Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
Tudd meg, mi az, mitől a szív Felhevül l Kebled üres, szenvedély nem Bántja még, Száraz ajkad epekedve Szomjtól ég; Már ezentúl nem lesz élted Oly sivár, Élvezed, mit kebled ajkad Hőn kíván. De mielőtt csókkal hintjük Ajakad És mielőtt hő szerelmünk Elragad, Hadd olvassam a jövendőt Fejedre, Amíg a bor nagyon meg nem Keverte. A te sorsod a mienkkel Összeforr, Összekötő kapocs köztünk Lesz a bor; De bármivel legyen kebled Is teli, Nektár legyen minden csepped Isteni. Ha beborul egünk, vigaszt Ajkad ád; A tiedbe fojtja keblünk Bánatát; S ha fölöttünk öröm napja Mosolyog, Ajkadon is játszanak majd Mosolyok. Barátság | lesz minden előtt Jelszavad, Ezt súgd annak, ki ajkadra Csókot ad; Aki érti, bűvöld el, hogy Örökre Teljék benned és mibennünk Öröme. A második jelszavad lesz; Szerelem! Tanítsd meg rá, ki nem tudja, Hol terem; Kinek meg már a szivében Lánggal ég, Cseppjeiddel szítsd, hogy el ne Aludjék Jelszavad lesz harmadiknak: A haza! Honficsókra ez lesz ajkad Válasza ; Illés csókkal honfit avagy Honleányt, Lopd ajkára, lopd szivébe Egyarányt. Ki nem magyar, nem szeret s nem Hű barát, Ne érintse ajakadnak Bíborát; Ha nemtelen csókra nyílik Ajakad, Akkor nyomban — kitekerjük A nyakad. Molnár János. A hazáért mindent. 26) Irt»: Aggteleki (Ullein) Ferencz. (F olytatás.) Eh, hagyjon fel az ily titulusokkal! Ha a ház úrnője tiszteli is a vendégjogot: viszont elvárja vendégétől, hogy tisztelje a házszabályokat. S melyek azok, ha kérdenem szabad? 1 Általános szabály: ellesni az úrnő gondolatait és ahhoz alkalmazkodni. I fi akkor miben keressük a vendégjogot ? — Kérdé nevetve Endre. — Kötelességek teljesitésében — válaszolá fölemelt fővel Margit,-— Nem is tudtam, hogy e falak ily jogásztekintélyt rejtegetnek — mondá kedélyesen Endre. — Hisz a mily csinos jelenség s a mily szellemes, biz’ megérdemli, hogy apróbb szeszélyeinek hódoljunk. De mondja csak, hogyan lessem el én a gondolatait ? Hisz mi oly ritkán találkozunk. Egyáltalán még nem is ismerem. Kedélye, egész benső világa, Ízlése, szokásai, mind, mind ismeretlen előttem. I Unalmasb perczeimben gondolkodni fogok felőle — vájjon az én hibámon mult-e, hogy mi ismeretlen ismerősök vagyunk. — Kétség kivül vádolnom kell kegyedet — válaszolá Endre — hisz oly szertartásokon kell keresztül küzdenem magamat, mig körébe jutok, bogy lehetetlen idegennek nem éreznem magamat termeiben, ahova csak meghívóval és bejelentés mellett léphetek be s lehetetlen meg nem értenem e szertartás hátterét s ama tartalékgondolatot, melyet e szertartással szándékosan takar be rosszul! — Ön egy feltételt emlitétt — mondá kitérő- leg Margit — nehogy azt gondolja, miszerint e kérdés agyonhallgatásával akarom távoltartani estélyemtől : kérdem öntől, mi volna az a föltétel ? — Hogy velem tánczolja az első négyest! Válaszolá határozottan Epdre. — Az lehetetlen! — mondá némi zavarral Margit. — S vájjon miért? — Mert arra már foglalkozva vagyok!- Mily buzgó lovagja lehet kegyednek ! Szabad tudnom, hogy kivel ? — Valdberg báróval! — Volt a kihívó válasz. Endre nem engedett időt Margitnak arra, hogy szavainak hatását elleshesse. — Nem lehet semmi kifogásom ellene — mondá rosszul palástolt nyugalommal — de lássa, nekem erős okaim vannak arra, hogy az első négyest velem tánczolja. — Az ön okai nem lehetnek fontosabbak, mint az én adott szavam!