Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-03 / 5. szám

1895. február 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5. sz.) 6 Oh! milyen boldog idők voltak ezek. A vén sas repülni tanitotta gyenge gyermekét. Miért kellett ezen boldogságnak oly hamar el- mülnia | miért háborgatjátok hitvány embérek, em­bertársatok boldogságát. Irigylitek! . . . ! . . i Egy két kerekű landauer hajt be a parkba, s megáll a kastély bejárata előtt. Az öreg ur odasiet a kis gyermekkel és szívé­lyesen üdvözöli vendégét. A jövevény pedig alázatos mosolylyal szőrit ke­zet az öreggel, s kedveskedve csipdesi meg a kis fiú üde, piros arczáját. De ezen alázatosságban és kedveskedésben volt valami, a mi a keblet hullámzásba hozta, s mely a becsületes ember vérét az arczába szöktette ... egy gúnyos káröröm. Az öreg elkomorult. Miért? Ismerte már e né­zés jelentőségét ? Bemennek a szobába. A vendég kezet fog a ház fiatal asszonyával, Bárdonyi leányával; de annak férjét bizonyos hidegséggel kerülgeti. Végre kényte­len az etiquette szabályainak engedelmeskedni és hi­degen meghajtja magát a fiatal Bárdonyi előtt. Meghajtja magát. Ha, ha, ha. Az öreg Bárdonyi szemei villámokat löveltek. A vendég nézésében ott volt a kuvik madár vészes tekintete. Miután látta az öreg, hogy a vendég jelenléte nem érdekli a fiatalokat, betuszkolta őt a dolgozó- szobájába. Nem érdekli őket? ..... ej, ej . . Ott leültette őt a kerevetre, maga pedig vele szembe ült. Hidegen nézték egymást. — Minek köszönhetem b. megjelenését ? kérdé a vén Bárdonyi röviden. A megszólitott köhécselni kezd s azzal a gúnyos, alázatos arczával megszóllak. — Nem akartam vendégszeretét igénybe venni, de egy fontos körülmény folytán, kénytelen voltam Önnél alkalmatlankodni. — Es ez ? A köhécselő ember feneket kezdett keríteni. — Nem akartam, mint mondom eljönni, de kény- telenitve voltam alkalmatlankodni. — A Bárdonyi ház nagy tiszteletnek örvend az egész vidéken. — Mit akar azzal mondani. — Azt hogy nem sokára másként lehet. Az ősz Bárdonyi felugrott a kerevetről szemei lángokat löveltek, keze reszketett a felindulástól. — Mit mondott? A vendég egykedvűen ránézett a dühös emberre; majd pedig köhögni kezdett . . . beszélni akar. Ezalatt a lakásban siri csend honol. A fiatal Bárdonyi ott ül az ablak előtt, lehajtott fejjel s szenv­telen arczczal nézi a park zöldelő lombjait. Neje pedig az asztalra tett összekulcsolt kezei­ben tartja fejét s csendesen zokog. A kis gyermek ajkára teszi mutató ujját s ide- oda néz könnyes szemeivel. Oda megy az apjához.- Édesz papa ne busulj, nem leszek már rossz, vigyázni fodot madamra. Adjat ed puszit ? tévé hozzá szomorúan. A férfi arcza még erre sem változik meg és mereven néz maga elé. A kis gyermek meghátrált. Kudarczot vallott; most már nem mert anyjá­hoz közeliteni. Egyszerre csak felnyilik 'hevesen az ajtó s az öreg ur dühösen megfogja az ülő Bárdonyit s kiló- ditja az ajtón . . a hatalmas erejű ember engedi ma­gát bűnös tudatában. Most oda rohan leányához, megragadja annak kezét s durván felrántja az asztalról, hogy nyekkent belé. — Te evvel az emberrel nem beszélsz többet soha! érted ? soha! — Ha pedig merészled mégis, úgy nem vagy leányom s átkomat viszed magaddal .... magadra, rája | gyermekeidre. Átkozott legyen az az óra, melyben beszélsz hozzá, átkozott legyen az a száj, mely szóra nyílik. A leány nem szóll semmit, hanem őrülten kaj- jára rántja gyermekét s fut az átok után. Ott, hol a függöny tarka pillangóival eltakarja a szobát a behatoló napsugaraktól, áll egy fiatal gyerkőcz, kinek pelyhedező szakáláról ítélve, mintegy 20 éves lehetett. Folyt. köv. TÖVISEK. A hét története. Mii} rövidek most a napok! — A régi köz­mondás .-szerint: —„még a tyuk is átlép he.tné“ —, mégis mennyi minden történik csak egy nagyközségben is — teszem azt Szegzárd megyei fő- és székvárosunkban egy rövid, nem is nyári, ha­nem téli hét alatt ? ... Ki tudná ezt mind elszám­lálni, fölsorolni ? . . . Nincs olyan Klió! - Hanemhát én mégis vállalkozom rá, mert muszáj ; mig csak időm, erőm és kedvem engedi,- tövis-ro­vatomat mással betölteni, — mint a saját véztia- testü szellemi gyermekemmel — ha csak lehet, nem engedem. No de minek ez a sok szó-beszéd! Gyerünk to­vább, — halljuk a hét történetét! — Ezt nem én mondom t. olvasóm, hanem te! Vagy nem mondtad? — — Pardon, én- úgy hallottam! — — — * Megvolt vasárnap este (jan. 27.) az itteni első, ugynevezhető „protestáns bál“ vallásos felolva­sással garnirozva. Azaz, hogy csak annyiban volt protestáns, amennyiben jogunk lett volna proteetálni. minden ellen, de mi nem protestáltunk semmi ellen. Teljesen megelégedtünk Pernitz Pepi jó papri­kásával, kitűnő pörczös. túrós csuszájával (melyek oly nagy mennyiségben tálaltattak fel, hogy még az Ur szolgája szolgálójának „s z o 1 g a“ nevű kutyája is megevett vagy 5 kiló túrós csuszát a maradékból), Hekkó pompás hegedüjátékával, a sok tószttal, a mi­ket Boda V. és Borzsák E. kölcsönösen elkövettek, - a nagy porral, a sürü füsttel stb. stb. -— A mu­latság reggelig tartott, igen kedélyes és zavartalan lefolyással, mit az bizonyít leginkább, hogy daczára a több 100-ra menő nagy és vegyes közönségnek, daczára Pernitz Pepi láng-borainak, még csak egy fejkaramból, egy halvány veszekedés sem jelenezte- tett egész reggelig, úgy, hogy az ott állott két rendőr a teljes tétlenség és foglalkozásnélküli szomnru álla­pot unalma miatt akkorákat ásitptt perczenként, mint egy kokhinkinai papucs, — ezen nagy és sürü ásí­tások leheljeiéből lett az a nagy, havas felhő-tömeg, melynek megfagyott párázata szülte azt a sok hó-pe- helyt, mely e héten úgy potyogott alá, mint a szétha­sított kanavász dunyhából kiömlő s vihar-széthordta fosztott apró tollú! ;#r;Yolt ezen a népmulat­ságon mindenféle és fajta náczió. Két dalárda, — a szegzárdi, meg a református; de nem versenyeztek, csak szépen mulattak, megczáfolva a közmondást, hogy „két dudás'nem fér meg egy csárdá­ban“. Szépen megfértek. Volt ott négyféle vallásfe­lekezet. Volt ott ur és iparos, kereskedő és hivatal­nok, polgár és kaputos, öreg és fiatal, férfi és nő, asszony és lány —, tudja Isten hány? — — — Mint a kasban a méh-raj: úgy hemzsegett a vendég­sereg. Tánczolni csak egy helyben és erősen összefo­gózva lehetett (ez az igazi!) mert a ki tánczosnőjét egyszer el találta ereszteni, ez a nagy ember-gomoly- ban úgy eltévelyedett, hogy reggelig lehetetlen volt többé ráakadni. Szurkálás nem történt, vér nem folyt, czivódás hangja nem hallatszott, káromkodás zaja nem fertőztette a levegőt, mindenek ékesen és szép rendben mentek, két szál rendőr mellett, nagy borközi állapotban! . . . Ki mer többé beszélni a felső-utczai duhaj kodásokról, rendetlensé­gekről ? H iszen odalent, a nagy városban, két mulató nagyobb zajt csinál egy kurta korcsmában, mint itt csinált most- 400 mulató ?! . . . Ácsi rágalom! . . . Jövedelem is volt tisztességes. A bevételből a 81 *frt kiadást fedezve, maradt még az énnekkar pénztárának tiszta profit: 67 frt! Ez a dolog java Ilyen mulatságot bizony, hogy máskor is csinálunk! * Alig aludtuk ki magunkat: mentünk január 29-én — a biróválasztásra. Ez is nagyon szép rend­ben esett meg s a párt-düh zsandárt-kivánó nagyobb méreteket egyáltalában nem öltött. Hogyanis? — — Hiszen, ha eddig egy igazán értelmes polgár (Bauer) volt a bírónk Takler József ur személyében: most csak emelkedés, haladás észlelhető, mert egy nagy polgár (grosz-bauer) lett megválasztva ,Takler he­lyébe! . . . Groszbauer ur — külső testi formáját illetőleg — nem bírónak való, mert tekintélyes háj és potroh nélkül szűkölködik, olyan vékony és karcsú, mint a szitakötő; de esze van, jelleme szilárd, praxisa nagy, hírneve van, jó szive is meretes és igy — „méltán mar kosit ja bé a bírói pálczát-“ Isten éltesse városunk javára, hogy az elődje által tanúsított erély mellett községi ügyeink felvirágozta­tásának ő is egyik hatalmas tényezője lehessen! . . . Megjöttek ismét a szinészek; Schwarcz auf Weisz, — a halvány ifjú Polgár Károly után Fekete Béla. -r- Hogy megy majd a soruk itten: azt tudja csak a jó isten! . . . De én rossz ómennek tartom az első darabjuk czimét. — Polgár K. társulata az első felléptével — mint akkor megirtam— eljátszotta a „Becsület“-et, — no de mindvégig megmaradt előkészületben a szinlapokon a „Paraszt be­csület.“ — Fekete B. ur társulata meg a „Le­rn ondás“-on kezdte, mintha mondaná a társulattal- jainak Dante-val: „Lasciate ogni speranza!“ Mondja­tok le arról, hogy Szegzárdon anyagilag zöld ágra vergődhessünk efilloxerás és a mellett hálós téli világban; hanem elismerés, taps, éljen aztán majd bőven kijut a jeles társulatnak. Jaj de az „él­je n“-ből az ember hogy éljen? . . . ők azonban __ igazgató és színtársulat azzal vigasztalják magu­kat: „No de sebaj, több is veszett Mohácsnál!“ (On­nan jöttek ide!) Aztán meg, hozzá vannak szokva a deficzithez, mert az igazgatójuk folyvást Schwarcz. Én azonban nem fekete, hanein nagyon is rózsa­színű szemüvegen szeretem nézni á dolgot s az ed­digi játék és kritika után szép jövőt jósolok a de­rék társulatnak. * Há tra van még a szombaton, febr. 2-án rende­zendő ‘történelmi hangverseny1!' Káldy Gyula és művész társai által. Bizonyára ez lesz a folyó hét legfontosabb történelmi mozzanata, mert ott annyian lesznek, hogy moczczanni sem lehet. De persze, erről előre nem irhatok. Annyit bizonyo­san mondhatok azonban már most is, hogy tiszta haszna ebből a nagy sorból sem a kath. óvodának, sem Káldy Gyulának annyi nem lesz, mint Tóth Gyulának. Tessék rá vigyázni! . . . * Még mi itt igy farsangolunk, mulatunk, háló­zunk, konczertezünk e havazó hidegben: Bonyhádon és környékén ugyancsak meleg van. A jövő heti képviselő-választás izgalmának hevítő melege, a lel­kesedés tüze, minden havat elolvasztott, minden jeget elpárologtatott. Jövő kedden ott is egy nagy „tör­ténelem-politikai“ konczert lesz, előadva Per- czel Dezső