Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-17 / 46. szám
1895. november 17. 3 bir, | ezen vonalnak teljes méretre leendő kiépítése az árterület csatolt részeire védekezési szempontból életkérdést képez, 476. sz. a. iktatott megkeresésemmel társulati mérnöktől felvilágosítást kértem arra, bogy ezen elsőrendű vonal végbefej ézéséhez még hány köbméter föld szükségeltetik ? s ugyanazon szám alatt adott azon válasza alapján kötelességemnek tartom jelezni, hogy ennek teljes méretre leendő kiépítéséhez még 34000 Q mföld mozgósítása szükségeltetik. A földmunkálatok előrehaladását illetőleg tekintve azt, hogy a bogyiszlói földmunkálatok múlt év október hó 23-án kezdettek csak meg s azok legnagyobb része őserdők között tél közepén szokatlan hótömeg ellapátolásával küzdve a legnagyobb erőfeszítéssel, de a védekezést megelőzőleg mégis elkészültek annyira, hogy még a hosszan tartó rendkívüli magas tavaszi dunavizállásának ellentállva a sikeres védekezést lehetővé tették, önkéntelen az a kérdés merül fel, bogy mi tehát annak oka, hogy most, midőn a társulat az építkezéshez szükséges pénzerővel akadály nélkül rendelkezik s midőn ennek keresztül vitelére egy egész hosszú év állott rendelkezésünkre, mégis annyira hátra vagyunk, hogy a bekövetkezhető jégzajlás előtt az általános védképességet csak az esetben teremthetjük meg, ha a már előre haladt és megpusztult őszi idő jobbra fordultával a tél folytán is huzamosabban dolgozhatnak s ha az építkezési munkálatok vezetése egy értelemmel tapintatosan lesz intézve? s miután tudom, hogy a múlt télen küzdelemmel elért eredmény és sikeres védekezés után az év első felében a társulat minden tagja arra számolt, hogy a folyó évben az összes földmunkálatok bevégezve, felülvizsgálva jövőre már adóvisszatérités alapjául be lesznek jelenthetők s most ezen remény teljesedésétől távol maradtunk, kötelességemnek tartom e hátrámaradás okaira a következőkben rámutatni. Ezek közül első sorban mindenesetre a hosszantartó havas tél, utána — annak természetes következménye — a még hosszabban tartó rendkívüli viz- áradások voltak okai, úgy, hogy a Duna magas vízállása miatt a felfakadó víztől csak lopva lehetett dolgoztatni, hozzájárult ez elhárithatlan akadályokhoz a szokatlan késői aratás s az ezáltal összehalmozódott mezei munka, mely körülmény miatt a nyár folytán egész mostanig szokatlan nehéz, sőt koronkint semmi áron sem lehetett a kellő munkaerőt megszerezni De reá kell mutatnom Tekintetes Közgyűlés, mert hozzájárultak a munka keresztülvitelének akadályaihoz oly események is, a melyeknek rendes viszonyok között nem lett volna szabad megtörténniük s ezek az előző műszaki előmunkálatok késedelmeiben s a keresztülvitel fogyatékosságában összpontosulnak s melyek eddig leginkább a két holt dunát összekötő csatorna bevégzését teljesen lehetetlenné tették. Kötelességemnek tartom továbbá a tekintetes közgyűlés tudomására hozni, hogy múlt hó 24-én Pest- és Tolnamegye vegyes küldöttsége a nagymél- tóságu m. kir. belügyminister ur már múlt évben ki- bocsájtott rendelete folytán Bogyiszló községnek Tolnamegyéhez leendő csatolását, de bár a megye küldöttsége azt egyakarattal elfogadva a Bogyiszlón felvett jegyzőkönyvben helyeslőleg terjesztette fel, mégis miután az átcsatolás kérdése az érdekeltek újbóli összehívása után, azok meghallgatásával lesz csak eldöntve, de