Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-13 / 2. szám
2 1895. január 13. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.) Másolat. M. kir. belügyminisztérium. 102446. sz. n. gg Tolnavármegye közönségének Szegzár dón. A folyó évi 16. és 17-ik napján tartott rendes közgyűlésen végbement szolgabirói választást illetőleg Nagy István árvaszéki ülnöknek simontornyai járási szolgabiróvá megválasztását kimondó 427. sz. közgyűlési határozatot Geiger Gyula törvénysatósági- bizottsági tag fellebbezése folytán felülvizsgálván: a választást azzal a helyesbítéssel tartom érvényben, hogy Nagy István nem a simontornyai járásba választatott meg szolgabirónak, hanem a közgyűlés őt csupán szolgabirónak választotta; valamely járásba való beosztása pedig az 1886. évi XXI. t.-cz. 57. §-ának B. h. pontja alapján a főispán jogkörébe tartozik. A választást érvényben kellett tartanom, mert a mint már több hasonló esetben kijelen tetett, ürese- désban levő tisztviselői állásnak a tisztikar tagjai sorából való betöltése folytán előálló fokozatos üresedések még ugyanazon rendes közgyűlésen betülthe- tők, ha a rendes közgyűlés tárgysorozatába felvétetett, hogy az üres állás betöltésével kapcsolatban a közgyűlés folyamán esetleg megüresedő egyéb tisztviselői állások is be fognak töltetni. Minthogy pedig a vármegye októbei’i rendes közgyűlésének tárgysorozatának 6. pontja alatt az esetleg fokozatosan megüresedő egyéb állások betöltése is fel volt véve, a központi főszolgabírói állás betöltése folytán fokozatosan megüresedett szolgabirói állásnak az októberi rendes közgyűlésen betöltése törvényes volt. Erről a vármegye közönségét az alispánnak f. é. november 2-án 22715. sz. a. kelt jelentésével feltelj esztett iratok visszaküldése mellett további eljárás végett értesítem. Budapesten, 1894 évi deczember hó 15-én. A miniszter helyett: Reiszig s. k., államtitkár. Közgazdaságunk 1894-ben. Piaczunk pénzügyeiben ez évben nagyjelentőségű dolgok történtek. Mellőzve az államháztartásnak már fentebb említett mozzanatait, a valutarendezési művelet ez évi fejlődést, az államjegyek bevonását, és más állampénzügyi operácziókat, maga a piacz pénzügye élénk mozgalmat tanúsított A vidéki hitelügynek ez évben sok kellemetlen pillanata volt. Az európai tartós óriási pénzbőség mihozzánk csak árnyékát vetette. A nyugat-európai piaczok alacsony kamatlábai nálunk nem tudták áttörni a jegybank által vont sánczokat s a magyar piacz még az osztráknál is mostohább elbánásban részesült. De a pénzbőség árnyéka, mely a spekulácziónak talajt vesztett fellendülésében áll, nálunk egyedül küszön- tüttt be a pénzbőség előnyei nélkül. A bunapesti tőzsdén a papirok árfolyamait neki vadult hajszában verte fel az irányzat, mely csaknem az egész évet lefoglalta. Politikai és gazdasági tényezőket számításon kívül hagyva, hajtották fel az árfolyamokat hihetetlen és érthetetlen magasságba s ezzel az idegen piaczok kommentárjait provokálták. Nem mulaszthatjuk el e helyen, hogy mikor egyrészről konstatálnunk kell, miszerint a hitelügy terén szolid, újabb alkotások is történtek és a hitelügy ez évben főirányzatában elég egészségesan fejlődött, azt is konstatáljuk, hogy a hitelügynek betegségei is újabb szimptomákban nyilatkoztak meg. Az erdélyi pénzpiacz baja igán szomorú szint vet a vidéki hitelviszonyokra. Ez a baj a nemzetiségi