Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-25 / 34. szám

6

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34. jBjj

_________________________1895. augusztus 25.

— U

j teher a gazdákra. Egy újabb terhet rótt a belügyminiszter a gazdákra, melyet eddig az állampénztár viselt. Ugyanis az állampénztárból fedezték mindeddig azon felmerült költségeket, melyek a szökevény cselédek, munkások és csavargók hazaki- sértetéséből származtak. A belügyminiszter most elrendelte, hogy a szökevény cselédek és munkások kisérésénél és a szolgálatukba való visszaállitásánál felmerült összes költségeket a illető gazdák kötelesek fedezni, azonban a fizetett összeg erejéig visszakereseti joguk van s a cseléd béréből levonhatják. Csakis azon esetben fedezi az állmkincstár a költségeket, ha az illető cseléd vagy munkás hivatalból üldözendő bűncselekményt követett el.

— A lekenyerezett anyós. Anyós (a részegen belépő vőhöz:)

— De uram, a mint látom, ön be van csípve.

Vő: — Angyali nő, kit ne részegítene le a

te pillantásod!

— Ováczió. A bonyhádi önkéntes tűzoltó-egylet folyó évi augusztus 20-án, Szent-István napján dr. Moldoványi István fő-parancsnokot nevenapján szerenáddal tisztelte meg. Nevezett egylet a katonailag szervezett tűzoltói zenekar élén Brandeisz Ferencz osztályparancsnok vezénylete alatt délben, fél 12 órakor teljes díszben zeneszóval a főparancsnok udvarába vonult, hol ennek végeztével az ünnepelthez Brandeisz Ferencz következő hatásos beszédet intézte: „Mélyen tisztelt főparancsnok ur! Kedves Barátom! Á bonyhádi önkéntes tűzoltó-egylet működő tagjai eljöttek b. névünneped alkalmából, hogy szeretetük- nek s meleg ragaszkodásuknak őszinte kifejezést adjanak. A bonyhádi önkéntes tűzoltó-egy let fiatal egylet, de ezen rövid két évi fennállása óta úgy a gyakorlatokon, de fokepen az egyes tüzesetek alkalmából megmutatta eletkepesseget, he én tova ob megyeit es ezt saját tapasztalatom s meggyözuiiesemom mondom, hogy az egylet oly nívón ail, nogy bátrán veteked- hetik a varmegyeben bármely egylettel. Megmutatta az egylet, hogy haladni tud es haladni akar. És hogy az egylet ily gyors haladást tanúsított, azt nagyobb részt neked köszönheti, ki fáradtságot nem ismerő buzgalommal vezetted az egylet ügyeit. Vezesd továbbra is oly erős kezzel es kitartással az egyletet s mi mindent el fogunk követni, hogy nemes törekvésedben támogathassunk. Isten tartson teged sokáig az egylet javara s kedves családod örömére. Isten éltesse kedves főparancsnokunkat! Éljen!“ Az ünnepelt meghato'ttan köszönte meg e megtiszteltetést s meleg szavakban buzdította az egylet tagjait az ösz- szetartásra, mert — úgymond — csak úgy virágoz- hatik fel az egylet. 3 hordó sör elfogyasztása s a főparancsnok többszöri éltetése — a zénekar hangja mellett — után az ováczió véget ért.

— A kakasdi — Tolnamegye — rom. kath. népiskolánál az osztálytanítói állomásra folyó évi szeptember 16-ig pályázat hirdettetik. Az állomás javadalma: 350 frt készpénz, évnegyedes részletekben és csinos szoba. Kötelmei: egy osztályt önállóan vezetni, az ismétlő osztályban hetenkint két órát adni s a kántori teendőkben segédkezni. Tannyellv: németmagyar. Folyamodványok az iskolaszék elnökéhez Kakasd — via Bonyhád — küldendők. Tanítónők is pályázhatnak.

— Halálozás. Egy fiatal, élete virágában levő leány hunyt el ISzegzárdon folyó hó 24-én. A kérlelhetetlen halál Kramer Klotild életét oltotta ki, kinek gyászesetéről alábbi jelentést vettük: „Ozv. Kramer Árminná szül. Bürger Mária a maga, úgy gyermekei: Schloss Lajosne szül. Kramer Hennin, űr. Havas Zsigmondné szül. Kramer Gizella, Kramer Józef. Kramer Ernesztine neveben fájdalomtól megtört szívvel tudatja szeretett és felejthetetlen leánya, illetve nővérük Kramer Klotiidnak folyó évi augusztus hó 24-en életének 20 évében, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó ho 25-en délután 5 órakor fognak a gyászházból az izr. temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Szegzárd, 18yö. augusztus hó 24-én. Áldás emlekere.

