Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
1895. augusztus 11. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (32. sz.) kötelességet s osztályérdeket tisztes munkával szolgálni: csak emelhet mindenkit a közbecsülésben. Ne engedjék gazdáink, hogy üsszeiré ügynökökül olyanok alkalmaztassanak, kik a füldmiveléshez csak aller ér- tenek, vagy ha értenek is, nincsenek közvetlenül ösz- szeforrva a mezőgazdaság érdekével. Az, öntevékenységre a legszebb alkalom kínálkozik, mutassák meg gazdáink, hogy abban a nagy és fontos társadalmi osztályban, melyet ők képviselnek, van elég közszellem, van elég értelmiség, van elég buzgóság s mikor saját javuk, boldogulásuk forog szóban, nem állnak félre összedugott kézzel. A magyar gazdaközönségnek nemcsak liazafi- ságára, hanem saját jól felfogott érdekére hivatkozom s gazdáinkat a legelsőtől a legutolsóig teljes bizalommal kérem fel, hogy a mezőgazdasági statistikai ösz- szeirás nagy munkáját minden kitelhető módon támogatni és előmozditani szíveskedjenek. Gr. Festetits Andor, s. k. fóldmivelésügyi m. kir. minister. Nyári théma. A nagyobb politikai lapok mesterségesen szoktatják olvasóikat ahhoz, hogy csak világrengető kérdések iránt érdeklődjenek az olvasók és ha igy nya- rantszaka megtörténik, hogy théma hiányában a sajtó apróbb, de azért ép oly fontos kérdéseit szóvá teszi, rögtön a következőleg formulázott Ítélet kél az olvasók ajkán: — Ahán, uborka-szezon van, a tisztelt ujságiró sem tudott okosabb dologról írni! Mindezeket elöljárójában azért bocsájtottuk, mert alaposan félünk, hogy a szegény emberek nagy kérdése tisztán ilyen nyári thémának fog minősülni. Pedig nem az, mert a mi sajátságos viszonyaink között alig van égetőbb kérdés, mint a tüzelő fa beszerzésének kérdése. A hol konkurenczia van, ott tübbé-kevésbé a fakereskedők kartellje is van; a hol konkurenczia nincs, ott tisztán a fakereskedők szolidsága határozza meg a fa-árakat. Azért mondottuk, főleg szegény emberek fontos kérdése, mert ők nem tehetik, mint a gazdagok, hogy szükségletüket egyszerre beszerezzék és a hol a fakereskedők között az árakra vonatkozólag hallgatag, vasry nyílt kartell van, ott első sorban ők vannak les- inkább kiszolgáltatva. Pedig bizonyos dolog, hogy ha a fakereskedőknek meg vanjama joguk, hogy az árakat egyöntetűen állapítsák meg és kartellt csináljanak, ez a joguk meg van a fogyasztó közönségnek is és azért nem nyári_théma fölvetett eszménk, mert már nyár folyamán kell arra szervezkedni, hogy a fogyasztók szövetkezetbe léphessenek. Szerintünk például, a középosztály összefogna, városunkban nagyon könnyen lehetne kapni állami faraktárt. A földművelésügyi miniszter uj államtitkára, C s e d ő Albert csak nem régen intézkedett, hogy az erdő tulajdonosok, valamint az állam a maguk fakészleteit heten- kint tudomásra hozzák. Az intézkedés igen hasznos egy esetleg szervezkedendő szövetkezetnek, mert tudhatja, hogy igényeit hol és milyen árban lehet teljesíteni ? Kis hivatalnokok és tőkét nem forgató szegény emberekre fontos lehet a társulat, mert pl. ha állami faraktár nem is állíttatnék föl, társulat utján nagy mennyiségben rendelvén és pedig első forrásból a fát: természetesen azt olcsóban is lehet beszerezni. De miután bennünket e sorokkal semmi animo- zitás nem vezet egyetlen fakereskedőnk ellen sem, azt hisszük, hogy már helyben egy fogyasztó szövetkezet fa-szükségletét mérsékeltebb áron szerezheti be. A mozgalmat csak iniciálni kell és pedig szerintünk úgy, hogy nagyobb értekezlet tartatnék, a hol a kérdést részleteiben megvitatnák s végrehajtó-bizottságot küldenének ki. Minél nehezebb megélhetési igények következnek a magyar középosztályra, annál jobban kell gondolkodni a szövetkezésben rejlő erő felhasználásáról. Jó akarattal és azzal a szándékkal irtuk czikkünket, hogy abból a közönség vonja le a tanulságot. A kinek jobb eszméi vannak a kivitelre, álljon elő velük és győzzön a jobb. A hosszú szolgálat jutalma. A hosszú szolgálat jutalma érdempénz és rongyos öltözet, mondja Petőíi őrültje. Nem Petőfi mondja, nem, hanem az élet, csakhogy mivel az igazság elnyelve édes, kimondva pedig sokszor nagyon keserű, hát