- S ha én követelő modorban lépnék fel ? — Akkor figyelmeztetnem kellene önt szerződésünkre, mely szerint nem tartozunk egymásnak beszámolni tetteinkkel. — Ah! igaza van! Lássa, mily feledékeny vagyok ! Na de nyugtassa meg magát, hisz az egész csak egy kis udvariassági tény akart lenni és semmi egyéb. A családi életben is szerepe van a diplomati- ának épen úgy, mint a politikában. A nyilvános alkalmakat szoktuk békenyilatkozatokra, vagy harczias izengetésekre felhasználni. A felajánlott figyelemmel a köztünk levő békés egyetértés látszatát akartam csak nyilvánosan megpecsételni. De azt hiszem, hogy erre más alakban is fog alkalom kínálkozni. Tudja ? A rósz nyelvek! A látszatért is kell valamit áldoznunk ! . . Margit alig tudta magát fékezni, hogy szivéhez ne kapjon. Endre áldozatról beszél! Oh! e szavak fájó sebet ütének szivén ! Már már azt hitte, hogy ő van előnyben, hisz Endre annyi jelét adta közeledő szándékának — s most minden illúziótól megfosztva látja, hogy Endre nem akar több lenni, mint udvarias férj, — áldozatból. Vájjon megalázhatja-e magát? Keblére borulhat-e férjének, hogy bevallja szerelmét s eldobja magától az álczát ? Hátha kibontakoznék férje az ölelő karokból s akkor — oh! akkor ő megsemmisülne! Nem! Ezt nem teheti! Ő még nem játszotta ki az utolsó kártyát! Endrét még jobban meg kell aláznia. Szentül hitte, hogy csak igy juthat szivének birtokába. Endre kaczagva fordulna el tőle, ha szivét kitárná előtte. Nem! Az ő férje ne kaczagjon fájdalma fölött! Pedig mily kevés kellett volna ahhoz, hogy e két szív egyesüljön. Ha jobban ismerték volna egymást, ha beláttak volna egymás szivébe. Az az átkozott félreértés, az a fekete büszkeség! — Nos, — folytatá diadalérzettel Endre — a négyesre vonatkozólag tisztába volnánk. Egy lengyelkét azonban csak nekem is szánt ? Nemde ? Úgy a vége felé. — Én is azt hiszem, — válaszolt Margit — hogy a látszatnak tartozunk ennyivel, En meghozom az áldozatot. De most már hagyjon kérem magamra, mert itt a vivó-mester, várakozik reám; pedig a vivás élvezetétől nem tudom magamat csekélységek miatt megfosztani. ■— Hogyan ? Tehát kegyed vívni tanul ? — Mondá élénken Endre, súlyt nem fektetve nejének kíméletlen megjegyzésére — Egy nő, a ki kardot forgat! Mit gondol asszonyom? Ily lázas fegyverkezés ! Hisz kegyednek van már egy éles kardja s mondhatom, hogy ügyesen tudja forgatni. Mi czélja tehát e férfias kedvtelésnek ? — Igen egyszerű! — Válaszolt gúnyosan MarTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. sz.) git. — Lehet, hogy valaki önt, vagy engemet megsért I vájjon ki fog akkor a sértésért elégtételt venni, ha én nem ? ... A viszontlátásig, uram! Endre leforrázva távozott. Margit ismét bezárkózott és ismét sirt; de most már nem öröm könyüit sírta, hanem a megaláztatás, a fájó csalódás könyüit. Endre pedig úgy érezte, hogy közte és neje közt mindig nagyobb a távolság, sőt addig jutott, a hol nő iránt táplált becsülés-érzés haldokolni kezd. Úgy fogta fel nejét, mint a ki a sülyedés lejtőjére lépett s a kit megmenteni többé nem lehet. Ehhez járult még azon szerencsétlen körülmény, hogy nejét Gizellával hozta hasonlatba s amig Gizellában egy kimagasló erkölcsi szépet látott, addig nejét erkölcsi érzésektől megfosztott hideg szépségnek találta. Megnyugtatta