— Tánczmulatság. A tolnai ifjúság 1894. évi augusztus hó 2ü-án a „Feher ló “-hoz czimzett szálloda nagytermében zártkörű Bucsu-tánczmulatságot rendez. Beleptijegy: szemelyjegy 80 kr, családjegy 2 frt. Kezdete este 8 órakor. A tiszta jövedelem jótekonyczelra fordittatik. Felü*fizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapiiag nyugtáztatnak;

— Unneproruok. Szent István napját nemcsak a szokás, hanem a törvény is nemzeti ünneppé tette, mégis találkoztak Gyönkön olyan liazaíiatlan kereskedők, a kik azt nem tekintve ünnepnek, kereskedésüket egesz napon át a munkaszüneti tilalom daczára nyitva tartották és találkoztak olyan földmivesek is, a kik egész napon át mezei munkát folytattak. Az ünneprontó kereskedők ezek! Ausch Móricz, özvegy Lorschi Dávidné, Engelmann Gyula, Eizner Dávid, Débesz Jakab, Schwartz Lajos, Trieglmann Lajos és Arnstán Jakab I a földmivesek közül mezei munkával foglalkoztak: Hill Henrik, John Jakab, Kherd Kon- rád, Kherd Imre, Bölcsföldi Sándor, Kovács Sándor, Vágenbach Henrik, Schneider János, Dránovics János, Beker Konrád és Tóth Pál. E névsor a gyönki főszolgabírói hivatalhoz került s hisszük, hogy az ünnep- rontók megbírságolása nem fog elmaradni, legalább jövőre tudni fogják, mennyire tiszteletben kell tartani egyedüli nemzeti ünnepünket.

I Lajos estély. A szegzárdi polgári olvasókör régi szokásához hűen az idén is hagyományos kegyelettel tartja meg Lajos estélyét. Az elhunyt nagy hazafi emlékének megünneplésére rendezett társasvacsorán szép számmal vettek részt s az ünnepi emlékbeszédet B o d a Vilmos országgyűlési képviselő, a kör elnöke tartotta, fejtegetve azon halhatatlan érdemeket, melyek Kossuth Lajos emlékét dicsfénynyel vonják be.

— Zártkörű tázczmulatság. Szegzárdon, Pernitz József vendéglői helyiségében 1895. évi augusztus hó 31-én a helybeli szegény gyermekek felruházási alapja javára Garay Ferencz teljes zenekarának közreműködésével zártkörű tánczmulatságot rendeznek. Kezdete 8 órakor. Beléptidij: személyjegy 80 kr, családjegy 2 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtat- tatnak és hirlapiiag nyugtáztatnak.

— Képviselő testületi ülés. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete folyó hó 19-én tartott ülésén tárgyalták az 1896-ik évi költségelőirányzatot, mely szerint a bevételek főösszege: 29,617 frt 35 kr., kiadások főösszege 52,128 frt 44 kr., községi pótadóban kivetendő összeg: 22,511 frt 9 kr.

— Gyilkos anya. Még vadállat is féltve őrzi kölykét, annál vérlázitóbb, midőn az anya kivetkezve emberi méltóságából, megöli ártatlan kis csecsemőjét. Ily borzalmas tettet követett el Magyar Orzsébet 15 éves janya-pusztai hajadon, ki egy egészséges fiúcskának adott életet, de mindjárt születése után ki is oltotta életét az által, hogy elhagyta vérezni. Hogy azután égbekiáltó bűnét elpalástolja, a kis csecsemő hulláját rongyokba takarva, a sertés ólba rejtette. Innen a kegyetlen anya édes atyja, Magyar István a fiúcska holttestét a Janya-puszta határában levő kőkereszthez vitte és elásta. Mivel csak alig volt elföldelve a puszta kutyái kikaparták és azt kezén, valamint lábán is megcsonkították. Sipos György agárdi lakos ily állapotban találta a kis gyermek hulláját és a közeli szőlőárokba temette el, de az esetről jelentést tett. Folyó hó 18-án a megejtett orvosi vizsgálat konstatálta, hogy a kis gyermek úgy lett meggyilkolva, mit az anya is töredelmesen bevallott a vizsgálóbíró előtt. A szívtelen anyát, ki még betegen fekszik, nem tartóztatták le, de Magyar Istvánt bünrészesség miatt átadták a szegzárdi királyi ügyészségnek.