más nehézségek elhárítása miatt is ez ügy befejezése hosszabb ideig huzódhatik s a Dunáninneni részek Tolnamegyéhez leendő csatolása még bizonyosnak nem mondható, — társulat érdekében szükségesbájában eltűnt. A beteg már kínosan lélekzett szemei zárva voltak, végső perczeit élte. A főherczeg kemény, darabos hangja, — az egész hadsereg félelme — most egyszerre szelidebbre vált. — Hogy vagy, mint vagy szegény fiam. Senki sem felelt. A főherczeg levette csákóját és imádkozni kezdett. De a beteg most hirtelen felnyitotta mind a két szemét és ámulva nézte a jelenetet, mintha az értelme visszatérne. Fejét felemelte egy arasznyira, de ismét leejtette a vánkosokra. Nagy fényesség vonult el látása előtt és szegény megtört szemeit meleg könnyek borították el. — Fenség, susogta, fenség! — Végső erejével megkapta a főherczeg fehér, jól ápolt kezét és kiszáradt ajkaihoz emelte. Nem az embert látta többé benne, hanem a félistent, a kiért ő a nyomorult ördög a világra jött, a kinek a theáját melegen tartotta mindég, a kire felügyelt, a kit öltöztetett, a kiért élt. És látván azt a mithikus urat, vég- hetetlen boldogság árasztotta el itt, a sötét kapu küszöbén, a rejtélyes megsemmisüles pillanatában. — Fenség, hörögte, fenség. , — Feje visszahanyátlőtt és egyszerre elhallgatott. Az öreg asszony letérdelt és a főherczeg keresztet vetett. Callion gróf elfordította a fejét. A doktor össze- szoritott ajakkal fojtotta el a sirást. Odakünn vöröses arany árasztott el mindent, a lenyugvó nap félelmes hangulata. Emma és Alice kaczagtak és vígan kanalazták a vacsorát. nek láttam a kiállított jegyzőkönyvbe vétetni, hogy bármily esetben az árterülethez tartozó részeket védekezési, mezőrendőri, közbiztonsági s igazságszolgáltatási szempontból Tolnamegyéhez csatoltatni kérem, ami hogy minden nehézség nélkül meg fog történni, arra nézetem szerint elég biztonságot nyújt a nagymélt. belügyminister urnák még a múlt évben kibocsájtott e tárgyra vonatkozó utasító rendelete, melynek alapján ha az a védtársulattal, mint legközelebb érdekelt féllel annak idején közöltetett volna, védekezési intézkedéseinket a két illetékes ministerium utján már a tavaszi védekezést megelőzőleg lehetett volna rendezni s hogy ez meg nem történt, ennek oka csakis az lehet, hogy Tolnamegye hatósága a társulat érdekeit is a teljes átcsatoláshoz kötve e kérdést együttesen óhajtotta megoldani. S végre miután Szik óra András és társai fajszi birtokosok 473. sz. a. iktatott két rámpa ópitése iránti kérvényét társulati mérnökkel érvényesítés végett közöltem s mérnök ur e feletti intézkedést a Tekintetes Közgyűlés határozatából teszi függővé, kérem I társulati mérnök ur véleményének meghallgatása után e kérdésben döntőleg határozni. TÖVISEK. ____ se lejtezésismét van egy uj magyar szavunk, a „selejtezés“ —, abból a régi magyar szóból származtatva: „selejtes“ —, vagyis értéktelen, haszontalan, hitvány, szükségtelen — stb. — No de mi lehet itt a tő-szó?... Mert már a selejtes és selejtezés származék szavak! . . . . Addig is, mig a tudós nyelvészek meg adnák a feltett kérdésre az érdemleges és bölcs feleletet, én a magam dilettáns-nyelvész eszével igy okoskodom: — A selejtes és selejtezés szók tő-szava sejt, — és pedig a főnévi és nem az igei alakjában. No persze, mert ha kinyomják a sejtből a finom édes csurgó mézet: a mi ott marad, vagyis az üres