkor haladását kiemelte, éltette a hazát és a királyt. Délután két órakor a belvárosi iskolások egyesülve az uj városból bejött tanulókkal, levonultak nemzeti zászlók alatt zeneszó mellett a vásártérre, a hol volt millenáris kalácsosztás, pereczszó- rás és sok más kedves mulatság. A boldog tanulósereg örömében a nagyszámmal megjelent szülők is osztoztak. — A szegzárdi polgári leányiskola millenáris ünnepélyét ugyancsak szombaton tartotta meg délelőtt fél 11 órakor a feldíszített tornateremben, melynek minden részét előkelő közönség töltötte meg, sőt még az udvarba is sokan kiszorultak. Itt a megnyitó beszédet B o d a Vilmos iskolaszéki elnök tartotta. Az ünnepély műsorát múlt számunkban hoztuk. — A polg. fiúiskolában d. e. 9 órakor óriási közönség jelenlétében lélekemelőén folyt le az iskolai ünnepély, melyen ott láttuk diszmagyarban B o d a Vilmos iskolaszéki elnököt, Tihanyi Domokos, Tolnavármegye kir. tanfelügyelőjét, az iskolaszék tagjait és az elöljáróságot. Az ünnepélyt lelkes szavakkal T i- h a n y i Domokos kir. tanfelügyelő nyitotta meg, az alkalmi beszédet pedig Krammer János igazgató tartotta a magyar nemzet ezeréves történetéből. A minden izében hazafias ünnepségek felejthetetlen lesz a tanulók és a szülők előtt, melynek műsorát a múlt számunkban hoztuk. — A Mayer Arlow-féle tanintézetben a millenniumi ünnepély f. hó 9-én közvetlenül mise után tartatott meg a következő programmal: „Hymnusz.“ Énekelték a növendékek. Elnöki megnyitó beszéd, tartotta: Laubheimer Róbert ur, segédtanfelügyelő. „Ima.“ Móra I-től, elmondta: Braun Margit. Inczédy Ezer év, elmondta: Závody Albin. A honfoglalás és a magyar nemzet ezeréves történetéből, olvasta: Scholtz Lajos tanitó. Magyarország térképénél elmondandó beszéd, elmondta: Urtika Valéria. „Hazám“ elmondta: Fövényessy Sándor. „Honfidal“ énekelték a növendékek. „Árpád és a honfoglalás“ elmondta: Závody Orzse. „Munkács“ elmondta: Szondy Pista. „Szent István“ elmondta: Mehrwerth Irma. „Szent István“ Földváry Istvántól, elmondta: Klieber Orzse. „Imre herczeg“ elmondta: Szigethy Mariska. „Tatárjárás“ elmondta: Gottlieb Józsa, Haidekker Katus és Kiss Blanka. „Nagy Lajos“ elmondta: Krammer Zsófi. „Királyi tett“ elmondta: Szondy Margit. „Hunyady János“ elmondta: Tóth Orzse. „Hunyady“ elmondta: Arlow Vladimir. „Szilágyi Erzsébet“ elmondta: Weszovits Nathália és Orosz Flóra. „A mohácsi vész“ elmondta: Kiss Zoltán. „A látnok“ elmondta : Tóth Nelli. „A magyar szabadsagharcz“ elmondta : Mohay Irén. „Előre“ Tóth Kálmántól elmondta: Markó Elek. „Ki volt nagyobb“ elmondta: Steiner László. „A tanulók Ígérete“ elmondta; Selcz Gyula. Záró beszédet tartotta: Laubheimer Róbert ur segédtanfelügyelő. „Szózat“ elénekelték a növendékek. — A szegzárd- újvárosi róm. kath. iskola tanulói reggel 8 órakor mentek nemzeti lobogóval a templomba ünnepi nagy misére, melynek végeztével az iskola udvarán állottak fel az emelvény körül. Az ünnepélyt »Isten áld meg a magyar«-ral kezdetű honfidalunkkal nyitották meg, s ezután Götz Sándor plébános, iskolaigazgató alkalmi beszedet tartptt, Traiber János tanitó pedig szép értekezést olvasott fel a magyar nemzet ezredéves történetéről. A tanulók felváltva alkalmi költeményeket szavaltak és a jelesebb királyaink történetét mondották el. Befejezésül az iskolaigazgató záróbeszédet tartott, a tanulók meg elénekelték a »Szózat«-ot. A hazafias ünnepélyen a szülők impozáns nagy számmal jelentek meg. — Ünnepi istentisztelet. A szegzárd-belvárosi róm. kath. templomban ma délelőtt fél 10 órakor lesz a millennáris ünnepi szent mise, melyen a hivatalok és testületek is megjelennek. Az ünnepi nagy mise alatt a szegzárdi egyházi dalárda énekel Klieber György kántor vezetése alatt, ki már hetekkel előbb nagy buzgóságot fejtett ki a kar betanításában. f — Iskolaszéki ülés. A szegzárdi rk. iskolaszék folyó hó 7-én ülést tartott Sághy Pál kér. esperes, tanfelügyelő elnöklete alatt, kit az egyházmegyei hatóság küldött ki, hogy a közigazgatási bizottság által a kir. tanfelügyelő előterjesztésére újólag megsürgetett osztályszaporitási ügyben tárgyalást folytasson az iskolaszékkel és a hozandó határozatot az egyház- megyei hatóságnak terjessze be. A közigazgatási bizottság ugyanis az iránt hívta fel az iskolaszéket, hogy' az újvárosban és a bátaszék-utczai iskolánál 1—1 osztályt állítson fel, mert ezen iskolákban a tanulók létszáma meghaladja törvény által megengedett létszámot. Az