Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
5 Szerdán összehívtál a miss az Erzsébetegvlet tagjait a rendes titkos ülésre s az ő megnyitó beszéde után Böske elpirulva s kissé akadozva felszólalt: — Kedves miss .... Diszelnök. Tisztelt disz- elnök! Legnagyobb öröm azaz snjnálatomra be kell jelentenem, hogy az egyletből kilépek. Ön--------ki---------lép? S miért? Kilépek kérem , mert otthon a Guszti, azaz, hogy a mama vagyis a Guszti, tetszik tudni a cousinom, megkért Nos és Ön ? Hát kerem, mert otthon meg Ígértem neki, hogy hozzá megyek ha a kinevezést meg kapja. S mit keres ön akkor itt ? Kérem tisztelt diszelnök, a nővérem esküvője csak júliusban lesz s a mama, vagyis nem akarja hogy én addig otthon lábatlankodjak, mint mondja. Én most a Guszti beleegyezésével itt maradok a vizsgálatokig. Hallatlan, hallatlan! kiált a miss. Böske kisasszony, ön megszűnt az egylet tagja lenni, távozzék az egylet helyiségéből. Rögtön kedves miss, de Idától levél érkezett, melyben megbíz, hogy tartalmát tudassam az egylet tagjaival. Halljuk! halljuk! Ezt írja ida. Kedves Böském! őszintén sajnállak, hogy újból vissza kell térned az iütézetbe, szerencséd, hogy nem hosszú időre. Engem ugyan nem lát többé az iskola, menyasszony vagyok. Hisz meséltem már néked a szomszéd birtokosról, Honti Gézáról. Nagyon herczig ember. Hát hogy hogysem, — Géza husvét- kor bevallotta hogy szeret: erre persze én mindjárt tudtam, hogy én is már rég szeretem őt, a vallomást követte az eljegyzés s egy hónap múlva lesz a lakodalom. Az Erzsébet-egyletieknek tanácsolom, hogy kövessék példámat. Eljegyzés, háromszori hirdetés, esküvő. Ez a legbiztosabb szer, megszabadulni Werner úrtól, meg a misstől. Mit é megszabadulni a misstől ? Oh ! a hálátlan! kiált föl a miss. így csak mi ketten maradunk ? Nem ez lehetetlen, mondja Márta, ki már amúgy is unta a dolgot. Ily kevés taggal nem állhat fön az egylet, közös akarattal föloszlatjuk. S föl is oszlott az egylet, tagjainak nagy megelégedésére; csupán Ö Anglia ment ki sértődve a teremből, megvetéssel nézve végig az Erzsébet-egylet inkonzekvens tagjait. Kedves Jolánka, a kegyelet klubjának hatásköre ott kezdődik, a hol a mienkó végződött s éppen e miatt reméljük hogy hosszabb életű lesz, mint volt amaz vagyis legalább addig áll fönn, mig vágyaik teljesülnek s föl szabadulnak a missek, mártírok, mademoi- sellek zsarnoksága alól s mig hosszú ruhákat kapnak. Vagy talán ezen túl is kalandoznak a bakfisch- egylet tagjainak gondolatai ? Jolánkát s a bakfisch- egylet tagjait üdvözli Irénke. 1895. július 7. A hazáért mindent. 32) Irta: Aggteleki (Ültéin) Ferenci. (Folytatás.) Nem tagadható, miszerint a magyar nemzeti érdekek sokszor csorbát szenvedtek az osztrák kapzsiság és kultúra miatt; de az utóbbi magyar ország- gyűlés értelmi és erkölcsi fajsulya óvatosságra intette a bécsi-intéző köröket s ily állandó kitartás mellett vérontás nélkül is nagy politikai sikert érhettek volna el. De a türelmetlenek és elkapatottak hátat fordi- tának a békés megoldásnak és fegyverbe szóliták a nemzetet, nem gondolva meg, miszerint a gyakorlatlan tömeg egy fegyelmezett és katonailag kiképzet hadsereg fegyverei elé állittatik s e hatalommal szemben a lelkesedés az első kudarcznál le fog szállni a csúfos meghátrálásig. S vájjon mi vár akkor e szegény, megtört nemzetre ? Az örökös rabszolgaság! És amit apáink oly számös éven át, annyi kitartással, türelemmel és politikai okossággal elérni tudtak, azt a sikert feláldozzák a rajongók és a félrevezetett nemzet egy rablánczot fog a kiontott vérért eredményül bírni! Ez az, amitől én nemzetemet féltem s ez annak oka, hogy ellene kardomat és lelkesedésemet viszem a megoldás terére! Ha engemet e felfogásomért hazaárulással vádolnak, — akkor én kétszeres jogot érzek magamban arra, hogy a forradalmárokat e megalázó jelzővel illésem ! Mert szerintem az árulja el hazáját, aki más megoldási módokkal birtokában is, fegyvert ragad és romlást idéz elő, — ha különben szándékai a legszentebbek legyenek is. Mert egy haza sorsát | nem szabad túlhajtott, időszerűtlen vágyak koczká- zatává tenni! Pálfay nem volt egy véleményen Kisbéryvel; de a fiatal tisztnek