— Wosinsky Mór szegzárd-belvárosi plébános, hírneves régész, múlt hétfőn érkezett meg városunkba ázsiai fárasztó utjából. A tudós pap teljes egészségben tért haza s már szent István napján a nagymise alkalmával ő pontitikált. Az őseink otthonát kutató expediczió eredményét utinapló alakjában Szadeczky Lajos, a társaság történésze fogja népies irányban megírni, úgy hogy az mielőbb megjelen. Tudományos müvet adnak ki kutatásuk eredményéről, melynek archeológiái részét Wosinsky Mór, nyelvészeti részét Bálint Gábor, történeti részét pedig Szadeczky Lajos fogja megírni. A kaszinó választmánya igazán élvezetes estét szerezne a kaszinó tagjainak, ha sikerülne főtisztelendő Wosinsky Mór esperes-plébános urat arra megnyernie, hogy érdekes utazásáról és éleményei- ről nehány felolvasást sziveskednéktar- tani.

— Az V. orsz. tűzoltói szaktanfolyamon, melyet a budapesti önkéntes tüzoltó-testület a végből rendez, hogy a vidéket szakszerűen kiképzett tűzoltókkal lássa el, e hó 11. 12 és 13-án ejtettek meg a vizsgálatok. A tanfolyamon az ország különböző részeiből 26 tűzoltó vett részt, akik közül 22 tiszti és 4-en altiszti minősítést nyertek. A tiszti minősítést nyertek között van Bajomi Vilmos a bátaszéki önkéntes tüzoltó-testület alparancsnoka is, kit a tanfolyamon való részvételre a bátaszéki testület küldött ki.

— Meglopott kereskedő. N euwirth Zsigmond faddi kereskedő vásárra menve a felső-hencsei csárdánál megállt. Mig ő bent volt, azalatt F u 11 é r István és Berényi Mihály hencse pusztai lakosok a kocsiján levő ponyvát felvágták s onnét mintegy 50 frt értékű árut elcséntek. Tettükön azonban rajta vesztettek, mert a lopott árunak egy részét — a mit még el nem adtak, lakásukon elrejtve megtalálták.

— Kolera. Nem csak hazánkban, de Európa- szerte is minden csendes s ha felmerül is néha egy- egy kolera hir, a legközelebbi telegramm már a hivatalos czáfolatot hozza meg. Annái meglepőbb tehát bátaszéki tudósítónk értesítése, melyben közli, hogy Müller Antal bátaszéki földműves e hó 21-én reggel kolera gyanús tünetek között megbetegedett. Táviratilag tett jelentesefe a járás érelyes főszolgabirája, Nunkovits Ferencz, dr. Drágíts Imre tb. fő- és járás orvossal a helyszínére kiszállt s miután a betegség kolera gyanús jellege megállapittatott, a legmesszebb menő óvintézkedések foganatba vétele rendeltetett el; a fertőtlemtes eszközlésere pedig a Szegzárdról rögtön leszállított gőzfertőtelenitő gép kezelésében jártas szegzárdi rendőrbiztos küldetett ki. A rögtön alkalmazott orvosi segély daczára Müller másnap (22-én) reggelre meghalt. Igaz ugyan, hogy mindez az ázsiai kolera jelenlétét meg nem állapítja, mert ez csak a beteg Budapestre felküldött ürülékének bakterologiai vizsgálat utján történhetik, mégis a járványnyá fejlődő kolera veszélyes voltát tekintve az óvóintézkedéseknek teljes szigorral való keresztül vitele s a közönségnek a hatósági rendeletek s egészségügyi követelményeknek megfelelő ina- gátartása fölötte tanácsos. — Hasonló kolera gyanús eset fordult elő Tamásiban is, hol szintén megtették a szükséges óvintézkedéseket.

Színészet Tamásiban.

Folyó hó 9-én kezdette meg előadásait Tamásiban Zoltán Gyula jól szervezett színtársulata.

Ez ideig négy előadást rendezett s ezen négy előadás máris meggyőzte a közönséget, hogy rutini- rozott s a pártfogást megérdemlő szintársulattal van dolga. És ennek daczára intelligencziánk nagy része távol tartja magát a színház látogatásától; persze a kocsiszínben felállított színkörben nem lehet a páholy ruganyos székén elhelyezkedni s onnét szemüvegen fixirozni a szerény gyalogjáró közönséget.

Az előadásokról egyenkint a következőkben referálok.