iskolaszék beható és komoly tanácskozás után elhatározta, hogy egy felterjesztést intéz az egyházmegyei hatósághoz, melyben egész valóságban feltárja a hitközség valóban szomorú anyagi helyzetét és kérni fogja, hogy halasztassék el az osztály- szaporítás jobb időkre, midőn az adófizetők jobb s kedvezőbb körülmények közé jutnak, a hitközség pedig megszabadul a közel 30,000 frt adósságtól, melynek törlesztésére évenkint nagyobb összegeket fordítanak. Az iskolai adót a mostani válságos helyzetben felemelni képtelenség; mert már most is 25°/o-os iskolai adó van kivetve az 1 frt 50 kr. alapadó és az 1 frt 10 kr. párbéren kívül. —1 A szegzárdi izr. iskola f. hó 12-én délelőtt 10 órakor tartja Magyarország ezredéves fennállásának ünnepét, mely az előzőleg végzett istentisztelet után a Hymnus eléneklésével veszi kezdetét. 2. Elnöki megnyitó beszéd, tartja dr. Ungar Simon rabbi isk. elnök. 3. „Ezer év“ czimü vers, szavalja Fischhof szellőtől, kicsi kis virágtól. Megkérdezte százszor. Néha úgy kipirult, úgy dobógott a szive — úgy rémlett előtte, mintha őtet látná — aztán szomorú lett, hogy újra csalódott. Még álmában is olyan nagyon kérte, hogy jöjjön vissza, jöjjön hamar, amig nem lesz késő — de csak nem jött soha, még csak hir sem érkezett felőle. Az őszi rózsák szépen nyitottak a kertben, az oroszlánszáj, a verbena teljes pompájában ragyogott szanaszét s a teljes szegfűk fürödtek az aranyos napfényben. A kis paplány pedig egyre hervadt a sir felé ... Egy nap a messze bolyongó Pista, álmában a kis Mariskát látta. Hófehér ruhájában oly szomorúan nézett le reá, hogy ennek a szive megfájult bele. Ez az eset roppant átváltoztatta Pistát. Oh én balga ember ! — szólt a mikor felriadt — a boldogságot keresem, űzöm, hajtom egyre, mikor előttem van, mikor csak a kezemet kellett volna kinyújtanom utánna. Elbolyongok messze, idegen tájakra, mikor otthon vár rám a legszeretőbb szivü lányka. Ostoba ember, a ki kincset talál és eldobja, s hajszol elérhetetlen fantomokat, képzeletében megalkotott nem létező ködfátyolképeket. Visszatérek hozzá, szólt felujongva, s feltalálom végre eddig nem látott boldogságom. És útra kélt legott, lázas sietséggel, a messzeségből ment, futott, rohant a hazája felé. Mennél közelebb ért, annál izgatottabb lelke, annál inkább siettette útját. A hajók járása, a kocsik menése oly lassúnak, oly csiga mászásnak tűnt fel szeme előtt, mintha évszázadok múltak volna el az idő alatt. Nem lehet eléggé sietni annak, a kit valami vágy kerget. * Végre honába ért, s a fővárosból sietett, repült abba a kis sugár tornyos faluba, a hol évekkel ez előtt oly kedves jó napokat töltött. Leszállt a vasútról, s aztán kocsival hajtatott befelé. Hanem.a főpiaczon meg kellett állani, mert egy temetési menet jött épen szemközt. Részt vett abban az egész falu népe, temérdek ember hullámzott az utczán. Elől a kántor jő az iskolás fiukkal s a lelkészszel, ajkukról felhangzik a mélabus kálvinista halotti ének : Mint a rózsa, melyet megfu a hideg szél, Hirtelen elhervad és tovább nem él: Úgy a halál e szép kertnek virágát Meghervasztván, im eloltá világát.. Aztán hat szép leány emeli a hófehér koporsót, a mira kék betűkkel van rá irva: Mariska élt 24 évet. Az a jövevény ott a kocsin felhördül, mint a szivén talált vad, mikor azt a nevet elolvassa, mikor azt az énekszót s a harangok zúgását egyre hallja. Majd halottsápadtá lesz, s merőn bámul a koporsóra. Megsimitja arczát, hogy nem álom-e ez az egész látomány itt, megtörli szemét, mert tele vannak azok szinig könynyel. Aztán leszál a kocsiról, s hozzácsatlakozik a menethez. Az emberek nem ismerik azt a támolygo alakot, de nem is kérdezik, mert az e helyütt illetlenség volna. Együtt mennek ki az ákáczfás, homokos temetőbe, s ott végig nézi az az ember, mint temetik el az ő boldogságát. Hallgatja, mint éneklik a behan- tolásnál: Már elmegyek az örömbe Paradicsomnak kertjébe . . . Mikor szépen behantolták, lassankint eloszlik a gyásztisztesség tevő gyülekezet, utoljára a rokonok s szülők. TTanfvm az a messze földről jött, soká nem látott ember még azután is ott marad s mikor egyedül van, nem tudja levenni szemét arról a kis sir- dombról, mint egy kőszobor áll mellette mozdulatlan. — Mindenki hazament, senki sem maradt ott, csak a szellő játszik a virágkoszorukkal, csak az halgatja, a mint az az ember kíntól gyötört sziwel, fejét a fejfára hajtva ott suttogja szive keservében: Meghalok utána! . . .