sejt, nagyon haszontalan, hitvány, értéktelen portéka, szóval selejtes, mert a méztartalom a fő! ... . Ezt tudva, igy kellett volna csinálni a származék szavakat: sejtes, sejtezés; de minthogy a magyar ember szereti a czeremoniákat, a hosszadalmasságot, a tempózást — no meg a komótos kimondhatást! — beszúrta azt az „I“ betűt s lett a sejtből sei ejt épp úgy, mint krajczárból kara j c z á r és több magyar szavak. Itt egy uj eszme villant meg rozzant agyamban, — nem novemberi csillaghullás talán, nem fényes meteor de hiszen azt mondják a tudósok, hogy a reves, a pudvás fa is fénylik a sötétben! . . . . Azt gondoltam el, hogy mivel az ős emberek előbb ettek mézet, mint sajtot (Keresztelő János is, a biblia szerint, sóskával és erdei mézzel élt!) S mivel a könyv-nyomdászat, a sajtó, határozottan a préselés, a nyomás fogalmát hordja magán, vagyis abból származik: ergo a Sajtó rossz szó, mert annak voltaképp sejt ő-nek kellene lenni, minthogy előbb préseltek ki az emberek mézet, mint sajtot; e szerint a hírlapírók nem s aj t ó —, hanem s ej t ő-munká s o k. Vagyis csak sejtik, de nem tudják bizonyosan, hogy mit Írnak s minő lesz annak a hatása, a mit Írnak — mé.g kevésbé azt, hogy elolvassa-e valaki papírra vetett sejtéseiket!... * Ezen rövid szómagyarázat (etymológia) után beszélgessünk már czikkem igazi tárgyáról, a s e 1 ej- tezésről. Hogy mi ez, bőven megmondja ez a kis versike: Egy tudós bizottság — mint egy hős Amazon — Nagy lelkesedéssel dolgozik most azon, Hogy a vármegyénél, ott a levéltárban, Hol sok jó „irás“ közt rossz is akárhány van, Sorra megvizsgálja a papirosokat, S ott hagyjon keveset, tüzbe dobjon sokat! Hja! mert helyt foglal ott sok oly poros akta, Mely hitványá lett, mint bor-nemtermő Bakta A bizottság ha ily írást olvas s elejt: — Már kész az Ítélet: „tüzbe vele! — Sei ejt!“ Ez a selejtezés! = Szellemi rostálás, Melyért Székely Ferkó lehet nagyon hálás, Mert ő lévén a sok poros akta őre, Bizonnyal kevesebb dolga lesz jövőre! Mint hallom, fizetés-emelést is kére Mert csekély dolognak — nálunk! — nagy a [bére. * Üdvös munka a selejtezés. — Úgy hallom, hogy e lázas kutatás, vizsgálódás közben a levéltár kitűnő szellemi csősze, Székely F. barátom, a fő-levéltáros, már eddig is igen fontos tanulmányokat tett s nagy fölfedezésekhez jutott a tolnamegyei régi boszorkány pereket illetőleg. Szájról-szájra száll bizonyos „F.—M.“ jegygyei szignált boszorkány per-akta, mely arról tanúskodik, hogy az örök szerelem biztosító TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46. sz.) bűvös fű a rég múltban valóban létezett s azért nem voltak még akkor váló-perek. * A megyei levéltári selejtezésről — gondolat társítás folytán — eszembe jut, hogy milyen üdvös volna ezt a dolgot az emberi élet más terein is sikeresen keresztülvinni! ! ! . íme, a nagy hatalmak már régóta selejteznek. Lengyelországon kimondták, hogy az egy hitvány papír, szét kell darabolni s megosztották maguk között a régi poros akta szétépett foszlányait fidibusznak. Most Törökországot akaija kiselejtezni az európai nagy bizottság; — s van egy régi szép dalunk : „------------Most akarják, most akarják kiirtani — stb. — melyből kirí, hogy volt idő s lehet idő, mikor ránk is feni a fogát a nagy selejtező komité, sőt az apró nemzetiségek is, a végtagok is, örömest osztozkodnának,'mint kellemes konczon, a nemzettest zömén, az anyaországon, — szívesen selejteznének bennünket, mint ezer éves poros aktát, de nem engedjük —--------ám az eb adtát!.......... * No , hanem más téreken én is hive vagyok a selejtezésnek feltétlenül! — P. o. hogy minden régi adósság — mint selejtes — töröltessék; hogy a takarékpénztárak a régi keletű váltókat azonnal elégessék ; hogy a régi haragot az ember krisztusi szeretettel azonnal elfelejtse és megbocsásson az ellene vétettnek ; hogy selejtezzünk fényűző életmódunkban, megrögzött rossz szokásainkban, illetlen beszédünkben, helytelen magunk viseletében — s éljünk egyszerűbben, hagyjuk el a rossz szokásokat, illetlen szavakat, káromló beszédeket^ helytelen magaviseletét —: már ezeket én is pártolom! — — — Legfőkép pedig törekszem odahatni, hogy hitvány értéktelen, selejtes szellemi termékek (az enyéim kivételével !) ne jelenjenek meg, ne burjánozzanak fel a hírlapirodalom tisztes mezején! (Az én selejtes czik- keimet mentse meg a tiszteletet parancsoló ősiség!) — Legyen selejtezés a jó barátok megválasztásában, a katonaujonczozásnál, a hírlapi czikkek olvasásánál, a gyümölcsevésnél (dobjuk el a férgest!), legyen selejtezés mindenütt, csak az előfizetők közt nem szabad ezt alkalmazni világért se!... Itt mindenki táuglich, — s egész tiszteletét bírja szerkesztőnek, nyomdásznak, szedőnek, írónak, sőt a lapkihordónak is! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A királyné nevenapja. Jövő kedden lesz Erzsébet királyné nevenapja, mely napon ünnepi szentmisét tartanak a belvárosi rk. templomban. Az isteni tiszteleten részt fognak venni az összes hatóságok és a tanuló ifjúság. E napon az összes iskolákban szünidő lesz. — A pécsi püspök állapota. A beteg pécsi püspök, dr. D u 1 á n s z k y Nándor — mint örömmel értesülünk — a múlt héten állandóan jól érezte magát sőt annyira javult a püspök állapota, hogy kezelő orvosa és Dulánszky Adolf jószágkormányzója társaságában a szép enyhe időben többször ki is ko- csikázott a városból. — Úvácziö. Per ez el Tivadart, a szegzárdi posta- és távirda hivatal köztiszteletben álló főnökét, névnapja alkalmából múlt szombaton este a tisztikar és az altisztek kitüntető ováczióban részesítették. A tisztikar nevében az ünnepeltet Márk Géza h. főnök üdvözölte, ki szívélyes szavakkal köszönte meg a tisztikar megemlékezését. Az altisztek közül Scharvartz Ferencz mondott üdvözletét a főnöknek, ki a tisztikart és az altiszteket azután barátságos vacsorával vendégelte meg, melyen a szellemes felköszöntők természetesen nem hiányoztak. — A belügyminiszter vadászaton. Per ez el Dezső belügyminiszter, ki nagy kedvvel hódol a vadászat szenvedélyének, múlt kedden, mint lapunkat értesítik, Kaposvárra érkezett és kora reggelig szalonkocsijában aludt, majd az uradalmi fogaton a ezukor- gyár igazgatói lakására ment, ahol megszált. A belügyminiszter a cgukorgyár helyiségében megreggelizett s innét ment vadászatra a herczegi birtokra. A vadászaton jelen voltak még: Pallavicini Ede őrgróf, aMaárffyak, gr. Máj lát h, Folly József stb. A két napig tartó vadászat után a belügyminiszter visszautazott ß, székesfővárosba. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kopacsek Aurél, nyug. községi jegyzőt, szegzárdi királyi törvény- széki telekkönyvi átalakító dijnokot a hajdúböszörményi királyi járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki.