meggyőződésből fakadó érvelése tiszteletét bírta. Nem tekintette többé hazaárulónak, hanem fájlalta, hogy a szent ügynek ily erőt kell nélkülöznie. Nem vetette meg őt; de sajnálta mint ° yant, aki nem tudja megérteni a nemzet hivó szavát, mint akinek a lelkében nem talál visszhangra a nemzet tetemrehivása! | Kedves öcsém! |— válaszolt nyugodtan s valóban atyailag — én nem mondom, hogy ön hazaáruló. Okoskodásai, aggodalmai meggyőztek engem arról, hogy ön szereti a hazáját s annak boldogságát szivén hordja; csak az utaink térnek el, a melyek különben egy czélhoz vezetnek. Lássa — ön még fiatal ember és máris annyi higgadságot árul el s a politikába a hideg megfontolást viszi. Ez okosságra vall. De lássa, — engemet sem vádolhat hevességről. Es én mégis a forradalmat sürgetem, mert történelmi múltúnk és saját tapasztalataim meggyőztek arról, miszerint ama látszólagos engedmények, melyeket sok évi heves küzdelem után elérni tudtunk, — elrabolt jogainknak apránkinti visszahóditása, soha sem viselhette magán a győzelem ismérvét, hanem mindég a kegyelem alakjában nyujtatott és mindig olyan árért, amit az elért siker soha sem ért meg és olyan alakban, hogy a nemzet arczára a szégyen pírját lehelte! Belőlünk mindég csak gúnyt űztek s midőn az oroszlán megrázta a sörényét és megijedtek Bécsben, akkor a kiéheztetett oroszlánnak odadobtak egy hitvány macskát, — ez mohón felfalta/ — éhsége kissé lecsilapult és ismét lenyugodott, Bécsben pedig kika- czagták az ostoba állatot. Barátom! e népet többé nem lehet ámitani! Ez a nép türelmét veszité s most, midőn az egész nemzet, jogaiért köszörüli kardját: veszély nélkül nem lehet leszerelésre felszólítani. Megérett már ez a nép arra, hogy önmagának ura legyen s hogy saját hazájában ne húzzon egy idegen, csörgősapkát a fejébe. Igaza van barátom! megeslietik, hogy leveretünk ; de inkább egy függetlenségi harezban dicsősé ■ gesen megsemmisülni, mint emberi jogok nélkül gya ,, lázatta! élni,! Ám küzdje meg e nemzet a lét, vagy nem lét harczát; de múltjához ne legyen hűtlen! Dicső múltja a becsület mezejére parancsolja öt; az a dicső múlt nem engedi, hogy e nemzetnek gyalázatos, gyáva jelene legyen! Azért hát, mint atya szólok önhöz és arra kérem, törje ketté azt a kardot, melyet az osztrák érdekek szolgálatában visel és kösse fel őseinek kardját, a mely a haza szolgálatában nemzeti ereklyévé vált! Ha nincs is velünk egy véleményen; de azt, mint e nemzetnek hü fia nem teheti, hogy a midőn az egész nemzettest egy eszme zászlója alá sorakozik, akkor ön, e zászlót keresztüldöfje kardjával és rokonvérben fürössze fegyverét! E nemzet becsülésére és az én leányom kezére csak igy számithat, különben nem; arra esküszöm! — Honleányi becsületemre esküszöm, hogy soha, soha! — Mondá lelkesülten Vilma. — En pedig arra esküszöm — mondá fölemelt fővel Kisbéry — hogy zászlómhoz hűtlen nem leszek s hogy kegyed az enyém leszen, vagy senkié! Érti kegyed ? Ha egy rajongó szív őrülete nem hatja meg: a visszautasítással nem fogja annak hatalmát megtörni s ha egy nemesen érző szivet eldob magától az a megvetett szív fog nekem annyi erőt adni, hogy kegyedet erőszakkal is magamévá tegyem! Ha nem értette meg egy rabbá tett szív panaszát, majd meg fogja érteni az elkeseredett szív követelő hatalmát! Ne értsen félre! Szavaim tán keményen hangzanak s tán a fenyegetés látszatát viselik magukon. Nem akarom fenyegetni; csupán a szenvedély ereje és nagysága szólt belőlem. Szeretem kimondhatatlanul és tehetek-e róla, hogy e szerelem sokkal hatalmasabb szivemben, semmint a lemondásra erőm maradt volna ?! f En mint katona kötelességemet fogom teljesíteni s kegyed mégis az enyém leszen, vagy senkié! Azt az ajkat ne érintse senki, ha nekem nem lesz szabad érintenem! Vilma kimondhatatlanul szerette Bélát. Oly ma- gassan állt e férfiú, kimagasló jelleménél fogva Vilma szivében, hogy még csak a másokkal való összeha: sonlitást is bűnnek tartotta. Itt van előtte Kisbéry. Valóságos férfi-szépség. És nem képes megingatni szivét. Később megtudja, hogy kardját a nemzet ellen viszi. E tettéért megveti őt. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. az.) De Kisbéry kitálja előtte szivet, megszólaltatja el nem némitható szerelmét s e hangban van valami, ami nem közönséges, van abban annyi erő, annyi méltóság, annyi meggyőző hatalom, amely nem hagyhatja érintetlenül a sziveket. (Folyt, köv.) TAN ÜGY. __________ Ta nítói közgyűlés. A „Szegzárd-vidéki róm. kath. néptanító-egyesület“ junius hó 27-én tartotta évi tisztújító közgyűlését Z á n y i György elnöklete alatt Tolnán, a róm. kath. iskola egyik tantermében. A közgyűlésre az egyleti tagok szép számban jelentek meg mind a három esperes kerületből s a közgyűlés fényét emelte Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, S á g h y Pál esperes s kerületi tanfelügyelő, Péchy József prépost-plébános, Se hall er Flóris kir. s. tanfelügyelő és több tolnai tanügy barát jelenléte, kik mindvégig nagy érdeklődéssel kisérték a közgyűlés és változatos lefolyását. Tíz óra előtt az egyleti tagok szeretett elnökük vezetése alatt a templomba vonultak Veni sanctera, melynek végezte után Z á n y i György elnök szép s nagy tudásra valló beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melyben megkapó szép költői hasonlatokkal fejtegette az ember rendeltetését, végczélját, a közszellem nemesítésének szükségességét, a vallás-erkölcsös nevelés fontosságát; megismertette a pogány görög bölcsek nevelésre vonatkozó elveiket s az emberről s ennek rendeltetéséről alkotott fogalmaikat; majd a görög bölcsekkel s természet-tudósokkal szemben bebizonyította, hogy magasabb szempontból egyedül az isteni mester, Jézus Krisztus mutatta meg, hogy ki az ember, mi a hivatása és mi a czélja. Beszédje további folyamán a nevelő legszentebb feladatáról értekezett, továbbá a tagok figyelmét felhívta a megyés püspök által elrendelt lelki gyakorlatokra, a mire a közgyűlést éljenzés között megnyitottnak nyilvánította. A nagy hatást keltő elnöki megnyitó-beszéd után kimerítően referált az egylet belügyeiről, a rk. segélyalapról; továbbá bejelentette az uj tagokat, köztük Szalczer Sándor bátai plébánost, ki az egylet alapitó tagjai sorába lépett és 10 frtot adott a segély alapra; végül a részvét igaz hangján emlékezett meg boldogult Gajdossik János mözsi esperes- plébénos haláláról, ki első volt az egylet alapitó tagjai között. A közgyűlés az elhunyt halála felett érzett részvét-érzelmének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. A múlt ülésről felvett jegyzőkönyv felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetett. Az elnök bejelentette, hogy Pártos Zsigmond várdombi plébános, egyleti pártoló tag által kitűzött számtani tételre a pályázati határidőig négy pályamű ■ érkezett be az elnökséghez. A. pályaművek kiadattak az egylet választmányának, hogy azokat mielőbb egy bizottság bírálja meg és a legjobb mű szerzőjének adja ki a pályadijat, ki a jövő közgyűlés plénuma előtt tartozik munkálatát felolvasni és azt gyakorlatilag is bemutatni. Bozsolik Ferencz decsi tanító a „Szőlészet- és gyümölcsfa tény észt é s“-ről olvasott fel egy 32 oldalra terjedő kimerítő dolgozatot. A közgyűlés felolvasónak elismerésül jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Lengyelné B á n y i k Matild tolnai tanítónő nagy tetszést és hatást ért el szép nyelvezettel, kiváló szakértelem és tapasztalattal irt felolvasásával, melyet e czimen tartott: „Mennyiben jogosított a .kézimunka-tanítás a népiskolában és mi módon lesz kivihető?“ A viharosan megéljenezett tanítónőt a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönettel tüntette ki s Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő indítványára felolvasása egy szaklapban és lapunkban is közöltetik, melyre e helyen is felhívjuk olvasóink figyelmét, mint olyan munkálatra, mely bizonyára feltűnést fog kelteni a szakkörökben őszinte hangjával és praktikusságával. Az egyesületi pénztárnok távol lévén, az elnök röviden megismertette a közgyűléssel azt a szomorú körülményt, hogy a pénztárnok már évek óta nem adott teljes számadást, daczára annak, hogy erre ő többször fel lett szólítva. Hosszabb komoly megbeszélés folytán Éber Márton, T r a i b e r János és Horváth Ignácz személyekből álló bizottság küldetett ki a pénztár átvételére. Elhatározták rövid vita után az alapszabályok
