Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-16 / 24. szám

1895. junius 16.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24. sz.)

punk tiszteletpéldányát és annak én egyik legszorgalmasabb és legpedánsabb olvasója vagyok.

A (Görömbölyi Jóizlés) különösen művészi kő- • rökben örvend nagy renoménak. Csipke Felix nagy tudással, éles szemmel vezeti abban a szini-kritikai rovatot és epen ezért nyerte el a (görömbölyi Sar- czey nevezetet. Nagyszerű kritikai vénája van Csipke Felixnek ; valóságos csoda-kritikus, a ki egyszer lát egy tehetseget a világot jelentő deszkákon és azonnal megjósolja az illető szinesz jövőjét, horrierjét. E tekintetben csalhatatlan, akárcsak a római pápa. így pár évvel ez előtt megjósolta Dörgő Balambér hősszerelmesről, hogy kápráztató talentumának kicsiny lesz Magyarország és jóslata csakugyan beteljesedett, mert- par ev múlva a nagy tehetségű hősszerelmes csakugyan Amerikába jutott néhány váltók meghamisításának furcsa okáért. Az egykori görömbölyi naiváról, Pisze Amandáról megjósolta, hogy phenome- nális egyéniségével nem sokáig marad a vidéken és a művésznő csakugyan fölkerült Budapestre, a hol most egy dohánytőzsdében trafikoslány.

íme ez Csipke Felix, a kit mindezen érdemei daczára is, kénytelen vagyok ezúttal leleplezni, mert a mit az elmúlt saisonban a görömbölyi színtársulat csalogányával, a bűbájos Lenke Viola kisasszonynyal véghezvitt lapunk kritikai hasábjain, abban már igazán nem volt egy szemernyi konzekvenczia sem és szerény véleményem szerint a színikritikus talán csak még sem valami barométer féle lény, a ki az idők szeszélyes járása szerint változtathatja véleményét.

Én bizony leleplezem a mi Sarczeynket könyörtelenül.

Az arénában a Czigány bárót játszották és előadás után lelkendezve került Csipke Felix a rendes társasztalhoz.

— Barátom, micsoda lány az a lány! Nympha, angyal, tündér és istennő. Imádom őt, pedig még csak ma láttam először és még be sem vagyok neki mutatva. Másnap a „Görömbölyi Jóizlés“-ben következő tanulságos kritika volt olvasható :

„A czigány báró.“

(Cs. F.) Jókai és Strausz bizonyára lejöttek volna Görömbölyre, ha tudomásuk lett volna arról a páratlan felséges művészi domborításról, a melyekkel Lenge Viola szinmüvészetünk egének ezen uj csillaga interpretálta Szapfit. A művésznő, kinek mellesleg noha azt jósolom, hogy rövid idő alatt Európa szerte ünnepelni fogja a műértő világ, mert belépőjével olyan extázisba hozta a közönséget, hogy rengett a ház a dübörgő tapsvihartól és fülsiketítő éljenzéstől. Csak igy tovább kisasszony és én merem állítani, hogy Páti Adelinát is el fogja talentuma kápráztató sugaraival homály ősi tani ... Az arénában „Szegény Jonathán“-t adták és előadás után Csipke Felix mo- rózus bosszankodó arczal került a rendes törzsasztalunkhoz.

— Képzeld, bai'átom! Ma szalonba öltözve vizitelni akartam Lenge Viólánál. Beküldőm névjegyemet is,

fogad!

aicmi ívh.d.1 Idill Licllgc V lUldUíil. J jCK Ultit )lll IlGvjCgytJ“

net is, I egész szemtelenül üzeni vissza, hogy nem ogad! Nem fogad engem, Csipke Felixnek a kritikust. No hát reszkessen! Ezt megkeserüli.

Másnap a „Görümbölyi Jóizlés“-ben következő íritika volt olvasható :

„Szegény Jonathán.“

(Cs. F.) Tegnap este egy csalódással és szür- íyü kiábrándulással lett a görömbölyi műértő közönség gazdagabb. Lenge Vióla kisasszony magyarán szólva, komisz Molly volt, a kinek legföllebb a kanál illett a kezébe az első felvonásban és ezzel azt. bizonyította be a kisasszony, hogy lehet valamikor jó szakácsné, de jó színésznő soha. A kisasszony nagyon elbizta magát első kritikánk után, a mi pedig csak köteles udvariasság volt egy tehetségtelen kezdő silány debutjével szemben konstatáljuk, hogy a kisasszony Molly szerepében nem csak hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de az éneke és játéka közben felhangzott pisszegés bizonyítja, hogy a helybeli műértő közönség nem tűri többé a színpadon ..........

Az arénában „Szép Helénát“ adták és előadás után Csipke Felix áradozva a nagy boldogságtól, került a rendes asztalunkhoz.