belügyminiszter és Kaas Ivor br. —, no meg a konczert rendezői, a kortesek és agent provo- cateur-ök által. Azt hisszük, hogy az irkász Kász el­bukik a miniszter mellett, mert hatalmas dolog ám egy belügyminiszteri tárcza! . . . No meg Perczel Dezső meg is érdemli, hogy követ legyen, én mon­dom ! S bár szeretem Kászt, az irkászt, de sajnálom, hogy fellépett, mert csinál savanyu képet, mikor látja, hogy becsapott s ott kell hagyni papot csapot, mint Csokonai tett egykor s hasztalanul el­folyt a bor! ... Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Hamza Géza szegzárdi kir. törvényszéki bírót a pécsi ítélő­táblához elnöki titkárrá nevezte ki. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter H é g e r Ferencz szegzárdi és Y a 11 a y Miklós ipolysági kir. törvényszéki fogházfelügyelőket, saját kérelmökre, köl­csönösen áthelyezte.- Biróválasztás Szegzárdon. Takler József Vesztergombi szegzárdi községi bíró lemondása foly­tán megüresedett első' bírói állás múlt kedden tölte­tett be. A községi képviselő-testület előzőleg R a s- sovszky Julián központi járási szolgabiró elnöklete alatt ülést tartott s a bírói állásra Grószbauer Fe­rencz Il-od birót és Zsigmond Ferencz birtokost kandidálta. A szolgabiró aztán úgy fél 10 órakor hirdette ki az egybegyült választó-polgárok előtt a kandidáczió eredményét. Miután a nagy többség Grószbauer Ferencz nevét hangoztatta, a szolga­biró őt jelentette ki megválasztott bírónak. — Grósz­bauer Ferencz már évek óta teljes odaadással ve­zette a Il-od birói tisztet s igy méltán feléje hajlott a többség bizalma, kinek működése bizonyára a köz­ség érdekeinek felvirágoztatására fog irányulni. Még ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy G r ó s z- bauernek első bíróvá történt megválasztása foly­tán megüresedett II. biró-állás legközelebb szintén be lesz töltve, mely állásra Takler Mihály a legkomo­lyabb jelölt.- Hitközségi ülés. A szegzárdi hitközségi ta­nács és iskolaszék múlt szerdán tartott ülést. — Az ülés megnyitása után G ö t z Sándor társelnök hurczol- kodási költségének megállapítása fölött hosszabb vita fejlődött ki s végül a hitközségi tanács szűkkeblűén szótöbbséggel megtagadta. —■ Leglényegesebb tárgyát képezte a tanácskozásnak a folyó évi költségvetés megállapitása. — Az összes szükséglet 15628 frt 38 kr, ezzel szemben a bevétel 13988 frt 5 kr, fedezet­len 1640 frt 31 kr. —- Ennél fogva a hitközségi ta­nács az eddigi adókulcsot kénytelen volt 5°/0-kal fel­emelni, igy tehát az 1 frt 50 kr alapadó és 1 frt 10 kr párbéren felül minden állami egyenes adóforint után 25°/0 állapíttatott meg. A hitk. tanács megfelebbezi az .egyházmegyei hatóságnak azon határozatát, melyben Abafi József tanítónak a segédtartást megengedte. Felebbezésében csupán azt kéri, hogy Abafi a segéd­tartásra nézve határidőhöz köttessék, nehogy azt a végletekig huzza a tanügy hátrányára. Az iskolaszék tudomásul vette Traiber János újvárosi kántornak megerősitését. Az uj iskolaszéki tagok választására folyó évi február hó 4-ik napja tűzetett ki. A szava­zás W o ssinszky Mór elnöklete alatt Takler Mi­hály és Mészáros Károly bizalmi férfiak előtt fog a városházán megejtetni. Szavazati joggal bir minden helybeli róm. kath. adófizető polgár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom