Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
1895. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. — Kiállítási bélyegek. Julius elseje óta már az összes postahivatalokban felragasztják a külföldre menő levelekre a kiállítás bélyegeit. Ezek a bélyegek mindenesetre hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a külföld figyelmét a millenniumi kiállítás iránt fel- költsük. A kereskedelemügyi miniszter újabban elrendelte, hogy a színes bélyegeket nem csak a levelekre, hanem a külföldre czimzett újságokra, folyóiratokra és csomagokra is felragasszák. • Szerencsés nyerő. Müller Imre szegzárdi hentes addig rakosgatta filléreit a lutrira, mig a múlt heten megütötte a kis lotton a ternót, a menyiben 240' koronát nyert. — Országos vásár. A múlt szerdán ment végbe Zombán az országos vásár, mely a mostani gazdasági viszonyokra való tekintettel elég sikerültnek mondható. Legnagyobb kereslet a bonyhád vidéki szarvas- marhákban, továbbá a kisebb gazdáknak nyomtatáshoz szükséges lovak vételében nyilvánult. — Dunamenti vasút. A Székes-Fehérvártól Adony- Szabolcsig és innét Paksig vezetendő h. é. vasút engedélyokirata már alá van írva. Engedményesek: Szeniczey Ödön, Horváth Gyula és Környei Izidor. A befektetési tőke 4.441,200 írtban lett megállapítva, mely összegből 254.500 frtot kell legalább is forgalmi eszközök befektetésére fordítani. A leteendő óvadék 200.000 frt. Állomások : Börgönd, Seregélyes, Puszta-Újfalu, Duna-Adony, Rácz-Almás, Duna-Pentele, Nagy-Venyin, Herczegfalva, Baracs- Ménesmajor, Előszállás, Duna-Füldvár, Bölcske, Duna- Kömlőd és Paks. — A lóusztatás áldozata. E hó 20-án Müzs község határában levő „Fekete tó“-nál nagyobb szabású lóusztatás lévén, Klem Ádám 72 éves földmi vés unokaücscsével szintén részt vett e — Mözsön szokásos *— szombati mulatságon. Klem unokája nem mert a mélyebb vízbe menni, a miért is ő (a 72 éves aggastyán) boszusan ragadta meg a lovak kütőfékét s beljebb úsztatott. A lovak azonban nagyon elmerültek s magukkal rántották Klein-t is, kinek feje fölött •a hullámok csakhamar összecsaptak. Unokája látván a veszélyt, segélyül nyújtotta ostornyelét, csakhogy a fuldokló Klem unokáját is berántotta s majdnem a habok alá temette. Az unoka eleresztvén az ostort, még idejében kimenekedett, Klem azonban odaveszett. Holttestét kifogták s másnap az egész falu részvéte mellett örök nyugalomra helyezték. — Öngyilkosság. Lapunk múlt számában megemlékeztünk 'már arról, hogy a hidja-apáthi-i állomásnál még e hó 19-én egy vasúti munkás öngyilkos lett. A szegény munkást, kit mostoha anyja zaklatásai űztek a halálba, Kehlmann Ferencznek hivták. Nem tértünk volna vissza erre a szomorú esetre, de | mint utólag értesülünk, a holttest több, mint 24 óráig feküdt az állomás várótermében a nélkül, hogy az öngyilkosság megállapítására hivatott közegek, bár — az állomásfőnök több ízben táviratilag kérte kijövetelüket — megjelentek volna. A mi pedig ily kis állomásnál, a hol egyetlen váróterem van, ily nagy hőségben igazán mulasztás volt, mert az elég jól táplált hullának szaga már az öngyilkosság délutánján érezhető volt az egész állomáson. — A bugyelláris. Egy vadonat uj, fekete fény- mázos bugyelláris feküdt a napokban az Albanics- féle ház bejárata előtt. A gazdátlan jószágot az arra járók észrevetiék s mindkét irányból a lehető legnagyobb gyorsasággal igyekeztek azt birtokukba ejteni. A szerencse G. G. szegzárdi szabó-mester felé mosolygott, mert neki sikerült a szép s elég súlyos bugyellárist felemelni. A várakozástól dagadozó kebellel nyitotta fel a duzzadt erszényt, melyből nem valami kellemes illat tört ki s melyet aztán a körül- állók nagy kaczaja közepette már a másik pillanatban dühösen dobott el magától. Hogy mi volt benne, arról G. G. szabó-mester ur ad szívesen felvilágosítást. — f(z asszony .... Jé vására volt a múlt szerdán N. K. szegzárdi polgárnak, a mennyiben nem is remélt áron adott túl terményén. Betért tehát a vásártéren levő egyik korcsmába, hogy néhány pohár bor mellett némileg kipihenje az aratás okozta fáradtságot. Jól érezte magát s hangulata még fokozódott, midőn két szomszédja, meg a tamburások bandája lépett be a korcsmába. Nosza, lett is most