mondja ki a bolond, minek keserítse meg azzal az ember a maga életét, mikor azt a szívességet mások is megteszik neki. De Petőfi őrültje színezett. Mert nem érdempénzről van szó. Nálunk a hosszú szolgálat jutalma koldusbot és üres tarisznya. A magyar hivatalnoknak, ha van becsülete, nincs kenyere. Mikor ráfordítja a nagy Wertheimra a zárat és megkürnyedve indul meg haza, de minden lépésnél sugárzóbb arcza: haza nyomort visz ugyan, de becsületet. Mert a tisztviselőnek nyomorogni kell egész életén át. Ezért kell tűrnie a közügy nehéz igáját. Ezért kell tűrnie, hogy az étel maradékából is naponkint fejéhez vágják a csontot, hogy mindenki jogosítva érezze magát őket meghurczolni, hogy testét, lelkét ott sorvassza ifjúságától fogva késő vénségéig, hogy azután, mint a kifacsart czitromot, eldobják és utravalóul kezébe adják a koldusbotot és üres tarisznyát. Egy alföldi városban a nyílt közgyűlésen egy városi képviselő melegen ajánlotta a hivatalnoki karnak a krumplilevest, egy másik a rokkant, kiérdemesült hivatalnokoknak a menedékházat. Minő lélekemelő versengés az elismerés és nagylelkűségben! Váljon kivánhat-e még többet is egy romlatlan szív azoknak a városatyáknak. Hát ez visszás állapot, ha nem akarjuk most még igaz néven nevezni, a mit azonban tűrni és megszüntetését tovább is halogatni kegyetlenség. Munkába kell venni a városi tisztviselők nyugdíjazásának kérdését. Nem .holnap, hanem ma, azonnal. ható, alapos megismerésere, a mit azonban nem érhetünk el máskép, mint egy lelkiismeretes, fontos, részletes statisztikai összeírás segítségével. Belátta ezt a mezogazdasagi érdekek minden igaz baratja és illetékes képviselője ; belátták legkiválóbb gazdáink, belátták a gazdasági egyesületek, belátta a kormány. A törvényhozás pedig áldozatot nem kímélve, pártkülönbség nélkül, ritka egyértelműséggel szavazta meg a nagy terjedelmű adatgyűjtés és feldolgozás költségeit. Lesz-e haszna az áldozatnak? Lesz-e sikere a fáradozásoknak ? Az egyedül a gazdaközönségtől függ! Ha a valóságnak teljesen megfelelő adatokat nyerünk, megvethetjük azt a biztos alapot, melyre nyugodtan építhetünk, de ha a valóságtól eltérő) hamis adatok folynak be, nemcsak a sok költség, munka, fáradozás vesz kárba, hanem a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásán fáradó hatóságok és szakkörök annak a veszélynek is ki lesznek téve, hogy a valótlan adatoktól félrevezettetve, hasznos helyett káros intézkedéseket tesznek. Az adatok bevallásánál tehát legelső feltétel a teljes őszinteség. A titkolózással gazdaközönségünk csak magának ártana; olyanforma volna ez, mintha a beteg azon igyekeznék, hogy az orvos valahogy el ne találja a baját, hanem egészen más betegség ellen gyógyítsa. A tiszta valóságnak bevallásából senkire semmiféle kár vagy hátrány nem háramlik. Felkérem ennélfogva a hazai gazdaközönséget, hogy ha netalán itt- ott balvélemények támadnának, hogy ez az üsszeirás adóztatási czélból történik, világosítsák fel a tévelygőket és félrevezetőiteket s magyarázzák meg, hogy ez adatok kizárólag a mezőgazdaság és a földmivelő- nép érdekében gyüjtetnek; adóhivatalok, vagy más pénzügyi hatóságok még csak látni sem fogják ezeket; szóval, a mezőgazdasági statisztikai összeírás nincs összekötve semmiféle adóztatási czéllal. De felkérem gazdaközönségünket, ügyeljen arra is, nehogy egyesek tréfából vagy bírságból valljanak be hamis adatokat s az ily kicsinyes, nevetséges emberi gyarlóságok meghiúsítsák a nagy, országos mü sikerét. A mezőgazdasági statisztikai összeírás az egész, nagy gazdaközönség buzgó, tevékeny közreműködése nélkül eredményes nem lehet. Az ország és saját érdekük kívánja, hogy tegyenek meg minden lehetőt a munkálat érdekében. Minden gazdálkodó már jó előre tekintsen körül gazdaságában, jegyezgesse föl, hogy mennyi földön gazdálkodik, mennyi és milyen gazdasági eszköze, házi állata stb. van, hogy annak idején egész pontosan jelenthesse be az adatokat az összeíró ügynöknek. Az egész üsszeirási munkálatban legfontosabb személy az összeíró ügynök. Kívánatos, hogy erre az igen fontos állásra a legintelligensebb gazdák, birtokosok vállalkozzanak. Nem alázza ezzel meg magát senki, legyeit bármily nagy ur, vagy előkelő személyiség. Sőt dicsőséget szerez vele, mert polgári Soká, kedves vejem uram. Sógorom élsápadt én a másik szobában kaczagtam. Az első induló vonattal megszöktem, a miért kikaptam ugyan, de lelkem örült s az utón egy átkot eszeltem ki ellenségeim számára: „Utazzál anyósoddal hosszú utón, a kinek sok csomagja és erős magashangja van s nevezzen téged „kedves vejem“ uramnak. Töredékek Tamási történetéből. Folyamodás a földesurhoz. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. 1729-ben a herczegnek teljhatalmú jószágigazgatója, tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Nagy Gáspár ur újabb terheket akart a népre róni. A nép nem akart beleegyezni, azért egy folyamodást irt a herczeghez, melyben a herczeget kéri, hogy ne engedjen rájuk újabb terheket róni, hanem hagyja meg őket eddigi állapotukban. Ez a folyamodás, valamint a község akkori feljegyzése is,. mindenkire nézve érdekkel fog birni, mert fényt vet a község keletkezésére és az akkori stylust bemutatja. A község folyamodása a földesurhoz: „Méltóságos Groff nekünk érdemünk felett való nagy kegyelmes Urunk! Méll alázatos Szolgálatunk ajánlása után, ezen alázatos Instantiankk Detestioival kéntelenítettünk Exelentiad Attyai kegyeihez, azon okbul folamodnunk: Hogy mostanyi Inspector Tettes Nemzetes és Vitézlő Nagy Gáspár Urunk eő kglme bizonyos számú Vecturákal kívánván bennünket agravalni, úgy annyira pedig, hogy ha véghez nem Viszük, azonnal fogh eő kglme exequaltottnyi, holott nem az vala, Boldogh emlékezettü Méltóságos Groff Eszterházy Paál kegyelmes Urunk eő Herczegségének Tamási hellségh megszállásakor Attyai ajánlása és levélbeli kiadása, úgy hasonlóképpen a midőn is mit a Ráczok által ez a Föld elraboltatván, föl égetvén és éppen elpusztittatott Tamassy Lakosok újonnan vissza nem szállottak volna, ha Méltóságos Groff Eszterházy Urunk eő Herczeg- sége, az Attya ezen Punctumbéli kiadását nem corn- firmálta volna, hogy a Robot helet Árendába megtartattunk Szabadságunkban, tekéntetbe méltóztatott vennyi, titulált Mélts. Fejedelmi Háznak legh kisebb hasznot nem akarván adnyi életünk nagy Veszedel- müvel s fegyverrel kellettet elűznünk és magunk erejével az hatalmaskodó Ráczok keze alól ezen Földet felszabadítanunk, mint akkori Győrül, Pápáról, Keszthelyre!, Veszprémbül, Tüskevárai és úgy más szabados Városi hellyekrül szakadot, fegyvereivel élők, Nemesek és Mester Emberek szállottak meg és nem, mint másutt Robotot szolgálók, mivel mind e koráigh, azon Contractus mellett Esztendőnként Árendát fizetvén, kilenczedet kiadván, egyébb Vecturákkal nem terheltettünk, hogy pedig tovább is Exelentiad kegyes Attyai Gratiajából származandó Protectioja alatt hasznot adók lehessünk és megh maradhassunk azon alázatosan Instalunk: holott azon boldogh emlékezetű M: Herczeghségek ki adott és confirmált szabadságban Exelentiad bennünket megtartani nem akarna, igen is hatalmasul eő Herczeghsége Földjét nem lak- hattyuk, ha nem Pusztán hagyván Vadakk, Madarakk, kintelenitettünk nevezet szabados előbenyi Lakó Heteinkre el oszlanyi és el is ősziünk bizonnyal, ha Exelentiad újabb Impositákkal, Vecturákkal kéván terhelni bennünket; miért alázatos Választ várván maradunk Méltóságos Groff nagy jó kglmes Urunk Exelentiad Alázatos Szolgái Tamási Lakosok.“ A község feljegyzése: „Anno 1729 dje 1 ma Augusti. My Tamásy lakosok közönségesen ennek előtte Méltóságos Herczegh kglmes Urunk Eszterházy Páll eő Herczeghsége engedelmibül megszállottuk Árendába Tamásy nevű helységünket, hogy lakhassuk, melyben boldog haláláig meg is tartott bennünket, a boldogtalan kuruez háborúban az Rácz földig égette s pusztán állott ugyan utóbbi Méltóságos Herczegh kglmes Urunk Eszterházy Józseftől kiadatott Contractusig, mely kglmes adománya Punctumi igy vannak, hogy Árendában lakhassuk boldog haláláig meg is tartott bennünket, hogy ha penig meg nem tartanak bennünket, hatalmasul nem lakhatunk a földön, my ugyan Robotosok nem voltunk és nem is leszünk!“ Büszke mondás az akkori világban, de 1803-ban mégis robotosok tettek. Tamási, 1895. augusztus 5-én. Blochinger Endre.
