Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
XXIII. évfolyam. szám. Szegzárd, 1895. junius 2. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a iolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóElófizetesi ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ..................3 . — „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség;: Kiadóhivatal: Me gj elec: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 1*6. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig . . I frt 87 kr. 100—200 1 . . . 2 „ 87 „ 200—300 „ . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több ^-ü.aa.DsöGd.. Ez az ünnep is — épp úgy, mint a krisztusi válts ág fényeiről beszélő többi mások, a Karácsony, Nagypéntek, Husvét — egy fontos határjelző az évben, — egy biztos megállapodási pont, — s oly igen alkalmas nemcsak arra, hogy a gyorsan forgó világban a szegény agyonzaklatott szív egy kissé megpihenjen, hanem arra is, hogy az anyagi ezer gondok által szárnyaszegett isteni származású lélek magasabbra emelkedjék! — Micsoda a Pünkösd ?----------Megmondja mé g az iskolás gyermek is, hogy ez: a megígért Szentlélek alászállásának és a kér. anya- szentegyház ezáltali létesítésének emlékünnepe. — A meghatározás nagyon rövid, de igen helyes! — Csakhogy a nagy ember gondolkodó lelke nem elégszik meg e rövid meghatározással, hanem a merész képzelet és a múltak tapasztalásaiból levont egyenes logikai következtetés szárnyain feljebb emelkedvén, ki meri mondani, hogy amaz első pünkösdi télek, ama szellemi megiffasocTás, mely az apostolokat — mint akkor a Krisztus ellenségei mondták — vezette, bátorította, hősökké avatta, — nemcsak a kér. egyház megalapításához volt szükséges, hanem azóta is minden nagyobbszabásu eszme, minden világboldogitó magasztos intézmény s szent törekvés, kívánt sikert csak akkor arathat, testet csak akkor ölthet, ha az arravaló alkalmas idő eljött, a szent lélek alászállt, vagyis kigyuladt a szivekben a hamisítatlan, igaz és szent lelkesedés isteni ttize! — S a riii igy volt a múltban, igy lesz világ végezetéig! — Minden dicső alkotásiak igazi apostolikra, bátor hitvallókra, a szent lélek égi tüzétal lángragyujtott, tettre kész, áldozatra képes, Veszélyt nem rettegő, a magasztos czél tudatával biró férfiakra van szüksége, riiásképp —• fél lelkesedés, hamar lohadó bágyadt lelki tűz, vagy éppen jeges közöny mellett — dugóba dől minden nemes törekvés s megtörik a legszentebb akarat!... Állításunkat igazdíj a a napi tapasztalat, a világtörténelem, sőt még a nagy természet is. íme, hogy csak egV rövid példával éljünk, a kora-tavaszi szende Virágok (ibolya, jáczint, stb.) megszületésének okául elég a kikeleti nap csekély melege, a langyos szellő s enyhe napsugár ; de már a virágok királynője, a kellemes illatú s ragyogó szinpompával elbűvölő pünkösdi rózsa harmatos keblének kinyitásához erősebb sugár, májusi napfény kell; s a legnagyobb istenáldás, a mindennapi kenyér eMállitására, a buza-kaíász megértetésére még nagyobb hő, júliusi forró napsugár a kívánatos, sőt szükséges ! . . . Tökéletesen igy van a dolog az eszmék világában is. Kevés lelkesedéssel nagy dolgot létesíteni nem lehet. Pünkösdi lélek, apostoli buzgóság, égi tűz, prometheuszi láng kell ahoz, hogy a nagy eszme testet öltsön, hogy világboldogitó intézmény létesitessék, — másképp a felkarolt eszme vagy halva születik meg s mutatja magát a világ előtt a közöny — mint anya karjain, — vagy egyáltalában meg sem fogam- zik a jéghideg keblek Szibériájában! . . . íme, hogy megint példákra hivatkozzunk, a magyar királyhymnusznak sem dallam, sem szövege nem tud a kellő és okvetlenül kivá- natos formában — már annyi év óta! — megszületni. Miért?-----------Mert nincs kellő lelkesedés a megírásához; mert nem alkalmas a kor az ilyesmik alkotására. Benső tisztelet s ragaszkodó szeretet igaz melegével veszi körül a hü magyar nép a felséges uralkodót, a legalkotmányosabb királyt, — és még sincs máig király-himnuszunk. Ismét kérdem: miért ? — — Mert nem jött még el a hivatottakhoz a pünkösdi lélek, a szükséges lelkesedés tttz- lángja, — mert nagyon közönyös a kor, melyben élünk, a nagyobb dolgok alkotása iránt. Nem akarom ennek most másfajta okait is fejtegetni s felsorolni, — elég annyit mondani, hogy a lelkesedés hiánya minden nagy és szent eszmének bizonyos megölője! . . . Ellenkezőleg — ott van az odiózus egy- I házpolitikai kérdés ; mióta uralja már a helyzetet ?