Barátom, a legboldogabb halandó én vagyok a világon. Az angyal ma bejött a redakczióba és kért tőlem bocsánatot. Azt mondta, hogy egy Csipke nevű budapesti szabónak tartozik. Mikor a névjegyet beküldtem, azt hitte, hogy a hitelezője keresi és azért üzente vissza, hogy nem fogad. Kért, hogy bocsássák meg neki és látogassam meg mihamarébb. Délután meglátogattam és ő olyan aranyos volt hozzám, hogy én egy fölhevült perCzben meg is csókoltam. És ő édesen mosolygott ezen merészségemhez, azután arra kért, hogy látogassam meg máskor is.

„Szép Helena.“

(Cs. F.) Az igazi tehetség utat tör és nem riad vissza semmitől. Ezt bizonyította be tegnap Lenge Yióla kisasszony, ki múltkori indispozicziója után tegnap lázba hozta ismét a görömbölyi közönséget geniális játékával, fölséges hangjával. Uraim, le a kalappal ilyen Szép Helena előtt, mert valljuk be, hogy ilyen művészi alkotást ritkán láthat emberi nem. Mi kik láttuk ebben a szerepben Pálmay Ilkát, Blaha Lujzát, Jászai Marit, Páti Adelinát konstatáljuk, hogy Lenge Yióla kisasszony jeles domborításával és szerepének felfogásával az említett nagy művésznőket kétségtelenül fölülmúlta.

A színkörben „Ripp Van Winklét“ adták és előadás után Csipke Felix tájtékzó düh vei és szemeiben ama zöldszemü szörnyeteggel került a rendes asztalunkhoz.

— Barátom, ez hallatlan! Képzeld mit csinált ez a leány ! Ma délutánra bejelentettem neki látogatásomat és ő megígérte, hogy otthon lesz.

Elmegyek és midőn a kapujához érek, éppen

nyert többet, mint a mennyi illette őt. Csakugyan a mi a kereskedőt illeti, ezzel az igazság világosan ki van szolgáltatva, de hát a vevők, a kiknek csak a tiszta víz jutott, mit szóljanak ehhez?

III.

Egy rabló gyónt és azt mondja a gyóntató barátnak: Atyám! én lopni szándékoztam és pedig 100 arany frtot, de a szekrény üres volt, én tehát nem vétkeztem. A barát azt mondja neki: ellenkezőleg, a szándék éppen annyi, mintha tényleg elloptad volna a 100 frtot. A gyónó megzavarva azt kérdi: az Istenre kérlek, most már mit tegyek ? A barát: nem oldozhatlak fel addig a bűn súlya alól, mig vissza nem adod. Szívesen, mondá a másik, de kinek ? nekem ! mond a barát, az én könyöradományaim számára. A rabló megígérte ezt és elment. Másnap reggel azonban újra visszajött s beszélgetés közben előhozza, hogy egy nagy pulykát kapott, melyet gyón- tatójának szándékozik adni ajándékba. A bax’át nagyon szivesen fogadta és előre megköszönte. Az ember elment, hanem volt esze s nem küldte el a pulykát. Harmadnap ujx’a meglátogatja a bai'átot és pedig nagy örömmel rohanva be hozzá. Hát a pulykát miért nem .küldöd már? kérdi a barat. De hiszen te magad is tudod, hogy én nekem komoly szándékom volt elküldeni. Az igaz, mond a barát. És mégse kaptad ? Nem! Ejnye pedig én azt hiszem, hogy a szándék itt is éppen annyi, mintha már a konyhádon volna. A szexeimet kétféleképen rajzolja: nevetséges és szomorú módon. A nevetséges rajzban megtartja a fabliaux hagyományos modorát: a féltékeny

ckor surran ki bizalmas kaczagással egy huszártiszt úján. Eszre vesz és sértő perpádiával igy szól lém.

— Sajnálom, de jöjjön máskor. Láthatja, hogy őst az ideálommal vagyok elfoglalva.

No várjon csak.

Másnap a „Görömbölyi Jóizlés“-ben a következő inulságos kritika volt olvasható:

„Ripp Van Winkle.“

(Cs. F.) Méltán kérdezhetjük a közönség mű- fényét teljesen negligáló igazgatóságtól | Ha mi lacskanyávogást akarunk hallani, akkor nem fize- ink belépti-dijat. Különben egy jól nevelt macska, ístellne olyan hangokat hallatni, mint a milyet Lenge isasszony tegnap megreszkirozott. A kisasszony pártere ájuldozott. De elájult a karzaton egy önkéntes izoltó, két baka és egy kucséber. Ajánljuk Lenge isasszonynak a tegnap elkövetett skandalum után zt a bölcs tanácsot. Menjen a kisasszony padlót urolni, vagy pedig menjen el száraz dajkának, de e énekeljen, mert ének és bőgés nem ugyan egy olog. •

Imigy folytatta Csipke Felix ur kritikai mükö- Lését. Mindig változatos volt és Lenge Viólát, hol iagy művésznőnek, hol abszolút tehetségtelen szolgáénak dekralálta mindig a változó viszonyokhoz ké- >est; úgy, hogy én a Csipke Felix esti kangulatábol nindig előre tudtam, milyen lesz a másnapi kritika.

