Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
1. szám. XXIV. évfolyam. Szegzárd, 1896. január 5. 4L-/? / l X TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.' -, ' ;í Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 írt — kr. Félévre ;.....................3 „ Negyedévre .... | „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I ... 2 „ 87 „ 200—300 I . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1896. évi XXIV. évfolyamára. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr =1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Tolnavármegye és az ezredéves ünnep. A magyarság nagy ünnepének küszöbén immár áthaladt a nemzet s az a köztudomásra jutott nehány mozzanat, mely az országban lejátszódott, eléggé jellemzi az ünnepélyes hangulatot, melytó'l a magyarság szive már az év elsó' perczeiben megdobbant. Az ünnepség elsó' megnyilatkozása a magyarok Istenének szól, ki e sokat hányatott nemzetet anynyi vész és vihar között meg’- tartá: mert hisz az éjét ébren töltő milliók ajkairól hangzott el a Magyar-himnusz lélekemelő akkordja: Isten áld meg a magyart! S ezt követni fogja nap-nap után az ünnepségek egész sorozata, mely minden részében hirdetni fogja ország, világ előtt: él magyar, áll Buda még! Az ünnepségek oroszlán része a nemzet szivében az ország fővárosában fog lejátszódni, de versenyt halad vele a vidék s a mi szü- kebb hazánk is emlékezetes tények színhelyévé válik a folyó esztendőben, fényesen dokumentálva, hogy a nemzet nagy ünnepéből mi is kivesszük részünket. A folyó évben fog napvilágot látni a Vármegye történetének első kötete, megvilágítva az utódok előtt a viszontagságos életet, melynek a föld, melyen mi most élünk, osztályosa volt a rég múlt időkben. 1896-ban részesülnek a vármegye kul- turadójából először jutalomban a nemzet napszámosai, kik a hazai nyelv ápolása és terjesztése körül magoknak érdemeket szereztek. Ugyanebben az évben lesz folyóvá téve a vármegyében létező bonyhádi és gyönki algimnáziunok segélyezése czéljából megszavazott tekintélyes összeg. Maga a székhely Szegzárd is kiveszi részét az ünnepségből, mert egyetlen kimagasló költőjének: Graray Jánosnak szobrot emel, megnyitja az Augusz czalád hagyománya alapján áz árvaházat s felemeli kultúránk templomát a főgimnázium épületét. Íme az ország egy kis részének ünnepély-programmj a ; minő világrászóló emlékké magasodik ez, ha az ország összes alkotásai cgygyé Vsoportósülnak. ' Vf Mondja még valaki, hogy a magyar immár elfajult s többé nem életképes, mikor azt a paldátlan vitézséget, mely világrészeket reszkedtetett meg és történeti nevezetességre vergődött a harezmezőn, most a magyar nemzet a művelődés terén gyakorolja s itt éppen úgy helyt áll, mint valaha .a kataláuni mezőkön. Helyesen esdekszel édes nemzetem! Légy vitéz a csatatéren, ha a körülmények ngy kivánják, de ne feledkezzél meg a kultúra templomáról s mint valamikor ott áltál életedet áldozva, hogy a magyar barczi dicsőség csorbát ne szenvedjen, úgy most a nemzetek nagy kulturversenyében mutasd meg, hogy e téren is megállód helyedet éppen úgy, mint a csaták zajában. 1 ezzel meg van adva jövő ezeréves léted programmj a, mert arra kell készülni a Magyarnak, hogy ezt a véren szerzett földet a jövő ezredévben is megtartja. Sok volt ellenségünk a múltban, karddal a kezünkben védtük meg hazánk minden talpalatnyi földjét; most is ellenünk tör az a banda, melylyel szadadságunkat, jogainkat megosztották, most is meg fogjuk védelmezni. Ha kell fegyverrel kezünkben, ha a szükség úgy kivánja, a haladás világitó fáklyájával. Mert ez a föld a mienk s abból nem adunk oda semmit. Annak mienknek kell maradnia a jövő ezer évben is. Vérrel szereztük s annak ontásával ezer évig védelmeztük. 1 hogy jöhet ellenünk török, tatár és német, mint a múltban, vágy orosz, borvát és oláh, mint most, hogy Magyarország magyar marad, arra ezeréves ünnepségünk küszöbén a legünnepélyesebben ime: esküszünk! h. Felvilágosítások a selyemtenyésztés pénzügyi viszonyaink állásáról, különös tekintettel az áilami számvevőszék 1894. évi jelentésére. Annak előrebocsájtásával, hogy az állami számvevőszék által közölt számadatokat távolról sem áll szándékomban megtámadni, sőt azok helyességét úgy üzleti veszteség, mint az állami tartozás tekintetében elismerem, a selyemtenyésztés érdekében kötelességemnek tartom ezen számadatokat közelebbről megvilágítani; nehogy az intézet pénzügyi helyzetének félremagyarázása folytán, a selyemtenyészTÁRCZA. Turin városába El egy öreg ember . . . Az ő arczán láttam Ily könyet nem egyszeri« Száll s megjön a »Cherub« És mondja kesergve: »Az az öreg ember Rég el van temetve« —------- Haldoklik a beteg És susogja halkan »Én a szabadságnak Az angyala voltam!« Hátkay László. zongorára átírva, előadta Komáromy Mariska k. a. városunk egyik leggyakorlottabb zongoristája. — Paganini, a »G« húron való csodálatos játékáról hires genuai hegedüjmüvész irta e darabot. Midőn 1828-ban beutazta Európát, már játszotta s ezreket bűvölt el vele. A műben leolvashatjuk a szerző bámulatos technikáját. A thémát még a dilletans zenész is tudja élvezni, a classicista pedig feltalálja a magának valót. — Gratulálunk tehát az előadónak a tárgyválasztáshoz. Komáromi Mariska k. a. könnyed előadását méltatva ki kell emelnünk szép technikai képzettségét, mert a kellő gyorsasággal adta vissza az előforduló velocissime, brilliante stb. részeket. Ilyenkor bátran nézhetett volna Paganini szemébe. A közönség e darabot megujrázván, Komáromi Mariska k. a. egy csinos magyar darabot adott elő. Az egyik műélvezetet követte a másik. A »szeg- zárdi dalárda« diszkarmesterének átiratában magyar népdalokat énekelt a szerző vezetése alatt. Abaffy József kitűnő müizléséről tanúskodik úgy a letétel, mint az előadás, amelylyel a dalárda meglepni iparkodott a közönséget. Csak elismerést érdemel úgy a szerző, mint az egész dalárda az elért sikerért, mit a tapsvihar bizonyitott, Nem mindennapi tetszést aratott a »Regina Coeli« czimü melodráma. Istentől szép előadó tehetséggel megáldott Borsódy Laura k. a. adta elő dr. Várady Antal e jeles müvét. A hangsúly és érzés Beteg lett az égben A legszebbik angyal . . . Ott fekszik párnáján Lázban égő arczczal ... . »Meggyógyitna engem A földről egy könycsepp A mit egy a honáért Szenvedő szív sírt meg!« Szállnak az angyalok A földre-repülve . . . Mint a méh virágra • Járnak szívből szívbe . . Fájó szivet ezret Milliót is lelnek; De se hire hamva, SeholHlyen kongnék! Ekkor száll az Isten: »Jöjj kedves »Cherubom« Repülj gyorsan, gyorsan . Van egy kibe bízom Dal- és zene-estély. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája Midőn a »szegzárdi dalárda« dicső zászlaja ala felvonult az emelvényre, Lányi Ernő »Eredeti né dalait« adta elő Ébers Márton karmester vezetéi mellett. Méltó bevezetése volt ez a dalestélyne Mert a legnagyobb könnyedséggel oldották meg i egyesek e dalban a részükre rótt szerepet. Hogy i alakzattal éljek: a darab nehézsége egyenes arányba állott a tanidő, erő és tehetséggel, tehát resultatur ként egy legszabatosabban előadott dalt hallottun A műsor második pontja telve volt érdeke ségekkel. Paganini »Hexentanz«-ját Wallacé ált
