Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-18 / 33. szám
3 1895. augusztus 18. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. sz.) egyesületnek személyiségével fényt és tekintélyt kölcsönzött, eltávozott. A közgyűlés távozása fölött egyrészről sajnálatát fejezte ki, másrészről pedig örömének adott kifejezészt, hogy Ö Felsége bizalma Szat- mármegye élére állította. Boda Vilmos elnöki jelentésében referált azon ügyekről, melyek a legutóbbi közgyűlés óta elintézést nyertek I egyszersmind sajnálattal konstatálta, bogy a pénztárban nincs pénz, de reményének adott kifejezést, hogy a megyei tüz- rendészeti szabályzat életbe léptetése után a szövetkezet pénztárába évenkint mintegy 300 frt fog befolyni I igy a tüzfelügyelői intézmény is az egész megyében érvényesíthető lesz. Boda Vilmos, Reiter József, Térg Emil, Parrag Béla felszólalásai után határozatiig kimondatott, bogy a 6 frt tagdiját a tolnamegyei tüzoltó-egyesületek szövetségének küldjék be, melynek elnöksége tartozik az alapszabályok értelmében a megyei egyesületek után 3—3 frtot a központba beküldeni. A jegyzőkönyv hitelesitésével Franek János és Leopold Samu bízattak meg. Az egyesületi pénztárról Nikitits Imre tett jelentést, mely tudomásul vétetvén, a pénztárnok meg- bízatott a hátralékok behajtásával. Simontsits Béla eltávozása folytán megüresedett elnöki állásra egyhangúlag Boda Vilmos, a titkári állásra pedig Véges János választattak meg. Boda Vilmos mély hála érzettel fogadta a kitüntető bizalmat s ígérte, hogy valamint 23 éven keresztül, úgy a jövőben is azon lesz, hogy a megyei tűzoltói intézményt olyanná tegye, mely mintául fog szolgálni. Az alelnöki tisztséget Reiter József dunafüldvári főparancsnokkal töltötték be. Dr. Moldovángi István a bonyhádi tűzoltók és a város nevében meghivta a szövetkezetei, hogy jövő közgyűlését Bonyhádon. tartsa meg. A közgyűlés a meghívást elfogadta s a gyűlés határidejéül 1896. évi augusztus 20-át tűzte ki. Schuler József tüzfelügyelő a járásában tapasztaltakról tett jelentést, melyek valóban elszomorítók. Majos községben, úgy mond, nyitott félszerben tartják a fecskendőt, Kís-Mányokon meg a bika istállóban, zsupp között találta a tűzoltói szereket, Nagy-Mányo- kon nincs felszerelés, Váralján csak szertár hiányzik, Mázán szintén sok hiányt tapasztalt, Győrében felszerelés nincs, Izmény, Hant, Apar, Zomba és Lengyel községekben mindent rendben talált, Závod községben azonban ázsiai állapotok vannak. A gyűlés tartama alatt érkezett Boda Vilmos elnökhöz Simontsits Béla főispán következő távirata: „A távolból is osztozom nemes törekvéseitekben s a szövetségi közgyűlést legmelegebben üdvözlöm. Tolnai zászlószentelésre nagy örömömre nekem jutott szeg sajnálatomra csak ma érkezett hozzám, beve- rés iránt intézkedni fogok; add át. kérlek, a tolnai egyletnek azon őszinte kivánatomait, hogy ünnepélyesen felszentelt zászlója a haza és az emberiség javára sokáig büszkén lobogjon. Simontsits.“ E táviratra a közgyűlés megbízásából Boda vis-em voltak. Ezalatt vettem észre, hogy a főhadnagy komolyan udvarol és Piroska érdeklődik. Mondják, a szőke hadfi kedvesen tilinkózik és — kauczió- képes. Igazán örülnék neki. De ez még egyelőre köztünk maradjon. Bizony megnézhetett volna! A hangversenyen a brokát ruhában, a bálon a maga által választott lila-selyemben voltam, a krep de chien derékkal. Egy kis kadét (még egészen pelyhes állu a szentem) elragadónak talált.