Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
1895. február 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5. sz.) 6 Oh! milyen boldog idők voltak ezek. A vén sas repülni tanitotta gyenge gyermekét. Miért kellett ezen boldogságnak oly hamar el- mülnia | miért háborgatjátok hitvány embérek, embertársatok boldogságát. Irigylitek! . . . ! . . i Egy két kerekű landauer hajt be a parkba, s megáll a kastély bejárata előtt. Az öreg ur odasiet a kis gyermekkel és szívélyesen üdvözöli vendégét. A jövevény pedig alázatos mosolylyal szőrit kezet az öreggel, s kedveskedve csipdesi meg a kis fiú üde, piros arczáját. De ezen alázatosságban és kedveskedésben volt valami, a mi a keblet hullámzásba hozta, s mely a becsületes ember vérét az arczába szöktette ... egy gúnyos káröröm. Az öreg elkomorult. Miért? Ismerte már e nézés jelentőségét ? Bemennek a szobába. A vendég kezet fog a ház fiatal asszonyával, Bárdonyi leányával; de annak férjét bizonyos hidegséggel kerülgeti. Végre kénytelen az etiquette szabályainak engedelmeskedni és hidegen meghajtja magát a fiatal Bárdonyi előtt. Meghajtja magát. Ha, ha, ha. Az öreg Bárdonyi szemei villámokat löveltek. A vendég nézésében ott volt a kuvik madár vészes tekintete. Miután látta az öreg, hogy a vendég jelenléte nem érdekli a fiatalokat, betuszkolta őt a dolgozó- szobájába. Nem érdekli őket? ..... ej, ej . . Ott leültette őt a kerevetre, maga pedig vele szembe ült. Hidegen nézték egymást. — Minek köszönhetem b. megjelenését ? kérdé a vén Bárdonyi röviden. A megszólitott köhécselni kezd s azzal a gúnyos, alázatos arczával megszóllak. — Nem akartam vendégszeretét igénybe venni, de egy fontos körülmény folytán, kénytelen voltam Önnél alkalmatlankodni. — Es ez ? A köhécselő ember feneket kezdett keríteni. — Nem akartam, mint mondom eljönni, de kény- telenitve voltam alkalmatlankodni. — A Bárdonyi ház nagy tiszteletnek örvend az egész vidéken. — Mit akar azzal mondani. — Azt hogy nem sokára másként lehet. Az ősz Bárdonyi felugrott a kerevetről szemei lángokat löveltek, keze reszketett a felindulástól. — Mit mondott? A vendég egykedvűen ránézett a dühös emberre; majd pedig köhögni kezdett . . . beszélni akar. Ezalatt a lakásban siri csend honol. A fiatal Bárdonyi ott ül az ablak előtt, lehajtott fejjel s szenvtelen arczczal nézi a park zöldelő lombjait. Neje pedig az asztalra tett összekulcsolt kezeiben tartja fejét s csendesen zokog. A kis gyermek ajkára teszi mutató ujját s ide- oda néz könnyes szemeivel. Oda megy az apjához.- Édesz papa ne busulj, nem leszek már rossz, vigyázni fodot madamra. Adjat ed puszit ? tévé hozzá szomorúan. A férfi arcza még erre sem változik meg és mereven néz maga elé. A kis gyermek meghátrált. Kudarczot vallott; most már nem mert anyjához közeliteni. Egyszerre csak felnyilik 'hevesen az ajtó s az öreg ur dühösen megfogja az ülő Bárdonyit s kiló- ditja az ajtón . . a hatalmas erejű ember engedi magát bűnös tudatában. Most oda rohan leányához, megragadja annak kezét s durván felrántja az asztalról, hogy nyekkent belé. — Te evvel az emberrel nem beszélsz többet soha! érted ? soha! — Ha pedig merészled mégis, úgy nem vagy leányom s átkomat viszed magaddal .... magadra, rája | gyermekeidre. Átkozott legyen az az óra, melyben beszélsz hozzá, átkozott legyen az a száj, mely szóra nyílik. A leány nem szóll semmit, hanem őrülten kaj- jára rántja gyermekét s fut az átok után. Ott, hol a függöny tarka pillangóival eltakarja a szobát a behatoló napsugaraktól, áll egy fiatal gyerkőcz, kinek pelyhedező szakáláról ítélve, mintegy 20 éves lehetett. Folyt. köv. TÖVISEK. A hét története. Mii} rövidek most a napok! — A régi közmondás .