-------Parányi, ártatlan bárányfelhőnek tű nt fel egykoron s politikai látó határ egén s ime már mennyi idő óta, sötét, viharos felleg- ként lebeg felettünk, elborítva az egész szemhatárt s — fájdalom! — dominálva még ma is. Itt is kérdjük — miért? . . . Valljuk meg, mert erős pünkösdi lélek működik — jobb ügyhöz méltó kitartással — mindkét táborban; ezért nehéz a harcz, ezért szörnyű a tusa, de bizTÁRCZA. Pünkösdre. Piros betűs nap, ritka uagy szivemnek Fakó hétköznapokban élek én. Rózsák nekem nem nyílnak, nem teremnek, Csak egy-egy ábránd pünkösd ünnepén. Sivár országút lankasztó porában Verejtékezve a követ töröm S mig végkép el nem bágyadok, korábban Nem permetez rám illatos öröm. De a mikor mjár roskadozva sinylem A Zaharának perzselő hevét: Egy perez kibontja frissen üde színben Pünkösdi rózsám minden levelét. Fáradt kezemből a pörölyt kiejtem, Uj vágyban, uj erővel hevülök; Meddő tusáim szomját elfelejtem S boldogság harmatában enyhülök Ez a te perczed, költészetnek álma, Ez a te álmod, lelkem ünnepe ! Hozzám a csend tündére mig leszálla, Fehér virágesövel hinte be. Fekszem hányát, bűbájos béke ringat. Az égre nézek mozdulatlanul; Múzsám a szárnya lengő vágyaimnak, Mind dallá lesz, mikorra visszahull. Pünkösdi rózsa, ünnep a nyitásod! Ihlet varázsa, pillanatnyi vagy ! Keressem, élet, kincset, ha elásod! Gyötörj valóddal, csak álmodni hagyj! Verejték a boldogság öntözője, Az ünnepnek piros betűje vér; A zaj minél tovább tart messze tőle Az ünnep üdve annál többet ér! Kudnyánszky Gyula. Pünkösdi népszokások. Irta: HAÁRSY KÁLMÁN. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Ha én oly bűbájosán meg tudnám írni a pünkösdi királyság magyar-alföldi szokását, mint Jókai Mór ! De ehhez az volna szükséges, hogy Jókai ne irta légyen meg a „Magyar Nábob-“ot és ebben ne adott volna egy egész fejezetet Kis Mihálynak, a nádudvari csikósnak, a ki a nagy-kun-madarasi pünkösdi lóversenyen lovával nyertes lett és Kanteben verte a fávorit Márton Ráróját, hogy egy kis modern lóverseny nyelven fejezzük ki magunkat. A pünkösdi királyság azonban csak mint nagyra elbágyadt romantika mosolyog felénk. Minekutána Nagy-Kun-Madaras városának költségvetése Jász- Nagy-Kun-Szolnok vármegye jóváhagyásától tétetik függővé, mint 72 akó bor, a pünkösdi királynak 330 frt, meg aztán egy betört ablaküveg 20 kr és egy betört emberfej 200 frt (valamennyi a pünkösdi király virtusát beszélve,) nem lehetne a világért sem beilleszteni a költségvetésbe; megszűnik tehát az az idyllikus állapot, mikor az alföldi faluknak megvoltak a maguk pünkösdi királyai, a kiknek szabad volt egy évig a község kontójára dorbézolni, duhajkodni és a leányokat elcsábítani. Ilyen ma már pünkösdi királyságként sincs többé. Csak apáink tartanak kedves romantikus mesékkel a pünkösdi királyságról, melyet a nagy Széchenyi István modern gúnyába öltöztetett az ő fényes tribünjeivel és totalizatőrjével. Mert ki ne látná be, hogy a pünkösdi királyosdi népjáték voltaképen aféle paraszt lóverseny volt, a pálma nem az urlova- sok Derby-dija, hanem egy esztendős uralom, duhajkodásra és szabadoskodásra, a mi legjobban megfelelt a keleties természetünknek. Ha azonban a pünkösdi királyság mint egy romantikus faluba mosolyog ránk századvégi spleenes emberekre, azért bimbófakasztó piros pünkösd hajnalára sok kedves népszokás divatozik még mindég, ezek közt a pünkösdi menyasszonykodés. Világos, hogy ez is nagyok ünnepe volt hajdan. Falusi naivsággal a szüzesség apotheozisa. Ezen a napon a falusi vénasszonyok kiválasztották a leányt, a kinek élete makula nélkül való volt és a szüzesség koszorújával diszitették fel. Ma már a kedves szokás is legföljebb Solymáron divik, hol Karácsonyi Quidó gróf alapítványát kapja legtisztább leányzó. A pünkösdi menyasszonyoskodás pedig apró angyalkák, a kis gyermekek mutogatós játéka lett, a kik nyolezan vagy tizen fognak össze, tavaszi fe-