Egyszer aztán Vióla kisasszony megunván ezt i bosszantó állapotot, kaczérkodni kezdett Borissza irral, a „Görömbölyi Jóizlés“ szerkesztőjével. Borisz- iza reagált hamarosan és szerelmet vallott a kisasz- szonynak még hamarosabban. Ennek aztán az lön a tövetkezménye, hogy a szerkesztő miért, miért nem, jlcsapta Görümbölyi Sarczeyját és azon naptól kezdve I kezelte a színházi kritikákat.

Persze, persze Borissza nem irt olyan szakértelemmel és müizléssel, mint Csipke Felix, hanem azért Lenge Vióla kisasszony nagyon meg volt elégedve a, kritikával. ,

A hazáért mindent.

27) Irta: Aggteleki (Ulleln) Ferencz.

(Folytatás.)

Az ő férje nem veszi őt észre, —| ő érte mindenki rajong, csak a férj nem talál rajta csodálni valót; — neki mindenki kegyét keresi, csak a férj közönyös iránta! Hiába volt szándékosan, számításból feltűnő magaviseletében: Endre semmit sem látszott észrevenni, ő nyugalmat erőltetett magára és kártyázott. Oh! pedig mily kínokat állt ki lelkében.

A vele szemközt függő tükörből mindent látott. Látta nejének őrült mulatását; de nem látta agyának gondolatát, szivének kínlódását. Pedig az a szegény nő sokat szenvedett! Feláldozta jó hirnevét, hogy féltékenynyé tegye férjét. De Endre nem ismerte fel a helyzetet a maga valóságában. 0, az ő nejében egy sülyedő asszonyt látott és vetett meg. Szegy enelte magát neje miatt! Szemei mindig a kártyára voltak szegezve, — nem merte az emberek tekintetét keresni, mert pilláin keresztül is érezte a jóbarátok gúnyos, vagy szánalmas tekintetét, arozán pihenni. Egy férj, akit szánnak, akit kinevetnek ! E gondolatnál agyához kapott, mintha félne, hogy működésében beáll a zavar.

Partnerjei már régen mondták neki, hogy ne játszék, hisz oly szórakozott volt, hogy majdnem minden kihívásra nógatni kellett; s hozzá még sokat is vesztett. De ő nem hagyta magát lebeszélni. Játszott és vesztett tovább.

Merengéséből hangos kaczaj riasztotta fel. Két fiatal ember jött a terembe, kik éppen nem titkolták gondolataikat.

— őszintén szólva barátom, — mondá az egyik — nem vagy oly elragadó, hogy reményekre táplálj magadban jogot.

— Eh! szépség ! — Heves udvarlás, könnyelmű

nő és jámbor félj

.............a többi magától jő.

E megjegyzésre kaczajba törtek ki. Endre jól hallotta ezen párbeszédet, tudta, hogy e gonosz czél- zás neki van czimezve; de magába fojtotta haragját. Társai hevesen játszottak, lehet, hogy nem hallották ama súlyos megjegyzést: miért csináljon ő botrányt, miért beszéltessen magáról még többet | De átlátta azt is, hogy tovább nem játszhatik, hogy nejével többet kell foglalkozia, hacsak a gúny központjává nem akarja magát tenni.

— Szavamra! — mondá egy gúnyolódó uracs — ha a hölgyek körül is ennyi szerencsével játszol, mint a kártyában, akkor a játszmát sokszor elveszted.

Endre nem válaszolt. Iszonyú vihart érzett lel_

férj, a kit a szeretők kijátszának, a ki saját nyomorúságának oka.

IV.

Mark király az egész éjszakát egy fa galya közt tölté, csak azért, hogy tetten kapja a feleségét, ki őt a vadászaton távol lenni hivén, a fa alatt adott légyottot kisebbik urának: Tristák lovagnak. De Tristák lovag észreveszi a fa ága közt leselkedő hitestárs árnyékát és már távolról jelek által jelzi a veszélyt a a közelgő királynénak: Iseultnek. Tettetett haraggal fogadják egymást. Ildomtalan vagy lovag! azért adtam találkát, hogy szemeidbe mondjam vádjaimat. A lovag védi magát, hogy hamisan vádolták. Semmit sem mondtam, se nem tettem a te jó hirneved ellen, de mert te akarod, engedelmeskedem és távol tartományokba költözök el, bevégezni bus életemet. A király szive főn a gályák közt majd szét repedt az örömtől. Másnap Trista lovag lármás utazási előkészületek közt kezdi a lovait nyergeltetni. Hanem a király is összegyűjtötte az ország báróit, hogy annál ünnepélyesebben hívhassa fel unokaöcscsét utazási terve elejtésére, sőt a királynénak is megparancsolta, hogy kérje a maradásra.

*

A legeredetibb tulajdonsága elbeszéléseim hősei történelmi egyénisége. Az egyenitésre való visszatérés — a mi a renaissancze főkincsét kepezi, már itt nyilatkozik a megtörtént dolgok előszeretete iránt való Ízlésben.