Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-24 / 47. szám

1895. november 24,

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.)

— Ég az uj kaszárnya! Tolnán az a rémes hir verte fel a múlt hétfőn este 8—9 óra közt a telefon lakóit t. i. az önkéntes tűzoltókat, kik a vész nagyságának hirére rögtön teljes felszereléssel és három kitűnő fecskendővel indultak a város végén levő uj kaszárnyába. Meg kell jegyezni, hogy ezen kaszárnya a modern épitészet szempontjából valóban páratlan, a mit különben következtetni enged azon körülmény, hogy felállítása Tolnavármegyének kerek fél millió forintjába került. Könnyű tehát elképzelni, hogy tűzoltóink teljes tudatában voltak annak, hogy a mai eset tűzpróbáját fogja képezni ama jó hirnévnek, melyet maguknak eddig is kivívtak. Jellemző, hogy a belvárosi lakosok a rémes esetről csak másnap reggel vettek hirt, miután a tűzoltók a kürtjelzéssel nagyon fukarkodtak. A harangozó pedig mélyen aludt. De ezt azért tették, mert segítség és viz bőven állt rendelkezésükre. Alig fél óra után már neki fogtak a tűz megakadályozásához, a mi azonban nem volt könnyű munka. Egy 60 méter hosszú istálló padlása gyulladt ki, melyen rengeteg mennyiségű széna volt felhalmozva, az alatta levő istállókban pedig számos ló. Először is ezek megmentéséhez fogtak, a mi azonban sehogysem akart menni. Matejka Károly parancsnok rögtön elrendelte, hogy a lovakra adják fel a kantárt, nyerget, szóval mindent, mi megtörténvén a lovak önként szépen kimentek. A szabadba érvé irtózatos száguldózást vittek véghez, a mi csaknem életveszélyessé vált, mert a botrányosan kivilágított nagy területen a járó-kelők alig láthatták egymást. Ezután a tűzoltók Wittinger Sándor főparancsnok és Matejka Károly parancsnok kettős vezénylete mellett nekifogtak a bádogtetőzet beszakitásához, a mit dicséretes gyorsasággal végeztek. E közben beértek a fáczánkerti tűzoltók is egy fecskendővel és igy négy oldalról támadták meg a tüzet és akadályozták meg annak tovaterjedését. Hogy mily óriási munkát végeztek, mutatja az, hogy csak reggel két órakor fu- vattak le, de őrséget hagytak künn reggelig. Az épen itt időző és vizsgálatot teljesítő ezredes teljes elismeréssel adózott ama bátor elszántságnak, mit tapasztalt. Midőn már a veszélytől nem kellett tartani, a tűzoltó legénységet gazdagon megvendégelték. A tűzoltóság különben 30—40 frt kárt is szenvedett, mert az égő épület vasszerkezetű lévén, az izzó vas sok tömlőt s egyéb tűzoltó-készüléket elégetett. A tűz keletkezésének oka eddig még felderithetlen, de bizonyos, hogy arról sokféleképen suttognak. Még el nem hordták a pusztulás maradványait, máris szerdán délelőtt 11 órakor ismét hangzott a rémes kiálltás :

— Tűz van, ég a régi kaszárnya! Ez már mindenkit megdöbbentett, mert ez a laktanya a belvárosban van. Itt meg a paksi útra nyíló 90—100 méter hosszú istálló padlásán összehalmozott szalma és széna gyulladt ki, borzasztó füstöt eregetve egész hosszúságában. A megközelítés csaknem lehetetlen volt. A gyorsan megérkezett tűzoltóságnak egyetlen szerencséje volt a bő vízmennyiség, az esős idő és teljes szélcsend. Nehéz volt megállapítani a tűz fészkét, mert az egész tetőzet egy borzasztó füstgomoly volt. Ekkor elvágták a tetőzetet — miben Isgum Károly urnák igen dicséretes szerep jutott — és igy a tűz erős léghuzamot kapván, hamarosan kicsapott. A tűz a jobbszárny felső végéhez közel ütött ki. Ezt támadták most meg három fecskendővel és szerencsésen lokalizálták is a tüzet. A rémületet nagyban fokozta itt is, midőn a lovak kimenekültek és az ut- czán őrült sebességgel vágtattak fel-alá. Ezek közül többeket még este felé is keresni kellett. Ez a két egymásutáni és mindig a kaszárnyákat fenyegető veszedelem azt a közvéleményt keltette fel, hogy szándékos gyújtogatásnak kell fennforognia, mert az ulánus legénység állítólag nagyon elégedetlen az itteni viszonyokkal és minden áron távozni akar. A megindított vizsgálat valószínűleg mindent ki fog deríteni.