-szerint: —„még a tyuk is átlép he.tné“ —, mégis mennyi minden történik csak egy nagyközségben is — teszem azt Szegzárd megyei fő- és székvárosunkban egy rövid, nem is nyári, hanem téli hét alatt ? ... Ki tudná ezt mind elszámlálni, fölsorolni ? . . . Nincs olyan Klió! - Hanemhát én mégis vállalkozom rá, mert muszáj ; mig csak időm, erőm és kedvem engedi,- tövis-rovatomat mással betölteni, — mint a saját véztia- testü szellemi gyermekemmel — ha csak lehet, nem engedem. No de minek ez a sok szó-beszéd! Gyerünk tovább, — halljuk a hét történetét! — Ezt nem én mondom t. olvasóm, hanem te! Vagy nem mondtad? — — Pardon, én- úgy hallottam! — — — * Megvolt vasárnap este (jan. 27.) az itteni első, ugynevezhető „protestáns bál“ vallásos felolvasással garnirozva. Azaz, hogy csak annyiban volt protestáns, amennyiben jogunk lett volna proteetálni. minden ellen, de mi nem protestáltunk semmi ellen. Teljesen megelégedtünk Pernitz Pepi jó paprikásával, kitűnő pörczös. túrós csuszájával (melyek oly nagy mennyiségben tálaltattak fel, hogy még az Ur szolgája szolgálójának „s z o 1 g a“ nevű kutyája is megevett vagy 5 kiló túrós csuszát a maradékból), Hekkó pompás hegedüjátékával, a sok tószttal, a miket Boda V. és Borzsák E. kölcsönösen elkövettek, - a nagy porral, a sürü füsttel stb. stb. -— A mulatság reggelig tartott, igen kedélyes és zavartalan lefolyással, mit az bizonyít leginkább, hogy daczára a több 100-ra menő nagy és vegyes közönségnek, daczára Pernitz Pepi láng-borainak, még csak egy fejkaramból, egy halvány veszekedés sem jelenezte- tett egész reggelig, úgy, hogy az ott állott két rendőr a teljes tétlenség és foglalkozásnélküli szomnru állapot unalma miatt akkorákat ásitptt perczenként, mint egy kokhinkinai papucs, — ezen nagy és sürü ásítások leheljeiéből lett az a nagy, havas felhő-tömeg, melynek megfagyott párázata szülte azt a sok hó-pe- helyt, mely e héten úgy potyogott alá, mint a széthasított kanavász dunyhából kiömlő s vihar-széthordta fosztott apró tollú! ;#r;Yolt ezen a népmulatságon mindenféle és fajta náczió. Két dalárda, — a szegzárdi, meg a református; de nem versenyeztek, csak szépen mulattak, megczáfolva a közmondást, hogy „két dudás'nem fér meg egy csárdában“. Szépen megfértek. Volt ott négyféle vallásfelekezet. Volt ott ur és iparos, kereskedő és hivatalnok, polgár és kaputos, öreg és fiatal, férfi és nő, asszony és lány —, tudja Isten hány? — — — Mint a kasban a méh-raj: úgy hemzsegett a vendégsereg. Tánczolni csak egy helyben és erősen összefogózva lehetett (ez az igazi!) mert a ki tánczosnőjét egyszer el találta ereszteni, ez a nagy ember-gomoly- ban úgy eltévelyedett, hogy reggelig lehetetlen volt többé ráakadni. Szurkálás nem történt, vér nem folyt, czivódás hangja nem hallatszott, káromkodás zaja nem fertőztette a levegőt, mindenek ékesen és szép rendben mentek, két