Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-03 / 9. szám

3

1895. márczius 3.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.)

den zefirja iránt inklinálva vannak, hanem a vidéki balekek, a kiket tőzsdei megbízók szipolyoznak és juttatnak tönkre.

A dolgot nagyon könnyű érteni. A börzén való úzerkedes í endesen titokban megy, mert nagyon sok ember és jogosan nem tartja a börze-játékot tisztességes dolognak, ügy van vele, mint a ferblisták. Egyetemlegesen titkolják, hogy ők a rut szenvedélynek rabjai, mert jól tudják, hogy nagyon sok ember- | nek megvan a maga szigorú elve e játékról és annak üzéséről. Titkos, becsmérlő és e mellett sokat kocz- káztató ezen üzlettől a hipotekat adni tudó kereskedő üzerek tartózkodnak 5 annal nagyobb előszeretettel vállalkozik rá a lelkiismeretlen, gyanús előéletű üzér, a szélhámos, mar előre is azzal a szándékkal, hogy megbízóját ki fogja koppasztani. A vidéki spekulánsok ilyen kezekbe kerülnek és mint az éjjeli lepkék biztos veszedelmükbe bízzák vagyonukat és becsületüket ezekre a lelkiismeretlen kezekre.

Mennyi társadalmi nyomor fakad ebből, mennyi szörnyű bűnnek alap-oka ez a könnyelmű játék.

Belátta maga a tozsdebiróság és azért február derekán újabb szigorú szabályzatokat dolgozott ki, melyeknek czéljuk a hívatlan elemeknek a tőzsdéről való eltávolítása.

Nem lehet feladatunk azt firtatni, váljon az e végből alkotott szabályzat a kívánt eredményt eléri-e, mi csak annyit konstatálunk, hogy a mig lehetséges a budapesti gabona-tőzsdén százszor annyi búzára határidő üzletet kötni, mint a mennyi egész Magyar- országon a legjobb gazdasági évben terem, mint napjainkban; mig egyes tőzsdén jegyzett papírokat lehet ravaszul, fondorlattal befolyásolni, és annyira fölhajtani egyes papírokat, mint utóbb a villanyos vasúti részvényekkel történt, hogy azok 21/a-ék kamatot sem hoznak, mig az úgynevezett ál-ügyletek dominálnak a tőzsdén ; addig a szigorú és még szigorúbb rendszabály csak porhintés és a bajokat formálni nem fogja. A zálogházzal való szédelgésnek egyszerre véget vetett, midőn az állam hagy kauciót kivánt az illetőktől. Tessék a tőzsdén megbízásokat végző bankároktól is biztosítékot követelni, minél nagyobbakat, akkor a Lőryek, az Ernyeiek és kitudja kik nem fogják a könnyelmű embereket a romlás karjaiba vinni.

TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL.

4343. sz. Tolnavármegye alispánjától,

alisp. 95.

Hirdetmény.

A vármegye házi pénztáráról szerkesztett s az állandó választmány pénzügyi szakosztálya által is tárgyalt 1894. évi számadás, az 1886. évi XXI. t.-cz. 17. §-ának rendelkezéséhez képest, a számvevői véleménynyel s a pénzügyi szakosztály előterjesztésével együtt folyó évi márczius hó 10-étől számított 15 nap tartamára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kitétetik.

A számadásra vonatkozó^ netáni észrevételek, a folyó évi márczius hóban később meghatározandó és szokásos módon közhirré teendő napon tartandó tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg legalább is 5

jünk előre, akkor majd utánunk jönnek. De várjatok ! Megkísérlem Károlyt hivni. Talán szerencsém lesz s szót fogad. (Hozzámegy). Károly, menni akarunk !! . . .

Károly. Most nem lehet, az Isten megáldjon! Nem látod, hogy a kisasszony ruháját kell rendbe hozni ?!

Irén. És éppen neked kell azt végezni ? Az enyém is elszakadt, hozzám még sem jössz ? (Duzzogva áll félre, mindenkinek hátat fordítva).

Mariska (Katiczához). Rá se hallgat. Menjünk, de nem akarok első lenni. Eleget csúfolnak már félénkségemért. Ne mond sekinek, hogy azért kívánkozom el innét, mert embereket szeretnék látni.

Kát. (Mariskához). Jó. Nem szólók senkinek. S ha te nem akarsz, indulok én. Hanem utánam jöjj! (El).

Endre. (Mariskához). Csakhogy már egyszer egyedül találom.

Mariska (Endréhez). Mit akar már megint!

Endre (Mariskához). Egy találkát kedves Mariska!

Mariska (Endréhez)., Nem elég a mai?

Endre (Hisz itt nem vagyunk egyedül.)

Irén. (Közeledik hozzájuk).

Endre (Mariskához). Igen? Hamar! Jön valaki!

nappal az állandó választmányhoz czimezve nyújtandók be.

Szegzárdon, 1895. évi február hó 26-án.

Simontsits Béla,

alispán.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.__

„Pusztán lakik . . .

Pusztán lakik az én kedves angyalom,

Ezt a várost nem sokára itt hagyom.

Nem kell nekem a nagy város gyönyöre,

Szebb, ha csillog kis angyalom kék szeme.

A pusztán van a boldogság hazája,

Nem hoz a sors bufelleget reája;

Künn a pusztán van egyedül az élet Kis angyalom veled leszek mig élek.

A városban éldegélnek .az urak,

De a pusztán betyár járja az utat;

Elmegyek hát, beállók én betyárnak,

Ily legény kell a szép magyar leánynak.

Lesz nekem egy daruszőrü paripám,

A melyen, ha a világot- meglopnám,

Oly sebesen szaladnék a pusztába’

Hogy nem érne senki lovam nyomába.

Jó legények búcsút veszek tőletek,

Veletek már tovább együtt nem leszek,

Ezt a várost talán még ma itt hagyom,

Pusztán lakik az én kedves angyalom.

Tumó Antal.

Ha az ispány ur haragszik.

Ne ijedj meg kedves olvasóm, nem a megyei fő vagy alispán úrról beszélek, ki hivatalos helyiségeiben az alárendeltek fölött dörgi el hivatalos haragját. Nem. Csak amolyan pusztán lakó gazdasági alkalmazottról, ki arra ügyel, hogy mely időben, mily és mennyi áldást t'ermő mag alá müveltessék meg a föld, az ő neki is ugyancsak alárendelt egyének által. Mert hiában, a világ rendjében csak úgy van az, hogy az ekeszarvához is ép úgy, mint ahoz a bizonyos másik szarvhoz, a melyet nem a bognár készit, szóval minden üdvös és kárhozatos dologhoz az ember, a teremtés koronája kell. De hát mi jó vagy rossz eshetnék is meg, ha a lélekkel bíró ember azt nem intézné, vagy legalább is abban részt nem venne ?

Most pedig kedves olvasóim, kövessük az eseményt. Tél apó ugyan most rázza a zuzmorás szakállát s bennünket, ha csak dideregni nem akarunk, .a fűtött kályhához kerget; de ez nem akadályoz bennünket abban, hogy a képzelet szabad szárnyain, hisz különben megvolnának kötve, egy a fák zöld lombjai által a nap perzselő sugarától megvédett, vagy ha úgy tetszik beárnyékolt helyre látható szárnyak nélkül is repüljünk. Tehát egy pusztán volnánk, a lombos fák hüs árnyában, a hol nem a falaktól elzárt gombavérü népség lakik, melynek képes felét, élőiről tekintve, ha hölgy, a harmatos reggeli friss szellő ugyancsak a teremtés eredetiségében mutatná ezernyi ránczaival,

Mariska (Endréhez). Legyen . . . Holnap délután a templomtéren, (félre). Talán lesz szerencsém, s lesz ott valami ismerős.

E n d r e (Mariskához). Köszönöm. Köszönöm.

Mariska. Nos, menjünk már. Te is jüszlrén?

Irén. Jövök. Károlyival ma nem lehet biimi!

(Mariska, Endre, Irén el Katicza után.)

Károly. (Borishoz). Kisaszony, az isten szerelméért, adjon egy találkát. Meghalok,, ha nem kapok. Higyje el meg fogok halni, ha visszautasít! Őrülten szeretem s nézze, térden állva, összetett kézzel kérem, adjon egy találkát holnapra!

Boris (Károlylioz). Keljen fel! Giza ide néz. Ha Irén vissza talál jönni!

Károly (Borishoz). Azt hinné, a ruhát tűzöm csak, nem kelek fel addig, mig igennel .nem boldogít.

Boris (Károlyhoz). Keljen fel . . .

Károly (Borishoz). Mondtam már . . .

Horis (Károlyhoz). Ám legyen. Megadom a mit kér: legyen holnap a templomtéren.

K ár 01 y (Borishoz) Délelőtt vagy délután?

Boris (Károlyhoz), délután.

Károly (Borishoz). Millió csókot érte!

(Károly és Boris jelenete alatt Giza és Dezső különválva sétálnak a tisztáson).- (Folyt köv.)

lefuván róla a rizsport, leáztatván róla a pénzen vett szépséget; ha pedig valami deli reménybeli vő, roskadozó inakkal, összekuszálná a bajusz helyén nőtt néhány szál illatos pomádéval kikent szőrt, melynek tulajdonosa az ötvenes bankóból, ha váltópénzben kapná kezeihez és évei száma után tarthatná meg belőle a dinom-dánomra kiadható összeget, alig kéne neki visszaadni vagy' két bankót.

Ilyen népség elpusztulna a napsugaras levegőn, mint a krumplinak, (ha tetszik burgonya) pinczében nőtt indája.

Ezen, mint a legtöbb pusztán, olyan rozs kenyértől táplált egészséges vérü nép lakik, melynek vászon cselédeiről azt mondjuk, piros-pozsgás képű, majd kicsattan.

Bebizonyította pedig ezt a világtörténelem is, midőn az erős karú, igaz vérü hazafit, bár disznóhajcsár minőségben is a fejedelmi székbe ültette j egyrészt igazat adva azon közmondásnak: csak egészséges testben lakik egészséges lélek, más részt bebizonyította, ha csak kis országocskában is, hogy a falak közé dugott ccenevész vér a hazát meg nem mentheti.

De ezóta ispány ur erősen haragszik, hogy mindig eltérek tőle; ispányné őnagysága pedig még jobban, mert kedves férje ura az ébresztő órának lármázó szerszámát reggeli fél 4 órára igazította, mi tán éppen akkor zavarta meg álmában ő nagyságát, mikor leánykori legkedvesebb udvarlóival hitte magát körülvéve. De miért e korai felkelés édesem ? hisz ott a hajdú, zsörtölődött ő nagysága. Nem érted te a gazdasági dolgokat, felelt ő - ispánysága szakértői komolysággal. A gabonát kell összehordatnom, hogy a tarló szabad legyen a lábas jószág számára, a melynek ismét megbízható pásztor kell, mert az öreg már nem látja a határt. Le is ugrott az azelőtt lu- daktól viselt hájnövesztő pihenő helyéről, már á menynyiben egy erős hátas lónak is, ha beszélni tudna, súlyosnak talált köpezös termet ugrani képes, nem ugyan a gazdasági ügyek vezetésének fontossága, mint inkább egy folytató félben levő pásztor óra idyli gyönyöreitől sarkalva. Természetesen a papramorgós tápláló reggeli a korai órákban sem maradt el. O ispánysága úgy okoskodván, az éhes gyomor többet gondol a főtt húsra, mint a nyersre. Ezalatt pedig sorban álltak a szekerek a két párosával eléjök igába akasztott fehér szőrű ökrökkel, rajtok az öreg béres és a hidóval. (Kis béres.)

Hogy pedig ezen titkát ispány ur még álmában is megőrizte az ő kedves élete párja előtt, arra nem annyira szivének erőssége, mint inkább zsirral körül zárolt volta képesítette, lévén még álma is inkább hizlalva nyugtató, mint nem tetszetős ügyeknek publikálása által soványitva fárasztó.

Biz.ony boldog is az ilyen lélek, mert mindig zsírban úszik. Munkára igazítván alárendelt népségeit, a szekerek kerekei annyira gyors ütemben forogtak a tarló felé, a mennyire azt az előttök komolysággal ballagó ökrök tovamozgási képessége lehetővé tették. Hadd ballagjanak.

Ispány ur betért hajduékhoz utána nézni, rendeletéi kellőkép végre hajtattak-e ? S mellesleg legyen mondva, hogy a liajduné barna Juczikáját a puszta végében levő kertbe magával vigye, megmutatandó, milyen növényeket palántáljon s elsősorban is vele értekezzék, valljon az uj felfogadandó ifjú pásztort elfogadná-e hitves társul, már csak az idő rövidségének miatta is, mert a tarló maholnap szabad, a jószágot ki kell hajtani, hogy szántásig az elhullott mag fellegyen legeltetve s mindezt az öreg pásztor, ki elmegy, már nem teheti; azonkívül jobb ám egy ideig még pásztornénak is inkább lenni, mint kün a tarlón a béresek mellett, a hol a nap égető sugara még barna Juczfkát is fekete Jutkává perzselné, a magas szekéren a kévéket rakni, a honnét épen úgy le lehet bukni, mint az egyenes földön elbukni s itt a felkelhetés mégis csak könnyebb, ha az ispány ur is segít az emelésben. Mindezt egybevetve, Juczika sem ellenkezett, különösen midőn ispány ur az ő jó akaratját oly közelről adta Juczika szájába, hogy húsos ajkai a tapadás törvényének következtében az elvonás alkalmatosságával akkorát csattantak, hogy a közeli cserjéken és fákon megbuva búgó vadgalambok is, megrettenve az ily nagyon is hangosan nyilvánuló gyengédebb érzelmek tolmácsolásától, ijedtökben tova rebbentek, érzelmeiket sokkal csendesebb módon szokván egymással közölni.

így az ügyeket egybevetve, hajdú uramék is meggondolták, különösen az idő rövidsége miatt, hogy majd az elszórt magnak gazdája nem akad, ha nincs uj pásztor s az apadás a hiányos legeltetés miatt