- Nem lesz rá féltékeny, mi ? Nem folytatom a csevegést, mert Kardosné éppen a tennis-hez hiv. Hiszem azonban, hogy árpa- cséplés után mielőbb siet ölelni Elláját. U. i. A télire való vizes uborkát Borcsa már rakhatja. Gondolom, lesz bőven. Pá! Ella. •S III. * Menyháza, aug. 14. Aranyos szivecském! Egy kellemes hegyi kirándulásról jőve, vettem édes leveledet, melyben a jó termésről és a cséplés bevégeztéről értesítesz. Kurtaszoknyás bakfis örülhet úgy első szerelmes levelének, a mint örülök én drága soraidnak. Kaczagok, tapsolok azon boldog tudatban, hogy mi sem áll többé útjában idejövetelednek. Jöjj is mielőbb édikém! Ölelő karokkal s forró csókkal vár epedő — Évád. • Igen, édes szivecském, én a csábitó Éva sze0 7 7 Vilmos elnök a következő távirati köszönetét intézte Simontsits Béla főispán urboz I „Méltóságos Simontsits Béla főispán urnák Alsó-Tátrafüred. A tolnavármegyei tűzoltó-szövetség mai napon tartott közgyűlésében Méltóságodnak az egyesület megalakítása körül szerzett hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvébe iktatta s meleg érzéssel viszonozza táviratában kegyesen kifejezett jókívánságait. A közgyűlés behatóan foglalkozott az egyforma tűzoltói ruha és az egyenlő rangjelzés kérdésével, melyben végleges határozatot azonban nem hoztak. A közgyűlés az elnök viharos éltetésével ért szomszédos épületről lövelték a hatalmas vizsugarakat. Végre még merész leereszkedési gyakorlatokat végeztek, mire a diszgyakorlat befejezést nyert. Tánczmulatság. Este a tolnai kaszinóben és a „Fehér Ló“-hoz czimzett vendéglőben tánczmulatsággal fejezték be a lelkes tűzoltók az ünnepségeket, melynek lefolyásáról jövő számunkban referál tudósítónk. —th. Néhány szó a tolnai polg. leányiskoláról. véget. Társasebéd. A Fehér Lóhoz czimzett vendéglő tágas nagytermében 152 teritékü közebéd volt, melyen a zászlóanya a koszorús leányokkal több előkelő hölgy, Tolna város intelligencziája s a tűzoltók nagy száma vett részt. Az első felküszöntőt Boda Vilmos mondotta 0 felsége a királgra, melyet a jelen voltak állva hallgattak meg s utána a zenekar a Hymnust játszotta, a mit kórusban énekkel kisértek. Péchy József prépost József főherczegre emelte poharát, dr. Moldovángi István özv. Rozmayer Ferenczné zászlóanyát éltette, Rozmayer Ferencz | tűzoltó-szövetség és az összes vendégekért ürítette poharát, Téry Emil a tolnai bajtársak szives fogadtatását köszönte meg, Geisz László a leghumánusabb egyesületet éltette, dr. Moldoványi István Boda Vilmost, mint a szövetség uj elnökét üdvözölte, Leopold Samu a tolnai hölgyek egészségéért ivott, Franek János Rozmayer Fe- renczet, báró Eliatsek Péchy Józsefet, Boda Vilmos és Geiger Károly a koszorús leányokat, Garay Antal pedig Boda Vilmost éltette. Diszgyakorlat. Délután 5 óra felé valóságos népvándorlás indult meg az uj katonai laktanyához, hol a tolnai önkéntes tűzoltók a diszgyakorlatot tartották, kik zeneszó mellett vonultak ki. Mire a tűzoltók megérkeztek, addigra — daczára a hirtelen támadt kis eső és szélnek — óriási érdeklődő közönség és a vidéki tűzoltóság szállotta meg a katonai laktanya udvarát, hogy a diszgyakorlatot végignézze. A tűzoltók kordont vontak ugyan, de azért mégis sokan maradtak azon belül, a hol a tolnai fürge bajtársak katonai parancsra végezték először is az iskolai gyakorlatokat, majd pedig elég gyors tempóban le- és felszerelték a tűzoltó-fecskendőket. Az egyszerű gyakorlatok után hirtelen felhangzott a kürtös vészjele, mire csakhamar robogva előtörtek a tűzoltók három fecskendővel és szerkocsival. Sietve a parancs vétele szerint lekapkodták a szerkocsiról a szükséges eszközüket s felállították a fecskendőket és a képzelt tűzoltásához fogtak, mely az egyik legénységi épületen támadt, melyre a két repére készülök ... És h'ogy hódításom sikerüljön, mig e levelet olvasod, de különösen, majd ha Menyházára jösz, nekéd, muczusom, ingatag Adámnak kell lenned. Mindjárt kimagyarázom magamat. Mikor tavaly a Tátrában jártunk, egy kedves órában azt nyilvánítottad, jó termés esetén hajlandó volnál ott a fenyvesek tövében egy kis nyaralót építeni, a hol mint gerlepár átturbékolnánk a nyarat. Nagyon szépen mondtad te azt el akkor, • most már írem emlékszem minden szódra. Abban a boldog órában én is örültem tervednek. Megismervén azonban Menyházát, most mást ajánlanék. Tudod mennyit aggódtam érted, mikor a havas csúcsokat másztad. Mindig mondtam, hogy a tátrai kirándulások nem olyan kilenczven kilós turistának való, a milyen te is vagy. Emlékezhetsz arra is, milyen idegessé tett engem a