Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
XXIII. évfolyam. szám. Szegzárd, 1895. január 27. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt- i . • . . 3 „ Félévre Negyedévre I 50 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elen: Bezerédj Istvón-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. V hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . I frt 87 kr. 100—200 „ . 2 „ 87 * 200—300 * . . . 3 „ 87 “ minden további 100 szó 1 írttal több A csigavasut Már nem egyszer méltattuk, sorra lapunk minden rovatában, ennek a mi óriási fáradsággal és nagy áldozatokkal létrehozott vasutunknak közlekedési nyomorúságait. De nemcsak mi, hanem a szerencsétlenségükre nálunk járt tollforgató jeleseink: Rákosi Vik- ! tor és HerCzeg Ferencz, a fő- és székváros hírlapirodalmát is gazdagitották már vasúti elméiíyeik kaczagtató leírásával, úgy, hogy már széles Magyarországon mindenki tudja, hogy % csigavasut Sárbogárdiéi Szegzárdig I vezet S a kit hivatása, vagy a kényszerűség arra kárhoztat, hoarv ezt a 65 kilométernyi utat három és fél órai unalmas döczögéssel, több Ízben megtenni kénytelen, az biztos lehet róla, hogy halála után a menyország kapui minden átmenet nélkül feltárulnak előtte. De.megesik gyakran, különösen téli időben, midin a hajózás szünetel s a kereske- dőség kisebb megrendelései is vasúton szállíttatnak, hogy még ez a három és félóra sem elég az ut megtételére, hanem ez megtoldatik egy kis órácskával, mint ez múlt hétfőn is történt, midőn a délután fél ötkör Sárbogárd- ról elindított vonat, pedig semmiféle baleset nem történt, esti" kilencz órakor robogott — dehogy robogott, hanem döczögött be a szeg- zárdi állomásra. Sokszor hallottuk már és lehet is benne valamelyes igazság, hogy a magyar közönség, a vasúti utazás terén, el van kényeztetve, de ez a mi panaszunk már nem eshetik ezen rovat alá, mert 65 kilométernyi utat négy és fél óra alatt tenni meg, az ellen már fellázad minden más emberi érzelem s nem csupán az elkényeztetés állapota. S ha ennek a türhetlen helyzetnek okait vizsgáljuk, rájövünk, hogy azok részint a magyar államvasutak kezelésénél divó protek- czionális rendszerben, részint a személyzet csekély voltában találhatók fel. Ismerünk egy hasonjag szárnyvonal jellegével biró Vasutat, melynek forgalma sokkal kisebb a Sárbog'árd-Szeg'zárdinál s mégis O Q O naponkint négyszeri összeköttetése van a fó'várossal s vonatai nem busz, hanem har- mincz kilométernyi sebességgel közlekednek óránként a végponttal tisztán és egyedül azért, mert e vépontnak falai közt egy nagy ur lakozik, kinek kényelmét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az ilynemíi protekcziónak természetes következménye azután, hogy miután az állam- kincstár érdekei szem elől nem téveszthetők, a jelentkező csorbát valahol tulságig vitt takarékossággal ki kell köszörülni; erre pedig legalkalmasabb az olyan vasútvonal, mint a mienk, hol ilyennemü tekintetek elő nem fordulnak. A másik ok a vasúti személyzet csekély volta. Megesik az ember szive, ha végignézi az állomásoknál alkalmazott egy pár embernek erőlködéseit, kiknek feladatuk nagy és nehéz tárg'yakat a kocsikból ki- és berakni és pedig aránylag rövid idő alatt. Izzadva, szaladva, nyögve végzik nehéz feladatukat s még panaszkodni sem mernek, mert a legkisebb elégedetlenségi nyilatkozatnak rögtön elbocsájtás a vége s minthogy nagy a szegénység, mindjárt akad ember, ki helyettük a járomba kész nyakát hajtani. Sokan abban a reményben vannak, hogy ha a báttaszéki vasúti összeköttetés létesül, a mire remény van, a bajok egy személy- vonat járatásával ki lesznek küszöbölve; mi nem osztjuk e reményt, mert e helyzeten csak a dunai áthidalás segítene, az pedig még a messze távol ködében úszkál. A mi véleményünk szerint a létező nyomorúságok csak akkor fognak eltűnni, ha úgy a vármegyei, mint városi hatóság illetékes fórumoknál a helyzetet leplezetlenül feltárja s annak megváltoztatását erélyesen szorgalmazza. A szerénység a minden irányban való békés viselkedés bizonyos fokig állampolgári erény, tulságig vive olyan gyávaság, melynek kárát ép az valja, ki elköveti, mert mint a közmondás tartja: „Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája“ s a ki mindent eltűr, annak fát szokás a hátán vágni! b. Garay kör. Azok előtt, kik az iskolának barátai, az ifjúság ügyei iránt igazán érdeklődnek, örvendetes bizonyára ama bir, hogy a Garay kör, az ifjúság önképző köre szervezkedik, uj életre ébred. Bizony kivánatos is volt már régóta, oly egészséges fuválat, mely felébreszsze helyi tanférfiainknál TARCZA. BgT3t est. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tározója. Tudvalevőleg az esték nagyon különfélék. Vannak esték, melyen illatterhes nyári levegőben szerelmes békák mennek a holdvilágnál karöltve. sétálni, forrón szorongatva egymás kézét. Esték, melyen tűzvész, jégár-veszedelem a kétségbeesésig izgatják a kedélyeket ; vagy esték, melyen sorvasztó munkával keresi meg kenyerét egy szegény varrónő, vagy másolásból élődő diák. Legtöbb estét azonban vidéken az átlag-ember úgy tölti, mint az a bunda, melyre ráfogják, hogy alszik; vagy úgy unatkozik, hogy neki az est csak annyiból est, mert nem nappal. Noha ez esetben, nincs benne poezis, mégis mennyit üsszeirnak úgy erről, mint más estékről. Tehát mért nem szólnék épen én, egy teában gazdag jeles estéről? Igaz, hogy fenti esték tömeges leirói közül kiki felmászott már a babérfára,' mások a fűzfák hivei, mig én csak fenyőfáról dolgozom (de ez is jobb az uborkafánál; j és mig amazok önmaguk elég érdekesek ahhoz, hogy unalmas thémáikat is szivesen olvassák, addig nékem, ha olvasót akarok fogni, a legérdekesebb vidéket kell felkeresnem. > Történetem helyének pontos meghatározásán fáradva, biztosítom önöket, hogy az Afrika és Svédország között fekszik. Egalja most lucskos, de a a legidősebb emberek sem emlékeznek reá, hogy karácsonykor 40 napig esett volna az eső. Nevezetesebb hegységei: a Gindly-hegy, melyen, miután még csillagda nem lévén felállítva, az orgazdákat sem tűrik meg; továbbá egy homokhegy, hol hun sírok még nincsenek, de partifecskék már vannak; és még több hegy, melyeket azonban elhordott a szél. Hajdan édesvizü folyója is volt, de nem olyan, mint a többi kétvégü folyó, mert csak egy vége vala. Végre a „gondviselés“ jónak látta — sub titulo dunaszabályo- zás — ezt az egy végét is betemetni. Ez a lakosságot úgy elkeserítette, hogy elhatározta tartamának palaczkokba fejtését, „zöld keserüviz“ czimen fogják forgalomba hozni. Állításom bizonyítékául: a dombóvári országúton keresztül már csapolják is. Ezzel vélik elkerülni azt a jövőt, melyben vidékén a krokodilusok okvetlen a hasznos háziállatok közé fognak tartozni és az állandó sárgaláz miatt maláj telepitvényesekkel kell a rizskása tennelést kultiválni. Ámbátor a lakosság már ebbe is beleegyezne, mert ezen a vidéken, még azon boldog időkben is, mikor a búza nem volt a korpánál értéktelenebb termény és a szőlőket nem adták el filokszeráéknak (állítólag csak áíendába), még akkor is főjövedelmük a legzamatosabb magyar dohány termelése volt. De j ez olyan ármányos egy portéka, a melyet az ezt nélkülöző külföldre kivinni nem szabad, hanem a gondviselés beraktározza és ha ott még annyira felhalmozódik is, a belföldi közönségnek leszállított zónaáron még sem szabad élvezni — ha mindjárt igy I lehetne is növelni termékünk iránti keresletét — hanem inkább a fogyasztóknak felemelik az árakat, a termelést meg — a raktárhalmozás ellensúlyozásául — száz czim alatt korlátozzák, úgy, hogy ez a jövedelem ott ma már egy hatodrészre apadt. A kin már megtörtént, hogy arcza verejtékével vagy tőkéjével keresett 1600 frt helyett 250 irtott kap, az tudja elképzelni a termelő elkeseredését. A gondviselés azonban ezzel az elkeseredéssel sem törődik, mert tudja, hogy a magas uraságok, vagy jólelkü földmi- velők (ezekből állanak a termelők) nem fognak strikolni, mint a szocziálisták. Ezen indolencziáról oda fönn már azért is meg vannak győződve, mert a 6500 lakossal és a megye székvárosával azonos, de kitűnő adminisztráczióval biró helységnek nincsen távírdája. Ma, midőn már össze van drótozva az egész világ, nem okulnak Kliina példáján és a villamos szikrától elzárkóznak, noha a csatlakozás csak 800 forintba kerülne. De azért van minden második évben jó ország- utja (t. i. a Duna ilyen időközökben hordja el.) Önök azt kérdik, mit tartozik ez mind az esthez? Bocsánat, de igazolni kellett, hogy nem északi sark örök éjszakájában teáztunk; igy minden európai műveltségű olvasóm tudja, hogy az a hely Fadd. Azután mentségemül szolgáljon: hogy nem beszéltem önöknek a khinaiakról (sem a khinaiaknak önökről.) Kellemes estének tartom, a. szerdán teaestélj czimen megtartott tánczvigalomra összegyűlt bájos hölgykoszorun egy sarokból elmerengve mélázni I azonban hogy mélává ne váljak, a kellemetlensége
