Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-08 / 36. szám

1895. szeptember 8. palotaforradalom ? Hé ! katonák : Árulóval nem mérem össze vasamat. A szerencsétlen embert egy pillanat alatt legyűr­ték és mert nem volt idő elveszteni való; azon a helyen azonnal agyon is lőtték. A foglyok kocsija mellé erős őrizet rendeltetett, a vezér pedig a legnagyobb gyorsasággal a védelmi munkákat rendezte. Ez volt ama nagyszerű ütközet, melynek tanúi voltunk. Ott hagytuk el erre vonatkozólag elbeszélésün­ket, midőn Csongrády, fiával találkozva: visszamaradt ezredének egy részével és fiát és segédtisztjét, Hor­váth ot az ellenség üldözésére küldte. (Folyt, köv.) TÖVISEK. Szeptemberből. A ki érti: nem ütközik meg rajta — a ki nem érti: még kevésbé, ha ezt a hónapot hermafro- dita hónapnak mondom. Kérdés: van-e igazam? - Én azt hiszem, igen! — — — Ez a hónap az, a melyet — közszokás szerint — első „ember hó­napnak“ nevezzük I de a naptár régi elnevezése szerint meg, ez a „kisasszony hava.“ Ember­kisasszony pedig a magyai’nyelv szótárában nem lé­tezik Ezt kellett mindenek előtt bebizonyítanom. * Hogy szeptember az első „ember-hónap“ menynyivel különb minden más hónapoknál: ezt bő­ségesen bebizonyíthatom szintén. Julius Caesar és Augusztus római császár hatalmas nagy urak vol­tak, mégis megholtak; de szeptember — pedig csak közönséges ember — örökké él a változó idő­ben s évenként előjön, feltámad, mint a főnix! — — Itt eszembe jut boldog emlékű b. Augusz Antal anekdotája, vagyis, a mit állítólag ő róla csinált — in illó tempore — a hires Bernáth Gazsi. Az adoma igy szól: Valahol bemutatta magát a mi bárónk a namzet nagy humoristájának, kit addig nem ismert, egész önérzetesen s fölényt gyakorolni akarva, ekkép­pen : „E n báró Augusz vagyok! Mire Bernáth Gazsi feleié: „En pedig Gróf Szeptember!“ B. Augusz jót nevetett, Bernáth Gazsi komoly maradt. „Kérdés: melyik nevetett igazabban; a valódi báró mosolygó arcza, vagy az álgróf komoly szive? . . . * De szeptember különb más hónapoknál más okokból is. íme a polgári év kezdete minden év­ben január 1. Az egyházi év Advent első vasár­napjával kezdődik a kér. vallásuaknál; a béresek, szolgák, cselédek, lakók évkezdő napja Szent-György, vagy Szent-Mihály, a hogy jön; a színészek uj esz­tendeje — tudtommal — a virágvásár nap és igy tovább; de a mennyivel nagyobb fontosságú a tan­ügy minden más ügynél a világon: annyival nevezetesebb a szeptember első napja, a tanév kez­dete, minden más napjánál az évnek. * Sokan azt hiszik, hogy ez a hónap a tanulók rém-hónapja ! . . . Ellenkezőleg volt alkalmam meg­győződni róla, hogy tanév és tanitvány egyaránt meg­unták e hosszú dolce fér nientét, a nagy vaká- cziót erősen kívánkoztak már belelépni az „ember“ hónapba, rálépni újólag a régi munka terére, mint a hogy — ezer bocsánat a hasonlatért, nem akarok sértő lenni! — a jóravaló igavonó jószág megunja a hosszú, meddő és dplogtalan kérődzést a nagy pauza után s úgy kívánkozik a nyaktörő járomba, mint hajdan az Izrael pusztán vándorló szabad fiai vágyód­tak vissza az egyiptomi szolgaságba — állítólag a húsos fazekak miatt, melyeknek gőze, párazata deli- kateszebb volt orruknak az égi manna pompás illatá­nál ! . . . így vannak most a tanárok és tanulók is: Megunták az isteni vakácziót, mert hosszú, forró és költséges volt! .. . * De magam is igy vagyok vele. En is meguntam ezt a pár letűnt hónapot s különösen Báró Augusz­tust, — és szinte vágyva-vágytam Gróf Szembemberre. No igen, mert kinek volna gusztusa egy olyan Augusz­tusra, a melynek 31 napos hosszú lefolyása alatt egy csepp folyása sincs a ház csatornájának, — mely egészen áldásos eső nélkül, harmat nélkül, felhő nél­kül, árnyék nélkül vonul el felettünk ? ... Ez a felhő és harmat, — eső és árnyék nélküli forróság volt az idei Augusztus legfőbb árnyoldala. Ezt untuk meg valamennyien, igy szólván: „Hadd jöjjön az „ember“ hónap, hüs szellővel, friss szőllővelj langy meleggel, vig szürettel, kisasszonynyal; nagy búcsúval, szent Mihálylyal, enyhe nyárral! . . .“ Es megjött, benne vagyunk, csak az a baj, hogy örökölte elődjei nagy forróságát, iszonyú porát s Gróf Szeptember is Julius Caesár és Augusztus római császár nyomdokain halad! . . . Gőgös arisztokraták még a hónapok is, — és mint a szívtelen embernek nincs egy hulló könyje a legmeghatóbb gyászesetben: úgy Augusztus és Szeptember esőtelen könyörtelen­sége bizony-bizony már-már kiállhatatlan; — dra- toázni kell türelmünk fonalát, hogy el ne szakadjon! * Én privátim is üdvözlöm Gróf Szeptem- b e r t és haragszom Báró Augusztusra azért is, mert nekem a letűnt hóban egy olyan válogatott malőröm akadt, a melynek párját nem hasítja az em­beriség jég-patkója soha! . . . Kétszer megértein már életemben, hogy ferbliben, nagy kasszára, kis giiúgá- rém volt s más volt az első, ki a kasszát kihúzta. Megértem azt is, hogy kalábriászban kvárt adu alsóra — mely jó volt! — három ütés daczára, olvastam összesen 54 poént; de az a privát malőr s válogatott pech, mely éppen a múlt Augusztusban s hozzá Kossuth Lajos nevenapján, a Polg. olvasókörben tör­tént velem, hogy a disz-szónoklat bennem rekedt: — noch nie gewesen! — — Rettentőség! — — Mikor éppen belekezdek egy nagyszabású, két hónap óta [folyvást tanult Lajos-napi felköszöntőbe, (hogy B o d a Vilmos elnök ur kitűnő tósztjára legalább elégséges osztályzattal reflektálhassak) s már szinte tündéri fényben ragyog orczám az elérendő hatalmas siker dicsőségének zománczától, melyet a k ö r i villany­lámpák sugár-özöne csak növel; mikor már szinte látni vélem a felköszöntőmet hallgató nagy sokaság arczára ült magas lelkesedés lángoló kinyomatát, hallani vélem az egetverő éljeneket és tapsokat, melyek torkot rekesztve, tenyeret repesztve harsognak fölfelé a végtelen magasba s Moizes Sándor*, köri vállalkozó arczán, szemében, a boldog megelégedés mennyei mosolya ül ama gondolatra, hogy ily felköszöntő után az arczokra egy szent pir ül — és a pohár gyorsan ürül, — a szem lángol, az arcz hévül, mely sokaknak sokba kerül, — iván reggelig emberül —, hát egy­szerre csak e Moizesi csipkebokor lángolás, szép reménykedés, szónoki ambiczió idején, beszédem elején, valahol a szomszédságban elpuffan egy rozzant puska, elhangzik egy rekedt szózat: „tűz van!“ — és a szónoklati remek bennem reked, a szó ajkamon megfagy, — a lábam szalad, — minthogy a tűz éppen városrészünkben ütött kit.. . . Ilyen pechem volt Augusztus hónapban! . . . Éljen Gróf Szeptember!... * De bánatra is van ok! — Szeptember áz utolsó hónap, melyben az anyakönyveket a papok vezetik. Szegény papok! Úgy sajnálom őket! Miért? A pa- lást-dijért! (Magyarul stóla.) Hála Istennek, hogy engem e dolog nem érdekel, mert nálam van biztos alap, mert én nekem biztos a „lap“; ha elveszett is a stóla: biz én nem tehetek róla, tudom, hogy mig lapunk leszen: „Palást“ dijam én meg­veszem, s azt súgja bennem a lélek: „Tövis“ díj­ból is megélek! . . . Hát még az olvasók kegye, mely több, mint Szeptember legye, — nagyobb, mint Bartinánk hegye, — fizetés számba nem megy-e ? . . . Ez a kettő az én bérem, — és ezt továbbra is kérem, -— s irok érte olyan tövist, hogy hát olyan „nyemáme nyist!“ Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Meghívó. Kossuth Ferencz ország- gyűlési képviselő, a függetlenségi és 48-as párt vezére, folyó évi szeptember hó 22-én a délutáni vonattal Szegzárdra érkezik. Hogy fogadtatása iránt a kellő előkészületek ideje­korán megtehetők legyenek, felkérem elvtár­saimat, hogy ma vasárnap, szeptember hó 8-án, délelőtt 11 órakor a városház tanácstermében megtartandó értekezleten minél számosab­o ban megjelenni szíveskedjenek. Szegzárd, 1895. szeptember 5-én. Boda Vilmos.- Felhívás Tolnavármegye függetlenségi és 48-as párti választó-polgáraihoz. A tolna­vármegyei függetlenségi és 48-as párt Szeg- zárdon, folyó évi szeptember hó 22-én d. u. 4 órakor tartja szervezkedő közgyűlését. Ne­vezetes lesz ez összejövetel nemcsak azért, mert e napon fogja a vármegyei függetlenségi s 48-as párt felbonthatatlan egységét kimondani, de azért is, mert ugyanakkor pártunkjövő vezére, Kossuth Ferencz több országgyűlési kép­viselő társaságában megjelenik közöttünk. Mi­dőn elvtársainkat a közgyűlésen való meg­jelenésre tisztelettel felkérjük, teszszük ezt azon biztos reményben, hogy a vármegye lakosságának az a része, mely zászlónkat követi, a békés tüntetés minden nemét fel fogja használni annak megmutatására, misze­rint régi elveihez törhetlenül ragaszkodik s Magyarország teljes állami önállóságának és függetlenségének törvényes eszközökkel leendő kivívását tekinti politikai végczéljának; de másrészt elhunyt szent öregü politikai jog­utód át pártunk vezérét, Kossuth Feren­cz et lelkes fogadtatásban fogja részesíteni. Szegzárdon, lö95. szeptember 5-én. Szluha István, Jeszenszky László báró, Boda Vil­mos országgyűlési képviselők, Adler N. Já­nos, Balázs István, Borzsák Endre, Eisen- barth Gyula, Geisz László, Hauck Antal, Mester János, Pap János, Petrich Ferencz, Rátkay László, dr. Sch wetz Antal. Tájékozásul: 1. Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő f. I é. szeptember hó 22-én a reggeli személy- ' vonattal indul s délután 3 óra 15 perczkor érkezik Szegzárdra, hol ünnepélyesen fogad- tatik. 2. Délután 4 órakor a szegzárdi kis vásártéren, kedvezőtlen időjárás esetén pedig „Szegzárd Szálló“ nagytermében tartja a tolnavárgyei függetlenségi s 48-as párt szervez­kedő közgyűlését. 3. Esti 7 órakor köz va­csora a „Szegzárd Szálló“ nagytermében és mellékhelyiségeiben. A négy fogásu vacsora ára 1 frt 80 kr. Jelentkezhetni szeptember hó 20-áig Tóth Gyula szálloda-bérlőnél. 4. Esti 9 órakor Szegzárd város polgársága Kossuth Ferencz et fáklyásmenettel tiszteli meg. — A szegzárdi rk. óvoda és gyermekmenhely sorsa. Ot évvel ezelőtt létesült a szegzárdi rém. kath. óvoda és gyermekmenhely s a lefolyt idő alatt be­bizonyosodott, mily nagy szükség volt a humánus intézetre, melynek falai között 150 — 200 kis gyermek nyert vallás külömbség nélkül gondos ápolást és okta­tást. Valóban csak a legnagyobb elismeréssel gondo­lunk azon nemesszivü, lelkes úrnők és férfiakra, a kik Simontsits Béláné mellé sorakozva, a nemes ügy-fontosságától áthatva, megteremtették a róm. kath. óvodát és gyermekmenhelyet. Ezt az áldásos intézetet eddig az alapítványok kamatai, jótékony adományok és a tagságdijakból tartották fenn; most azonban — mint megbízható forrásból értesülünk -— a bevételek nem fedezik a kiadásokat, a mely sajnos körülmény abban leli magyarázatát, hogy az egyleti tagok száma elhalálozás, elköltözés és kilépés folytán annyira meg­fogyott, hogy jelenleg csupán 160 pártoló tagja van, mig a múlt évben 342 volt. Ily körülmények között válságos helyzet elé jutott az intézet, a mennyiben évi 290 frt bevétellel mintegy 1000 frt kiadás áll sznmben. Ha tehát társadalmi utón tovább nem lehet fenntartani is az óvodát és gyermekmenhelyet, úgy nem marad más hátra, mint azt a községnek átadni épp úgy, mint azt Tolnán a nőegyesület tette. — Hymen. Tótváradjai Kornis Ödön duna- földvári takarékpénztári pénztárnok eljegyezte a szép és kedves Gauzer Tercsi kisasszonyt Dunafold- várott.- iskolai beiratások. A dunaföldvári róm. kath. összes népiskolákban folyó hó 5., 6., 7-én voltak a beiratások. A Veni sancte pedig 8-ántartatik meg. — Baleset. Múlt kedden a Sárvíznél fenyő rakodás közben Mészáros Sándor szegzárdi 21 éves legényt, kinek most októberben kellett volna a katonasághoz berukkolnia, súlyos baleset érte. Ugyanis egy fenyőszál reá esett s teste felső részén veszélyes zuzódásokat szenvedett. A szerencsétlen legényt délben szállították a kórházba. Folytonosan azt kiabálta: „Apám lőjjön agyon, vagy fejszével ment sen meg kinaimtól! | —* A szegzárdi dalárda folyó évi szeptember hó 8-án a „Polgári Olvasókör“ nyári helyiségeiben táncz- czal egybekötött dalestélyt rendez, melyre a dal barátai tisztelettel meghivatnak. Műsor: 1. „Honfi­dal“, münégyes Huber Károlytól. 2. „Elmennék ab­lakod alatt“, népdal Metz A.-tói. 3. „Lehullott a rezgő nyárfa“, népdal Huber Károlytól. 4. „Piros rózsa“, népdal Lányi Ernőtől. 5. „Népdalok“ Huber Károlytól. 6. „Csatadal“, münégyes Huber Károlytól. Beléptidij : személyenkint: 30 krajczár, családjegy 1 frt. Kezdete 8 órakor. A műsort táncz követi. — A szegény gyermekek felruházására Hiverth Ignácz és Szedresi Béla urak által múlt 31-én tartott tánczestély kitünően sikerült és csak a hajnali órában ért véget vig hangulat mellett. Felülfizettek: Boda Vilmos 1 frt 20 kr, Kemény Adolf 50 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr. Báli tiszta jövedelem 6 frt 30 kr. — Harminczéves találkozó. Fekete Mihály, Ké­résé Miklós és Schaurek Bódog dr. a pécsi főgimná­ziumot ezelőtt 30 évvel végzett iskolatársakat, kik az érettségi vizsgálat letétele óta még nem tartottak ta­lálkozót, október hó 9-re szívélyes hangú meghívóban találkozóra hívtak fel. A meghívottak között van: Schreicher Péter hőgyészi esperes-plébános, Oszoly Károly szegzárdi ügyvéd, Kremmer Ferencz duna­földvári ügyvéd, Geisz László hencsei földbirtokos és Pártos Zzigmond mözsi plébános. A találkozás októ­ber hó 9-én d. e. 9 órakor tesz Pécsett a „N á d o r“ vendéglő étkező termében. — Szarvasvadászat. A szálkai erdő tudvalevő­leg gazdag szarvasállományban, honnan nem ritkán ki-ki barangoltak a közeli szőlőkbe és szántóföldekre is. Ezekre a szegény szarvasokra fognak legközelebb nagyobb vadászatot rendezni. Mint értesülünk, Mon­te n u o v o Alfréd herczeg is részt fog venni több főúri nimródok társaságában a szálkai erdőségekben tartandó szarvasvadászaton. — Adminisztrátori kinevezés. A pécsi megyés püspök Fetter Gyula bogdásai káplánt ugyanoda adminisztrátornak nevezte ki. — Alapszabály megerősítés. A nagy-mányoki és paári-i róm. kath. olvasóegyletek alapszabályait a bel­ügyminiszter jóváhagyási záradékkal ellátta. — Tisztújító közgyűlés. A szegzárdi róm. kath. óvodát és gyermenhelyet fentartó egyesület folyó hó 10-én délelőtt 11 órakor Szegzárdon, a városháza nagy­termében Triller Irma alelnök elnöklése mellett tisztújító közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjai ez utón is tisztelettel meghivatnak.- Pályázat gyakornok állásra. A szegzárdi m. kir. pénzügyigazgatóság számvevő osztályánál egy számgyakornoki állomás jött üresedésbe, melyre a. pályázat 14 napi határidővel kiíratott. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (36. sz.) fegyverezzétek le!

Next

/
Oldalképek
Tartalom