magát arra nézve, hogy ő elment a legvégső határig, hogy nejének barátságát megnyerje ; de hogy az nem sikerült, arról ő nem tehet. Lelke égett a vágytól, hogy nejétől megszabaduljon és hogy Gizzellától bocsánatot kérjen; de miután bűnét nagyobbnak tartotta,, semhogy bocsánatot reményleni feljogosítva érezhette volna magát: közel volt a kétségbeeséshez. Még egyszer lelki szemei elé állitá nejét, erővel magára akarta erőszakolni a rokonszenvet; de a hideg végigfutott rajta, megrázkódott és ezzel örökre el volt vágva minden kötelék, a mely még nejéhez fűzte. Oh! pedig ha láthatta volna e pillanatban Margitot, pokoli fájdalmával: akkor mindez nem történik. (Folyt, köv.) TÖVISEK. _________ Vi lmos napja. Ez is egy háládatos tövis-tárgy, lehet róla irni sokat, még inkább keveset! — — Ezt akarom. Városunkban pláne a Vilmos névnek oly tekintélyes viselői vannak, hogy csak talán Berlin lehet büszkébb Szegzárdnál a Vilmos névre! -— íme itt lakik Krammer Vilmos; ő tőle, vagyis könyveinek raktározott óriási halmazától származik a mi tudományunk, az ő könyves-boltja a mi bölcsességünk kiapadhatatlan kutforrása, ő maga pedig : városunk leglelkesebb szinpártolója, a szép művészetek valóságos rajongva szeretője, egy valódi derék ember, de — fájdalom! — talmiapa, holott az édes apa örömeit is megérdemelné, mert úgy szereti nevelt kis leányát s úgy szereti, pártfogolja a szegényeket ! ... Itt lakik a saját neve élő czáfolata: Kurcz Vilmos, bosszú termetével, szelíd arczával, jóságos tekintetével, melyből azonnal kiolvasható a szegény árvák iránti nemcsak köteles árvaszéki elnöki szeretet, hanem az igazi, egyéni nemes pártfogás is elannyira, hogy ő —■ velem együtt — vékony dongáju ember lévén, (elárulom a titkot!) azért nem nősül, nehogy kora halála által az apátián árvák számát szaporítsa .... Itt lakik a szűkebb haza, vagyis szeretett Tolnamegyénk pénzügyminiszteri államtitkárja Tékus V i 1 m o s, ki hivatali ügybuzgósága s egyéni szere- tetreméltóságával oly széles körben elfelejteti azt az éhes újkori bálványt, azt a telhetetlen Molochot, a pénzt, a melynek ügyét ő szolgálja s melyet magát úgy szeret mindenki . . . Itt van Fördős Vilmos, m. tiszti ügyész s kaszinónk kedves elnöke, ki, nevének megfelelőleg, folytonosan fördik a mi általános szeretetünk harsogó nagy folyamában, mint a nóta szerint — a holdvilág az éj tengerében! Vagy végre itt van Boda Vilmos, lapunk szerkesztője, országos képviselőnk, polg. olvasóköri, népbanki, polg. iskolaszéki elnök, tűzoltó főparancsnok, dalárdái elnök — és a Jézus Krisztus tudja, hányféle megtisztelő tisztség viselője s tegyük hozzá azonnal; érdem szerint! Mennjfi sok szépet, jót és tanulságost lehetne emez öt Vilmosról összeírni? Vilmos német császár gyakorlott tolla nem tudná őket úgy méltatni, mint én ! De én Tövist irok, hát csak maradjunk a humor mezején s ne kezdjünk nagyképü tudományoskodásba. * Milyen szerencsések ezek a Vilmosok még abban is, hogy nevük napja éppen a legjobbkor, a legszebb és legalkalmasabb időben esik! Az esztendő legszebb hónapjának, májusnak utolján, mikor már a még oly makacs és kitartó téli zordonság is elmúlt, mikor már a fagyos szentek nem rettegtetnek s mikor még a kiállhatatlan nyári forróság és a borzasztó viharok ideje el nem jött. A csalogány legszebben énekel, ii 8 95. junius 2.
