Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
Schweiz Antal beszéde. B o d a Vilmos által felolvasott s általános lelkesedéssel elfogadott határozati javaslat után Schweiz Antal bonyhádi ügyvéd vette át a szónoki beszéd fonalát. — Általában beszélt a párt egyesülésének feltétlen szükségességéről, s az igy egyesült párt elnökévé ajánlta B o d a Vilmost, ki azt el is fogadta s Ígérte, hogy a párt érdekeit lelkesen fogja szolgálni. Megválasztattak mégalelnökökké: báró Jeszenszky László és S z 1 u h a István, jegyzőkké: R á t k a y László és Schweiz Antal. Papp Elek beszéde. Az általános lelkesedés közben véghezment választás után Papp Elek országgyűlési képviselő tipikus magyar alakja lépett előtérbe. — Meghatott hangon kezdte meg beszédét, üdvözölve a jelenlevő polgárok összességét, akik szintén úgy éreznek s úgy lelkesülnek a szabadságért, mint a Kunság rónáin lakó népek. — Meghajol úgymond a nép lelkesedése előtt, mert csakis úgy érhet el a magyar nemzet egy újabb ezredévet, hogy összetömürül gondolkodás és értelemben. — Hazafias beszédben hivta fel a népet, hogy a hazát, melyet őseink vérrel szereztek meg, lángolóan szeresse. — De még a szeretet sem elég, ha a nemzet nem ért egyet, s épen ezért egységes független elvhüségre hivta fel újból a népet. — Kevesen vagyunk mondta továbbá, kik a haza érdekeit önzetlenül szolgáljuk, de hogy a haza jogos követelményeinek eleget tehessünk, s hogy a függetlenségi 48-as párt czélját elérhesse szükséges az, hogy a nép támogassa a pártot. — Majd áttért beszéde fonalán Kossuth Lajosra, ki a magyar nemzetnek érzelme, gondolkodása, s a hazaszeretetben lelke volt s kiért a magyar nemzet 1000 év múlva is lelkesedni fog s ki egy drága kincset, az ő nemesen érző fiát hagyta reánk. — Beszélt a magyar zászlóról, s azt óhajtotta, hogy az a magyar nemzet független szabadságát jelentse Budától az Adriáig. .— Végül ünnepélyes fogadással zárta be beszédét, hogy a magyarok istenére esküszünk, hogy Kossuth Ferencz zászlója alatt küzdeni fogunk a magyar függetlenségért! Hentaller Lajos beszéde. Papp Eleknek zajos éljenzéssel fogadott beszéde után Hentaller Lajos országyülési képviselő lépett elő s szónoklata kezdetén beszélt a 67-es alkotmányról s a kiegyezésről, mely nem a köznép s az iparos javára köttetett. — Megemlékezett a függetlenségi párt kebelében létre jött szakadásról, melyben része van a kormánynak is. — Lelkesülten szólt a Tolnai fogadtatásról, hol Garay Antal üdvözölte Kossuth Ferenczet s annak egy darab zászlót adott át, melyet 1848-ban édesapja előtt hajtott meg s most neki adja emlékül. — Lelkesíti a polgárokat, hogy az ily lelkes vezért kövessék, akkor eljutnak a boldogulás útjára. Ezután B o d a Vilmos országgyűlési képviselő hálás szavakban köszönte meg a gyűlésem megjelenést s az értekezletet éljenzés között zárta be. Végül Kossuth Ferencz búcsúzott el, kérve a függetlenségi érzelmű népet, hogy emlékét őrizzék meg s aztán buzdította őket, hogy tartsanak össze, mert egyes, ember keveset tehet, de tehet a nép, mert őneki czélja az, hogy a nemzet gyarapodjék s boldoguljon. — Legyünk tehát egyetértő magyarok akkor, midőn szavazni kell, mert az alkotmányosan uralkodó király meg fog