mulatság:, dinom-dánom. Ürültek a literek, szólt a banda s a mulatók észre sem vették, hogy elmúlt a dél. De mégis, a két szomszéd végtére is észre tért s kezdték társukat a hazamenésre nógatni. Hanem biz ez nagy bajjal járt, mert annak kifogyhatlan jó kedve volt. Végtére is karon kellett fogni s úgy vezették nagy nehezen a dühöngő szomszédot. Alig értek azonban a sétatér végéig, midőn a sárga földig berúgott atyafi egyszer csak rémült arczot vág s hirtelen kikapja magát vezetői karából, s mintha sohasem látott volna bort, nagy gyorsasággal elkezdett futni. A két szomszéd csak bámult, hogy mi lehet ennek a gyors kijózanodásnak s őrült menekvésnek az oka? Nem soká kellett gondolkozniok, mert a másik pillanatban előttük . termett a megmc nekiüt férjnek felesége, a ki aztán az illem szótárában egyáltalán fel nem található szavakkal kezdte a megrökönyödött szomszédok fejeit mosni s addig el sem hallgatott, mig azok férj uram után nem iramodtak s azt rememegve vissza nem vezették a hitvesi, ez alkalommal inkább hadanázó, mintsem ölelő karok közé. — Veszekedő inasok. A Dragits-féle átalakítás alatt álló háznál a múlt szerdán két inasgyerek munkaküzben összeveszett s egyik a másikat egy darab téglával úgy találta halántékon dobni, hogy a nyert sérülés következtében elájult. A súlyosan sérült finak az első segélyt az ott levő pénzügyi igazgató- sági számosztályi tisztviselők nyújtották, mig a másik fiút a kőműves-segédek alaposan megnadrágolták. — Tüzeset. Múlt hétfőn Ocsény községben tűz ütött ki, de a lakosság csakhamar a vész színhelyén termett és sikerült a tüzet eloltani, mielőtt a kigyu- ladt ház leégett volna. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Tekintetes . Szerkesztő ur ! Becses lapja folyó évi julius 14. számú hírrovatában „Dr. Oblath Adolf bonyhádi lakos“ czimmel oly közlemény bocsáttatott világgá, mely mig egyfelől a tisztelt szerkesztőséget mystificatió áldozatává ejti, addig másfelől becsületes tevékenységgel megállapított orvosi jó hírnevemet rosszakaratú czélzatossággal pe- lengérre állítani igyekszik, mert hiszen a tény csak annyiból áll, hogy: a folyó évi julius hó 8-án itt tartott országos vásárra egy vasasi lakos is megjelent nejével és két rokonával; fuldokolni kezdett s „meg- fulok, segítsetek, különben felakasztom magamat“ jaj- veszékelt hangtalanul. Segélyemet kérték. Az okszerű vizsgálatom, minek eredményét (hang- szallag elfekélyesedés, habarcz borítja az ijjesztően szűkült hangrést), a bonczolat is szóról-szóra megerősített, kiderítette, hogy tracheotomia nélkül meg- ful a beteg. Ezek után mint lelkiismeretes és tudományos orvos nem szoktam járlatot kérni, hogy volt-e a beteg már kórházban és milyenben ? hanem láttam magam előtt egy fiatal, családos magyar embert végveszélyben, nem elmélkedtem, hogy kiséi’letem árt-e „nagy hírnevemnek“, hanem a veszély tudatában azonnal odakérettem egy derék orvostársamat, ki sietve rögtön meg is jött és vele együtt megfontolva tettük a még egyetlen reményt nyújtó életmentő kísérletet, de fájdalmunkra a fuladási halált már nem akadályozhattuk többé, mert az előkészületek alatt már megfult az idegen. Túlbuzgóságból foganatba tett bonczolat eredménye kétségtelenül igazolta, hogy a megkezdett műtét alkalmazása indokolt és helyén való volt, és hogy nem ezen életmentő műtét megválasztásában és alkalmazásában, hanem csakis a segély kikérésének késedelmében volt a hiba. Ezen késedelem daczára is a jelzett műtétet megkísérlem hivatásszerű kötelességünkben állott, mert végveszélybe jutott embertársaink megmentésénél a mentés reményét feladni — bűn volna. Engedje meg, hogy azon ép oly valótlan, mint balga insinuatiora — hogy tudtom után „kórházak vagy máshonnét kikerült gyógyithatlanok“ orvoslásával akarnám csorbítani jellemes törekvésemet — megjegyzést ne méltassak. Tisztelettel kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy jelen soraimat egész terjedelemben az inkrim hir helyre- igazításául becses lapja legközelebbi számában közzé tenni szíveskedjék. A tisztelt szerkesztő ur alázatos szolgája Bonyhád, 1895. julius hó 21. Dr. Obláth Sándor. ___SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Cs . ■ > M. Dombóvár. Sikerült kideríteni, hogy a beküldött vers már 1861. évben, a pécsi főgimnázium önképző köre ‘áljai kiadott évkönyvben jelent meg, még pedig Szolh Sándor aláírással. Így tehát ezen verset, miután plágiumra lapunk nem szorult, nem közöljük, Ugye, a régi dolgok is napfényre jönnek? Lapít nem indítunk. H. M. Kakasd. A nyílttéri közlemény ára 5 frt 40 kr, melyet a lapkiadó, Báter János úrhoz szíveskedjék beküldeni. R. S. Tol na. Főmunkatársunk jelenleg Zomborban van ugyan, de azért csak tessék jelzett 'czikket beküldeni. Józsi. Szegzárd. Mikor látjuk már az ígért tárczát? N Y I L T T É R.*)___ Ny ilatkozat. Steiner Salamonná, a szegzárdi cselédszerző-inté- zet tulajdonosnője ellen a „Tolnamegyei Közlöny“ múlt számában a „Különfélék“ közt megjelent egy újdonság „Az erkölcstelenség fészke“ czimen, melyet szó nélkül nem hagyhatak. Ellenem és a cselédszerző-intézet ellen oly vakmerő támadás intéztetett, mely egyenesen rosszakaratú forrásból származhatik csak. Az ott felsorolt adatok minden konkrét eset nélkül kontempláltattak, a melyre válaszom: légből kapott, rosszakaratú rágalom, melynek terjesztője ellen meg fogom tenni följelentésemet. Eddigelé semmiféle panasz ellenem nem volt, nem is tétetett: mert a jelentkező cselédeket azonnal képes voltam elhelyezni, sőt még többet is, nemhogy még visszatartanék belőlük. És végül mindig respektáltam a fenálló törvényt és rendet. Azért itt nyilvánosan felhivom az ellenem áská- lódot miszerint bebizonyított tényekkel is való állításokkal lépjen ki a nyilvánosság elé, sőt tegye meg ellenem a bünfenyitő feljelentést is; — de mig ezt nem teszi, — addig nemtelen rágalmait egyenesen visszautasítom. Szegzárd, 1895. julius hó 24-én. Steiner Salamonné. Kakasd községben régtől fogva furcsa szokás, hogy a miadennapi iskolásfiuk nyomják a templomban levő orgona fujtatóját. Történt, hogy épen Péter és Pál napján a fujtatót nyomó iskolás-gyermekek meg nem jelentek, (mivel saját akaratuktól függ) különben is a vézna fiuknak legnagyobb erőkifejtésre van szükségük, hogy a már említett dolgot elvégezzék. így tehát a szent-mise orgona-kiséret nélkül ment végbe. Megjegyzendő, hogy a zenekar mise alatt játszott. Ez ellen felszólalt a község bírája, ki mint a dalárda egyik jelentéktelen működője, a kóruson is volt. Mise alatt parancsolatot adott ki, hogy a zenészek hagyjanak fel működésükkel és menjenek haza. Azonban ezek több sütni valóval bírván, bíró uram adott parancsát elvetették. Mise végével a kántorhoz kérdést intézett, hogy miért nem orgonáit? Józan észszel biró egyén felfoghatja azt, hogy fujtatónyomás nélkül orgonáim lehetetlen dolog. Biró uram ezzel nem elégedett meg, hanem a község lelkészéhez ment és a kántort bepanaszolta. Azonban evvel biró uram czélját el nem érhette, a következő napra a község képviselő-testületét össze hivatta és az említett eset fölött gyűlést tartatott. A gyűlésen a biró azt indítványozta, hogy a kántort 10 írttal meg kell büntetni. A gyűlés tagjai ezt az indítványt ellenezték és el nem fogadhatónak nyíl vánitották, mivel ez az egyházi hatóság hatáskörébe esik. Biró uram ebbeli határozatával szintén felsült; különben is jobbnak gondolta ebbeli czéljával felhagyni, mivel a községi biró hatalma az egyházi teendőkre nézve hatással nem bir. Szeretném tudni, mióta van hatalmában egy egyszerű falusi bírónak, hogy az egyházi dolgokba beleavatkozzék. | E rovat alatt közlettekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 4800. sz. I 5435. sz. tkv. 8957 ad tkv. 8957 Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről ezennel közhírré tétetik, hogy dr. Steiner Lajos, mint özvegy Gyüszü Pálné hozományi követelésnek behajtására kirendelt ügygondnaknok Witt József késedelmes vevő elleni végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő Szegzárd községi 1116. számú telekjegyzökönyben foglalt s Gyüszü István, Gyüszü Lajos, Gyüszü K talin, Gyüszü Imre, Gyüszü Vilma, Gyüszü Etel és Gyüszü Zsófia tulajdonául felvett f 1212. helyrajzi 1075. népszámu ház 1000 frt kikiáltási árban 1895« évi augusztus hó 31-ik napjának délután 2 órakor Szegzárdon az igazságügyi palota 9. számú helyiségében megtartandó árverésen eladatni fog Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés
