Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-26 / 17. szám
XXIV. évfolyam. ÜT- szám. Szegzárd, 1896. április 26. f KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyémtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: frt — kr. Egész évre'*' . . . . 6 Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: kr. 100 szóig . . ! 1 frt 87. 100—200 § ... 2 „ 87 „ 200—300 a , , . J 3 „ 87 | minden további 100 szó 1 frttal több Levél a szerkesztőhöz! A Szegzárdon létesítendő főgymnázium ügyében alakult végrehajtó bizottság elnöke, Dőry Pál vármegyei alispán ur a napokban küldte síiét ama felhívást tartalmazó levelét, mely szerint mindazok, kik a Szegzárdon emelendő fögymnáziumra annak idején önkéntes költség hozzájárulási összegeket jegyeztek, ezeket 1897. február hó végéig három részletben Módly László bizottsági pénztáros urnái fizessék be. Minden jel arra vall, hogy a befizetések minden ellenkezés nélkül, tehát simán aligha fognak megtörténni. Némelyek ugyanis akként vélekednek, hogy az adomány-jegyzések idejében benczések vezetése alá rendelendő gymnáziumról volt a szó; mások azt hajtják, hogy községi, s csak államilag segélyezett, de nem tisztán álla mi főgymnáziumot, kontemplált akkoriban Szegzárd közönsége; ismét másoknak meg az a nehézményök, hogy azóta érzékeny kulturadóval lettek meg- r.óya, melylyel a Szegzárdon kívül fekvő két megyei középiskolát is segélyezniök kell, a miről az önkéntes adományok felajánlásakor (5—6 évvel ezelőtt) szintén nem volt még szó, stb. f • En az első csoportba tartozom, vagyis én — miként oly hosszú idő múltán visszaemlékezhetem — oly intenczióval jegyeztem önkéntes hozzájárulásul azt, a mit: hogy a hazafias sz. Benedek-rend nyerendi el a szeg- zárdi főgymnázium vezetését; és a legujabbi konstellácziók között a magam részéről úgy O O 4/ állásomnál, mint meggyőződésemnél fogva valósággal „bünlöm,“ hogy bár egy fillérnyi adakozással is mintegy szankciónálni segítsek oly jellegű tanintézet felállítását, melynek tanárkarában esetleg holmi Posch Jenő-fajta exisztencziák is fognak akadhatni, kinek vészes befolyása alatt az a gymnazista gyermek ifjú, kit az otthon szentélyében az istenfélő anya szigorú vallásosságban nevelt, áldozás után — a szolnoki példaként — az utcza porába köpi ki az Oltáriszentséget . . . s azért ha csak nem „muszáj“ — hát nem fizetek. Yégét vetendő annak a sok ide-odavaló beszédnek, hogy az évekkel ezelőtt, a maiaktól sokban elütő körülmények közt történt adomány-jegyzések ma mindenkép kötelezők-e vagy sem: kegyeskedjék, kérem, tek. szerkesztő ur e kérdésben mielébb nyilatkozni, és részben lehetőleg világot deríteni a soka- kát körülborongó homályra! Hazafias üdvöz- lettel —rt— A tisztelet, melylyel e sorok írója iránt mindenkor viseltettem s az ügynek, melyet felszínre hozott, a főgimnázium létesülésére való nagy befolyása késztet, hogy a régi „nem adózunk “-féle elvre állapított s az én tapasztalatom szerint is nagyon elterjedt áramlatnak, ha lehet még ideje korán, a menynyire tőlem telik, elleneszegitljek s az által úgy az ügyet, melyet lelkesedéssel karoltam fel, s körömszakadtig védelmezni fogok, újabb bonyodalmaktól megóvjam mint a közönséget megmentsem attól, hogy egy oly irányba és szerepbe engedje magát betereltetni, melytől éppen közönségünknek saját reputácziója érdekében, határozottan óvakodni kell. Mert ez a dolog úgy áll, hogy Szegzárd vállalkozott a főgymnázium épületének felemelésére, de természetesen csak úgy, ha állami segélyben részesül s ha az egyesek által önkéntes adományként aláirt összeg behajtás után neki átengedtetik. Megtörtént. Az állam adott 50000 frtot, az egyesek adományja, mely szinte 25000 frtot tesz ki, rendelkezésére bocsájtatott. Mi történnék már most, ha ez a 25000 frt be nem folyna? Szegzárdnak vagy azt kellene mondania : nem kaptam meg a 25000 frtot, nem építek s ekkor az egész annyi gonddal és fáradtsággal előkészített ügy alaposan megfeneklenék ugyan, de rögtön jönne utánna a főgymnázium — Bonyhádon; vagy pedig az egész csúnya dologhoz jó arczot vágva ki kellene az elmaradt összeget pótadó I alakjában részben azokra vetni, kiknek az ügyhöz Sémini közük nem volt'. De eltekintve a káros következményektől, a nem fizetők csoportjának egyáltalán nincs is igazuk. Nincs igazuk azoknak, kik abban a véleményben vannak, hogy ők a benczések által vezetendő fögymnáziumra Írtak alá, mert a benczésekkel folytatott tárgyalások még 1888-ban befejezést nyertek azon oknál fogva, mert minden kilátás megszűnt arra nézve, TARCZA. Eám. "b±róVén szolga a szárnyas ajtót kitárja, A törvényszék visszavonult tanácsra: Pisztolyt láttak Dér Klárinál egy este . . . S Ágh urfi. sem megyen többet őz-lesre, Halva lelték, —- ki tette ? ! Tele van a hosszú asztal írással, Az elnök úr elvitáz a birákkal, Tanácsjegyző Írja szavát serényen: „Semmi kétség, tisztán látok egészen: Az vitte rá, a — szégyen!“ „Az vitte rá, —mormolják mind, — a szégyen!“ — De Bán bíró nézi őket sötéten, Arczára tör, elfutja a haragja, Az indulat csak elkapja, ragadja: „Szólnék még, ha szabadna!“ Reá néznek, | - bemélyed az írásba, Lesik szavát, de várhatnak reája, Forgat, lapoz, keres, kutat sokáig S száll a lelke meg se pihen i odáig, Addig a kis faházig . . . i Falujának csendje jutott eszébe, ' Görbe utczák, meszelt házak fehérje . . . Fpnt a dombról messze bámul a papiak, Úgy elragyog két kis szeme, az ablak . . . Rá venyigék szaladnak . . . Ott a tornácz, széles eresz, sok fészek . . . Karcsú torony feligyekszik az égnek, Árnyat vet a szomszédba, a kis házra, —- Óh, van annak úgyis fénye, világa: Dér gazdának leánya. Kis leány még hozzá képest Dér Klára, Hanem azért megy a játék javába, „Hát a leczke ?!“ — édes. anyja korholja, Meg is szidja, de kijár az ozsonna, Méz, kenyér a haragja .. . — Bán bírónak itt a künyje kicseppen, Kezére hull . . . néz, széttekint ijedten S beszélni kezd, megindulva, nagy hévvel, De nem szájjal, sokat tanult eszével, Aranyos jó szivével. Beszél, beszél, megbámulják, csodálják, Száll a lelke, rábólintnak a nyárfák, A vén kutgém meghajolva hallgatja, Kelepel a gólyamadár: csak rajta, Egyre tapsol, ne hagyja! Beszél, beszél nem is lát már egyebet: Selymes haját, azt a szelid kék szemet S tele fészek meséli az ereszbe’: Nem engedte pajkosan, hogy kiszedje S most ölni sem rettegne ?! Beszél, beszél, — fény tör be a szobába Édes anyja, mintha, mintha beszállna? Rózsa illat, ibolya szag megcsapja: „A síromra Klári hordta, ő rakja!“ — Ha most egy jót sírhatna?! Könyet törül . . . Nincs már bűn a világba Érte, — neki, a mit meg ne bocsátna . . . Szava tűz, láng, perzsel és gyújt egyszerre Forró lelkét beszédjébe lehelte: „Klári ezt nem — tehette!“ Bizonyítja, a sok törvényt czitálja . . . — Egy-egy bíró bólint is már reája, Felugrálnak, kéz nyugszik a kezében, „Igaz, úgy van, ártatlan | egészen“ Ki is mondják: ugv légyen! 1 ítéletre mennek ki mind, sorjába, Kezét rázzák — s mit tudja | ki rázza ? Messze van még, a szorítást nem érzi gf — Ni, a Bodri a szavát, hogy megérti Kenyeréből vet néki . . . S ezer emlék selyemszála befonja: Iskolából indulnak a templomba, Úgy örülnek piros pünkösd ünnepnek, Fiuk, lányok ünneplőbe ott mennek Imádkozni Istennek . . . Dér Klári is amott lépked kevélyen — — Óh igy láija most is tisztán, fehéren... ... S tűnik a ház ... édesanyja... az ablak ... De hallja még: a galambok kaczagnak . . . — I azok is megriadnak . . . Bodnár István.
