Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-25 / 34. szám
4 egy sírba hanyatlunk, kik mindannyian rövid életűek vagyunk, ezen rövidre szabott, különben is viszontagságos életünket ne gyűlölet keserítse meg, hanem a szeretet tegye kellemessé, a testvériség értékessé, a megelégedés boldoggá! Áld meg oh jóságos Isten e községet, e községnek tanintézeteit, papjait, biráit és elöljáróit, hogy a község javát, békében és egyetértésben előmozdítsák ! Áld meg e szent gyülekezetei és hallgasd meg szívből fakadó imájukat, midőn most hozzád fordulunk, esdve, hogy védelmezd, oltalmazd hőn szeretett királyunkat és hazánkat. Amen I MEGYErTRÖDÁLMI CSABN0K~ A hazáért mindent. 38) * Irta: Aggteleki (Ulleln) Ferencz. (Folytatás.) Mártha boszuja. Kissbéry komor gondolatokkal távozott Pálfayék- tól. A szégyen, érzete szőkéit arczába, mert most már belátta, hogy tévedett. Elhatározta tehát, hogy jóvá teszi hibáját. A vezénylete alá rendelt legénységgel együtt jelentkezett a legközelebbi honvéd-parancsnoknál, fölajánlva szolgálatát. Örömmel fogadtattak. íj* I | Az a szerb csőcselék, melyet Kissbéry szétvert Pálfayék előtt, visszafutott táborába, hogy megerősítve magát: visszatérjen megboszulni megverettetését. Kissbéry már akkor távozott a háztól s igy a ház lakói teljesen védtelenek voltak. A vad csorda nem vett maganak nagy fáradságot. Nagy hágcsón felmászva az eresz alá szalmát dugtak, meggy uj tot iák és pár perez alatt az egesz tető, mely szurokkal volt beeresztve, lángban állt. így azutan a házat nem is kellett ostromolniok, mert a lakók kénytelenek voltak menekülni. Kevés vártatva kinyílt a kapu és a menekülő család az ellenseg kezeibe került. Diadallal vittek taboruküa a szép zsákmányt. A pálinkától ittas, kejvágyó tömeg arczatlan viselete ketsegbeejtő hatassal volt a szerencsetlen foglyokra. Az öregeket gúnyoltak es bántalmazták a leányokkal szemben pétiig szemtelen megjegyzéseket engedtek meg magúknak. Szerencséjük e nagy sze- rencsetlensegbeu, hogy nem ertettek meg egy szót sem. A leányoknak szent nyugalma, fejedelmileg parancsoló tekintete nem sokáig imponált e durva kedélyeknek. Elérkezett ama borzasztó pillanat, midőn a szerencsétlen leányok a megbecstelenitesnek voltak kitéve. Es e durva erőszakot a szülőknek tehetetlenül kellet szemlélniök. Szerencsére, a vezénylő hadnagyban felérzett a jobb emberi érzés. Védelmébe fogadta a foglyokat s midőn az egyik katona a vett parancs ellenére is szem- telenkednék: a lovagias hadnagy odavágtatott hozzá és egy hatalmas csapással kettehasitotta koponyáját, igy állítva helyre a felbomlott fegyelmet. A többi azonnal megjuhászkodott s igy rövid időre veszélyen kivül voltak a szerencsétlen hölgyek. Midőn a kis csapat megérkezett a szerb táborba, itt zsivió kiáltással lőnek fogadva. Szemtelen kíváncsisággal tolakodtak a hölgyek körül, szemermetlen tekinteteket lüvelve reájok. A foglyok, sorsukba belenyugodva és a legborzasztóbbra elkészülve, teljes megauassal tűrtek megaláztatásukat. De mit is tehettek volna egyebet V Minél beljebb hatoltak a táborba, annál több kiváncsi csatlanozott hozzájuk. Végre egy magas hegy tetejeré érték, hol a vezernek selyem-satora volt felállítva. Nem volt itt a tábori egyszerűségből semmi sem látható, f ejedelmi pompával volt a tagas sátor berendezve. A hatal vezért, egy drága szőnyeggel bevont pamlagon találjuk, hanyagul elheverészve. Drágakövekkel ékesített csibukjaból illatos füstöt eregetett, szolgája pedig teát szolgait fel neki. A foglyokat vezető tiszt bejelenteti magát és közli vele eljárásuk eredményét. A vezer feszült figyelemmel hallgatta végig a jelentést s azután parancsot adott, hogy az öregek biztos őrizet alá tétessenek, a leányokat pedig vezessék sátorába. Worovszki — igy nevezték a vezért -- fölegyenesedett fekvő helyzetéből, midőn a hölgyeket bevezették. Szép, daliás alak, aranynyal gazdagon ékitett egyenruhában, homlokán egy mély kardvágással. Harczias, túlszigoru arczkifejezése a rettenthetlen hőst és irgalmat nem ismerő katonát engedé sejteni. A hölgyek megjelenése sajátságos hatást gyakorolt reá. Királyi alakja elveszté rideg merevségét, szigorú arczredőibe nyájas mosoly árnyalása olvadt bele,. — Bzóval, e perczben megszűnt ő kegyetlen hadvezér lenni és ő érezte, hogy csatavesztés előtt áll. Udvariasan meghajtá magát a hölgyek előtt, üléssel kínálta meg őket és teát szolgáltatott fel nekik. ______T A N Ü G Y. ____ A budapesti állami ipariskolába (VIII. kér. Nép- szinház-utcza 8. sz.) a beiratások szeptember hó 1-ső napjától 5-ig tartanak. Áz intézetbe rendes tanulókul felvétetnek azok a 15. életévet bétöltött ifjak: a) kik a polgári iskola, gymnasium, vagy reáliskola négy alsó osztályában jó osztályzatú bizonyítványt nyertek azon tantárgyakból, a melyek az ipariskola első évfolyamának főtantárgyait képezik; ezek a magyar nyelvtan, számtan és algebra, mértan és mértani rajz. b) iparossegédek és mindazok, kik az előbbi pontban kívánt ismeretekben a felvételi vizsgálatnál kellő készültséget tanúsítanak. c) Rendkívüli tanulókul felvétetnek egyes szakosztályokba azok, kik az iparos tanulók számára szervezett iskola három évi tanfolyamát bevégezték és legalább jó osztályzatú bizonyítványuk van, továbbá, kik a megkíván tató ismeretüket kellően igazolják. A.iiaiuban szükséges, hogy a belépni kívánó nuvenaék az általa választott szakcsoportüeli ipar- uyuun már előre gyakorlatot szerzett, de legalább is azon két havi nyári szünidő alatt, a mely után az intézetbe akar lépni, a gyakorlatban foglalkozott Legyen. Az intézetnek öt szakosztálya van u. m. az építészeti, a gépészeti, a vegyészeti, a fém-vasipari és a ja-ipari szakosztály. Az intézet végbizonyítványa a gépészeti, vegyészeti fém-vasipari és fa-ipari szakosztályok tanulóinak jogot ad, a szakjuk körébe tartozó s képesítéshez kötött iparágak üzésére; az építészeti szakosztálya tanulói pedig a végbizomány alapján három évi gyakorlati működés igazolása mellett jogosítva vannak a kőműves, kőfaragó és az ácsmesterség gyakorlására. Azon tanulók, kik valamely középiskola négy alsó osztályának sikeres elvégzése után lépnek az intézetbe s itt a három évi tanfolyamot szintén sikeresen végzik el, a katonai szolgálatnál az egyéves önkéntessék kedvezményében részesülnek. A beiratási dij 2 frt, a tandíj félvenkint 10 frt. Bővebb felvilágosítással szolgál az igazgatóság. Az állami ipariskola igazgatósága. Értesítés. A szegzárdi áll. s. k. polgári leányiskolában az 1895—96-iki tanévben a tanulók felvétele szeptember hó 1—ig d. e. I órától 12-ig történik. A felvételi pótló és javitóvizsgálatok szeptember 3., 4. és 5. napján d. u. ó—5 óráig, a magánvizsgálatok pedig 9., lU. és 11-én d. u. 3—6 óráig tartatnak. A be- iratasra megáljapitott időu túl tzeptember 15-ig a tanulók csaK. a késedelmet igazoló alapos ok mellett vetetned föl. A polgári leányiskola 1. osztályába csak oly tanuló lepüet, ki eletenek 9-ik évét betöltötte és az elemi ísüola 4. osztálya számára kiszabott tantárgyak, ban elegendő jártassággal fair s, ezt iskolai bizo- uyitvanynyai vagy felvetek vizsgálat utján igazolja. hiiso felvetőire a tnnulók szüleik vagy azok helyettesei kisereteben jelenjének meg. Beiratás alkalmával be keil mutatni a tanuló iskolai, születési es ujraoltasi bizonyítványát. üeiratas alkaimaval fizetendő: beiratási dij 1 frt, tandíj 4 frt, nyomtatványok dija 50 kr, ifjúsági könyvtári illetek oU kr, tanítói nyugdíj alapra 15 kr, mtoktatasi díj a róm. kath. vallásu növendéktől 1 írt, ‘protestáns es izr. növendéktől 2 frt, francza- nyelv tanításáért 10 frt. 'Laudij eleegedesben azon szárgalmas és jóma- gaviseletü növendékek részesülhetnek, kik szegénységüket községi bizonyitványnyal igazolják. A tandíj elengedes iránti kérvények a községi iskolaszékhez czimezve iskolai és vagyontalansági bizonyitványnyal együtt a beiratás alkalmával az igazgatóhoz nyújtandó«. be. Szegény, szorgalmas és jómagaviseletü tanulók tankönyvekben is nyerhetnek segélyt. Figyelmeztetnek a vidéki szülők, hogy gyermekeik szálláshelyének megválasztásánál az igazgató szívesen szolgál útmutatássá. Áz igazgatóság. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34. sz.) ___ TÖ VISEK. % _____________ - ■ La jos napjára. Az ujabbkori Magyarország Nagy Lajosa, Kossuth Lajos boldogult közös édes apánk dicső szelleme mintha kiszállana e napon sötét sírjából, hogy hazaszerte, sőt az egész világon, ahol csak egy magyar szív dobog, megjelenjen s glóriával övezze be a Lajos- napot ülő, mulató társaságot! . . . Egy igazi nagy Lajos volt ő, mig élt; — hire, neve, dicsősége ragyogott, mint a nyári nap; most pedig, hogy nyugszik s aluszsza az igazak jól megérdemelt szelíd álmát: a pályafutott dicső nap átváltozott a magyar közélet örökre ragyogó álló csillagává, kiről meg nem emlékezni Lajos napján magyar embernek — az idők végtelen távoláig — szinte lehetetlen : . .. ő nem tarthatja többé meg nevenapját, mint élő személy — holott az ma is! — tehát megtartjuk mi, hozzá hasonlítva magunkat, bizony sok tekintetben élettelenül mozgó, nagyon könnyű pára-tünemények, miniatűr-kiadású magyarok ! . . . Jól van ez igy. — Izrael népét egykor — mond az irás — nappal felhő, éjjel pedig tüz-oszlop vezérelte a nagy pusztjaságon, hogy el ne tévedjenek. A mai miniatűr-magyarságnak is — melyet ezer irányban széthordani törekszik az önzés, az — „ubi b e n e, i b i patria“ rut elve, az arczába csapott világpolgárság gyűlöletes szele — égető nagy szüksége van a Lajos-nap fölelevenitő, összetartó, megszentelő, magasztos emlékére, hogy — „m i n t oldott kéve“ szét ne hulljon drága nemzetünk; nagy szüksége van arra a felhő —, sőt már valódi tüzoszlopra, Kossuth Lajos nagy nevének emlékére, lángszellemének köztünk működésére, hogy el ne tévelyedjünk a hazátlan önzés sötét éjjelében, a világpolgárság nagy pusztaságain, hanem kitartó honszeretettel, fáradhatatlanul törjünk előre a Széchenyi megjósolta „szebb Magyarország“ áldott ka- naánja felé. * De ime, csak most veszem észre, hogy a szándékozott és szokásos tréfás tövis helyett, valóságos komoly — és pedig, kis hijján politikai — vezérez i k k e t irok. — Ho-hó!... Rückwertz kon- czentrirung auf die Wiese des »Humor»-s. Tehát csak azt akarom mondani, hogy mily könnyű volt Lajos napot tartani Kossuth apánk életében és mily nehéz most ?! . . . Akkor — egyrészről, — ha a Lajos nevü^ fösvény házigazda meg akart ugrani a gratuláns vendég-sereg elől, hát egyszerűen elment valamelyik clubba, társaskörbe, leszúrta a Lajos-napi bankett csekély dijját s ő maga olcsón és jól mulatott reggelig s másnap a hoppon maradt tisztelgők honfiúi kötelességüknek tartották elfogadni a mentséget: „Hja! barátom, én a Kossuth Lajos diszbanketten voltam! —--------,Az áthatlanság fizikai tö rvényénél fogva egy ugyanazon személy vagy tárgy egyszerre két helyen nem lehet, — tehát ha ott voltam : nem lehettem itthon! Bárcsak te is ott lettél volna, te rossz magyar ! Nem szégyenled magad ?... „A haza min de nelőtt!“ —------------S nem hogy a gazda pirult volna, de sőt a hoppon maradt vendégnek kellett pirulni a honfiatlanság vádja miatt — az elmaradt pulyka pecsenye helyett! — Másrészről pedig, ha a meggratulált Lajos kevés érdemű, s felköszöntő szónok Cicero és Demoszthenestől 10—100000 kilogrammra járó gyenge tósztozó-talentum volt: hát eleg varázszsal birt Kossuth Lajos nagy neve, hogy a tisztelt szónok ur gyenge tehetséggel, de nagy pat- hoszszal o t köszöntse fel — betanult honpolgári frázisok segelylyével! — a házi gazda helyett s igy aztán megmaradt a káposzta is, jól lakott a kecske is, — mert a Lajos gazda magyar szemében igaz könny ragyogott, a rossz szónok pedig hitvány és tartalmatlan, al-patüószos és bombasztikus frazeológiájáért, vagyis — beszéljünk magyarul — semmitmondó felköszöntőért, kapott piruló kappan- és pulyka pecsenyét, lalrengető éljen-t és tapsot, a nélkül, hogy ő maga pirult volna — s ha igen: csakis a dicsőségül 1 ^ miértMert rossz tósztjának ehetetlen vén, száraz húsát, ügyesen tudta garnirozni a Kossuth Lajos nagy nevének varázsával s fölereszteni a múló honfiúi langyos lelkesedés halavány uborkamártásával !...,. * De most?!... Ezek a Demosthenesek szégyenkedve elhallgatnak a Lajos napokon, mert nem lehet nekik Elizeusként belekapaszkodni az Illyés palástjába, nem lehet könnyű szerrel szónoki dicsőség 1895. augusztus 25.