hajolni a többség előtt, mig ha a nemzet pártokra szakad, a bünhődés az önhibája leend! Ezután oszladozni kezdett a tömeg, lelkesen szűnni nem akarólag éltetve Kossuth Ferenczet, kinek útközben kezét, ruháját csógolgatták öregek, ifjak, s az örömmámorban, hogy a nagy Kossuthnak méltó fiát láthatták, lelkesen kezdték danolni azt a nótát: Kossuth Laj os azt izente . . ! . Látogatás Adler Jánosnál. A függetlenségi eszmék e régi, nemes bajnoka felkérte Kossuth Ferenezet, hogy ha csak rövid időre is, látogatná meg szerény házánál (amely egy két emeletes épület), Kossuth szives készséggel tett eleget a meghívásnak s a képviselők társaságában elment Adlerhez, hol alkalma volt a régi jó szegzárdi vörös borokat megizlelni s utóbb pezsgős palaczkok durrogása mellett a házi asszonyra poharát emelni. A hírre, hogy Kossuth Adlernél van, a fogadó szoba csakhamar megtelt hölgyekkel, kiknek Kossuth egyenként bemutatta magát s velők szívélyesen kezet szoritott. Kossuth bámulatos emlékező tehetségének ez alkalommal is kiváló tanujelét szolgáltatta, mert midőn távozott, a _4 ___ hö lgyek csoportja egygyel megszaporodott. Rögtön odament hozzá és vele is kezet szoritott. Az utólag érkező hölgy Steinsdörfer Józsefné volt. Kossuth Ferencz a polgári olvasókörben. A vásártérről — a gyűlés végeztével — a fehérbe öltözött lányok, kisérve az agárdi és a sárközi leányok festői szép csoportjától vidám zeneszó mellett a polgári olvasókör helyiségeibe vonultak s annak zászlókkal s lampionokkal gazdagon díszített udvara csakhamar zsúfolásig megtelt lelkesült, mulatni vágyó fiatalsággal. Az olvasókör ezen napra nem hirdetett zeneestélyt s a fiatalság mégis oly szép mulatságot rögtönzött ott, amit még eddig sohsem sikerült összehozni. A szegzárdi tűzoltó-egylet zenekara, s az agárdi zenekar felváltva gyönyörködtették a közönséget s a fiatalság szorgalmasan járta a tánczot. A jókedv sugárzott -minden arczról s számtalanszor felhangzott a szívből jövő éljen „Kossuth Ferencz“ s egy bizottság elment megkérni Kossuth Ferenezet, hogy látogatásával tisztelje meg a polgári Qlvasókör helyiségét s nézze meg Tolnamegye igaz magyar népének hamisítatlan jókedvű mulatságát. A k#ésnek engedve, Kossuth Ferencz a vidéki vendégek s Boda Vilmos orsz. gyűl. képviselő által kisérve, 6 órakor megjelent a körben. Ha sohsem hallottam volna hírét, ha sohsem tudtam volna, mit jelent a magyar embernek e név: „Kossuth“, megtudtam, megértettem volna ezt abban a pillanatban, midőn Kossuth Ferencz a kör udvarába belépett. — Szivetrázó, egetverő éljenzés hangzott fel ifjak, öregek, szemében örömkönny csillogót, midőn belépni látták a mi édes apánknak, a' halhatatlan Kossuth Lajosnak fiát, megmagyarázta nekem e lelkesedés, hogy a Kossuth név örökre be van vésve a magyar ember szivébe, azt sem idő, sem távolság, jó vagy balsors onnét ki nem törülheti, egybeforrt az a magyar ember vérével s mig magyar él e földön, addig a függetlenség,, a szabadság, a hazaszeretet, mind kifejezést nyer ez egy névben: „Kossuth“. Imberl Ferenez, a polgári olvasókörnek sok éven át volt érdemes, igazgatója járult első sorban Kossuth Ferencz elé s a volt 48/49-es honvéd ősz fürtökkel ékes fejét meghajtotta a nagy Kossuth nagy fia előtt s könnyes szemekkel, forró szeretettel üdvözölte a régi gárda eszméinek, elveinek letéteményesét, hü őrét. Ezután rázendült a zene s a fiatalság csapongó jókedvvel járta a csárdást s egy kislány nekibátorodva felkérte Kossuthot, hogy csak egy fordulót tánczol jón vele s az a komoly ember nem tudott ellent- állni a kis lány kérésének s megmutatta, hogy magyar nemzetének még tánczát is tudja, bár azt külföldön, — távol hazájától — sohsem láthatta s tán- czolta a csárdást egy, majd másik s a jó ég tudja hány szép magyar lánynyal. A táncz végeztével Kossuth és kísérete eltávoztak, mert már elérkezett az ideje, hogy a Szegzárd- szállóban rendezett bankettre menjen. A polgári olvasókörből száz meg száz ember kisérte Kossuthot Adler János házáig, hova még pár perezre — előbb tett ígéretéhez híven — másodízben is ellátogatott s innét pi8 órakor kíséretével együtt a Szegzárd szállóba ment. Bankett. A „Szegzárd Szálló“ fényesen megvilágított dísztermében este 102 teritékü bankett volt Kossuth Ferencz tiszteletére, melyben részt vettek Papp Elek és Hentaller Lajos országgyűlési képviselők, több előkelő hölgy, a szegzárdi és tolnamegyei függetlenségi és 48-as párt vezérférfiai, a vidéki és a helybeli hírlapok képviselői és a községek elöljárói. Az asztalfőn foglalt helyett Kossuth Ferenci s jobbján ült Petri eh Ferencz volt országgyűlési képviselő, balján pedig Boda Vilmos országgyűlési képviselő. A banketten mindvégig emelkedett hangulat uralkodott, melyen az első tósztot Boda Vilmos tartotta. lósztjaban elmondotta a tolnamegyei függetlenségi és 48-as párt szervezkedő közgyűlés czéljából tartott előzetes értekezleten történteket, melyen ellentétes nézetek uralkodtak, a mennyiben az értekezleten megjelentek egyrésze a kettészakadt függetlenségi párt egyesülését a központban óhajtotta első sorban létrehozni, mig többen a vidéken kívánták a párt egyesítésére irányuló akcziót megindítani. 0 — úgymond — az előbbiek álláspontjára helyezkedett, de most örül, hogy sikerült itt Tolnamegyében a pártok között az egységet megteremteni. Hangsúlyozta, hogy TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.) most már a központban is meg kell a pártok között az egységet alkotni, melyre K o s s ut h Ferenezet kell ■megnyerni, ki a függetlenségi és 48-as párt szeme- fénye. Végül Kossuth Ferenezet a naphoz hasonlítva, szűnni nem akaró éljenzés között az ő éltetésénél fejezte be beszédjét s biztosítván az ünnepeltet, hogy Szegzárdon mindig rajongó szeretetet talál. Az éljenek lecsillapulta után Kossuth Ferencz emelkedett fel, igazat adott Bodának, hogy midőn rokonszenvet keres, azt Szegzárdon megtalálja, mert azt ma örömmel tapasztalta. Ideálokkal jött haza a számkivetésből imádott hazájába, mert lelkét a távolban nem érintette pártszenvedély s a ki oly szándékkal jött be, mint ő, annak becsületes szándékát félremagyarázni nem lehet. Azért jött, hogy nemcsak megismerkedjék a néppel, hanem azért is, hogy egységet hozzon létre a függetlenségi pártban, mivel ettől függ a haza sorsa. A nép hazafias érzelme már létrehozta itt Tolnavármegyében az egységet, a központban azonban ez nem fog oly könnyen menni, de ígéri, hogy ezen fog munkálkodni. Ezután elmondá, hogy sokáig volt számkivetésben s csak távolról ismerte hazáját, távolról pedig mindent szépnek látott, s a mint hazajött: az ellenkezőt tapasztalta. A nép szeretetét és lelkesedését azonban megtalálta s látja, hogy a nép hiszi, hogy ő igaz utón jár, azon az utón, melyen boldogult atyja haladt. A nagy tetszéssel és ki-kitörő éljenzéssel kisért beszédjét azzal fejezte be, hogy éltette Szegzárd város és Tolnavármegye polgárait. Báró Jeszenszky László képviselő a fővárosból érkezett vendégeket: Papp Elek és Hentaller Lajos országgyűlési képviselőket éltette. Dr. Schweiz Antal lelkes szavakkal emelte ki Boda érdemeit, ki a mai nap sikerén fáradozva, létrehozta a megyei pártszervezetet s azon óhajának adott kifejezést, hogy még egy-két kerületet a függetlenségi és a 48-as pártnak a megyében még meg kell hódítani: majd poharát Boda, Szí u ha és báró Jeszenszky képviselők egészségére ürítette. Hentaller Lajos gyönyörű hasonlattal fejezte ki, hogy a Kossuth név egy a magyar nemzet függetlenségi törekvésével s szavait ezzel végezte: „Adja Isten, hogy Magyarország önálló és független legyen!“ Petrich Ferencz visszaemlékezvén a magyar szakadságharcz dicső napjaira, elmondotta, miképpen lett honvéd s poharát viharos éljenzés között Kossuth Ferenczre ürítette. Rátkay László, a Felhő Klári ékes tollú írójára valló, költői szárnyalása beszédben nagy hatással éltette Kossuth Ferenezet. Szavait leirhatlan éljenzés követte. P a r r a g h Béla, a tamási függetlenségi párt elnöke^ kitörő lelkesedés nyilvánítása mellett olvasta fel a tamásii függetlenségi és 48-as párt választmányának sürgönyét, melyben Kossuth Ferenezet üdvözlik. Papp Elek a jelen volt. díszes hölgy koszorú egészségéért ürítette poharát, Garay Antal uradalmi tisztartó, mint régi honvéd, beszélt el egy reminiszen- cziát s a jövő reményére, Kossuth Ferenczre emelte poharát. Végül a polgárság nevében Tigyi János polgár mondott pohárköszöntőt zajos éljenzés között éltetve annak a halhatatlan emlékű nagy férfiúnak fiát, ki a jobbágyságot felszabadította. Még megemlítjük, hogy a nagy lelkesedést a diszlakoma alatt Garay Ferkó kitűnő játékával fokozta. Fáklyásmenet. Már a bankett alatt óriási nép hullámzott a „Szegzárd Szálló“ környékén, várva a fáklyás- menetet, mivel már előre tudva volt, hogy a polgárság ezzel fogja megtisztelni Kossuth Ferenezet. Az impozáns 150 tagból álló fáklyásmenet a tűzoltókkal és a dalárdistákkal együtt zeneszó mellett a városházából indult ki s elvonulva a nép ezreitől kisérve a Bezerédj-utczán, majd a Ferencz kórháznál a Széchenyi-utczába fordulva, folytonosan éljenezve a szálloda déli sarkánál állapodott meg. A lelkes éljenzések behatoltak a díszterembe, mire megjelent Kossuth Ferencz a szálló erkély - ablakában, kit örömrivalgásokkal üdvözöltek. Kossuth Ferenczhez Borzsák Endre szegzárdi ref. lelkész, lapunk belmunkatársa a következő szép beszédet intézte: „Nagyságos képviselő Ur! Mélyen tisztelt hazafi! A fáklyás-zenével való mégtisztelés, czivilizált népeknél egyik nagyon régi módja a tisztelet, szeretet és ragaszkodás külsőitésének, kimutatásának, azok iránt, a kik bármiféle tekintetben magukat jól érdemisitik! i895. szeptember 29.