— Szörnyethalt. Klein Józsefné, szül. Marha u s e r Éva, Marhauser Imre bonyhádi algimnáziumi tanár nőtestvérje, múlt hétfőn a szegzárdi országos vásárról hazajövet, a murgai kocsiuton oly szerencsétlenül bukott ki a kocsiból, hogy azonnal szörnyet halt. Mint gyönki tudósítónk írja, a kocsin négyen ültek s valamennyien kisebb-nagyobb sérülést szenvedtek, Kleinné pedig egészen a kocsin levő áruk alá került, még hozzá fejtetőre is esett, minek következtében azonnal meghalt. A halál okául az orvos agyvelővérzést konstatált.

— A fiiszerkereskedök kongresszusa. A hazai füszerkereskedők sérelmeik orvoslása ügyében f. évi deczember hó 8-án Budapesten a kereskedelmi és iparkamara helyiségében országos kongresszust tartanak, mely iránt országszerte nagy érdeklődés mutatkozik.

— A kiállítás olcsó lakásai. A székes fővárosi tanács 10 iskola épületet fog a kiállítás tartamára lakásoknak berendezni, a melyben első sorban vidéki tanítók, azután a kiállítást látogató vidéki küldöttségek olcsó lakásokat fognak kapni.

— Tóth Béla fiatal poéta most adta ki verses kötetét. A versek szép tehetségre vallnak és a költő nagy idealizmusáról tesznek bizonyságot. . A csinos verses kötet ára 80 kr. és a szerzőnél Budapesten (angyalföldi iskola) kaphatók.- Körözött tolvaj letartóztatása. A csendőrségnek sikerült múlt szerdán Gyönk községben letartóztatni Striczki József pécsi illetőségű és a „Rendőri Lapokéban is lopás és csalás miatt körözött közveszélyes egyént.

— Harminczöt évig szolgált egy helyen. Kovácsi János, bonyhádi születésű, fekedi illetőségű cselédember 21 éves korában, 1860. évben állott be a nádasdi plébános szolgálatába s ennél szolgált hét napi megszakítással, kerek harminczöt évig, egész f. évi szeptember 1-ig, mikor is a plébános elhalászván, uj gazda után kellett néznie. Es talált is Pécsett, Spiesz kanonoknál, hova mint mindenes szegődött be. Tegnap járt az öreg, most 56 éves ember a rendőrségnél, hogy cselédkönyvét hivatalos utón kéresse ki a bonyhádi szolgabiróságtól, illetve régi, 35 év előtt még német nyelven kiállított könyve helyett újat kapjon. A régi könyv avult lapjain foglaltatik a hű és állandó cseléd dicsérete, a ki 1860-ban lépett szolgálatba s 1863. október 10—17-ike kivételével egész a folyó év szeptember 1-éig, tehát teljes 35 évig volt egy gardánál. Ez idő alatt megnősült, családott alaI pitott, gyerekeit felnevelte s kiházasitotta, feleségét eltemette s most öreg napjaira — bár most is igen munkabíró erőben van — harminczöt évi szolgálat után másodszor lépett uj gazda szolgálatába, honnan bizonyára csak a halál fogja elszólitani.

— A báttaszéki dalárda 1895. évi november hó 27-én a polgári kaszinóban tánczczal egybekötött dalestélyt tart. Beléptidij : személyjegy 70 kr. Kezdete 8 órakor.

— Fölhívás. Az 1896-ik évi kiállítás kulturális életünk ezer esztendőt fejlődése keretében a közlekedésügy egyik legfontosabb ágát a magyar postát és távírdád és annak fejlődését is hivatva van föltüntetni. Hogy ezen hazai intézménynek történelmi fejlődése hű képben bemutatható legyen, ahoz szükséges az országban szétszórva levő azon emléktárgyak összegyűjtése is, a melyek a régi posta illetve távirda ellátására szolgáltak. Ilyen tárgyak különösen: postai szerelvények, czimerek, postakürtök, postalegények ruházata, postakocsik képei, mintái, ezekre vonatkozó levelek, rajzok és leírások, térképek, nyomtatványok tarifák, könyvek stb. Fölkérem ennélfogva a közönséget, hogy ha 'valamely történelmi jelentőségű ily tárgyról tudomása van, annak leirását és hollétét tu- domásomi’a hozni, a kinek pedig ilyen tárgy birtokában van és az ezredéves kiállítás czéljára átengedni hajlandó, azt vagy hozzám beküldeni, vagy a legközelebbi postahivatalnak átvételi elismervényre ide juttatás végett átadni szíveskedjék. A kiállítás czéljaira átengedett tárgyak a kiállítás után tulajdonosaiknak vissza fognak adatni, kivévén, ha azokat az illetők a posta-távirdamuzeum számára átengedik. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága érdekesebb tárgyak kiállítóinak és az ily tárgyak gyűjtése körül buzgólkodó egyéneknek elismerésül jutalmakat, is helyez kilátásba. A kiállítási emléktárgyak bejelentésének határidejéül folyó évi deczember hó 10-ét tűzöm ki. O p r i s Péter.

— Bonyhádról Írják. Tudvalevő dolog, hogy Tolnavármegye kir. tanfelügyelője a közelmúltban meglátogatta majdnem az összes népiskolákat. Erős. kézzel nyúlt bele a tanügyi állapot ingoványaiba, hogy azt a salaktól megtisztítsa. A mennyire dicsérnünk kell a tanfelügyelő e nemes s mindenesetre hazafias törekvését, a melylyel a tanügyi állapotokat rendezni óhajtja, olyannyira fájlaljuk, éppen mi bonyhádiak, hogy erélye két oly tanítónkat sújtotta, a kik habár a magyar nyelvet kellőképen nem is bírják, (a XIX. század utolsó tizedében ? Szerk.) de a tanügy terén három évtizeden keresztül működtek. (Kérdés: hányat magyarosítottak meg, vagy hány magyar lett iskolájukban németté ? Szerk.) A bonyhádi rk. iskolaszék folyó évi november hó 17-én iskolaszéki gyűlést tartott, a melynek legfontosabb tárgyát Hoffer István elemi iskolai igazgztó-tanító és Müller József kántor-tanitó nyugdíjaztatása képezte. (Felolvastatott-e az elnöknek Hofferhoz intézett m. é. levele ?) Az iskolaszék meghajol a törvényes alapon nyugvó felsőbb akaratnak, de elismeréssel van a két tanító iránt, kik 38, illetve, 33 évig működtek, nemcsak a tanügy terén, de társadalmi tekintetben is kifogástalan általános tiszteletnek és becsülésnek örvedettek. Hoffer István és Müller József a zeneszerzés terén elvitázhatlan érdemeket szereztek maguknak. (Valóban csak ott? Szerk.) A rk. hívők igazán örülhetnek, ha Mülller József kántor- tanitót, mint kántort megtarthatják, mert egyházi zeneszerzései nemcsak Tolnamegye határán tuí, de messze az egész országban vannak elterjedve és egyházi használatra elfogadva. (Persze ez is érdem a tanítás terén ? Hiszen szépnek szép, de talán nem csak ének és zene után él a tanitó és nem is azért nevezték el tanítónak, hogy muzsikus legyen ? Szerk.)

— A három jó barát. Hogy a legjobb barátokból sokszor ellenségek lesznek, arra bizony elég példát lehetne felemlíteni. Az önző érdek az, ami legtöbbször ellenzésbe hozza a jó barátokat s a legnagyobb gyűlöletre ragadja. Jó barátságot tartottak a Nyári testvérek is János és József Báli Jánossal, de ezeknél is a jó viszonyt megrontotta az önző érdekből származó irigység úgy, hogy a napok! ban Faddon annyira összekülönböztek, miszerint meg- ielcrikezve 1 baráti és testvéri szeretetről, egymást ásóval összevissza vagdalták. A verekedő három jó barátot a csendőrség feljelentette a büntető bíróságnak.

— Zsebmetszök és vásári tolvajok. Sok dolgot adtak a most tartott szegzárdi országos vásár alkalmával a czirkáló csendőrségnek a zsebmetszők és vásári tolvajok, kik nemcsak a körmegyékből, hanem még a messzebb fekvő vármegyékből is eljöttek fosztogatni a közönséget. Egy úri asszonynak zsebét vágták ki, másiknak meg kézi táskájából, harmadiknak meg kosárkájából tüntették el a pénzes erszényt. Legtöbben azonban, a vásári tolvajok, csizmát, nadrágot, mándlit, kapezát és más ily ruha- nemüeket lopott. A csendőrség oly ügyesen operált ellenük, hogy egész sereg került az ügyészség börtönébe.

— Baleset. Múlt hétfőn Pártos Zsigmond mözsi plébános és Pápay István községi jegyző esti fél 7 óra táján indultak el Szegzárdról hazafelé. A zsákszerű sötétségben a lovak a nyílt országúton neki mentek egy kőhalomnak. A kocsi lefordult a mély árokba és teljesen felborult, úgy, hogy az eséstől és a kocsi súlyától mindketten erős zuzódást szenvedtek. Egyébiránt szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak ennyi bajuk történt, mert e balesetnek sokkal komolyabb kimenetele is lehetett volna. Hivatalát ellátni mindakettő képes.

— Halálozás. Hosszas, sorvasztó kínos szenvedés után múlt szerdán délelőtt 10 órakor halt meg Szegzárdon Sipos Erzsiké élete 22-ik évében S i- p o s Márton szegzárdi községi elöljáró kedves leánya.

A reményt vesztett fiatal életet a halál megszánta és kioltotta, hogy csendesen pihenhessék odalenn, a hol már nem dobog a szív, a hol már nincs fájdalom. Temetése múlt pénteken délután ment végbe nagy részvét mellett a felső-sirkertben. A kedves halott megkoszorúzott koporsóját Antal István, Lauren- csics Gábor, Witkovics József, Jilk László, Wagner József és Konkoly I. szegzárdi ifi urak égő fáklyákkal kisérték ki. Áldás emlékére!

— Pusztítják a baromfit. Most folyik országszerte a mezőgazdasági statisztikára vonatkozó adatok összeírása. A közönséghez nem kevesebb, mint 100, 200 kérdést kell intéztetni, s a kérdések között van ez is: hány a gazdaságban levő baromfiak száma (tyúkféle, pulyka, lúd, kacsa, galamb 1 ?) Amint a gazdasszonyok, sok községben, igy Zombán, Kistormáson és több más helyen is a mi megyénkben rögtöni ítéletet tartottak a baromfiak felett és sorba öldösték le azokat. A nép azért siet most vagy leölni, vagy eladni a baromfiakat, mert azt hiszi, hogy adót vetnek reá. Ennek következtében a baromfi ára majdnem felényire szállott le a piaczokon. így Szegzárdon is olcsóbb lett a szárnyas.

— A Tolnai-Kör. A társadalmi élet most Tolnán igen kedvező élénkséget öltöt az által, hogy a „Tolnai- Kör“ a napokban az ujhelyiségét megnyitotta, mely a kor igényeinek és tagok kényelmének megfelelően rendeztetik be. Ezen egyesület tagjainak száma egyre örvendetesen szaporodik, a mi kedvező világot vet a tolnai intelligenczia összetartási törekvésére.

— Betörés Bonyhádon. Kohn Sándor és fiainak kereskedését folyó hó 13-án virradóra ismeretlen tettesek feltörték és a boltban levő pénztárt kirabolták. A betörők a kapu alatt lévő ajtót álkulcscsal kinyitották és igy behatoltak az üzlet-helyiségbe, hol felfeszitették a pénzttartó fiókot és abból egy darab 100 fitost, egy darab 5 fitost, két darab papir egy fitost és 200 darab ezüst koronát, valamint 20 és 10 filléreseket loptak el. A csendőrség a nyomozást ugyan minden irányban megindította, de még nem sikerült a betörőket kideríteni.

— A hatóság figyelmébe. Dr. U n g á r Simon szegzárdi rabbi Sétpatak utczában levő házának az utczafelőli házeresze, közveszélyes az arra járókra, mert minden pillanatban attól lehet tartani, bogy az arra járók nyakába szakad. Felhívjuk e körülményre a hatóság figyelmét, hogy utasítsa a háztulajdonost a veszélyes eresz kijavíttatására.

— Tüzesetek. Mórágy községben a múlt héten tűz ütött ki, mely S vart ha Páter és Kchöler házait elhamvasztotta. A pusztító elem nemcsak hajléktalanokká tette a károsultakat, hanem gabonájukat, élelmi szereiket, sőt még a bútorzatot is felemésztette. — Kis-Székely községben szintén tűz volt a napokban, hol Schiszler Péter háza a hozzá tartozó melléképületekkel leégett. A kár 500 forint. — Pilis községben szintén tűz volt, Tavalyi István pilisi lakos szórüs kertjében és itt 11 kazal szalma és nagymennyiségű széna lett a lángok martaléka.

— Lelőtte a sógorát. Régóta viszályban élt már Varga István némedi-i lakos feleségével, kinek kicsibe múlt, hogy folyó hó 18-án délután életét ki nem oltotta egy éles sarlóval. A mondott napon ugyanis a megférhetlen ember ismét összeszólalkozott élettársával, kit egy sarlóval akart levágni, de az asszony szerencsésen kikerülte a halálos vágást az által, hogy hirtelen a szobába menekült. A scénát az asszony bátyja, Nagy Szabó István is látta, ki hogy nővérét a gonosz embertől megszabadítsa, kétszer reá lőtt sógorára, ki is nyomban vértől elborítva összeesett. Az orvos véleménye szerint a meglőtt Varga István sebei nem életveszélyesek. A vizsgálatot Megyery Dezső a gyönki kir. járásbíróság albirája, rögtön megindította s a tettest letartóztatta.

— Meglopta a bátyját. Bizony nem valami szép testvéri szeretetben éltek Kozma János és ennek nővére Kozma Erzsébet, a mennyiben Kozma Erzsébet bátyja jóságát, kinek házában lakott azzal hálálta meg, hogy távollétében ládáját kinyitotta és abból megtakarított pénzét elvitte, a rossz nővér tettét tagadja.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.