Bemutató előadásként a „Rang és mód“ színmüvet adták s mondhatom, hogy präcis előadásuk és teljesen sikerült alakításaikkal a szó teljes értelmében elragadták a közönsget, úgy annyira, hogy a kiválóbb szereplőket, neveztesen: Szerémfalvit (Ban- nai Gábor), Szerémfalvinét (Clarisse), Zoltán Gyulát (Banzai Gerő), Makainét (Borbála) a nyílt jelenetben is számtalanszor megtapsolták. De a többi szereplők is derekasan megállták helyüket s nagyban előmozdították az előadás egyöntetűségét.

Szombaton, folyó hó 19-én műkedvelői előadás volt, erről alább referálok.

. Vasárnap, 11-én a „Primadonna“ bohózat került színre, meglehetős nagy közönség előtt; ezen uaraboan is Szerémjalui (Czinczár Kajetán), Mattamé (Veiónixa), Szerémfaluiné (Flóra) és Szilágyi aliü’i (Marisxa) szerepeikkel a legjobb hangulatiján tartották a közönséget.

Kevésbé sikerült a kedden előadott „Csapodár“. Szerémjalvi (Champique), Szilágyi Mari (Constancz), Szerémfaluiné (Kamilla) és Szitái (Riverolle) szerepeikben minden lehetőt elkövettek a darab emelésére, a közönség mégis egykedvű maradt. Úgy látszik, a franczia vígjátékokért nem nagyon lelkesül közönségünk.

Hanem bőven kárpótolta közönségünket a szerdai, folyó hó 14-iki előadás, a mikor Herczeg Ferencz „Három Testőr“ vigjátéka került színre. Ezen darab oly egyöntetűen s oly kitűnő sikerrel adatott elő, hogy a legnagyobb nehézség a szereplők közül a kiválóbbakat felsorolni. Aradi Kálmán (Pollacsek), Szilágyi Mari (Rózsa), Szerémfalvi (Rátki), Szitái (Hortovai) és Zoltán (Flóris báró) szerepeikben s gyönyörű játékukkal fölülmúlták önmagukat; de az est hőse, illetve hősnője mégis Szerémfaluiné (Liza) volt.

Szabatos játéka, könnyed mozdulata és kitűnő alakítása által tűnt ki kiválólag; egyszóval eddigi játékaival mint tökéletes művésznő mutatta be magát, a ki bármely nagyobb színpadra is vezérszerepre volna hivatva.

A kik olvasóim közül emlékeznek Ditróiné játékára, azok a „Három testőr“ Lizájában egészen Ditróiné alakításait látták megtestesülve.

Csütörtökön (aug. 15-én) a „Czigány“ népszínmű került színre, zsúfolásig megtelt ház előtt. Ezen előadásban is megmutatta a társulat, hogy jó erőkből van össze állítva. Különösen — mint mindig — kitűnt élénk játékával Szerémfalvyné, kit „Rózsi“ szerepében feszült érdeklődéssel hallgatott a közönség végig s számos tapssal nyilvánította elismerését a jeles művésznő iránt.

Szombaton Makayné Gaál Laura jutalomjátékául a „Bolondok háza“ bohózat adatott elő, vontatott, nehezkes előadással. Még a jelesebb erőkön is meglátszott, hogy nem érzik át szerepeiket, s igy nem tudtak a közönség figyelmét lebilincselni.

Tökéletesen sikerült a vasárnapi (aug. 18-án) eloadas „Az asszony verve jó“ népszínművel, ezen előadáson ismét derült hangulat uralkodott a közönség köre ben és érdekkel hallgatta végig, s művészeinket, nevezetesen Makaynét (Boris), Zoltánnét (Verőn), Szerémjaluynét (Zsófi), Szerémafalui (Dudás Mihály,) Aradit (Bogár Dani), végül Kocsi Ilonkát (Vicza) szerepeik előadása közben elismerése és tetszése nyilvánításául számtalan tapssal jutalmazta meg.

Azonban kedden (aug. 20-án) előadott „Próba- hazasság“ éppen nem mondható sikerültnek s ha Szerémfalvyné (Birike) élénk játéka és kellemes éneke, úgy Makay (Hajdú Bokor István) és Makayné (Zsuzsanna) präcis játékukkal némi elégtételt nem szolgáltattak volna, az egész előadás fiaskóval végződött volna; mert a többi szereplők akadozva s oly vontatottan játszottak, hogy még a megjelenéseket is a sugolyukból dirigálták; denique a szerep tudása nélkül nem lehet fellépni.

Igazmondó.