fenyvesek zúgása. A fenyőillattal telt levegő pompán volt, igaz, de arra sem nekem, sem neked komoly szükséged nincs. Menyháza minden tekintetben alkalmasabb volna a mi igényeinknek. A hegyek itt nem annyira égbe- nyulók; te is könnyebben összebarangolhatnád. A szellő szelíd fuvalma, mint eolhárfa, lágyan susog a tölgy és bükk lombjai között. A patak nem rohan oly vad szilaj sággal, hanem, mint csacsogó bébi, lassú csobogással kanyarog piczi ágyában. A források kristályvize üdítő; a lég balzsamos; az erdő árnyas és madárdaltól hangzó. Egészen a mi kedélyünkhöz illő hely. Talán sokan vannak, kik erről még nem is hallottak s nem tudják, hogy nálunk polgári leányiskola is van! Van bizony s mivel a jövő tanév közel két hét múlva beköszönt, hiszem, nem lesz érdektelen, ha tájékozásul a tisztelt szülőknek egyet-mást tudomásukra hozok, annál is inkább, nehogy az a vád érjen, hogy tudva a valót, a közönséget továbbra is engedjük félrevezetni Smeracsányi Izabella kisasszony, már évek óta boldogítja városunkat egy nyilvános joggal felruházott elemi iskolával, a — különben igen derék — kisasszonynak meglehetős vagyona van és egy tanítói oklevele s ezen alapon — csak mint egy időtöltésből, szellemi tőkéjét értékesíti : annak kamataival ajándékozza meg a benne hivőket. Nincs szándékomban a kisasszony személye ellen — egy szóval is kifogást emelni, kiváló tisztelettel vagyok iránta, de a valót egész nyíltsággal fogom elmondani s ha helyenkint kénytelen leszek erősebb kifejezést használni, előre is bocsánatot kérek, mert szándékom a közérdeket szolgálni, ha kell kíméletlenül is, de tárgyilagosan; miért is elmondom a következőket: Smeracsányi kisasszonynak több leány növendéke van, olyan mint az utczasarki szatócs, ki mindent árul boltjából. Tanít az első elemi osztálytól kezdve a legfelsőbb leány- és polgári iskoláig, minden osztályt s ha boldog szülő akad, ki leány-gyermekét reá bízza, nyugodt lehet, mert a kisasszony, ha tetszik, az év végén kiszolgál bizonyítványt úgy elemi osztályokból, mint a polgári leányiskolák osztályaiból. Persze az a szülő, melyik megelégedett a kisasszony bizonyítványával, boldog lehet s leányára büszke, mert hiszen itthon nevelte s( tud, a mire szüksége van ? Kissé bajosabb azonban oly növedéknek bizonyítványt adni, kik ezen alapon tovább képezni óhajtják magukat. De szóljon a tény: A kisasszony elvállalt néhány növendéket, kik nála végezték a 6-ik elemi osztályt, hogy a polgári leányiskola 3—4 osztályait egy év alatt velük végzi s ezen alapon a növendékek folyamodtak a vallás- és közoktatási minisztériumhoz s engedélyt kaptak a vizsga letételére. De mekkora volt a lánykák csalódása (s igy természetesen a szülők megdöbbenése) mikor a szeg- zárdi polgári leányiskola vizsgálóbizottsága előtt Boldoggá is tennél engem, drága dudusom, ha az idei jó termés egy részét itt Menyházán fektetnéd egy kis fészék-épitésbe. Én már ki is szemléltem egy kis kedves zugocskát, sürü hársak alatt, csergő patak mellett; himes rét közepén, ott aztán mi is turbékolhatnánk és turbékolnának a sürü erdő gerléi. Oh: milyen mennyei élet lenne ott. Úgy hallom, a telket jutányosán engedné át a tulajdonos nemes gróf. Idővel még szép hasznunk is lenne a villaépitésből, mert ennek a most ébredő fürdőnek jövője is van. Mindezeket majd belátod te magad, édesem, ha eljösz. Levelet már nem is írok, tőled sem kívánok, mert tégedet vár epedve szivednek szive, hű kis feleseged Ella. U. i. Alkalmas időben a nagyszőnyeget jó lesz szellőztetni és kiporoltatni. Elliczád. Epilog. Elemér, a gyengéd félj csókszomjas ajakkal és az árpa árával már elutazott Menyházára. Jól értesült forrásból Írhatom, hogy a villaépités eszméjét komolyan magáévá tette. A tervek készítésével megyénk egyik jónevü építészét tényleg meg is bízta. Különös figyelemre ajánlotta a gyermekszobának megkivántató méreteit. Alkalmat fogok szerezni magamnak, hogy a házszentelési ünnepségről, persze már csak jövő szezonban olvasóinkat értesítsem. Két—ess.