szál rendőr mellett, nagy borközi állapotban! . . . Ki mer többé beszélni a felső-utczai duhaj kodásokról, rendetlenségekről ? H iszen odalent, a nagy városban, két mulató nagyobb zajt csinál egy kurta korcsmában, mint itt csinált most- 400 mulató ?! . . . Ácsi rágalom! . . . Jövedelem is volt tisztességes. A bevételből a 81 *frt kiadást fedezve, maradt még az énnekkar pénztárának tiszta profit: 67 frt! Ez a dolog java Ilyen mulatságot bizony, hogy máskor is csinálunk! * Alig aludtuk ki magunkat: mentünk január 29-én — a biróválasztásra. Ez is nagyon szép rendben esett meg s a párt-düh zsandárt-kivánó nagyobb méreteket egyáltalában nem öltött. Hogyanis? — — Hiszen, ha eddig egy igazán értelmes polgár (Bauer) volt a bírónk Takler József ur személyében: most csak emelkedés, haladás észlelhető, mert egy nagy polgár (grosz-bauer) lett megválasztva ,Takler helyébe! . . . Groszbauer ur — külső testi formáját illetőleg — nem bírónak való, mert tekintélyes háj és potroh nélkül szűkölködik, olyan vékony és karcsú, mint a szitakötő; de esze van, jelleme szilárd, praxisa nagy, hírneve van, jó szive is meretes és igy — „méltán mar kosit ja bé a bírói pálczát-“ Isten éltesse városunk javára, hogy az elődje által tanúsított erély mellett községi ügyeink felvirágoztatásának ő is egyik hatalmas tényezője lehessen! . . . Megjöttek ismét a szinészek; Schwarcz auf Weisz, — a halvány ifjú Polgár Károly után Fekete Béla. -r- Hogy megy majd a soruk itten: azt tudja csak a jó isten! . . . De én rossz ómennek tartom az első darabjuk czimét. — Polgár K. társulata az első felléptével — mint akkor megirtam— eljátszotta a „Becsület“-et, — no de mindvégig megmaradt előkészületben a szinlapokon a „Paraszt becsület.“ — Fekete B. ur társulata meg a „Lern ondás“-on kezdte, mintha mondaná a társulattal- jainak Dante-val: „Lasciate ogni speranza!“ Mondjatok le arról, hogy Szegzárdon anyagilag zöld ágra vergődhessünk efilloxerás és a mellett hálós téli világban; hanem elismerés, taps, éljen aztán majd bőven kijut a jeles társulatnak. Jaj de az „élje n“-ből az ember hogy éljen? . . . ők azonban __ igazgató és színtársulat azzal vigasztalják magukat: „No de sebaj, több is veszett Mohácsnál!“ (Onnan jöttek ide!) Aztán meg, hozzá vannak szokva a deficzithez, mert az igazgatójuk folyvást Schwarcz. Én azonban nem fekete, hanein nagyon is rózsaszínű szemüvegen szeretem nézni á dolgot s az eddigi játék és kritika után szép jövőt jósolok a derék társulatnak. * Há tra van még a szombaton, febr. 2-án rendezendő ‘történelmi hangverseny1!' Káldy Gyula és művész társai által. Bizonyára ez lesz a folyó hét legfontosabb történelmi mozzanata, mert ott annyian lesznek, hogy moczczanni sem lehet. De persze, erről előre nem irhatok. Annyit bizonyosan mondhatok azonban már most is, hogy tiszta haszna ebből a nagy sorból sem a kath. óvodának, sem Káldy Gyulának annyi nem lesz, mint Tóth Gyulának. Tessék rá vigyázni! . . . * Még mi itt igy farsangolunk, mulatunk, hálózunk, konczertezünk e havazó hidegben: Bonyhádon és környékén ugyancsak meleg van. A jövő heti képviselő-választás izgalmának hevítő melege, a lelkesedés tüze, minden havat elolvasztott, minden jeget elpárologtatott. Jövő kedden ott is egy nagy „történelem-politikai“ konczert lesz, előadva Per- czel Dezső belügyminiszter és Kaas Ivor br. —, no meg a konczert rendezői, a kortesek és agent provo- cateur-ök által. Azt hisszük, hogy az irkász Kász elbukik a miniszter mellett, mert hatalmas dolog ám egy belügyminiszteri tárcza! . . . No meg Perczel Dezső meg is érdemli, hogy követ legyen, én mondom ! S bár szeretem Kászt, az irkászt, de sajnálom, hogy fellépett, mert csinál savanyu képet, mikor látja, hogy becsapott s ott kell hagyni papot csapot, mint Csokonai tett egykor s hasztalanul elfolyt a bor! ... Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Hamza Géza szegzárdi kir. törvényszéki bírót a pécsi ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezte ki. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter H é g e r Ferencz szegzárdi és Y a 11 a y Miklós ipolysági kir. törvényszéki fogházfelügyelőket, saját kérelmökre, kölcsönösen áthelyezte.- Biróválasztás Szegzárdon. Takler József Vesztergombi szegzárdi községi bíró lemondása folytán megüresedett első' bírói állás múlt kedden töltetett be. A községi képviselő-testület előzőleg R a s- sovszky Julián központi járási szolgabiró elnöklete alatt ülést tartott s a bírói állásra Grószbauer Ferencz Il-od birót és Zsigmond Ferencz birtokost kandidálta. A szolgabiró aztán úgy fél 10 órakor hirdette ki az egybegyült választó-polgárok előtt a kandidáczió eredményét. Miután a nagy többség Grószbauer Ferencz nevét hangoztatta, a szolgabiró őt jelentette ki megválasztott bírónak. — Grószbauer Ferencz már évek óta teljes odaadással vezette a Il-od birói tisztet s igy méltán feléje hajlott a többség bizalma, kinek működése bizonyára a község érdekeinek felvirágoztatására fog irányulni. Még ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy G r ó s z- bauernek első bíróvá történt megválasztása folytán megüresedett II. biró-állás legközelebb szintén be lesz töltve, mely állásra Takler Mihály a legkomolyabb jelölt.- Hitközségi ülés. A szegzárdi hitközségi tanács és iskolaszék múlt szerdán tartott ülést. — Az ülés megnyitása után G ö t z Sándor társelnök hurczol- kodási költségének megállapítása fölött hosszabb vita fejlődött ki s végül a hitközségi tanács szűkkeblűén szótöbbséggel megtagadta. —■ Leglényegesebb tárgyát képezte a tanácskozásnak a folyó évi költségvetés megállapitása. — Az összes szükséglet 15628 frt 38 kr, ezzel szemben a bevétel 13988 frt 5 kr, fedezetlen 1640 frt 31 kr. —- Ennél fogva a hitközségi tanács az eddigi adókulcsot kénytelen volt 5°/0-kal felemelni, igy tehát az 1 frt 50 kr alapadó és 1 frt 10 kr párbéren felül minden állami egyenes adóforint után 25°/0 állapíttatott meg. A hitk. tanács megfelebbezi az .egyházmegyei hatóságnak azon határozatát, melyben Abafi József tanítónak a segédtartást megengedte. Felebbezésében csupán azt kéri, hogy Abafi a segédtartásra nézve határidőhöz köttessék, nehogy azt a végletekig huzza a tanügy hátrányára. Az iskolaszék tudomásul vette Traiber János újvárosi kántornak megerősitését. Az uj iskolaszéki tagok választására folyó évi február hó 4-ik napja tűzetett ki. A szavazás W o ssinszky Mór elnöklete alatt Takler Mihály és Mészáros Károly bizalmi férfiak előtt fog a városházán megejtetni. Szavazati joggal bir minden helybeli róm. kath. adófizető polgár.