agi- táczió, mely újabban egészen a gazdasági élet terére adta magát. A nemzetiségi pénzintézetek évről-évre meglepő rapiditással szaporodnak és költséget sem kiméivé igyekeznek az erdélyi magyar pénzintézetek klienteláját elhódítván kezükbe ragadni a gazdasági fölényt. E mellett a hitelügy más baját sem hagyhatjuk szó nélkül. Ez a fővárosi bankoknak’a tőzsdejátékba való elmerülése. A fővárosi bankok az utóbbi években mindinkább belemerülnek a tőzsdejátékba és ezzel nagy mérvben veszélyeztetik az üzleti szolidi- tásnak még csak látszatát is. Nem szabad e szavakból csupán a Lévaiak, Löriek, Győriek eseteire gondolnunk, mert hogy a zugbankok megbuktak és a meggazdagodni vágyó tömeg egy “részét magukkal rántották az ismét csak szimptomatikus jelenség, a baj abban rejlik, hogy e bankok még a legnagyobbak is a tőzsdén dolgoznak s ha | nagy bankoknál nem állanak elő válságok, az csak ebből magyarázható, hogy nagyobb tőkével és nagyobb elővigyázat- tal működnek. Ezt a betegséget nem hagyhatjuk szó nélkül akkor, mikor az év közgazdaságáról akarunk képet adni. Kétségkívül örömmel kell konstatálnunk azt, hogy ez évhen a tőzsdék reformálására irányuló mozgalom mindenfelé egyaránt megindult. Meg kell emlékeznünk e helyen a bécsi magvájár ellen indított magyar mozgalomról is, mely egész Európában visszhangra talált és a bécsi magvásár megtartását lehetetlénné tette. Az ipari élet ez évi fejlődése is sok érdekes mozzanatot tüntet fel. Úgy az iparosok oktatása, mint az iparosok hitelügye élénken foglalkoztatja közvéleményt. A szövetkezeti ügy, a szabadalmi kérdés és más közérdekű kérdések, melyek főleg az ipari termelést érdeklik, élénk vita tárgyát képezték. A kormány a házi ipar fejlesztése érdekében állandó házi ipari bizottságot szervezett. A házi ipar terjesztésére újabban kiállítást is rendeztek, mely azonban sajnos, nem meriti ki a házi ipari termelés ágait. Megemlítendő a székely fiuk ipari foglalkoztatására, a munka és tánviszonyok tökélátesbitésére irányuló mozgalom. A kereskedelmi muzeum, a villamos erővel hajtott munkagépekből kiállítást rendezett, melynek az ipar fejlődés szempontjából megbecsülhetetlen hatása volt. Vajha a hasonló kiállítások minél gyakrabban ismétlődnének és minél kimeritőbbon mu- tatoák be az ipari élet minden ágazatát. E helyen kell megemlékeznünk egy nagy magyar iparágnak, a malomiparnak kérdéséről is. A malomipar fejlődése hazánkban igen dicséretes és e fejlődés folyamán a magyar malomipar a technikai tökéletességnek magas fokára emelkedett. A malomipar fejlődésének hátráltatása már csak annál a nagy gazdasági fontosságánál fogva, melylyel kétségtelenül bir egy agrár államban, 'sem volna semminemű szempontból helyeselhető. Mindazonéltal a malmoknak és ■ pedig főleg a fővárosi nagy részvénymalmoknak spe- lculácziói,* melyeket az őstermelés hátrányara folytatnak, kihívta ez év folyamán a közvélemény éles re- nitentiáját s maguk a kis malmok indítottak mozgalmat e részvénymalmok visszaéléseivel szemben. Meg kell e helyen jegyeznünk azt, hogy azt a mozgalmat, mely a részvénymalmok ellen olyan hatalmas támadásba élesedett ki, korántsem szabad a malomipar ellen indított mozgalomnak tartanunk, mert ez nem a mindenek által kötelességszerüen kél- lőleg méltányolt malomipar ellen, hanem a malom- részvénytársaságok által Űzött határidő spekulátiók és közgazdasági szempontból káros vámvisszaélések ellen irányult, Mielőtt szemlénket befejeznék, a milleniumi kiállítás előkészítésére országszerte, a vidéken épen úgy, mint a fővárosban megindult az akczió s az anyag beszerzését avatott kezek nagy buzgalommal eszközük. Vajha a magyar ipar az ezredéves kiállításon úgy lehetne képviselve, amint az igazán megérdemelné s a mint a vezető egyéniségek buzgalma és szakértelme reményleni engedi. Az ipari fejlődésnek szükségességét hátrányosan érezzük ma, mikor a terményáruk alacsonysága, a szőlők megromlása és más hátrányos körülmények következtében a mezőgazdasági termelés évről-évre csekélyebb jövedelmet biztosit zz országnak. A termelés harmóniáját mindenki, a közgazda- sági tényezők összejátszásának horderejét ismeri, a nemzeti gazdagodás érdekében szükségesnek tartja s kerülnünk kell a termelési ágak közötti viszony ki- élesitését, melyet a merkantilista közvélemény az utóbbi időben nagy kedvteléssel üz. Csak a termelési ' ágak harmonikus fejlődése hozhat áldást és eredményezhet kozj ólétet és erre nemzeti életünk második ezredévének küszöbén egyesült erővel kell törekednünk. T A N Ü G Y. „Népoktatásügyi községi közigazgatás kézikönyve.“ Összeállította dr. Szabó Mihály, Kolozsvármegye kir. segédtanfelügyelője. Az 1868.. évi XXXVIII. és az 1876. évi XXVIII. t.-cz., valamint az ezek végrehajtása tárgyában kiadott utasítások megjelené-. sük annyi konkrét, ezeten alapuló magyarázattal látattak el, valamint egyes részeikre annyi szabály- rendelet, döntvény és elvi jelentőségű határozat jelent meg, hogy azoknak összegyűjtése a hatóságoknak is, de különösen az iskola fentartó hitközségeknek és magánosoknak, tanítóknak, iskolaszéki tagoknak s általában a tanügygyel foglalkozóknak szinte lehetetlenné vált. Dr. Szabó Mihály nagy fáradsággal összeállított úttörő müve kimerítő részletezéssel felöleli — szervesen és . összefüggőleg csoportosítva —— a tanügyre és kisdedóvásra vonatkozó összes törvényeket, rendeleteket, utasításokat, döntvényeket stb. oly módon, hogy minden tétel után közölve van a törvény §-a, vagy a rendelet stb. kelte és száma. A községi elöljárók, iskolafentartók s általában a népoktatás-ügygyel foglalkozók részére nélkülöz- hetlen könyv főérdeme a praktikus, könnyű áttekintést biztositó beosztás; az egyszerű, világos, könnyen érthető irály s ezek mellett a mű. czélszerü . használhatóságát, nagyban elősegíti a függelékül csatolt hakisértsem meg feltámasztani, ami úgy is régen halott! Alig hangzottak el az utolsó szavak, az ajtón belépett a férj s gyöngéden megölelve, megcsókolva nejét, barátságosan megrázta az ablakon kitekintő Sárdi Ödön jéghideg kezét. ' —- Nos a havas világot bámulod Ödön? A halovány arczu ember szomorúan intett. — Nézem a szállingó pihéket, melyek bohókás röptűk után a — fagyos földre hullnak . ! . Bibó Lajos. Az emberevök szigetén. Irta: BOGDONOVITS GYÖRGY (BEKSITS GUSZTÁVNÉ.) A „Tolnaniegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Nem vezetem én a fantazia merész szárnyain az olvasót Afrika délkeleti, sem délnyugati partjaihoz. Miért is tenném koczkára becses életüket, hogy a vad szerecsenek fekete és tetovirozott ábrázata kiderüljön, fehér fogaik az étvágytól összeverődjenek azon izes és kedves falatokra gondolva, a melyeket még az európai inyencz is megkíván, ha a mi körünk szép asszonyait egy csomóban szemlélheti. Nem a koduszdió, a pálmák, nem az őserdők, a gorillák hazájába vezetem, hol kékebb az ég, fényesebbek a csillagok, bújabb a növényzet és hol a tarkábbnál tarkább kajdácsok rikoltnak versenyt a majmokkal, midőn az ízletes csümölcsükért vetélkednek. Nem viszem önöket a fekete emberek harczai- nak szinhelyére, sátrak alá, hol a nyertesek kürül- tánczolják az elfogott, legyőzött foglyokat és üdv- kiáltásba törve ki, adják meg a jelt áldozatuk lemészárlására. Nem hajózom önökkel expedíció tagjaiként tudomány-szomjas angol módra, avagy a pápaszemes német alapos kutató természetével egy hajón, hogy hogy megmérjem a még ismeretlen tájék még lakhatókká és városokká alakítható földjét. Nem is szenvedtetek hajótörést önökkel, hol a vihar üvölt, a hullámok darabokra roncsolják hajónkat és mi, a megmenekültek, térden állva köszönjük a teremtőnek, hogy a Fidsi sziget lakatlan tájára kicsapott az ár. Nem fektetem le önöket hálatelt szívvel a csodás megmenekülésük felett egy rögtönzött ágyra pálma levelekből s nem ébreszteni fel édes álmukból a vad indiánok üvöltésével, kik minket gúzsba kötnek, megfosztanak ruháinktól és megtapogatnak, hogy elég kövérek vagyunk-e husfőző fazekaik számára. Nem! Az én szigetem nem a délkelet mesés tájékán van, az én szigetemet nem veszi körül az Óceán tengere. Népes czivilizált vidékén van. Európában. Az én szigetem szellemi sziget. No ne féljenek! Nem jelentem meg rég elhunyt kedveseink és elleneink alakjait. Nem vagyok spiritiszta, ki a régi emlékekben dúl. Nem kell sötétség, hogy szellemi szigetem lássák. Az én szellemi szigetemet napfény veszi körül. Lakossága kedves, müveit, a szellemi jeneusse doréc tagjai. Népei a szépség s az ész legkiválóbb példánya. Ezek az emberek azok, a kikre a természettudós azt mondaná, hol a lepkefogóm, ezek ritka példányok! Az én szigetem minden országban, de csak az ország szivében létezik. Hol az ország? A fővárosban. Ez a szellemi véredény szolgálja a provincziát, az ország testének többi részét. Ez serkenti jóra, rosszra, magasra. Az én szellemi szigetem a legarisztokratikusabb elem. A legjobbszivü barát és a legkegyetlenebb ellenség. j \ ; f Összetart, mint a fidzsi-szigeti indiánok és megeszi, ha tönkretette elleneit. Az én szellemi szigetem lakossága nemesak a divat ismerője, de a divatok teremtője. Az én szellemi szigetem egy fórum, olyan hatalmas, mint valaha a velenczei köztársaság volt. Sbirrejei vannak, kik a többi emberek conduite lajstromát figyelemmel kisérik, sőt minősitik is. Büntető hatalom. Sőt egymást is folyton megfigyelik, méltók-e arra, hogy a szellemi sziget polgárai gyanánt neveztessenek. Méltók-e arra, hogy e nagy hatalmat, melyet a szellemi társulat kezében tart, megoszthassák. Az én szellemi szigetem a párisi irók és művészek köre. Mondják, volt egy idő, midőn e kör tagjaiként szerepelhetni elég kvalificacio volt, kérő gyanánt fellépni a legserupulusabb szülői háznál és antree az udvari báltól elkezdve a miniszteri szobán át a legtitkosabb;" és zártkörű ülésekre. Az, én szellemi szigetem tagjai mindenütt ott vannak. Hivatásuk a titkos dedektivség és nyilvános megbüntetése mindennek, a mi a politikai és társadalmi téren az igazság és szép ellen történik. Ók az igazság és szépmüvészetek apostolai. Ok terjesztik bűvös hátalmukkal a jó Ízlést, a helyes szellemi irányt. Eszközeik első sorban az Ízlés, a te. 1
